Csigaház

Táplálni csak azt szabad, ami virágzásnak indult

 

...és jönnek olyan idők, amikor az élet, a sorsod, a karmád vagy más, felsőbb erők valamit nagyon erősen tanítani szeretnének Neked, mert azt látják, hogy hiányosságaid vannak. Félelmeid, amelyeket ideje lenne legyőznöd, mert már készen állsz rá. Belevágnak a lelked közepébe, ott, ahol a legjobban fáj, és azért mártanak meg újra meg újra poklod mélységeiben, hogy ébredj és láss....és csak épp annyira merülj el a kétségeidben, amennyire a további fejlődési lépcsőfokodhoz szükséges erőt megnyered önmagadból, önmagadért. Ne kapaszkodj! Ha könnyek között és zokogva is de engedd el a part széli sziklákat és vesd bele magad a sodrásba. Mindenbe, ami fáj. Ami nagyon fáj. Mert csak a nagy fájdalmaknak érdemes időt, teret adni de azoknak is csak épp annyit, amennyi a bennük lévő kínok ereje. Nem többet és nem kevesebbet. Azután el kell engedni mindet. Egyetlen fájdalmat, szorongást, kétséget sem szabad hosszú ideig dédelgetned a lelkedben. Mert az élet értelme a derű. Táplálni csak azt szabad, ami virágzásnak indult. Ami hervad, azt el kell engedni.

 

Fotó:Molnár Péter