Csigaház

Porba hullott szavaink

Valójában nem minden az, hogy megőrizzük a csendet, arra is ügyelnünk kell, miféle csendet őrzünk meg.” (Samuel Beckett)

 

Valami simogat és közben tép is. Egyszerre van jelen mindkét érzés. Voltál már így? Örülj, ha igen, mert akkor rátetted az élet lüktető főerére a lelked és élsz.

Semmi sem lehet tökéletesen gyönyörű, csakis egy pillanat. Ezért is mondják azt, hogy a pillanat varázsa. Mert valóban káprázatban vagy, abban az egyetlen pillanatban. És mi van a többi sok ezer kis töredékkel, amiben nincs varázslat? Azokból épül az alapzat. Azok nélkül nem lehetne lélegzet visszafojtva, könnyezve értékelni a csodát. Az alap, amelyre káprázatod és álmaid várát építheted a hétköznapi szürkeségben van. A megszokásban, a monotóniában, hogy ezeket a kötelező gyakorlatokat hogyan viseled el. Pontosabban elviseled vagy éled, átéled vagy még a kis sámlit is kirúgod magad alól.

Az nyilvánvaló, hogy a csoda angyali eredetű. Nincs benne szavad. A csodában csak érintés van, finom és érzékeny odaadás. Párbeszédek ilyenkor is születnek- talán a legszebbek - de csak benned, más azt nem hallja. Ha mégis meghallja valaki, akkor a mámorban és az örömben együtt zokogtok.

A szürke létállapotokban gondolt szavakat is ki kell, hogy mondjad. Létkérdés, mert nélkülük nem létezhetnének a mély csöndek, a katartikus mámorok és a benned rejlő gótikus imák. A szavaknak ereje, sodrása, érintése, dallama és ígérete van. A jó szavak akkor is ígérnek, ha nem adsz velük ígéretet. A rezgésük hordozza a reményt. Ezt kevesen tudják, és így a szerelemben minden betű egy ígéret lehet.

Ha elér egy lélekhez, amit mondasz, akkor azt a lelket megsimogattad és átölelted, és az a lélek attól perctől fogva elkezd lélegezni. Ha nem találnak a szavaid befogadó lelket, akkor azok a szavak a porba hullnak. Sose szomorkodj ezen. A porrá hamvadt szavakból sosem lesz mese, még dallamuk sincs.

Becsüld magadat, és ne vedd fel a porból a szavaidat és ne mondd el újra meg újra, mert ha azok már többször falakba ütközve a földre hulltak, akkor azoknak ott a helyük, és neked is máshol van a helyed. Ott ahol szeretnek, vigyáznak rád, tisztelnek és megbecsülnek. Ahol a szavaid szárnyak, amelyekkel nap mint nap kiemelheted a szürkeségből a szivárványt.

 

Fotó:Molnár Péter