Csigaház

A Csigaház Blog saját tapasztalatokon alapuló életbölcseleti írások gyűjteménye.Támogathat és erősíthet abban, hogy a magad értelmével találj rá mindarra, ami neked a legjobb.

Montorffy Letti

 

Montorffy Letti spirituális írónő és coach bölcseleti írásai elsősorban azokhoz az emberekhez szónak, akik úgy döntenek, hogy sorsuknak nem elszenvedői és reagálói lesznek, hanem a lélek erejével és a szív bátorságával a változás útjára lépnek. Kockáztatnak és nem félnek a szenvedéstől, rosszakaróktól és kicsinyes hitetlenkedőktől. Elindulnak, mert pontosan tudják, hogy a fejlődés és a változás csak úgy jöhet létre, ha előbb saját maguk változnak. Éretté teszik szellemüket, lelküket, jellemüket, hogy teljesebb, derűsebb és harmonikusabb életet élhessenek.

 

 

Férfi energia vs. női energia

I.rész

Férfi energia

Fontos lenne, hogy a férfi beleálljon abba a férfiba, aki lehetne. Mert az önmagát felfedező, megértő nő, csak az önmagát megtaláló férfinak képes áramoltatni azt a nőt, aki mellé a férfi könnyedén oda tud állni. Védelmező, gondoskodó, szerető energiával, és megérzi férfi erejét. És ha ez így van, akkor, és csakis akkor a férfi rádöbben, hogy a nő, mindenestül egy NAGY LÉLEK, és minden porcikája az, és az erogén zónája is lélekből van. És a lelkén át visz minden út, ami belőle fut és hozzá vezet, és amivel összekapcsolja és felemeli maga körül az egész világot.
Minden más próbálkozás a férfi részéről ostoba, konok erőfitogtatás, amelyben egyetlen nő sem képes adakozó, befogadó, kedves és lágy lenni.

II.rész

Női energia

Fontos lenne, hogy a nő beleálljon abba az asszonyba, nőiességének legfinomabb minőségébe, aki lehetne. Mert az önmagát értő, érző férfi, csak egy női energiában lubickoló nő mellett képes áramoltatni azt a férfit, aki mellé a nő könnyedén oda tud simulni. Megnyíló, befogadó, alázatos, puha és szerető energiával, és akkor a nő megérzi az erőt, ami ebben a szerető megadásban és odaadásban árad. Ami a nők legbájosabb sajátja. És ha ez így van, akkor, és csakis akkor a nő rádöbben, hogy a férfit elfogadni nem áldozat, és nem teher. Megérti, hogy a férfi minden porcikájának szüksége van a nő elismerésére, csodálatára. Éreznie kell, hogy amit a nőnek ad, az a nőnek pont úgy jó, ahogy adja. Mert a férfinak is a lelkén át visz minden út, csak máshogyan. A férfi akkor lesz képes beleállni a férfiba, aki lehetne, ha a nő, aki mellette van kedves és áramló. Nem hisztis, nem féltékeny, nem kér számon, nem gyanúsít. Nem követel erőszakosan figyelmet. Hagyja a férfit, hogy az a férfi legyen, aki ebben őt emeli, támogatja, segíti. Néha azzal, hogy csendben marad és kivár.

Minden más próbálkozás a nő részéről ostoba, kislányos gőg, nőhöz nem illő marsi energia, amelyhez egyetlen férfi sem képes férfiként kapcsolódni.

 

Mit jelent az igazi erő?

 

Bármilyen meglepő, de ahol igazi erővel találkozunk, ott mindig megjelenik a szelídség, az alázat és a kedvesség is. Ahol e három tulajdonság nem társul az erő mellé, ott nem beszélhetünk valós erőről. Ott csak vágyják az erőt de valójában nem rendelkeznek vele. Ilyenkor az erő helyébe lép az arrogancia, a türelmetlenség és az uralkodási hajlam. Akiben nincs meg az igazi, tiszteletet érdemlő erő, mert nem tudja, hogyan legyen egyszerre erős, és szelíd, alázatos és kedves is, az az erő legegyszerűbb, vagy legalantasabb eszközeit fogja használni. Mint például, a manipulációt, a megfélemlítést, a másik ember önbecsülésének, értékeinek semmibe vételét. Jellemző a túl hangos, vagy a nagyon halk beszéd, nem egyszer tagolt és ismétlésekben, közhelyes kérdésekben kimerülő, és szélsőséges érzelmektől erősen irányított kommunikáció. Amely nem akar sem megérteni, sem együtt gondolkodni. Kizárólag egyet szeretne. A másik fél ismerje el, hogy ő az, aki irányít, aki dönt, ő befolyásol, és ő adja mindennek a helyes tartalmat és keretet. Általában túlzott kritikai éllel és durván fogalmaz, és nem tudja uralni az indulatait.

Az igazi erővel rendelkező ember szelleme hajlékony, mint a nád és nem fél akár földig is leborulni, és beismerni, ha tévedett. Érzelmi intelligenciája magas, gondolkodása rugalmas, nyitott és befogadó. Képes a változásra, sőt vágyja az állandó változást. Az igazi erő nem zárkózik magába, kinyitja lelkét a világra és nehéz helyzetben is képes derűs vagy legalábbis nyugodt maradni. Az igazi erő áldozatkész de sosem lesz áldozat. Másokat nem taszít bizonytalanságba. Az igazi erővel rendelkező ember mindig fölfelé él, és másokat is felsegít maga mellé. 

Ilyen ember nincs! Kiáltasz fel, és azt hiszem, hogy igazat kell adjak neked, de olyan van, aki naponta törekszik rá, hogy ilyen legyen, és ez a legtöbb, amit emberi életünkben megtehetünk magunkért és a környezetünkért. Vajon az emberek miért a másik hiányaival, hibáival foglalkoznak, amikor nekik is van bőven olyan tulajdonságuk, ami fejlesztésre szorul? Talán azért, mert addig sem érzik a nyomást, hogy itt az idő megváltozni és fejlődni. Kérdezed, hol van ilyen igazán erős ember? Mert nem találkozol vele vagy csak nagyon ritkán? Nos, lehet azért, mert épp te vagy az, aki ezeket a sorokat olvasod. Az igazán erősek sosem tudják, hogy ők azok, csak végzik a dolgukat. Mosolyognak, sírnak, nevetnek, kedvesek, szomorúak, szelídek, határozottak, megbocsájtóak, megértőek...

 

 

Ez a nő vagyok én!

 

A szívem és a lelkem is szabad és tiszta. Nem manipulálok másokat és nem hazudozom. A hazugság korábban sem volt számomra elfogadható eszköz. Semmire. Most sem az!

Elindultam egy úton, az új világom felé, és ebben a térben minden változik. Alakul, formálódik és ragyog az újra és újra felfedezett, és magamba fogadott élet derűjétől. Ebben a változásban nem hagyom, hogy a bennem nyíló, életigenlő, harsány és extrovertált énem bárki hitetlenségével, rosszkedvével, depressziójával, kételyeivel, gonoszságaival, szorongásaival, ostobaságaival elhomályosítsa vagy beárnyékolja. Nem adom semmi áron a derűmet! Mert nincs ára!

Képes vagyok megbocsájtani és belátni, ha hibáztam de már nem vagyok képes arra, hogy mások értékrendszere szerint legyek jó. Elfogadtam, hogy nem szerethet mindenki és nem kell megfelelnem mások igaznak vélt elvárásainak.

Akinek nem tetszik a folyton változó, néha harsány és a vibráló kolibri táncom az majd elkerül vagy én állok félre. Nem bánt már ez, mert ha menni kell, nincs ami visszatart. Minden reggel beleállok teljes örömmel, hittel, vidám erővel abba a nőbe, aki vagyok és nem érzem magam rosszul attól, ha ezt bárki kritizálja vagy bírálja. Nem vagyok rossz, hibás vagy bűnös csak azért, mert máshogyan gondolkodom a családról, a kedvességről, a figyelmességről, a gyereknevelésről, a munkáról, a figyelemről, a csókról, az ölelésről, a rendről, mint te. Nem tudsz állandó frusztrációban tartani azért, mert valamit nagyon másképpen tartok jónak és igaznak, mint az átlag vagy mint, ahogyan te gondolod. Elmondom, ha érdekel de nem magyarázkodom, mert nem is kell megmagyaráznom, ki vagyok. Képviselnem kell magam, nem megmagyaráznom!

Alkalmazkodom, önzetlen is vagyok és szeretni is tudok. Nagyon! Ugyanakkor határozottan kijelölöm a határaimat, mert tudom miben szeretnék változni és azt is, miben nem. Mert én döntöm el, merre, hogyan és miért. Az életem az enyém! Támogatok minden változást de azt aki nem akar változni, inkább kettétörik de nem hajlik meg, már nem veszem szárnyaim alá, meggyőzni sem akarom semmiről. Mert tudom, hogy a szárnyaimat nincs joga senkinek mázsás súlyokkal megterhelni, és ezzel gyengíteni engem. Nekem meg nincs jogom senkit akarata ellenére megváltoztatni. És azt is tudom, csak azt vehetik el tőlem, amit odaadok.

Elindultam és nem fordulok vissza, mert ragyogni jöttem és képviselni teljes valómban azt a nőt, aki vagyok. Itt és most, ebben a testben. Nyugodt és szelíd határozottsággal felvállalom, hogy rosszul tűröm a monotóniát, a csak kötelességekből álló életet, a túlzott precízséget, a fukar lelket, a konokságot, az ostobaságot. Mindent, ami nélkülözi az eleganciát és a stílust. Ez a nő vagyok én! Úgy döntöttem nem irányíthatnak a félelmeim, a hitetlenségem vagy éppen az időszakos rugalmatlanságom.

Nem törheted be a lelkem, de megszelídíthetsz. A kedvesség, a tolerancia, a kreativitás, a nagylelkűség, a szelídség, a szenvedély erejével. Más nem hat rám, mert más már nem tud illeszkedni ahhoz az asszonyhoz, aki elindult és azóta is úton van. A saját útján!

 

Lelkemben a szél, egy hűvös, tavaszi napon...

Hajam borzolta, szempillám billegtette és tenyerembe repített egy virágszirmot. Becsuktam a szemem és belélegeztem az illatát. Így éreztem, hallgattam a szelet, és közben eszembe jutott az a gondolat, hogy mire is jó a szél? Racionálisan, földrajzi szempontból, és allegorikus értelemben. Mert engem a tudományos, érveken alapuló, konkrét magyarázatok mellett mindig is nagyon érdekelt az, mi van a dolgok, történések, állapotok, események, jelenségek első jelentéstartalma mögött megbúvó többi réteggel.

Úgy gondolom, a lényeg sok esetben nincs szem előtt, de azért ott van. Értő szem, értő lélek érzi, azután látja is.

A szél, a nap, az eső, a fák, a virágok, a dombok, a völgyek, a patakok, a tavak, az évszakok, az időjárás hatnak ránk, befolyásolják, alakítják a szemléletmódunkat, gondolkodásunkat. Lét-érzeteinket finomítják, fejlesztik, áramoltatják. Segítenek megfelelően használni az intuitív energiánkat. Ha megértjük fontosságát annak, hogy mit jelent a jelenben lenni. Értékelni, hálásnak lenni, azért is, ami látszólag kellemetlen. (Mint például egy szeles, viharos vagy esős nap.) Valóságosan látni, észrevenni. Ráébredni, és segítőnek hívni a természetet a zűrös, homályos, hitrendszereink hálójába akadt gondolataink tisztítására. A város kivétel nélkül mindenkit beszennyez. Együtt lélegezni a természettel azonban mindig tisztít. Új nézőpontot ad és áthelyezi a fókuszt. Oldja a szorongást és segít a lényeglátásban. A szél tisztító, szállító, ezzel együtt hírvivő, frissítő energia. Nemcsak a hajunkat, a lelkünket is képes összeborzolni, átrendezni.

A szél néhány jótékony hatása a természetben.

 

  • segít beporozni a virágokat

  • hűsítő hatású

  • szétszórja a növények magját

  • elszállítja a felhőket, csapadékot szárazabb területekre

  • segít a víz gyors párologtatásában

  • a légmozgással kicseréli, ezáltal tisztítja a levegőt a városokban és a természetben egyaránt

  • felszínformáló ereje van

  • a szélenergia felhasználása áram helyett

 

Káros hatásai.

 

  • talajpusztító

  • viharos ereje veszélyes, rombol, károkat okoz

  • hatására a homokverés ártalmas a növényekre

  • uralkodó szélirány kárt tesz a talajban, növényzetben

 

Hogyan képes a szél hatni a lelkedre?

Valamennyire hasonlóképpen, mint ahogyan a természeti környezetre. Egy fél óra séta a szélben mindig jól hat a kusza gondolatokra. Ha máshogy nem, legalább úgy, hogy addig is a szélre figyelünk, és nem a fejünkben előre legyártott képleteket és dialógusokat mantrázzuk. Kitisztítja a fejünket és új, friss energiákkal porozza be a lelkünket. Ha nagyon fáj, éget valami belülről, akkor nyugtatja és hidratálja az elménket. Új nézőpontot adhat. Ha valamit régóta meg kellene tennünk de nem tesszük és több órát szélben vagyunk, (de elég az is, ha csupán a gondolatainkban fúj a szél) előbb - utóbb megfájdul a fejünk. Mert a szél, ha nem engeded át magadon, mindig valamilyen fizikai tünettel jelez neked, mint például a fejfájás. A szél minden esetben nyitogatja a lelket, az elmét, alakít, formál, felfrissít, de csakis akkor, ha engeded, hogy kedvére, szabadon áradjon benned. Ha ellenállsz és utálkozol egy szeles napért, mert összeborzolja a frizurádat, vagy azért mert felfújta a szoknyádat vagy éppen homokot szór a szemedbe. De mindegy is, hogy miért utálkozol. A lényeg, ha negatívan fordulsz felé, akkor fájdalmat ad. Mint minden, amivel hadakozol, az áramlás, a megadás, az alázat helyett.

És itt tulajdonképpen elérkeztünk (mondjuk spirituális értelemben) a szél legfőbb tanításához, ez pedig nem más, mint az ALÁZAT.

A szél akkor hat jótékonyan a lelkedre, tudatodra, elmédre, ha meghajolsz végtelen nagysága, ereje, lágysága előtt, és valóságosan befogadod, amit adhat neked.

Mire taníthat egy szeles nap? Mert mi is az alázat? (Nem teológiai értelemben)

 

  • Szabad akaratból, tiszteletből, félelmek és feltétel nélküli szeretetből induló főhajtás

  • Tiszteletnyilvánítás az útnak, amelyben teret engedek a változásnak, az új, a más befogadásának

  • Önmagam átadása a jobb, őszintébb, igazabb, rugalmasabb a „felsőbb én” minőségemnek, amely nem helyez mások fölé

  • Feltételekhez nem kötött, állandó, tapasztalásoktól független bizalom

  • Cselekvő, segítő (és nem versengő) attitűd

  • Türelmes, emlékező figyelem úgy másokra, mint önmagamra

 

Vannak, akik gyakorlatban összetévesztik az alázatos attitűdöt a megalázottal, és ebből a félreértelmezésből adódóan nem is értik azt sem, mit jelent az, ha valaki alázatos. Ami megalázott, az kivétel nélkül mindig szégyennel jár. Értékvesztést okoz. Zavarba ejt. Véletlenül sem egyenértékű az alázattal, mert az alázat minden esetben felfelé vivő energia. A megalázottságon alapuló magatartásban nincs szabad akarat, mindenképpen romboló erőhatás. Személyiségre, helyzetre egyaránt. És minden értelemben. Antropológiailag, szociológiailag, politikailag, társadalmilag, egyszóval az élet valamennyi területén, ahol emberek élnek és kommunikálnak egymással. Az alázat épít, a megalázottság rombol. Ha gyakran hallod azt valakitől, aki régóta konfliktusban áll mással, hogy én aztán nem alázkodom meg neki soha, az is e két fogalom helytelen értelmezéséből adódik.

Széllel kapcsolatos hasonlattal élve. Az alázatos, az a szél, ami épít és termékennyé tesz. A megalázottság pedig a szél a lelkemben, ami pusztít. Szégyenben és félelemben tart. A semmibe visz. A haladásom csak látszólagos, mert mindig ugyanabba a spirálba fúj.

A szélnek, amely alázatra tanít, annak a hátára mindig biztonsággal, bizalommal, szabad akarattal ülök fel. Ezzel a széllel a lelkemben a fél világot és teljes önmagam képes leszek beutazni. Boldogan. Megáldva, megengedve magamban az utat. A változás, az elfogadás, megértés és a tanulás útját.

Mire taníthat egy szeles nap? Például arra, hogy kezdjek el gondolkodni másképp...még a szélről is.

 

Fotó forrása:www.alon.hu

 

 

Mikor kezded el szeretni önmagad legjobb része mellett a legrosszabbat is?

Tavasz van. Újra. Újjászületés van. Újra. Mondta valaki a természetnek, hogy viruljon ki és fakasszon rügyet meg lombot? Naftalinszagú kérdés, ugye? Tele vagyunk porlepte, lejárt szavatosságú kijelentéssel. (Korábban én is mondtam ilyet, de ma már kiegészítem valami mással is, mert önmagukban ezek a hangzatos mondatok semmit nem érnek. )

Gondolkodj pozitívan”, „élj tudatosan”, „bármire képes vagy”, „ne hagyd, hogy a félelmeid irányítsanak”, „mosolyogj, légy boldog”!

Ezeket csakis akkor leszel képes könnyedén elsajátítani, ha elfogadod azt is, ami nem pozitív benned. A hibáid nem többek és nem kevesebbek annál, mint amik. És mindenkinek van belőlük bőven. Ha elfogadod, hogy az élet szerves része a bukás, a sikertelenség, a szomorúság, a tökéletlenség és minden, ami az árnyékzónában van, megszűnik benned a szorongás. Épp annyira vagy jó és szép és kedves, és tehetséges amennyire kell. Itt és most. Ne a hibáidon legyen a fókusz, mert akkor a környezeted is csak azt fogja meglátni benned, ami rossz.

Úgy vélem, az az élet hiteles, amelyben felvállalják azt is, ami rossz, ami csúf. Nem elnyomják, nem eltapossák, hanem méltó helyére emelik. A jó és a szép mellé. Ekkor ugyanis létrejön az az egyensúlyi állapot, amely a derűs, szabad és mosolygós élethez kell. És ez az élet nem függ semmitől és senkitől, és nincs benne „ha”, és nincs benne „de”. Nincs benne kifogás. Cselekvés és haladás van. Mert az egységhez mindkét részünket, a fehéret és a feketét is, egyszóval minden árnyalatunkat őszintén fel kell vállalni. Az elnyomás felerősít, életben tart. A valódi beismerés felszabadít. Honnan tudod, hogy valódi-e a beismerésed? Abbahagyod a szenvedést, és az önmarcangolást, mások hibáztatását, kritizálását. Nem manipulálsz, és legfőképpen nem szégyelled magad azért, ami benned nem tökéletes. Ne mond azt, hogy „ én mindig így járok”, „nekem ez úgysem jön össze”, mindig ezeket vonzom”, „na, tessék, megmondtam, hogy így lesz”, „sose leszek gazdag”, „sose fogyok le”...

Tavasz van. Újra! És ez nem kérdés. A kérdés az, mikor kezded el szeretni önmagad legjobb része mellett a legrosszabbat is?