Csigaház

A Csigaház Blog saját tapasztalatokon alapuló életbölcseleti írások gyűjteménye.Támogathat és erősíthet abban, hogy a magad értelmével találj rá mindarra, ami neked a legjobb.

Montorffy Letti

 

Montorffy Letti író, coach, felnőttképzési szakember bölcseleti írásai elsősorban azokhoz az emberekhez szólnak, akik úgy döntenek, hogy sorsuknak nem elszenvedői és reagálói lesznek, hanem a lélek erejével és a szív bátorságával a változás útjára lépnek. Kockáztatnak és nem félnek a szenvedéstől, rosszakaróktól és kicsinyes hitetlenkedőktől. Elindulnak, mert pontosan tudják, hogy a fejlődés és a változás csak úgy jöhet létre, ha előbb saját maguk változnak. Éretté teszik szellemüket, lelküket, jellemüket, hogy teljesebb, derűsebb és harmonikusabb életet élhessenek.

 

 

A mondat, amire 18 évet vártál

 

Bizonyára a te életedben is vannak olyan események, amelyek azután következnek be, miután lemondtál arról, hogy valaha is megvalósulhatnak. Igazából nem is az történik, hogy lemondasz róluk, inkább leveszed a nagyító szemüveged, amelyekkel csakis ezeket láttad és észreveszel mást is.

Mert örömre születtél, ahogy én is. Mindig mindenben a derűt keresem és azokat a mondatokat, amelyek az életigenlés józan mámorában tartanak. A reális szenvedélyt, ha van ilyen, és miért is ne lenne, hiszen te is létezővé tudsz varázsolni bármit, amit szeretnél. Egy feltétel van. Illeszkednie kell ahhoz a történethez, amiben épp a főszerepet játszod. Kapcsolódnia kell ahhoz a fájdalomhoz, ébredéshez, tisztánlátáshoz, vágyhoz, boldogsághoz, örömhöz, csalódáshoz, amit a fejlődésedhez meg kell tapasztalj.

Ajándék vagyok valakinek, ahogy te is. Annak, aki jól látja a szívem és érti a szavaim, és ez veled sincs másképp.

Az idő múlik, a várakozást is magával húzza és vele azt a mondat is, ami éveken át úgy hiányzott.  Nem is a mondatot nélkülözted, sokkal inkább egy érzést, amit az az egy mondat képes lett volna adni neked. Valamit, ami feltételek és elvárások nélküli és szeretetteljes, de nem kaptad meg. Akkor nem, amikor annyira vágytál erre. Se köszönetet, se hálát, se ölelést, se könnyeket, se érintést. Semmit, ami karöltve járt volna azzal az egy mondattal. Tudod, miért? Mert azt hitted akkor, hogy ez jár neked. Érdemes vagy rá, de még nem voltál az, csak sóvárogtál az elismerésre, a szeretetre. A sóvárgás pedig nem tiszta vágyakozás, annyi minden van benne, ami zavarossá teheti ezt az érzést és ezektől előbb meg kell tisztulnia. És neked is meg kell tisztulnod, ahogy a másiknak is, nem is akárhogyan és akármiben. Nincs más út, csak a szerelem.  A tiszta, őszinte, elhallgatások, megtévesztések nélküli, vágyazonos élet-szerelem.

Képes vagy szerelembe esni a saját életeddel és benne mindennel, amit magadban megvetsz és szégyellsz?

Amíg az igényeid összekevered a vágyaiddal és hiányaid azonnali pótlásától várod, hogy az életet egyensúlyba kerüljön, addig soha nem fogod egy másik embertől megkapni, hogy számodra jó szenvedéllyel szeressen.

A mondat, amire 18 évet vártál néha olyan elementáris erővel töri be lelked ajtaját, hogy az összes zsanér leszakad és nem tudsz mást csak zokogni. Vannak, akik hánynak, migrént kapnak vagy egyszerre vad nátha tör ki rajtuk és az egész testük remeg. A tisztulást nem lehet mosolyogva megúszni. Sőt, sehogyan sem lehet megúszni, ha a szeretetet és a szerelmet választod a gőg, a sértődöttség vagy a konokság helyett.

Amikor belépsz oda, ahol megérted, mit jelent az alázat és fejet hajtasz anélkül, hogy bárki azt mondaná, ezt kell tenned, akkor meghallod azt az egy mondatot és még valami többet is, mint amire 18 évet vártál.

 

Fotó:Pinterest

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A lélek kitartóan keres, amíg a saját vágyaival azonos mámort nem talál.

 

Úgy érzed szomorú, csalódott és fáradt vagy. Minden reggel így kezded a napot, ebben a fullasztó hangulatban. Biztos, hogy ez hozzád tartozik és nem valaki más rezgéseit közvetíted?

Biztos, hogy mindegyik nehéz érzés a tiéd?

Tudsz úgy ezekre a hátráltató érzelmi akadályokra úgy tekinteni, hogy mindez körülötted és nem benned van? Mi változna meg azonnal, ha azt mondanám a szomorúság, amit érzel olyan, akár egy ruha, amit aznap felvettél, de bármikor dönthetsz úgy, hogy leveszed és nem viseled többet.

Néha elég, ha annyit mondasz:

A szomorúság jelen van.

Ezzel tudomásul veszed a létezését, de nem húzod magadra. Nem válsz azonossá vele. Ez az éberség is segíthet abban, hogy legyen szemed, füled az örömre.

Mit választasz? Az öntudatlan bolyongó vagy a cselekvő, önreflexív életet?

Bármelyiket is választod a lélek kitartóan keres egészen addig, amíg a saját vágyaival azonos mámort nem talál. 

Ha mindig a külső körülmények (emberek, helyzetek, érzések, hangulatok) befolyásolnak és irányítanak mindazt csalóka módon magadénak érezheted, amire valójában semmi szükséged, nem hozzád tartozik.

Az éberség tudatosságot hoz, a tudatosság rendszert ad. A rendszer segít sorrendet állítani és súlyozni a feladataid között. Így erősödik napról napra a lélek és fejlődik az önismeret.

A beérett önismeret lehetővé teszi, hogy helyén kezeld a félelmeid, kishitűséged és segít abban is, hogy ne csapd be és ne áltasd magad. A folyamatban türelemmel és lépésről lépésre érdemes haladnod, mert a lélek érését sem lehet sürgetni. Különben összezavarodik és ami kint van, úgy érzékeli, mintha bent lenne és azonosul vele.

…és felkelsz reggel és úgy érzed, hogy szomorú, fáradt és csalódott vagy és önazonos érzésnek gondolod azt, ami valójában nem is hozzád tartozik. Mert valaki más lelkének a tulajdona.

 

Illusztráció: Tuomas Korpi, Forest spirit

Kicsi hely

 

Azt álmodtam, hogy összebújtunk és azt mondtam neked, látod, mi bármilyen kicsi helyen is elférünk ketten. Aztán felébredtem és a reggeli kávé mellett az járt a fejemben, hogy mi is lehet az a „kicsi hely”, ahol elférnénk. És miért is kellene elférnünk bármilyen „kicsi helyen”, amikor már régen nincsen „miketten”. A szívem pedig nem kicsi hely, az egész biztos, hanem határok nélküli és végtelen.

Nem tudok, de már nem is szeretnék valami mást képviselni, mint azt a feladatot, értéket, amivel ide születtem. Ami én vagyok, független attól, hogy ez tetszik-e másnak vagy sem. Legyen az bárki, családtag, barát vagy szerelem.

Az álmokban semmi nem az, aminek látszik, de minden az, aminek lennie kell. Néha szürreális, mert így tudja leginkább átadni az üzenetet. A „kicsi hely” egy szimbolikus lenyomat, hogy bár voltak, akikkel számomra „kicsi helyen” is elfértem, mivel magamat összezsugorítva szinte bárhová jól beilleszthetővé tudtam tenni. És még a szívemmel is elhitettem, hogy ez jó nekem, de mégsem volt az. Láttam, éreztem valamit, ami ő vagy én vagy mi ketten lehetnénk. Ma már tudom, ezt mindig csak én láttam.

A felismerést a szeretet adta, hogy ezt az asszimilációt soha többé nem követem el magam ellen. Az irántad érzett erős szerelemben bármire képes voltam, de már nem szeretném ezt. Így éjjel álmomban átöleltelek újra. Utoljára. Mert a szeretet áramában szerettem volna elmondani neked, hogy nagyon szerettelek és köszönöm!

Köszönöm, hogy elvégezted a feladatod!

Remélem, aznap te is ugyanezt álmodtad, és érezted, amit én is, hogy mégsem volt hiába semmi. Amikor nagyon szeretünk nincs hiábavaló. Minden értünk van. A fájdalom is.

Egyedül vagyok. Igy megyek tovább egészen addig, amíg nem találok egy tágas, áradó és érzelemben gazdag teret. Amelyben a sok, bolondos „kicsi helyem” is elfér úgy, hogy magamból egyetlen sejtet sem kell valaki más programja szerint átírnom.

Várt a pillanatra, amikor elhagyod…

A férfiak, különösen a gyakran és gyorsan „szerelembe esők”, a rutinos hódolók szeretik elhitetni veled, hogy életük kivételes nője vagy.  Olyasvalaki, akivel még korábban soha nem találkoztak. Ezt azonban ritkán gondolják komolyan, mert számukra minden nő majdnem egyforma. Én azonban azt mondom, ha jót akarsz magadnak és az önbecsülésednek, hidd el nekik. Magadért és persze azért is, mert bár ők ezt sose fogják megtudni, de ez igaz!

Te, aki olvasod most e sorokat és úgy érzed semmit nem érsz, nem vagy fontos, nem kellettél igazán, kérlek higgy. Férfitól és mindentől független higgy abban, hogy nagyon értékes nő vagy!

Ha mégsem teszed és még az önmarcangolás koronázatlan királynője is vagy kizárólag magadnak ártasz vele. Egy idő után őt már nem fogja érdekelni, hogy te mit hiszel el abból, amit mond és mit nem. Mert tovább lép. Érzelmileg kiszáll a kapcsolatból és ha még gyáva is, úgy teszi mindezt, hogy el se megy. Továbbra is együtt él veled úgy, hogy kizárólag fizikailag van jelen. Néha már úgy sem, mert mindig úton van valahol. Ha elhagyod, úgy is jó neki, ha mellette maradsz akkor se ellenkezik. Mint a hordalék a vízen, megy amerre a hullám sodorja.

Látszólag képes arra, hogy szeressen. Valójában nem tud szeretni. Éppen ezért vonzódik a mentálisan erős, mély érzésű, de mindenképpen olyan nőkhöz, akikben meglát valamit, amire épp akkor szüksége van. És elveszi azt. Mindig mást. Ami a lelkéből, érzéseiből, testéből épp akkor hiányzik. Ilyenkor egy időre azonossá válik a kiválasztott nővel. Lelki kaméleonként kezdetben úgy tud idomulni, mint senki más, ezért is tűnik őszintének és hitelesnek. Meseszerűen tökéletes. Kicsit olyan, mint a legkisebb királyfi a mesében. A végén mindent ő visz. De itt a lelkedről van szó, mert ha megengeded, összetöri és elviszi. Messzire legjobb önmagadtól.

Számára senki sem kivétel. A nő olyan neki, mint egy szép kitűző a galléron, amit jólesően visel és büszkeséggel tölti el, ha mások irigykednek. A nőért, aki őt nagyon szereti. Hiába vagy képes mélyen és őszintén szeretni és az is mindegy, hogy számodra a törődés nem teher, ő ezt nem fogja értékelni. Könnyedén, vádaskodva, ordibálva, dühösen vagy közömbösen, de hagyni fogja, hogy kilépj az életéből.

Meg sem próbál marasztalni. Nem kezdeményez beszélgetést vagy durván beléd mar, nehogy meggondolod magad. Nem mondja azt, hogy szeret és maradj vele és soha nem fogod tőle azt hallani, hogy nem szeretne nélküled élni. Nem mondja, hogy fontos voltál és most is az vagy. Nem, mert valójában már régen várt arra a pillanatra. A pillanatra, amikor végleg elhagyod…

Ui.: Kérlek, a fenti sorokat olvasd úgy, hogy mindez egyetlen nézőpont arról, hogy miért hagyja könnyedén egy férfi, akinek elmondása szerint te voltál „élete nője”, hogy tovább lépj és nélküle éld az életed.

Egy nézőpont arról, hogyan tud úgy elhagyni egy férfi, hogy bár veled marad, mégsem hagy számodra más választást csak azt, hogy te hagyd el őt. És arról is, és leginkább arról, hogy te miért engedted meg újra, hogy egy olyan férfi szemén, gondolatain, értékrendjén keresztül lásd magadat, aki soha nem látta, értékelte azt a nőt, aki vagy.

 

Emlékszel rá?

Helyet kérek benned...

 

 

Közvetítő vagyok. Így olvass engem. Helyet kérek benned elsősorban mindennek, ami felbosszant, ami letaglóz, felforgat, szomorúvá, sértődötté vagy közömbössé tesz.

Mert ezeken a nehéz érzéseken keresztül leszel képes megismerni valódi önmagad.

Azt az embert, akinek születtél. Nem fontos, hogy egyet is érts velem. Az még kevésbé, hogyha mégis, akkor dicsérj. A düh jó. Ha tudod, mire használd. Értékes is lehet. Rombolhatsz is vele. Ha ellenem fordítod, magad ellen is irányítod.

Nem kőtáblába vésett, örök igazság, amit írok. Fuvallat, szellő, vihar, tornádó. Simogatás, ölelés. Vallomás. Te döntesz, neked mit jelent abban a pillanatban, amikor olvasod. Nem akkor, amikor én írom. Nem fontos, hogy miért született, ahogyan az sem, hogy abban a pillanatban milyen lelkiállapotban voltam. Nem fontos, hogy velem épp mi történik. Ezt azért írom le, mert az elmúlt évben sokan összetévesztettétek az egyes szám első személyben írt mondandóm egy személyes, rólam szóló vallomással. Nem az. Sokkal inkább üzenet neked. Elsősorban rólad szól, amit írok, nem rólam. Magamon átszűrve, átmosva, átöblítve adom át. Az írás a közvetítő eszközöm. Az életem, a lelkem a papír. És rajtam kívül még sokan mások is ezt teszik. Mindenki más módon segít és közben, mert ezt nem lehet és igazából nem is akarnánk megúszni, a saját életünket is kitesszük az asztalra.

Nálam a szív nyitogatásáról szól minden, hogy minél többen érezzék, milyen fontos ismerni és megfogalmazni, mi van a szívükben, hogy erény az, ha ki tudják fejezni az érzéseiket. És nem lesz attól kevésbé értékes egy érzés, ha mindennap elmondom. Az érzés kifejezése nem luxus.

Legtöbbször azért írok, nagyon bensőséges, napló formában, hogy érezd ez veled is bármikor megtörténhet. A mesélő te is lehetsz.

Annyi minden vagyok, amikor írok, de fontos nem. Mert te vagy az, a te történeted írom, nem nyilvános naplót vezetek!

Nem üzenek személyesen senkinek ugyanakkor mindenkinek. Az életemből születik a szó, ami rólad szól és arról, aki az olvasás pillanatában vagy.

  1. év legnagyobb tanítása nekem az volt, hogy végre beleálltam abba a minőségbe, feladatba, hogy szíveket nyitogatok.
  2. év számomra ismét a tanulás éve volt, sok leckét kaptam. Minden eddiginél jobban kitárulkoztam azért is, hogy lásd, nem vagy egyedül.

Minden tapasztalás, új értékelést, új nézőpontokat adott. Ezek pedig elhozták nekem, mint régen várt ajándékot a 2020. év új „módszerének” felismerését és tudatos használatát, amiben a jövőben átadom a gondolataim.

Mindent, amit tőlem olvasol gondold újra. Ne azt próbáld kitalálni, ki lehet az a nő, aki ezt írta. Sokkal fontosabb, te ki vagy és mi az, amit kivált belőled, amit átadok. Ne engem vizsgálj, hanem a saját érzéseidet, melyek egy-egy írásom elolvasása után elöntik az elméd, szíved, lelked.

Tudod több, jobb, bölcsebb, szebb, értékesebb vagyok. Nem, mint te, hanem mint én. Tavalyi, tegnapi önmagamhoz viszonyítva vagyok különlegesebb.

Te is képes vagy önmagad szeretetére és megbecsülésére!

Bátran nyitogatom 2020-ban is azoknak a szívét, akik ezt megengedik maguknak és ezáltal nekem is.

Szeretettel: Letti