Csigaház

Utolsó nap az Evernessen avagy legyél szép, más dolgod nincs!

 

 

Hajnal 4 óra. Érkezik a vihar. Felébredek. Zuhany és kávé. Szürke, vizes, zajos, borús nyári reggel. Szeretem. Tele vagyok várakozással. Ezt is szeretem. Egy nap az életemből, amiről azt gondolom, meghatározó lesz. Egy érzés érkezik a zivatarral, és azt üzeni nekem legyek szép. Micsoda hülyeség! Ennyi mára az üzenet? Aztán jön még egy de több valóban nem. A rögtönzött szobrot, amit kavicsokból készítettem, ne tartsam meg. Ajándékozzam oda valakinek, aki megtisztel azzal, hogy ma leül az előadásomra és meghallgat. Ennek legalább van értelme de mit akar tőlem a teremtő azzal, hogy legyek szép? Vannak kérdések, amelyekre később érkezik válasz. Engedjük meg a válaszoknak a késést. Nem kell mindig minden kérdésre vagy üzenetre azonnal választ keresnünk. Legyek szép! Jó, Everness, az leszek.

Elindultunk. Ha lehet még jobban esett, mint hajnalban. Az Everness szürkéjének 51 árnyalatában szakadt a víz az égből. Áradt. Ennek biztos, van valami oka. Nem lehet, hogy nincs, hiszen egész héten ragyogó napsütés volt és épp aznap, amikor jelenésem van elromlott az idő.

Beázott a hangulatom is, amikor a bejáratnál közölték, hogy regisztráció már nincs, tegnap este 10 órakor bezárt, így karszalagot sem kapok. Azért bemehetek? Mert elő kéne adnom. Az 5 fő Everness -bodygard pasi sárga mellényben kihívó mosollyal biztat, hogy persze bemehetek.

Bementünk. Parkoltunk a VIP parkolóban. Mondták oda mehetünk. Ezt mondjuk túlzásnak éreztem de mivel utolsó nap, és mindenki elkezdett pakolni (költözés, bontás volt már), és én amúgy is karszalag és törvényen kívüli lettem, örültem véletlen vipségemnek.

Bent csend volt. A nagy esők utáni végtelen csend. Apró neszek, bokacsontig érő víz, néhol sár. A Zöld-s Ég Sátorban a székek összerakva, a talaj felázva. A babzsákok egymáson pihenve, elázva...

Ennyi víz! Az érzés, ami azonnal megtalál: engem itt nem vártak. Viki, nagyon kedves Everness önkéntes szabadkozik, próbál segíteni. Elkezdem érezni a törődést de még mindig cipelem azt a vacak érzést, hogy itt ma nem tartok előadást, se semmit, amit terveztem, mert egy lélek se jön el hozzám. Túl sok a víz és a csend, vagy én vagyok túl valamilyen.

Közben sétálgatok a sátrak közt, hogy teljen az idő és tisztuljon szomorkás elmém, ami azt közvetíti, nem olyan rossz ez, baby szódával elmegy. Párbeszéd indul magammal:

Milyen szódával? Ide több pezsgés kell, mint a szóda? Miért kell több? Mert én többet...!

Aztán 9 óra és azt látom, hogy ketten a sátor előtt álldogálnak bizonytalanul.

Köszönök és még mindig nem hiszem el, hogy ők tényleg hozzám jöttek. Néha komolyan nagyon hülye tudok lenni, amikor nem engedem el befülledt hangulatom, amitől nem látom a nyilvánvalót. Azután jöttek még ketten, majd újra ketten és mikor elkezdtem beszélni jöttek még és még...

Akkor végre kifújtam a lelkemből a párát, ami szemem elől is elhúzta a ködöt, és megosztottam velük, hogy az életben semmi nem állandó, legkevésbé szélsőséges érzéseink, és bármi megtörténhet, ha ott a figyelmünk a jelenben. És elmeséltem reggeli, borús szőkeségem is. Őszintén beismertem, hogy mire tanított engem a mai reggel és megköszöntem, hogy itt vannak velem. Elkezdődött a beszélgetés. Nyíltak a szívek, a lelkek, a szemek, az elmék és mosolyogtak az arcok.

Tényleg hülye vagyok, amikor azt hittem első látásra, hogy itt vasárnap, vihar után, eláztatott székeken és babzsákokon senki nem lesz kíváncsi rám. Az egymásra halmozott babzsákok tetején egyébként aludt valaki az egész előadásom alatt, hálózsákban. Nem tudom, ki lehetett ő de az „infót” biztos egész mélyre betettük a tudata alá, több rétegben, jó mélyre. Remélem, segítettünk akármiben vagy bármiben. Kétségtelen, hogy benne voltam az álmában. Kérdés, mit álmodhatott?

Az egyik hölgy már a könyvemmel érkezett, amit előző nap megvásárolt a Cor Leonis Kiadó Könyvsátrában. Készült hozzám! Na, tessék, mondom, hogy hülye vagyok! Azután beszélgettünk még, átalakult az egész előadás csoportos foglalkozássá, egyik arc ragyogott fel a másik után és végül a nap is kisütött.

Mire tanított engem, mit mutatott nekem a vasárnap reggel az Evernessen?

Nincsenek eleve elrendelt dolgok. Percről percre változhat és változik is minden.

Legyek olyan, mint gyerekként: legyek képes egyetlen pillanat alatt arra, hogy a szomorúságból átlépjek az örömbe, úgy, hogy a korábbi rossz érzés emléke se maradjon velem.

Aztán eszembe jutott a reggeli üzenet: Legyél szép!

Nincs más dolgod, csak legyél szép. Mit jelent ez? Milyen az, amikor valami, valaki szép? Csak szép!

Létezik. Van.

Az üzenet ez volt: Csak legyél!