Csigaház
A letört fülű bögrék lélektana
Ma többek között a látszólag apró dolgok fontosságáról szeretnék írni..
Mindez akkor jutott az eszembe, amikor behúztam egy kistáska cipzárját és a kezemben maradt a cipzár húzókája. A táska bezárva, de enélkül a húzóka nélkül többet nem lehet szépen és intelligensen kinyitni. Szétvághatom a cipzárat, szétfeszíthetem az egymásba kapaszkodó fogaskerekeket, de akkor a táskát többet nem tudom használni. Persze varrathatok rá új cipzárt, viszont utána az a táska többé már nem ugyanaz, mint előtte volt. Megváltoztattam. Mégpedig erővel. Mert hiányzott az apró kis húzóka, ami egy gondatlan rántás miatt leesett a cipzárról.
Az apó dolgok fontosságának és nélkülözhetetlenségének sajátja, hogy szervesen és makacsul hozzátapad a mindennapi szokásrendszerünkhöz és észrevétlen rutinná is válik. Gondoljunk csak a reggeli készülődésünk cselekvés sorozataira. Mennyi apróság, amelyek nélkül rosszkedvűen indulhat egy átlagos reggel. A kedvenc, megszokott kávésbögre füle a kezedben marad, mert bár mondtad ugyan, hogy senki ne tegye bele a mosogatógépbe, mert nem ajánlott, mivel egyedi, kézzel készített darab, valaki mégis betette. Fül nélkül indul a nap és ettől kedvetlen leszel, mert a kis bögréd már a mindennapjaid részévé vált és most, hogy letört a füle megváltozott és vele változol Te is, és ez bizony fáj. Nem nagyon de kicsit azért fáj. A kedvenc cipődben a cipőfűző indulás előtt szakad el és nincs otthon másik. Egy pillanatra megtorpansz, pedig van másik cipőd is de közben eszedbe jut, hogy miért is nincs otthon tartalék cipőfűző ilyen esetekre. Cipőt váltasz. A másiknak a csatja esik szét a kezedben.
Egy cipzár, egy fül, egy fűző, egy csatt.....egy lélek, egy vágy egy illat egy szellő, egy íz. Mindegy mi és mindegy mennyire aprócska de nélküle más vagy, még a levegőt is másképpen veszed. A kis dolgok hiánya tud a legjobban fájni. Léleknek, testnek, elmének egyaránt. Egy vasalatlan ing, egy felvarratlan gomb, egy elfeledett ünnep, egy elmaradt csók indulás előtt. Mert a lélek elkezd ilyenkor fázni. Először csak azt érzi hűvös van, aztán dideregni kezd végül remeg a hidegtől és aztán történik valami igen furcsa reakció; megszokja, hogy fázik.Szokássá válik a hiány. Fáj, hiányzik de a lélek igen rugalmas és alkalmazkodó és az elme képes meggyőzni arról, hogy ezzel a hiánnyal is vidáman együtt lehet élni. És azután történik valami még furcsább: elkezded szeretni a letört fülű bögrédet. És ebből a bögréből már akkor is megiszod a reggeli kávédat, ha épp elfogyott otthon a cukor vagy a tej. Eggyé válsz, együtt lélegzel onnantól kezdve a világ valamennyi letört fülű bögréjével, és amikor a lelkedben már elfogadtad ezt az apró hiányt, a nagy, komolyabb hiányérzeteknél is elkezdesz valami hasonló praktikát alkalmazni. Elkezdesz vegetálni, ahelyett, hogy élnél, elfogadni, ahelyett, hogy változtatnál, belenyugodni, ahelyett, hogy keresnél. És megtorpansz, amikor indulnod kellene.
Fotó:Molnár Péter
Fotó:Molnár Péter
