Skype online coaching

Egyéni és kiscsoportos
online coaching Montorffy Lettivel

Előzetes időpont
egyeztetés szükséges:
+36 30 790 4677,
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
vagy skype üzenetben.

Keresés

Csigaház

A Csigaház Blog saját tapasztalatokon alapuló életbölcseleti írások gyűjteménye.Támogathat és erősíthet abban, hogy a magad értelmével találj rá mindarra, ami neked a legjobb.

Montorffy Letti

 

Montorffy Letti író, coach, felnőttképzési szakember bölcseleti írásai elsősorban azokhoz az emberekhez szónak, akik úgy döntenek, hogy sorsuknak nem elszenvedői és reagálói lesznek, hanem a lélek erejével és a szív bátorságával a változás útjára lépnek. Kockáztatnak és nem félnek a szenvedéstől, rosszakaróktól és kicsinyes hitetlenkedőktől. Elindulnak, mert pontosan tudják, hogy a fejlődés és a változás csak úgy jöhet létre, ha előbb saját maguk változnak. Éretté teszik szellemüket, lelküket, jellemüket, hogy teljesebb, derűsebb és harmonikusabb életet élhessenek.

 

 

NŐI KLUB 2018

TÁJÉKOZTATÓ

MONTORFFY SZALON- NŐI KLUB 2018

A közösség, ahol nem kell senkinek megfelelned, ahol feltételek nélkül elfogadnak, szeretnek és támogatnak. Ahol tanulhatsz magadról és másokról. Megérted, mit szeretne a férfi és miért? Ahol megtanulsz megbocsájtani és elengedni és megtalálni támogató női erődet.

A Női Klub 2018 nem feminista és nem férfigyűlölő klub! Épp ellenkezőleg, azt szeretném, ha szakmai támogatásommal olyan nőkkel tudnék közösen dolgozni, akik egy férfi valódi társává szeretnének válni. De egyedül is képesek derűsen, ítélkezés mentesen és nyitottan élni. Türelmesek, kedvesek, befogadók és megbocsájtók. A női erőt nem tévesztik össze a női akaratossággal! Tudják, hogy a határozottságuk, egyediségük, boldogságuk, jókedvük, vonzerejük nem a férfitól függ! Pontosan ismerik az értékeiket. Tudják képviselni magukat. Nem manipulálnak szélsőséges érzelmekkel. Tudnak nemet mondani arra, amit nem szeretnének vagy már nem szolgálja őket. Képesek megfogalmazni és megvalósítani a vágyaikat és a céljaikat. Akik őszinték és szeretik magukat épp annyira, hogy sem maguknak, sem másnak nem engedik meg, hogy bántsa őket.

 

 

MONTORFFY SZALON

NŐI KLUB2018

ÁRAK, SZOLGÁLTATÁSOK

 

 

Tagság

Árak

Szolgáltatások

Havi

 

A” tagság/3500 Ft

 

 

 

B” tagság/5.000 Ft

A”

-egyéni szolgáltatások árából állandó 20% kedvezmény

B”

-1 alkalomra szóló csoportos coaching

-egyéni szolgáltatások árából állandó 20% kedvezmény

Negyedéves

 

15.000 Ft

- 1 alkalomra szóló csoportos coaching

- Igény szerint heti vagy havi feladatok

-1 alkalomra szóló 90 perces egyéni coaching ülés

-egyéni szolgáltatások árából állandó 20% kedvezmény

Féléves (kedvezményes)

Személyre szabott feladatok, önálló, ugyanakkor szakmailag támogatott munka

25.000 Ft

-személyre szabott coach támogatás (hetente új anyagrésszel) online tréning formájában

-1 alkalomra szóló 90 perces egyéni coaching ülés

-egyéni és csoportos szolgáltatások árából állandó 20% kedvezmény

Éves (kedvezményes)

Személyre szabott feladatok, önálló, ugyanakkor szakmailag támogatott munka

55.000 Ft

-személyre szabott coach támogatás, hetente egy alkalmas, 120 perces személyes konzultációval és online tréning

-minden szolgáltatás árából állandó 20% kedvezmény

 

Miért éri meg klubtagnak lenni?

1. Bekerülsz egy szakmailag támogatott, segítő és szeretetteljes női körbe, ahol új barátságokat köthetsz és megoldást találhatsz életed feladataira, mint például: párkapcsolat, karrier és anyaság, női minőségek, női szerepek, tudatosságra ébredés, új nézőpontok, női önképviselet, stresszkezelés, meditáció, kudarctűrés, függőségek stb.

2. Rugalmas, személyes igényekhez igazodó szakmai támogatásban részesülsz.

3. Előnyt kapsz az időpont foglalásnál (nem történhet meg, hogy helyhiány miatt nem tudsz hozzám eljutni, amikor szükséged lenne rá.)

4. A féléves és éves klubtagság esetén gyakorlatilag saját életvezetési trénered lehet, akitől szinte azonnali segítséget kapsz a normál ár töredékéért.

5. Már az alapszintű klubtagságtól jár az állandó 20% kedvezmény!

 

Mennyit tudsz a klubtagságal spórolni?

 

  • Az „A” típusú havi klubtagsággal minden hónapban megkapod az egyéni konzultációkra szóló 20% kedvezményt, ami havi 12.000 forint megtakarítást hozhat neked. Ezen kívül aktív tagja lehetsz egy általam szakmailag vezetett, zártkörű és titkos Facebook csoportnak, ahol kérdezhetsz, véleményt cserélhetsz, olvashatsz és beszélgethetsz más nőkkel és velem.

     

  • A „B” típusú havi klubtagsággal emellett részt vehetsz minden többlet költség nélkül havi egy alkalommal egy csoportos coaching foglalkozáson. Ezzel havonta 17.000 forintot takaríthatsz meg, a kedvezményes egyéni konzultációkkal együtt.

     

  • Továbbá a negyedéves klubtagságnál több mint 30.000 forint

     

  • A féléves klubtagságnál több mint 65.000 forint

     

  • Az éves klubtagságnál pedig: több mint 125.000 forinttal kevesebbet fizetsz, mint mások, akik nem klubtagok.

 

Díjbefizetési határidők és egyéb fizetéssel kapcsolatos információk

A díjat átutalással minden hónap 12-ig kell befizetni.

A féléves díj befizetésének határideje: adott tárgyév- július 12.

Az éves díj befizetésének határideje: adott tárgyév- december 12.

 
Név: Montorfy Nikolett
Bankszámlaszám: OTP 11773140-11419691
 
Külföldről utalóknak:
 
IBAN:HU09117731401141969100000000

SWIFT:OTPVHUHB

Bank székhelye:Budapest, 1051 Nádor utca.16.

 

Amennyiben hétvégére vagy ünnepnapra esik a 12-e, úgy az aktuális hétvégét vagy ünnepnapot megelőző péntekig kell rendezni a kiválasztott tagsági díjat.

A befizetett tagsági díj nem jár vissza és nem vihető át a következő hónapra/évre stb., abban az esetben sem, ha nem tudsz az önálló vagy a közös munkában részt venni vagy nem használtad fel a klubtagsághoz tartozó szolgáltatásokat! Kivételt képezhetnek ez alól, az orvosi papírokkal igazolt hosszan tartó betegségek vagy váratlan balesetekből adódó átmeneti problémák.


KLUBTAGOK VÉLEMÉNYE <3

"Nagyon szuper volt! Örültem hogy ilyen csajokkal hozott össze a sors és Letti!😍😚😚
Ez az este rávilágított arra hogy milyen nagyszerű az életem!" Ilike

"Csodák történtek ma este. Mindenki hozta a saját kihívását (a probléma szó helyett alkalmazom Letti után szabadon ), a saját élettapasztalatát és a megélt helyzeteket. Egymásból építkeztünk. Segítettük egymást.... egész más, amikor egy kívülàlló elmondja hogyan látja azt az élethelyzetet, amivel éppen dolgod van. A nap végére megérkeztek mindannyiunk szàmàra a megoldàsok, felismerèsek ès iránymutatàsok. Nagyon klassz volt együtt dolgozni. Köszönöm Nektek a megtapasztalàst! Montorffy Letti fantasztikus coach vagy. "😇" Ildó 😇🙏

"Kedves Letti!! Köszönöm hogy létrehoztad ezt a csoportot és hogy a részese lehetek.🌸🌷💕😘 S köszönöm a tegnap estét. Neked is Letti és nektek is lányok: Ildi, Gabi és Ilike!!!😘 Nagyon jó volt ott lenni, s olyan sok mindent kaptam 🌈amire nem is gondoltam. 💕Ildi mindannyiunk nevében is írhattad volna az esténk ismertetőjét, csak a köszönetemet tudom hozzátenni.💖Nagyon köszönöm mindenkinek!💞. S ez közel sem fejezi ki, amit érzek és ami kavarog bennem tegnap óta. 😘💕🌸🌷Köszönöm! Erika "

"Egy este, ami rólad szól. 💕 Ahol minden érted van. 😍Ahol megélheted a női minőségedet. Ahol új nézőpontokat kapsz..😉 Nyíltszìvű, őszinte beszélgetések.. támogató légkör... önfejlesztő módszerek..." J.I.

"Szuper társaság,fantasztikus coach. Minden adott egy kellemes délutánhoz/estéhez." G.B.

Letti! Nagyszerű choach vagy!❤Rávezettél olyan ismeretekre magamról, ami egyedül sose ment volna!Ezen ismeretek által tudok változni, fejlődni! Feltárultak általad olyan tulajdonságok, erők bennem, amelyek birtokában és használatával alakíthatom úgy a napjaimat, hogy reggel izgalommal várom, mit tartogat a nap számomra és este pedig hálával a szívemben fekszem le!
Mikor először megláttalak az üzenőfalamon már akkor éreztem és tudtam, hogy oka van annak, hogy ott megjelentél!
Az ok pedig az hogy rád volt és van szükségem a fejlődésemhez!😍 Varga Lászlóné, Ilike

Fantasztikus megélés, beszélgetések, hangulat, rácsodálkozàs, ételek, teák egy fantasztikus coach "szervírozàsàban"! Hálás vagyok, hogy belecsöppentem 🙏 Cs. Beatrix

Beatrix!Remek megfogalmazás!👌Én is nagyon hálás vagyok!
Ha boldog,szabad és teljes életet szeretnél!Ha azzá és olyanná válni akarsz amilyenné szeretnél,akkor itt a helyed!😀😉
Éld át te is azt a nagy változást amit én is elértem már mióta a klub tagja vagyok!❤Ismerkedj meg azokkal a csodálatos csajokkal akik szintég tagjai a csoportnak!😇
Várunk szeretettel!🌹 Varga Lászlóné

 

ÉRKEZZ MEG A NŐBE, AKI VAGY!

Szeretettel:

Montorffy Letti

író, coach, tréner, felnőttképzési szakember

A Montorffy Szalon vezetője

A Coachok Szakmai Szövetségének tagja

www.montorffy.com
https://www.facebook.com/csigahazcoaching/
http://www.coachok.hu/coach/Montorffy_Letti_coach

MONTORFFY SZALON

- egyéni és csoportos life coaching

- tréningek

- előadások

- workshopok

- újságírás

Cím:1036 Budapest, Lajos utca 114. I/7/A

Bejelentkezés: hétköznaponként, telefonon vagy e-mailben
Mobil:
+3670/6733331 ,+3630/7904677

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

A szív egy extrovertált, őrült spiné...

Belső utazásaim során...egyszer megéreztem váratlan, hogy nincs több félelem és nincs több fájdalom...történések vannak, és lesznek is...események, amelyekről aszerint gondolkozom, ahogyan érzek...a szívemmel! Nem ésszel, és nem aggyal! Ez vagyok én!

A szív a legfélelmetesebb és egyben legpontosabb útmutató is. Nem véletlen, hogy sokan távol tartják magukat a szívüktől, mert olyan ijesztő igazságokat mutat, amit nem akarnak érezni, ezért inkább érzik azt, ahogyan általában szokták. Pedig egyetlen rögzült hitrendszerbe ágyazott érzelemnek sincs köze valóságos érzelemhez. Ami váratlan, adakozó, felemelő és spontán és ragyogó és mindig árad, és soha nem tud láthatatlan maradni, mert meg kell mutatkoznia. Hiszen a szív egy extrovertált, őrült spiné. Feltűnő rúzzsal és kacér mosollyal. Aki nincs felkészülve a saját szíve fogadására, az még a közelében lévő szíveket is eltapossa ügyetlen a magáéval együtt....pedig csakis a sajátját kellene befogadni és megszeretgetni úgy igazán és bátran....Persze ez folyamatosan, minden nap nagyon fárasztó, komoly érzelmi munka, nem is beszélve a tapasztalati következményekről, úgyhogy ezt sokan kizárják az életükből. Olyannyira, hogy egy idő után azt gondolják, teljes hittel és bizonyossággal: az érzelmeknek nem az a dolguk, hogy láthatóvá tegyük őket nap, mint nap...mert kockázatos, ha mások tudják, hogy mit éreznek...és azt gondolják tévesen, hogy az úgy van, hogy az egyik helyen és embernek kimutatják, amit éreznek, a másiknak meg nem. De ez nem így van, mert ahogyan rendszeresen viselkednek az egyik helyzetben, úgy viselkednek a másikban is. Ha visszatérően kizárják a lehetőségét annak, hogy ki tudják mutatni szavakkal és tettekkel is, amit éreznek, akkor idővel az életük minden területéről kizárják ezt. 

Amikor pedig egyszer mégis szeretnék feltárni, amit éreznek, már nem fog menni... azonnal semmiképp. Lehet, hogy évekbe telik, amíg képesek lesznek megtenni, hogy mások kívülről is lássák azt, amit odabent rejtegetnek. Amit elmondanának, de már arra sem emlékeznek, hogyan fogjanak hozzá...

A fejem búbjától a lábujjamig vágy vagyok és érzelem...erős, szenvedélyes. Tanulom uralni de nem foghatom vissza az áradásom. Sok ez vagy kevés? Ki tudja? Nem érdekes, mert nekem pont így jó, mert a szenvedély ezernyi színe, formája, íze, mozdulata és ünneplése nélkül nem élhetek. Létezem valahogy olyankor is.... magamon kívül leginkább...ismered ezt az érzést? Kifordulok a lelkemből és nem lágy, sikamló, áradó, zubogó, nedves, termékeny és kacér leszek, hanem semmi....maga az üresség vagy éppen maga a nyers romboló harag....persze ez is remek tapasztalás nekem, aki még egy teát is vággyal készítek el, a tésztagyúrásról nem is beszélve. Magam ellen létezve olyanná válok, amilyen nem vagyok...nem nagy mutatvány ez, bárki képes erre, ha folyamatosan ki van téve a lelke egy tőle idegen hatásnak és arra soha nem mond nemet...látod, ezért fontos az önismeret és benne a vágyismeret, hogy ne menj önmagad ereje ellen, hanem inkább lépj szövetségre vele, de ha mész is tudjad azonnal, mit csinálsz és azt is, hogy ez neked nem jó...mert a magad elleni áradásban az amúgy termékeny szenvedélyed azonnal rombolni kezd...a tudatosság egyik útja ez is, hogy tudod, ki vagy, mi a vágyad és mit szeretnél...és látod, meghallod, ha a szíved beszél hozzád...és nem félsz attól, hogy az úton egyedül menj....ha épp ez a feladat...nem rémisztőbb, mint párosan vagy csapatban, hidd el...

Egyetlen lépcsőfok, piciny állomás sem hagyható ki, és nem kerülhető meg, ez ugye evidens...mindent te teremtesz magadnak, mert a felsőbb éned pontosan tudja, hogy mit kell még tapasztalnod, átélned és azt is tudja pontosan mennyi teher az, amit elbírsz....annyit ad...néha feszegeti a határaidat de csak érted teszi, hogy lásd milyen erős vagy és azért is, mert csakis akkor ébred fel az igazi megengedés benned, ha elhúz a határig. Megérkezik a legyen úgy, ahogy lennie kell érzése, a teljes megengedés de ez már nem dacból és haragból születik, hanem tiszta vágyból.

Kapcsolódj össze a szíveddel és ha túl messze van már tőled, akkor türelmesen, nyitott mellkassal várd az érkezését, úgy várd, mint egykoron a legnagyobb szerelmed érkezését...ne menj a szíved ellen, mert ha megteszed csak a közömbösség, a közöny és az érzelmi sivárság az, ami vár...

Lovas Coaching/ első megjelenés a Vasárnap Magazinban

Kora reggel van, ragyogóan szép őszi nap, és megint úton vagyok, hogy valami még ismeretlen tapasztalást éljek át. Úton vagyok, és a szívemben izgalmas várakozást ringatok. Vágyom az élményt mindig, amit a meglepő, a váratlan adhat. Vágyom, és nyitott szemmel vagyok az újra, így észre is veszem azt, amire éppen szükségem van. A fejlődéshez elengedhetetlen ez a fajta nyitott és befogadó lélek. Van, akinek rá kell magát erre nevelni, nekem a zsigereimben van. Egyszerűen így születtem.

Az utam napfényes és Pátyra vezet egy lovardába. Haladok előre, és közben halkan szól a kocsimban a jazz. Egy lovarda. Később, hazafelé már mindez a kellemes üresség megtelik és gazdagon beborít mindazzal, amit majd ez a különleges nap ad. Mert úgy érzem, hogy az lesz. Telítve leszek. Tudom, hogy valami nagyon jó, izgalmas, valami csodás élmény az, ami rám vár. A program, amiben ma részt veszek, mint coach, mint író és mint nő, aki döntögeti a saját korlátait, lovas coaching névre hallgat. A tréninget egy számomra kedves barát és kolléga (Szabó Zoltán) és a lovarda tulajdonosa (Halmai Anikó) vezeti. Ahogy befordulok a parkolóba, minden szempontból úgy érzem, megérkeztem. Itthon vagyok. Mert minden hely, amellyel azonosulni tud a lelkünk, kicsit otthonunkká lesz. Befogadó, tanító és biztonságos térré változik. Nincs bennem félelem, pedig tudom, hogy egészen bizonyos, ma olyan mélységekbe utazom, ahol lesznek fájdalmak, könnyek és hallgatás. De lesz elmélkedés, tanítás, feloldozás és mosoly is. Körbejárom a területet, hogy átmossa minden sejtem az itteni hangulat energiája, és közben azt érzem, itt minden simogat. Közben érkezik a program többi részvevője is. Mindenki mosolyog és kedves. Szeretve vagyok, szeretve vagyunk, és ez az érzés jó. A reggeli tea és kávé elfogyasztása után megkapjuk a napi programot, igényesen lefűzve egy füzetben. Ez fontos. Mert a belső szándéknak minden esetben kívülről is meg kell nyilvánulni, így lesz teljes az adás, odaadás, így érezhető a gondoskodás és a figyelem. Ahogyan belül, úgy kívül is. Miként a láthatatlanban, úgy a láthatóban is. A programfüzet elején, amit kapunk, egy gondolat fogad Coco Chaneltől. Azonnal hozzám ér, és elkezdi kibontani elmém lótuszát. Egyrészről van ebben a hangulatban valami nagyon emelkedett és ünnepi, másrészről racionális, tárgyilagos és praktikus érzés is. Mindkettőre szükség van itt. A józanság és a varázslat keveredik és ettől azt érzem biztonságban vagyok.

A magabiztos nő nem elmossa a férfi és nő közti különbségeket – hanem kiemeli azokat.” Coco Chanel

Arra gondolok, hogy ez az üzenet a nap elején egész mást jelent még, mint a lovakkal való találkozás után, a nap végén. Mennyire vagyok magabiztos? Mások magabiztosnak látnak-e? Elmosom, elmaszatolom-e bármikor a különbséget, amitől olyan szédítően izgalmas minden férfi-nő kapcsolat vagy beleállok mindig és bátran kiemelem azt, ami eltérő, ami más. Bennem és benne. A férfiban, akit szeretek. Most. És korábban minden férfiban, akit szerettem. Egyáltalán, mit jelent kiemelni és mit jelent elmosni? Milyen attitűd van az egyik és milyen a másik mögött? És mi köze mindennek egy lovas foglalkozáshoz? Még csak sejtem. A program és nap elindul. Feladatok jönnek egymás után. Vezetni és vezetve lenni. Megérezni, hogy miért jó élményeken keresztül, lovakkal tanulni magadról valamit. Valamit, amihez régóta ragszkodsz, amiről azt gondolod, hogy az erősséged, és azután jön egy ló, és mintha valami elvarázsolt kasély tükrébe néznél; felnagyítva megmutatja azt, aki valójában vagy. Teret ad az érzéseidnek, hogy átéld azt, amit nem szeretnél megtapasztalni, hiszen már olyan szépen, évek, évtizedek rutinmunkájával gondosan elrejtetted. Mert fáj. És még mindig félsz a fájdalomtól, pedig mennyit tanultál már magadról, és még mindig húzod a roskadásig pakolt múltbéli szekered.

És akkor jön a ló, akinek viselkedése sem társadalmilag, sem kulturálisan nem meghatározott, és megmutatja mennyire hiteles az az ember, aki ott, abban a pillanatban előtte áll. Nem érdekli sem a múltad, sem a jövőd. Csak a jelen, amelyben ott állsz vele együtt, és ő figyel téged. Várja, hogy bízni tudjon benned. Várja, hogy vezetője légy és érezze az erődet. Az igazit; az alázatosat, a tanulót, a békéset, a befogadót. Erős, katartikus pillanat ez. Akinek nyitva a szíve és a lelke, és felkészült, hogy a felismerés, szembesítés után, bátran elengedje azt, ami már nem szolgálja őt. A ló a legkisebb ellentmondást is kíméletlenül leleplezi. Nem kegyelmez. Sem rutinnal, sem színjátékkal nem lehet őt megtéveszteni. A csoda abban is megnyilvánul, hogy itt nincs rossz cselekvés, nem hibázhatsz, mert minden, amit épp teszel vagy nem teszel egy -egy gyakorlat közben, tanít és fejleszt téged. Csak ad, több leszel ettől a tudástól, és csak azt veszi el, amire már nincs szükséged, és minél jobban ragaszkodsz ahhoz a dologhoz, annál jobban fog fájni, amikor a ló megmutatja neked, hogy milyen vagy. Porrá zúzza az egot és alázatra, szeretetre váltja fel az erőszakot, tévedést és uralkodást. A félelemnek nincs értelme, mert mindennek csak akkora súlya van, amekkorát te abban a pillanatban beletöltesz. Tőled válik nehézzé vagy épp könnyűvé minden. A cél pedig nem más, mint az, hogy az ember minél többet megtudjon önmagáról, félelmeiről, rutinjairól, hitrendszereiről, öröklött és felvett tulajdonságairól.

Ott álltam szemben a lóval. Körülöttem mélységes csend. Néz engem és azt érzem egészen belém lát, azt is látja, amit én sem tudok magamról és azt is, amit elrejtettem, mert túlságosan fáj. Lehajtom a fejem és apró, halk léptekkel közelebb megyek hozzá, majd újra megállok. Látom a leheletét, érzem a lovarda jellegzetes illatát. A talpam alatti homok húzását. Félelmetesen mélységes a csend és a figyelem, amit a ló ad nekem. Vár és én is várok. Néha finoman kapar egyet a patáival a homokban és megmozdítja a fülét. Olyan energiával vesz körbe, amelyben nem tudok más lenni, csakis az a nő, aki vagyok. És a kislány, a gyermek, aki voltam és aki ma is bennem él. Megszólítja a bennem lévő tisztalelkű gyermeket. Közelebb lépek hozzá és megérintem. Átölelem a nyakát, és összeér a homlokunk. Biztonságos melegséget áraszt és azt érzem sírni volna most jó de nem tudok sírni. Az alázat legmámorosabb és legszebb pillanata. Megfogom a kantárt és elkezdem körbevezetni. Megengedi nekem, hogy vezessem. Ott és akkor a ló megmutatta nekem, hogy mekkora terhet cipel még a lelkem és azt is, hogy a harag, amit érzek, az az oka annak, hogy a nagy zsákokkal telepakolt lélek-szekerem még mindig nehéz. Azt hittem, hogy erős vagyok és tudatos, és én vagyok az irányítója az életemnek. És azután jön egy ló és szelíden megmutatja, hogy valójában hol van az igazi erőm és milyen terheket húzok még makacsul magammal, amit már ideje lenne letennem.

Belépek a lovak közé. Idegen vagyok közöttük. Néznek, mit keresek ott és figyelnek, hogy a szándékom, amivel beléptem közéjük tiszta-e. A feladat az, hogy befogadjanak maguk közé és a vezetőjük odajöjjön hozzám. Nehéz percek. Egyik ló sem figyel rám. Hirtelen ez egyik két lábra ágaskodik, hangosan felnyerít és játékosan nekifeszül a másik lónak. Ott a kör közepén ez az ártatlan játék és az, hogy levegőnek néznek egészen mélyen belém vág. Egyszerre érzek félelmet, kíváncsiságot és kalandvágyat. És akkor rájövök, hogy mitől olyan katartikus ez. Az életem színpadán állok. A lovak pedig azok a férfiak, akik fontosak voltak nekem. Apám is ott van, aki szeretet de nem nevelt fel mégsem és sosem figyelt rám. Azt érzem ezek a lovak nem figyelnek rám eléggé, nem fogadnak be és ettől valami nagyon elkezd ott legbelül fájni...Nem vagyok elég jó nekik. Dermedten állok, nem bírok mozdulni. És akkor az egyik ló megindul felém és egészen közel jön hozzám. Megérint és megbök a fejével. Még mindig nem tudok mozdulni, csak a könnyeim folynak...

 

Szuper ügyes vagyok csak az elmém hülye...(Első megjelenés: Vasárnap Magazin)

Az alábbi lejegyzett coach ülésben kitalált párbeszédet írtam le, de nagyon is jellemzőt, amit a mindennapi munkám során tapasztalok. Ha mégis valaki magára ismer, az csupán a véletlenek játéka, nem több.

 

Előttem ül egy nő...

„Sminkje mindig tökéletes negyvenes”, drága ruhában, ízlésesen felöltözve. Parfőmjének illata belengi a szoba minden sarkát. Szakmájában sikeres. Vezető. Határozottságot mutat. Harmadik házasságában él, van már két gyereke. A harmadikkal épp állapotos. A hivatása a mindene, attól lélegzik, ahogy ő mondja de minden más területen bizonytalan. A magánéletében nehezen dönt és hosszútávon nem tud vagy nem akar (még nem tudom) érzelmileg kötődni. Fél. Ő egy sikeres nő, mégis attól retteg, mi van, ha a gyermek, akit a szíve alatt hord, súlyos betegen vagy fogyatékosan születik. Mert már nem fiatal csirke-ahogy ő mondja-és több a rizikó. És mi van, ha a férjem elhagy ezért...mert nem szültem tökéletes gyereket- teszi fel kétségbeesetten a kérdést és idegesen beletúr frissen festett hajába.

Öregszik. Így érzi, és amikor erről beszél még a tekintete is megváltozik, fénytelen és fáradt lesz. Mert ahogy belül, úgy kívül. Az új férj mindenképpen gyereket szeretett volna-mondja, és ő beleegyezett, pedig fél.

A szemébe nézek és halkan megkédezem.

- Miben tudok neked segíteni? Mit szeretnél?- kérdezem

- Nem tudom...egészséges gyereket akarok szülni...

- Miből gondolod, hogy nem lesz egészséges?

- Mert öreg vagyok...

- Milyen érzésekkel tudnád ezt leírni?

- Mit? Hogy öreg vagyok?- kérdezi ingerülten

- Igen. Milyen érzés az számodra, hogy öregséget érzel?

- Rossz- mondja a fogai közt sziszegve és látszik, hogy egyáltalán nem szeretne az öregségről beszélni

- És ha ez a rossz egy szörny lenne, hogy nézne ki?

Meglepődik. Majd felnevet de partner lesz a játékban.

- Egy kövér, erőszakos, mindenbe belepofázó, mohó, álszent, hazug boszorkányszörny....mint az első anyósom- felnevet, majd megborzong. Még sok benne a harag és az indulat. Ezek a félelmek elsőrangú támogatói. Ő ezt még ott és akkor nem tudja.

- Rendben.- folytatom. Most képzeld el, hogy módodban áll ezt a szörnyet eltűntetni, úgy, hogy soha többé nem lásd és ne bántson, ne érezz miatta félelmet.

Bólint és a szeme felcsillan.

- Hogyan tűntetnéd el?

- Kinyírnám!-vágja rá azonnal

- Hogyan?

- Vízbe fojtom.

- És utána?

- Elásnám a tenger mélyébe.

- Milyen mélyre?

- Mit tudom én? Jó mélyre!

- És azután?

- Azután boldogan élnék, mint a mesében.

- És most mi akadályoz abban, hogy olyan boldogan élj, mint a mesében?

- A félelmem, hogy beteg gyereket szülök, mert már öreg vagyok és ilyekor nagyobb a kozkázat. Nyilván nem félnék, ha fiatalabb lennék...

- Úgy érzed, hogy csak azért félsz, mert öregnek érzed magad?

- Igen!

- Értem. Akkor most képzeld el, hogy a szörnyedet, bármikor eláshatod a tenger mélyére és onnan soha többet nem jön fel...és ezzel el is intézted örökre vagy legalábbis egy időre. Mert, amikor visszajön, újra kinyírhatod és eláshatod...és egészen addig csinálhatod ezt, amíg soha többet nem jön vissza.

- Nem tudom elképzelni.

- Miért?

- Mert ehhez nincs tudásom.

- Azt gondolod a képzelethez tudás kell?

- Igen.

- Értem. Akkor induljon ki ebből a feltevésből. A képzelethez tudás kell. Jó?

- Jó.

- Milyen tudást használtál, amivel elmondásod szerint nem rendelkezel, amikor elképzelted a szörnyedet?

Hangosan felnevet...de nem felel, én folytatom.

- Nagyon részletesen leírtad hogyan is néz ki ez a te szörnyed, és azt is elmondtad, mit csinálnál vele, vagyis használtad a képzelőerődet, amiről most azt állítod, csak valamilyen tudás birtokában működhet.

- Nem tudok felelni.

- Milyen érzés lenne, ha az öregségtől való félelmedet bármikor szörnnyé változtathatnád, akit el tudsz tűntetni, úgy ahogy az előbb mondtad.

- Nagyon jó érzés lenne. Azt érezném, hogy fiatal vagyok és nem nyomaszt semmi.

- Azt mondom, hogy ezt bármikor megteheted. Elhiszed nekem?

Nem felel azonnal, csak mosolyog.

- Ez nem ilyen egyszerű. -mondja kicsit lekezelően

- Mitől lesz számodra bonyolult?

- Az öregségtől, hogy rettegek, mi van, ha beteg vagy tartósan fogyatékos gyermeket szülök...ez normális, nem ? Más is félne!

- Mi az, ami ebben a leginkább aggaszt?

- Hogy megváltozik az életem és többé már nem lehetek az, aki vagyok, és még öreg is leszek...és a férjem is elhagy..,és...

Itt félbeszakítom és lépésről lépesre összeíratom vele az összes jót, szépet, ami eddig az életében történt vele. A segítő és támogató embereket, akikre számíthat. Minden jó tulajdonságát, hogy lássa milyen erőforrásokkal bír, honnan meríthet erőt. A vélt akadályokat és mindazt, amit még fejlesztenie kell.

Meglepődik. Nem gondolta volna, hogy ennyi jó tulajdonsága van és ilyen sok segítő ember veszi körül. Mint ahogy azt se, hogy amit akadálynak gondol, az lehet segítő is. Azután újra megkérdezem, hogy milyen tudás kell a képzelőerőhöz, hogy lássuk magunkat abban a sok jóban, amiben élni szeretnénk. És megszületik a válasz.

-Vágy. Nem tudás...-mondja, azután elsírja magát. Egészen mélyről tör fel belőle a zokogás. Hagyom, mert mindenkinél így kezdődik. És azért is, mert odabent, a lélekben rendet kell tenni és helyet kell biztosítani az újnak. Kis idő múlva folytatom.

-És mit adhat neked ez a mindenkori vágy, amivel elképzeled magad az áhított jövőben?

-Gondolom, örömöt. Nyilván azt.

-És mi akadályoz meg abban, hogy elképzeld a jövőt, amelyben egészséges babának adsz életet és körülötted mindenki boldog. A férjed pedig hálás és nagyon szerelmes beléd.

Hallgat. Sokáig. Majd megint sír.

-Szóval....én magam vagyok az akadály...?

-Ezt gondolod?

-Igen.

-És pontosan hogy érted ezt?

-Hát úgy, hogy ha mindent megtettem, mert például elmentem a szükséges vizsgálatokra, akkor nem lehet baj de én úgye mégis ettől félek, hogy baj lesz...hülye vagyok...

-Megpróbálnád megdícsérni magad? Hiszen épp nagy felfedezéseket teszel...

Közbevág.

-Szuper ügyes vagyok csak az elmém hülye- mondja és sírva nevet...

-Jó de a hülyét mellőzzük, mondj helyette valami más pozitív jelzőt!

-Okééé, az elmém zseniálisan fiatal, ez jó?

Kezdetnek mindenképpen.

Összemosolygunk. Mindketten érezzük elindult egy másik, számára új úton, ahol már nem a harag, a félelem, a bűntudat fogja vezérelni, hanem a vágy. Vágy arra, hogy minden, ami vele történik, épp időben és épp úgy történik, ahogy számára a legjobb.

 

 

 

Fotó forrása:Mohácsi Újság

Írjunk együtt! 3. rész 29 ember, 29 szó, 29 elengedés. 29 lélek egy felhőben.

 

 

Sétálok a folyó felett a hídon és azon gondolkozom, mi lehet még az a teher, amit cipelek. Ami alól nem engedtem még meg, hogy felszabadítsam(1) magam. A híd közepén állva felkapja és megforgatja a szél a levegőt és észrevétlen összekeveri a felszálló párával és a napfényben keringő városi porral.

Váratlan rám talál egy érzés. Egy lélek(2) vagyok itt mindennel, ami körülvesz. Része vagyok a folyónak, a hullámoknak, a víz alján a nehéz iszapnak. Magam vagyok a fény, a szél és a napsütés. Magam vagyok a folyam, az áradás, és én döntöm el, hogy mi az, amit szeretnék megtapasztalni és azt is én határozom meg, hogy mi az az emlék(3), amit elmém láncaival lekötve a múltamból még itt tartok, és úgy tekintek rá, mintha a jelenem része lenne.

Nézem a víz sebes folyását. Sodor egy korhadt farönköt a sötétzöld hullám. Valahol beemelte a víz, részévé tette az áradásának és most viszi tovább. Az életben minden, ami él áradásban van. Minden haragot, sérelmet is így kellene támogatva átfolyatni az életünkön. Nem ellenállni, nem gátat vetni a félelmeinkkel, akaratunkkal, mások vágyaival. Eggyé válni a változás ritmusával.

Elindulok a hídon a túlsó partra, haladok pár lépést, majd újra megállok és közben arra gondolok, hogy nem lényeges már, hogy akitől évek óta várok egy „bocsáss meg, ne haragudj, nem akartam fájdalmat okozni” mondatot, attól az embertől már nem fogom ezt hallani. De valaki más megteszi majd helyette, ha engedem rehabilitálni a lelkem. Fontosabb az, hogy felébresszem magamban és magamért a megbocsájtást.(4)

Ez az ami erőt (5)ad nekem, és ez az amitől úgy érzem, hogy felhő (6) a lelkem. Könnyed kis bárányfelhő, amely szabadon és vidáman és akadálytalan halad a kék égen. Az ég is én vagyok.

A híd közepén, a narancsos színű nap alatt kitárom a karjaim, behunyom a szemem és mélyen beszívom, majd kifújom az akácillatú levegőt. Nem fontos már, hogy a járókelők, akik épp arra sétálnak, mit gondolnak rólam. Megengedtem magamnak az áradást és ez a megkönnyebbülés(7) érzését hozta el nekem. Nem vagyok sem boldog, sem boldogtalan, csak kiegyensúlyozottságot(8) érzek és azt, hogy ez a semleges állapot jó nekem. Megesik, hogy nem kell ennél több.

A boldogság szüntelen kergetése nagyon fárasztó és felesleges feladat és addig nem érhet véget, ameddig görcsösen hajszolom, űzöm, akarom. Csak az állandó sürgetettség, le- és kimaradás érzését adja. Nincs benne elégedettség. Nincs benne a pillanatok öröme, mélysége, dicsérete és annál több fájdalom(9) ér, minél jobban harcolok valamiért, amiben a boldogságomat hiszem.

Tudattalan évtizedeim alatt eggyé váltam azzal a végtelen nagy szabadság(10) igényemmel, ami, így önmagában, önmagáért csak rombolni tudott. Teret adtam ennek. Megtapasztaltam, milyen így. Identitásom része lett, belőle építettem magam 41 évig és ha úgy véltem korlátozzák a szabadságom, akkor olyan érzésem volt, mintha valaki nehéz(11) köveket rakott volna a szívembe és a gyomromba.

Ettől nyughatatlan(12) lettem és felülkerekedett a reménytelenül szenvedő énem és azonnal szabadulásra(13) vágytam. Ma már nem szeretem(14) ezt az érzést, így nem is táplálom semmivel. Az ide vezető út erős, mély, katartikus érzelmi út volt. Akár egy nagy szerelem, csak már nem hagyom visszajárni fájni.

Az áldás(15) abban a pillanatban érkezett az életembe, amikor megengedtem magamnak, hogy fájjon és ezt követően beláttam, hogy az, ami ennyire szaggatta az életem, már nem tartozik a jelenemhez. Csak én voltam az, aki még itt tartotta és ápolta, gondozta, hizlalta. A változás(16) ott kezdődött el, amikor megengedtem magamnak, hogy elkezdődjön. Akkor megérkezett a valódi elfogadás(17) érzése és látni kezdtem azt a kegyetlen tényt, hogy én vagyok életem főnöke. Az irányító. Nem a körülményeim, kifogásaim, életem szereplői, helyzetei. Csakis én! A lelkem, a szellemem és a testem tisztulásának (18) nagy napja volt ez! Eltűnt minden felesleges szívfájdalom(19) és helyébe lépett a feltétel nélküli szeretet(20), a béke(21) és a hit(22) .

Amikor készen álltam a tanításra(23) megérkezett az életembe egy tanító, hogy rátegyen az istennő barlangomban hullámzó belső csendre (24), hogy megérezzem újra a békét(25) és képes legyek elkezdeni azt az utazást(26), ami fejlődésem következő állomására visz. Mert ezen az úton csak újra és újra megnyugvó lélekkel(27) lehet járni.

Ez az valódi szabadság(28) útja. Szükségtelen keresni, mert ez a szabadság magától talál rám, gondolatváltás és új elmeprogram részeként. Ebben a folyamatban nem sürget már semmi, nem az kell, ami nincs, minden és mindenki egy helyen, egy időben, épp jókor ott van velem, bennem, és semmit sem érzek már veszteségnek(29) többé, amit elengedtem.

 

Fotó:despositphotos.com