A novemberek ködösek és csípősen hideg minden hajnal de ez ugyanolyan szép nekem, mint kora tavasszal a hűvösebb szellő vagy éppen ősszel a hideg, szitáló eső. Mert szeretni tudom azt is, ami általában nem szerethető vagy kevésbé kedvelt. Szeretem, ami nem tuszkolható bele semmilyen kategóriába sem. Nem lehet egyetlen szabályrendbe sem illeszteni. „Törvényen kívüli”. A várakozással is így vagyok és nem azért, mert az emberek nagy része nem szeret várakozni, hanem azért, mert a várakozásban sokkal intenzívebb és más tapintású erő, hit, remény, fantázia, íz, illat van, mint abban, ami már megvalósult. Nekem kell a várakozás! A legegyszerűbb is. Ha hivatalban, üzletben vagy máshol kell várakoznom máris bekapcsol bennem a „ látó szem”. Gyerekkorom óta máshogyan „figyelem”a körülöttem lévő embereket, eseményeket, mint a nagy többség. 10 évesen azt hittem, hogyha felnövök ez majd elmúlik és én is ugyanúgy fogok tekinteni a világra, mint a nagyon felnőttek, és én is éppolyan normális leszek, mint ők, akik hétköznaponként mindig unalmas színeket és ruhákat hordanak, mást mutatnak, mondanak, mint amit éreznek és gondolnak és megeszik azt az ételt is, amit nem szeretnek. Berakják magukat valamilyen társadalmi elvárásféle rendszerbe, hogy jó és szerethető felnőttek legyenek.

Aztán az történt, hogy velem ez nem történt meg, viszont találkoztam másokkal is, akikkel ez szintén nem történt meg és akkor rájöttem, én sosem leszek „normális” és ez nagyszerű! Látom azt, és úgy látom, ahogy Te nem de nem azért mert különb vagyok. Dehogy! Azért látom máshogyan, hogy meg tudjam mutatni Neked is azt a „máshogyant”, hogy segítsek, hogy vegyél észre valamit, amitől jobban fogod magad érezni. Adok Neked egy deci „Letti-bort”. Lassan elkortyolgatod és talán előbújik belőled az, aki mindig is voltál de sose merted megmutatni. Vagy Te is azt hitted, mint sokan, hogy el kell magadban nyomnod, ami vagy, azért, hogy elfogadjanak. A mai „egy deci Letti-bor” azt üzeni Neked, hogy szeresd a várakozást. Tiszteld és vigyázz rá. A várakozás szent, törékeny üveggömb. Dísz a Benned nyíló Karácsonyfán. Miért felejtenéd el, hogy várakozni jó? A várakozás mindig felkészít valamire és csodálatos találkozások részese lehetsz. Minden nap izgalmas kis toporgás egy küszöb előtt, és így minden nap az életünk Adventje lehet.

Ilyenkor Karácsony előtt négy héten át felkészülsz az Ünnepre. Megtiszteled az Ünnepet azzal, hogy koszorút és egyéb díszeket készítesz, sütsz, nagytakarítást végzel, ajándékot készítesz és illatos gyertyákat gyújtasz. Miért hanyagolod el magadat és a körülötted élőket az év többi napján? Mert akkor más nem ünnepel és a kirakatok nincsenek feldíszítve? A lelkedet és a házadat mindig fel tudod díszíteni.

A kirakat Te magad vagy. Benned van a várakozás, a csillogás és a simogatás is, és elég, ha te tudod, hogy várakozásban vagy.

Fotó:Molnár Péter

fShare

Tweet