Csigaház

Ez a nő vagyok én!

 

A szívem és a lelkem is szabad és tiszta. Nem manipulálok másokat és nem hazudozom. A hazugság korábban sem volt számomra elfogadható eszköz. Semmire. Most sem az!

Elindultam egy úton, az új világom felé, és ebben a térben minden változik. Alakul, formálódik és ragyog az újra és újra felfedezett, és magamba fogadott élet derűjétől. Ebben a változásban nem hagyom, hogy a bennem nyíló, életigenlő, harsány és extrovertált énem bárki hitetlenségével, rosszkedvével, depressziójával, kételyeivel, gonoszságaival, szorongásaival, ostobaságaival elhomályosítsa vagy beárnyékolja. Nem adom semmi áron a derűmet! Mert nincs ára!

Képes vagyok megbocsájtani és belátni, ha hibáztam de már nem vagyok képes arra, hogy mások értékrendszere szerint legyek jó. Elfogadtam, hogy nem szerethet mindenki és nem kell megfelelnem mások igaznak vélt elvárásainak.

Akinek nem tetszik a folyton változó, néha harsány és a vibráló kolibri táncom az majd elkerül vagy én állok félre. Nem bánt már ez, mert ha menni kell, nincs ami visszatart. Minden reggel beleállok teljes örömmel, hittel, vidám erővel abba a nőbe, aki vagyok és nem érzem magam rosszul attól, ha ezt bárki kritizálja vagy bírálja. Nem vagyok rossz, hibás vagy bűnös csak azért, mert máshogyan gondolkodom a családról, a kedvességről, a figyelmességről, a gyereknevelésről, a munkáról, a figyelemről, a csókról, az ölelésről, a rendről, mint te. Nem tudsz állandó frusztrációban tartani azért, mert valamit nagyon másképpen tartok jónak és igaznak, mint az átlag vagy mint, ahogyan te gondolod. Elmondom, ha érdekel de nem magyarázkodom, mert nem is kell megmagyaráznom, ki vagyok. Képviselnem kell magam, nem megmagyaráznom!

Alkalmazkodom, önzetlen is vagyok és szeretni is tudok. Nagyon! Ugyanakkor határozottan kijelölöm a határaimat, mert tudom miben szeretnék változni és azt is, miben nem. Mert én döntöm el, merre, hogyan és miért. Az életem az enyém! Támogatok minden változást de azt aki nem akar változni, inkább kettétörik de nem hajlik meg, már nem veszem szárnyaim alá, meggyőzni sem akarom semmiről. Mert tudom, hogy a szárnyaimat nincs joga senkinek mázsás súlyokkal megterhelni, és ezzel gyengíteni engem. Nekem meg nincs jogom senkit akarata ellenére megváltoztatni. És azt is tudom, csak azt vehetik el tőlem, amit odaadok.

Elindultam és nem fordulok vissza, mert ragyogni jöttem és képviselni teljes valómban azt a nőt, aki vagyok. Itt és most, ebben a testben. Nyugodt és szelíd határozottsággal felvállalom, hogy rosszul tűröm a monotóniát, a csak kötelességekből álló életet, a túlzott precízséget, a fukar lelket, a konokságot, az ostobaságot. Mindent, ami nélkülözi az eleganciát és a stílust. Ez a nő vagyok én! Úgy döntöttem nem irányíthatnak a félelmeim, a hitetlenségem vagy éppen az időszakos rugalmatlanságom.

Nem törheted be a lelkem, de megszelídíthetsz. A kedvesség, a tolerancia, a kreativitás, a nagylelkűség, a szelídség, a szenvedély erejével. Más nem hat rám, mert más már nem tud illeszkedni ahhoz az asszonyhoz, aki elindult és azóta is úton van. A saját útján!