A megalkuvásokkal az a legnagyobb baj, hogy minden egyes ember, helyzet, szerelem, barátság, kapcsolat, munka vagy bármi más, amivel hosszú távon megalkuszol, elvesz belőled valamit. Azt a részedet, ami reptetni tudna. Ami a szabadságodat, mámorodat, egyetlen igaz valódat naponta építené, támogatná. Minden megalkuvásban, szó szerint alkut kötsz magaddal. Mégpedig önmagad ellen, és ez akkor is így van, amikor különböző indokokkal és magyarázatokkal megpróbálod felmenteni magadat a saját alkud alól.

A megalkuvást soha nem szabad összetéveszteni az alkalmazkodással, a toleranciával, az önzetlenséggel vagy az érzékeny figyelemmel. A megalkuvás mindezeknek élesen ellene megy. Ebben az állapotban érzéketlen vagy magaddal és azzal szemben is, aki veled együtt részese lesz ennek a folyamatnak. Behúzod magaddal a sötétbe. Mert a megalkuvásban elfojtasz, elnyomsz magadban valamit, és ez kivétel nélkül mindig feszültséget gerjeszt. Minden megalkuvás valamilyen félelemből fakad és a félelem tartja életben.

A legtöbb gyereknek az tanítják, hogy a felnőtt lét már nem játék. Kötelességek és megalkuvások sorozata. Micsoda hibás szülői attitűd! Hiszen a kettő nem zárja ki egymást, mivel mindennek saját ideje, ritmusa van. Jó élet-ritmust kell örökül hagynod az utódaidnak, nem félelmet. Nem csak illemet kell tanítanod, hanem meg kell mutatnod, milyen módon tudja a saját lelkét, szellemét erőben tartani. Olyan mintát kell adnod, ami az életről szól. A valódi életről és a valódi emberről, aki nem hiba nélküli és esendő de ereje, megbocsájtása, szeretete végtelen, és nem szégyenli megmutatni a gyengeségeit.

Olyan életet kell élned, amiben nem kaphat helyett árulás, hazugság, színjáték. Mert nem a szomszédoknak élünk és még csak nem is a szüleinknek. Nem valakinek, hanem valamiért élünk. Miért kellene minden játékosságunkat, örömünket felnőttként felcserélni megalkuvásra és kötelességre? Nem cserélni kell. Adni. Táplálni.Hangsúlyozni azt, hogy mindenért amit tesznek és azért is, amit végül nem tesznek meg, felelősséggel tartoznak és mindezeknek következménye lesz. Amelyek felett nem illik háborogni és szenvedni. Legalábbis sokáig nem, mert a mártírlét is romboló létforma.

A kulcsszó: a felelősség. A helyesen értelmezett felelősségben nem veszted el sem önmagad, sem a játékra, kompromisszumra, önzetlenségre, megbocsátásra való képességedet. Sőt képes leszel magadban és a hozzád közel állókban mindezeket a legmagasabb szintre emelni, ha megérted, hogy felelősen kell gondolkodnod, cselekedned, akkor is, ha ezzel néha megbántasz másokat vagy haragot és ellenszenvet gerjesztesz. A felelősség nem azt jelenti, hogy mindig minden emberrel és helyzettel megalkuszol az életedben. Nem azt jelenti, hogy félsz képviselni azt, amit gondolsz, érzel, amiben hiszel, nem más, a szüleid vagy a párod, hanem kizárólag te.

A felelősség sok mindent jelent, részben azt is, hogy képes vagy bátran nemet mondani a félelmeidre és a gyengeségeidre és kiállni azért, amit képviselsz. Az igazi felelősségben nincs megalkuvás. Szeretet, hit és bátorság van benne. Erő. A felelősség az erőt képviseli. Ezzel szemben az állandó megalkuvás gyengít. Rossz ritmusa van. Kibillent és távolít. Persze az is igaz, hogy nem baj, ha időnként megalkuszol, néha szükséges is de ne váljon ez szokásoddá. A személyiségedbe olvadt megalkuvás, hiteltelenné, döntésképtelenné tesz, és Sorsodnak csupán elszenvedője leszel, pedig támogatója, társa is lehetnél nagyszerű Önmagadnak.

Fotó:Molnár Péter

fShare

Tweet