Csigaház

Papa

Anyai nagyapámat Montorffy Ferencnek hívták. Magas, szikár ember volt, fecskét szívott és isteni bográcsos ételeket főzött. Rajongott az autókért. Mindig szeretett volna egyet de végül sosem lett saját autója. Jelképesen bontok Neked egy sört. Isten éltessen, Papa!

A mai jegyzetem Rólad fog szólni....bárhol is legyél, vigyázok rád!

 

 Papának volt egy mondása, ha nagyanyám túlzásba vitte a kéréseket. Annyit mondott csak, kedvesen, viccelődve:

 "Nem érek rá itt veletek játszani!"

 Ha a fehérnép túlfuttatta, sűrítette a kívánságait, mindig ezzel próbálta a kedélyeket csillapítani. A sok dohányzástól jellegzetes bronchitises köhögése volt de halála napjáig fújta a füstöt, végül a nikotin függőség vitte el, elég csúnyán. Bevérzett a tüdeje.

Papa eredeti szakmáját tekintve autószerelő volt, később üzemegység vezetőként dolgozott a MÁVAUT-nál. Becsületes, pontos ember volt, aki sosem késett, nem kiabált senkivel, szerette a paprikás csirkét és finom húslevest főzött minden vasárnap. Nagyon tudta élvezni az életet; a jó bort, a jó sört, a nyári evezéseket a Római parton anyámmal és a kirándulásokat a Mátrában. Szerette nagyanyámat és a szép nőket is, azt hiszem.

A mosolya utánozhatatlan volt. Azóta sem láttam férfit úgy mosolyogni, mint őt. Nagyanyám szokta mondani nekem, ha akaratlan is picit félrehúzott szájjal mosolygok.

"Pont úgy nevetsz, mint nagyapád, azzal a huncutkás, ferde mosolyával."

Jólesett ma egy kis„Papa-hangulatot” felidéznem ebben a rövid jegyzetben. Ebédre ettem egy hekket, mert Papa azt nagyon szerette. Utána mindig fröccsöt ivott és rágyújtott egy „fecskére”. Majd elővette a "Fülest" és elkezdett keresztrejtvényt fejteni...