Csigaház
"Mert csak a testnek van ideje - a léleknek nincs."
"Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik. Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia, s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni. Maga az idő nem teszi azzá - segíteni kell neki. Hogy miért? Mert csak a testnek van ideje - a léleknek nincs."
/Müller Péter/ Kint ült a verandán és nézte az esőt, és közben egy tavaszi esőre gondolt, egy el nem csókolt csókra, amely azóta is benne van minden záporban. Mert a csókok is olyanok, mint minden más, ha egyszer elengedtük őket, ugyanazok már nem jönnek vissza. Így van ez az érintésekkel is. Még egy jó csomboros, húsos káposztával is. Nem lehet visszahozni semmit. Minden ismételhetetlen; ez az élet varázslata, és ha ezt tudjuk, egyre kevesebb alkalommal száll a lelkünkre felhő.Felállt és elindult az erdő felé. Nyirkos volt a levegő, csontig hatolt a szitáló pára de ő csak ment. Egyre gyorsabban és egyre beljebb sétált a fák közé. Úgy tűnt, mintha szétnyílna előtte mindegyik megtépázott, rézszín lombkorona, hogy mélyükre hívják, de tudta, ez már csak egy álom és ébredni kellene. Aztán lassan elkezdett futni. Nem nézett a háta mögé. Közben az eső egyre erősebben esett és kíméletlenül kopogott a tarkóján minden csepp.
Van olyan, hogy az ember nem akarja jól érezni magát...
Alexi Zaitsev: To autumn
