Csigaház

A Csigaház Blog saját tapasztalatokon alapuló életbölcseleti írások gyűjteménye.Támogathat és erősíthet abban, hogy a magad értelmével találj rá mindarra, ami neked a legjobb.

Montorffy Letti

 

Montorffy Letti író, coach, felnőttképzési szakember bölcseleti írásai elsősorban azokhoz az emberekhez szólnak, akik úgy döntenek, hogy sorsuknak nem elszenvedői és reagálói lesznek, hanem a lélek erejével és a szív bátorságával a változás útjára lépnek. Kockáztatnak és nem félnek a szenvedéstől, rosszakaróktól és kicsinyes hitetlenkedőktől. Elindulnak, mert pontosan tudják, hogy a fejlődés és a változás csak úgy jöhet létre, ha előbb saját maguk változnak. Éretté teszik szellemüket, lelküket, jellemüket, hogy teljesebb, derűsebb és harmonikusabb életet élhessenek.

 

 

A félelem zavarba jön attól, ha kacér vagyok

Hajnal 5 óra. Tavasz. Madárcsicsergés csendje cseppen az ablakom üvegére. Szimfonikus alázattal áramlik az élet. Ha van rá füled, hogy halljad azt, ami tisztán maradt még. Akadozik is minden, ami lélegzik. Feketén, zavarosan, betegen is, ha csak erre nyílik a szemed.

A fahéj illata kanyarog a habos kávém tetején. Éljen március 15-e, éljen az életünk! Éljen a fahéj illata! Éljen! Éljünk! Ez itt a soron következő tananyag. Mindenkinek. Több ez már, mint feladat. Ez A FELADAT, így csupa nagybetűvel, mert most nem lehet megúszni, hogy részt vegyél benne. A tét a saját porlepte életed. Közösséget kell vállalnod velem, velünk, nekünk! Kell egy részletes, boldog terv, szerelmes cselekvések, a dal, a nyitott szív. A lelked is, Istenem, de nagyon kell a kávémba is!

Mindig van idő másra, mint a szeretet, de az az idő fájni és rettegni tanít. Közömbössé, kívülállóvá tesz. Ha ezt választod.

Madárénekből és a szívemből készítek neked egy könnyű sálat. Ugye érzed, mennyire más ez a reggel! Olyan, mint egy ima. Beleénekeltelek az Univerzum egyik hétköznapi zsoltárába.

Kanyarog, tekeredik rajtad a sálam, amit picike ujjaimmal fontam neked, hogy védje a torkod az őrülettől. Ha fél ott valami, merjen félni akkor rendesen!

Provokálom, táncba hívom ezt a szörnyet. Derűvel és örömmel lengetem az orra előtt a piros posztót. A félelem zavarba jön attól, ha kacér vagyok. Gyenge a teste. Egy átlagos szerda este még jobban fél. Akkor a legjobban! Nincs ideje felkészülni az elmúlásra.

Beugrom az Életembe és mámorosan figyelem, ahogyan szerteszét felröppenek. Ezt választom. A józan repülést.

Az élet igenlését teszem a szívedre. Tudom, hogy szeretsz!

Ez a vírus most élni tanít!

Te vagy, aki választ, semmi sem független tőled. Tőlem sem. Tartozol. Tartozunk. Mindenki mással, máshogyan fizet…

Az önszeretet nem tetszelgés a tükör előtt

Az önszeretet nem azt jelenti, hogy tetszelgek magamnak, szépnek és vonzónak látom magam. Belső tartást, hitet, szelídséget, alázatot jelent és azt, hogy minden lélek állapotomban, ismeretlen helyzetben is támogatni tudom magam. Segít a felsőbb önvalómhoz való kapcsolódásban.

A valódi önszeretet nem nárcizmus és nem önzőség. Kifinomult empátia, érzékeny figyelem jellemzi, amit képes vagyok rendszeresen gyakorolni magam és mások felé is. Az önszeretet egyfajta magas lélek minőség, amiben a hübrisz vétsége nélkül pontosan tudom, ki vagyok, mit képviselek és milyen energia az, amihez kognitív disszonancia és megalkuvás nélkül tudok csatlakozni.

Az önszeretetben elérhetővé teszem magam, saját magam számára. Azaz nyitottan, rugalmasan és spontán módon tudok reagálni mindarra, ami a berögzült szokás-és hitrendszeremen kívül esik. Az önszeretet tisztelet magam és mások felé. Ha például makacsul ragaszkodom egy napirendhez, amiben évek, esetleg évtizedek óta élek, pedig már réges -régen nem jó nekem, akkor nem szeretem, hanem védem magam. Minden olyan hatástól, amely felboríthat, kiboríthat, megbánthat, letaglózhat, elsodorhat, felemelhet, szembesíthet, frissíthet. Egyszóval megváltoztat.

Azt gondolom, hogy erős vagyok, mert fegyelmezetten és rendszerűen élem az életem. Sokan hiszik ezt a fajta hajthatatlanságot valami különleges gumibogyószörpnek, ami nem engedi, hogy feladják, ha felhajtják. Pedig valójában ez nem más, mint a félelem egyik formája, csak fegyelmezett keretek közé szorítva. Itt nincs önszeretet, mert mindent elzárok magam elől és/vagy elfojtok magamban, ami a fejlődésem szolgálja és az igazi áradás megtapasztalását adja.

A bátorság nem várakozik, hanem cselekszik. A szeretet magam felé ott kezdődik, hogy megengedem, így megélem az olyan helyzeteket is, amelyek számomra nem komfortosak. Ha ezek után továbbra sem tetszik, amit kipróbáltam, nem esem kétségbe és nem húzódom vissza a megszokásba. Kidobom az összes instant „naugyeénmegmondtam” tablettámat. 

Amikor szeretem magam, leginkább azokat a tulajdonságaimat szeretem, amelyeket nagyon nehéz szeretnem. Amelyek fejlesztésre szorulnak. Látom, hol van bennem félelem, szégyen, gyávaság, ítélkezés, előítélet, féltékenység, harag, de ezekkel együtt vagy ezek ellenére is szeretem magam. Minél többet és minél tovább gyakorlom az önszeretetet, annál több, számomra „nemszeretem” tulajdonságomat fogom áthangolni a szeretet szólamára.

Amennyiben mégis ragaszkodom a számomra lejárt szavatosságú szokásokhoz, rendszerekhez, eszmékhez, gondolatokhoz és nem változtatok önerőből és/vagy saját elhatározásból, az életem felborul és darabokra hullik. És mindig kapok magam mellé valakit, aki ebben a mélyrepülésben támogató társam. Azaz, akire ráfoghatom a gyávaságomat, akit hibáztathatok, utálhatok, hiteltelennek, értéktelennek gondolhatok, hogy nekem ne fájjon annyira. Ne érezzem annak a végtelenbe is elnyúló kínjait, hogy mennyire nem szerettem eddig magam és ellenálltam a legnagyobb csodának. Önmagam mély, intenzív, bátor, érzelmekben gazdag, empatikus megélésének. Az ember, aki ebben az időszakban barátként vagy szerelemként mellém szegődik, hogy darabokra szedje az életem az egyik legnagyobb segítőm lehet. Ha pedig nem tisztelem a tanítást, amit hoz, akkor saját magam sem tisztelem. Így az életem sem fogom megfelelő minőségben, értékben, tudatosságban élni. Így egyre távolabb kerülök a szívemtől és egyre kevésbé fogom magam szeretni. Így gondjaim lesznek a hosszútávú érzelmi kötődéssel és a támogató, tápláló, vágyalapú intimitás megélésével is.

Kép: Johanna Wright

Úgy kell előre gondolkodnod, hogy nem hagyhatod el a pillanatot, amiben vagy.

 

Úgy kell előre gondolkodnod, hogy nem hagyhatod el a pillanatot, amiben vagy.

Mit is jelent ez?

Tudatosságot, éberséget, összpontosítást a jelenben. Stressztől, függőségektől és szorongásoktól mentes folyamatos áramlást a MOSTban. Érezni, látni, megélni, megcselekedni a pillanatban azokat a dolgokat, amelyek megalapozzák mindazt, amire a jövőben vágyom és pontosan úgy, ahogyan vágyom rá. Az előre gondolkodás valójában vizualizálást jelent. Részletesen és rendszeresen elképzelem, amit szeretnék. Naponta foglalkozom vele, láthatóvá teszem. Életre keltem, akár egy filmet és lejátszom újra és újra. Szeresse meg és gondozza a vágyaimat a szívem után az elmepalotám is. Otthont biztosítok számára a gondolataimban. Létezővé csak így tudom majd tenni, hogy gondoskodom róla.

Eközben végzem a dolgom, cselekszem. Teszek-veszek, tervezek. Beszélgetek, kezdeményezek. Nem reaktív, hanem aktív folyamatokban veszek részt. Szeretetet adok és kapok.

Közben a szeretetet egyetlen pillanatra sem cserélhetem másra. Nem helyettesíthetem semmivel. Ha mégis megpróbálom pótolni, azok mind olyan dolgok lesznek, amelyek kiléptetnek a pillanatból. És így észrevétlen eltávolodom a cselekvéstől, az aktivitástól, a szívemtől. Mindentől, ahol a fontos és meghatározó események történnek. Például az életem….

Az elengedés 7 szintje

 

1. TUDATOSÍTÁS

A tudat alatti tartalmakból a tudat szintjére emelem mindazt, ami bennem sérült.

2. SZEMBESÜLÉS

Elfogadom, hogy amit felszínre hoztam, az hozzám tartozik. Dolgom van vele.

3. LEVÁLASZTÁS

Leválasztom róla a hozzá kapcsolódó stresszt, ítélkezést, haragot, bármilyen neheztelést.

4. MEGBOCSÁJTÁS

Megbocsájtom magamnak, hogy megengedtem azt, ami csalódást okozott, gátolt és fogva tartott. Megbocsájtok mindenki másnak is, aki ebben részt vett és cinkosom volt abban, hogy ezt a csalódást átéljem.

5. ELFOGADÁS

Látom, elfogadom és megköszönöm azt a tanítást, amit a helyzet és/vagy ember adott nekem. Látom, elfogadom és megköszönöm, hogy ezzel a tapasztalással alázatosabb, megértőbb, igazabb, erősebb és értékesebb lettem.

6. HÁLA

Hálát és áldást mondok arra, ami történt, és azokra, akik ebben a helyzetben hatással voltak az életemre.

(Az elengedés a hálával teljesedik ki.)

7. INTEGRÁLÁS

Integrálom magam az új helyzetbe. Minimum 21 de maximum annyi napig, amíg szokássá nem válik a megváltozott tudatállapotból születő új gondolkodásmód és az ebből létrejövő új cselekvési minta.

 

Ha az integráció nem sikerül, azaz nem változik az adott témához kötött nézőpontom és érzésem, és nem változnak meg a cselekvési szokásaim, reakcióim sem, akkor valahol a folyamatban becsaptam magam. Vagy átugrottam vagy kihagytam egy-két lépést. Mivel ezek egymásra épülő és egymásból következő folyamatok, egyiket sem lehet sem kihagyni, sem pedig felcserélni a sorrendet.

Az elengedés kizárólag úgy valósulhat meg, ha ezt a 7 lépést, egymás után elvégzem. És mindegyik szinten annyi időt töltök, ameddig ott meg nem oldom a szükséges feladatokat. Ha azonban egy szinten túl sok időt töltök halogatással, kifogásokkal, akkor a folyamat megreked és kezdhetem elölről az egészet. Ezért is érezhetik sokan úgy, mintha végérvényesen beleragadtak volna egy helyzetbe. Nem lehet megúszásra játszani. Az életemet senki más nem tudja helyettem rendbe tenni, és a saját személyre szabott 7 fokozatú lépcsőmön se tud más végig menni.

Az egyéni felelősségvállalás szerepe létkérdés ebben is, ahogy minden más fejlődési, gyógyulási folyamatban!

Búcsú

Egymással szemben álltunk és nem szóltunk semmit. Szemeid alatt a mélyülő ráncok íve fáradt tekintetedbe hajolt. Vonásaid keményebbre, konokabbra rajzolták a múló hónapok. Már nem látsz engem. Nagyon régen becsuktad szemeid szavaim, vágyaim és a lelkem előtt is.

Tudom, hogy ez így van jól, búcsúzni kell, eljött az utolsó pillanat. Azt mondják a haldoklók a haláluk előtti percekben, hirtelen erősnek és derűsnek érzik magukat. Tisztán és érthetően még mondanak valamit a szeretett személynek, aki mellettük áll. Talán mosolyognak egyet még utoljára, és mélyen belenéznek a másik szemébe. Létrejön egy utolsó kapcsolódás. Egy utolsó érintés, talán egy utolsó mondat, egy utolsó összefonódás. Ez a pillanat nagyon mély, nagyon tiszta, és ha nagyon szerettél, nagyon fájdalmas is.

Ilyen volt a mi utolsó pillanatunk is, amelyben a szerelmünket temettük. De mi szavakkal már nem mondtunk egymásnak semmit. Egy egészen rövidke ideig, talán pár másodperc lehetett, találkozott a pillantásunk, és újra láttuk egymást. Mosolyogtunk is. Tiszta volt ez a végső pillanat, minden örömtől, fájdalomtól, ítélettől mentes. Csak a feltétel nélküli szeretet ragyogott benne. Úgy láttalak és minden mást is, ami körülvett téged, mint ebben a tér-idő kontinuumban még soha, és ettől a tudástól egyszerre lettem nyugodt, hálás és nagyon szomorú.

 

Kép: Alex Gray, A szerelem óceánja