Egy ideje fókuszba kerültek a különböző bántalmazások, családban, iskolában, egy adott közösségben (pl. sportegyesületben, szakkörben) elkövetett bántalmazások. Kiemelten a verbális erőszak is. Nők, férfiak, vallás, származás, nemi indentitás ellen elkövetett abúzusa*. Végre folyamatosan írnak a témáról, ébren tartják és ez nagyon jó, mert megoldás csak így születhet. Beszélgetéseket kezdeményeznek, felméréseket végeznek, tanulmányokat készítenek arról, hogy a bántalmazás nem csak fizikai síkon történhet. A közgondolkodásban ennek a felismerésnek a tudatosítása nagyon fontos és szükséges előrelépés. Egyrészről azért, mert sokan éltek/élnek vagy nőttek/nőnek fel bántalmazó közegben úgy, hogy nem is tudtak/tudnak róla, hogy őket bántalmazták vagy éppen most is bántalmazzák.

A fizikai sérüléseknek egyértelműen látható jelei vannak. Kék és lilás foltok, sebek, duzzanatok. Egy idő után nem lehet eltakarni az árulkodó jeleket. Más a helyzet viszont a verbális bántalmazással. Hiszen annak is sok árulkodó jele van de első látásra ezeket nem lehet észrevenni. Ezért is fontos, hogy mindenki felismerje, ha bántalmazásban él, akkor is, ha nem verik meg naponta.

Bántalmazott az a gyermek vagy felnőtt, aki meghatározható gyakorisággal, hónapokon vagy éveken át elszenvedi a fizikai azaz testi és/vagy lelki azaz verbális bántalmazást. A hangsúly a rendszerességen van!

A szóbeli bántalmazás határvonala vékony. Sokszor nehezen érhető tetten az erőszak elkövetése, különösen akkor, ha szülő, edző, pedagógus teszi ezt a gyermekkel. Akire a gyerek felnéz. Anya, Apa, a Tanító néni nem lehet rossz, ők okosak és mindent tudnak, mert már felnőttek. Biztos igazuk van, és én vagyok rossz. A gyerek sok esetben nem hiszi el, hogy ahogyan viselkednek vele az helytelen. Felmenti a szüleit, mert feltétel nélkül bízik és feltétel nélkül szeret. A hátár az autokratikus* nevelési attitűd és a bántalmazó attitűd között nagyon vékony. Ha valaki folyamatos szóbeli bántalmazásban nőtt fel, elfogadott lesz számára, ha utána a párkapcsolatában is bántalmazott lesz vagy épp bántalmazóvá válik. Azt hiheti, hogy amit tesz nem helytelen, nem lehet az, mivel a saját szülei is így nevelték.

Mindenképpen megkülönböztetném a szándékos, tudatos bántalmazást, a tudattalantól. Bármilyen okból, akarva vagy akaratlanul mások bántalmazása nem elfogadható. Ettől függetlenül a szándék eredetét, okát mindig ismerni kell, akkor is, ha ez egyik bántalmazót sem menti fel a felelősség alól. Létezik olyan, hogy egy szülő a lehető legjobb szándékkal de folyamatos szóbeli bántalmazásban nevel fel egy gyermeket, pusztán azért, mert nem tudja, hogy amit csinál, és ahogyan csinálja az bántalmazásnak minősül. Mindenki csak azt tudja továbbadni, amit tud, ahogyan és amennyire megvalósult, például szülőként. Kevesek képesek arra, hogy felülírják a rossz családi mintákat és más utat kövessenek, mint amit ismernek.

Amikor óvodai és/vagy iskolai bántalmazást vizsgálunk, ahol gyermek bántalmaz egy másik gyermeket, mindig a szülővel kell elsősorban foglalkozni. Hiszen a gyermek egy adott viselkedési mintára reagál, másolja azt vagy éppen lázad ellene.

Bántalmazó gyerekek óvodában, iskolában

Miért bántalmaz egy gyermek rendszeresen egy másik gyereket? Több oka is lehet, egy biztos, ha ilyet tapasztalunk azonnal szóljunk az adott közösség vezetőjének és mindenképpen kérjük szakember segítségét, mert a rendszeres bántalmazás személyiség torzuláshoz, agresszióhoz, mentális zavarhoz, szélsőséges esetben akár öngyilkossághoz is vezethet. Nézzünk néhány jellemző okot a teljesség igények nélkül. Mitől válhat bántalmazóvá egy gyerek?

1. Otthon maga is bántalmazott, akit a szülei verbális vagy /és fizikai bántalmazással nevelnek. A tanult mintát viszi tovább vagy épp megpróbál ellenállni annak az agresszió eszközeivel élve, mert csak azokat ismeri.
2. Magányos, szülei nem beszélgetnek, nem játszanak vele, nem kap teljes figyelmet. Az erőszak a figyelemfelkeltés eszköze lesz.
3. Szeretet hiányos és a dominanciával, verbális, esetleg fizikai bántalmazással próbál szeretetet kapni.
4. Önbecsülése, önbizalma megerősítésére használja a bántalmazást.
5. A családon belül nincs őszinteség. A hazugság, elhallgatás elfogadott viselkedési minta. Ez frusztrálja a gyermeket és feszültségét mások bántalmazásában vezeti le.
6. Otthon nem beszélhet az érzelmeiről, mert megszégyenítik, esetleg kinevetik. Ezért a közösségben ő is megszégyenít, megaláz másokat, ezzel próbálja a saját rossz érzéseit csökkenteni.

A szóbeli abúzusról tudni kell, hogy valós célja, nem a probléma megoldása, konszenzusra jutás, hanem az, hogy a bántalmazó állandó kontroll alatt tartsa a bántalmazottat és dominanciát szerezzen felette. Ez lehet tudatos, azért csinálja, mert fél, hogy ha elveszti a kontrollt, akkor elveszti a másik szeretetét is. Általában az ilyen embereknek/gyerekeknek kicsi az önbecsülésük, önbizalmuk. Úgy nőttek/nőnek fel, hogy valamelyik /esetleg mindkét/ szülőnek folyamatosan bizonyítani kellett/kell és úgy érezték, soha nem felelnek meg, nem lehetnek elég jók. Megosztott figyelmet kaptak, azaz beszélgetésben nem néztek a szemükbe, nem érintették meg őket, nem kaptak támogató kérdéseket. A minta, amit tanultak az, hogy a kontroll jó, a dominancia jó. Mert hatalmat ad, és ebben a hatalomban érzik magukat biztonságban.

A szóbeli bántalmazás fajtái

1. Számonkérés, elszámoltatás

   – a bántalmazó napi szinten számon kéri a bántalmazottat, hol járt, kivel és mit csinált, a rábízott pénzt rendszeresen elszámoltatja

   – a bántalmazó azt érezteti a bántalmazottal, hogy nem érdemes a bizalmára

2. Féltékenység

   – mindenre és mindenkire féltékeny, ami a másiknak örömet okozhat és ennek napi rendszerességgel erőszakos kommunikációban hangot is ad

3. Titkolózás, elhallgatás

   – a bántalmazás abban nyilvánul meg, hogy rendszeresen megvonja a másiktól az intimitást, az alapvető érzelmi szükségleteket, a bizalmat és a valós párbeszéd lehetőségét

4. Megszégyenítés, megalázás

   – a bántalmazó célja, hogy a másik pozícióját, értékeit, közösségben elfoglalt helyét gyengítse

   – önbizalmát, önbecsülését elvegye

5. Hibáztatás, vádaskodás

   – az elkövető olyasmivel vádolja az áldozatot, amit el sem követhetett, mert hatáskörén kívül esik

6. Megfélemlítés

   – a másik gyengeségeit arra használja, hogy félelemben tartsa és ezáltal uralkodni tudjon felette

7. Ítélkezés, kritizálás, sértegetés

   – ok nélkül is negatívan, sértő szavakkal bántja a másikat, ítélkezik felette, leszólja és kritizálja gondolatait, döntéseit

8. Parancsolgatás

   – kérés, megbeszélés, egyeztetés helyett parancsokat osztogat

9. Erőszakos düh

   – degradáló, káromkodó szóhasználattal leszólja a másikat

10. Elfelejtés

    – megígért dolgokat rendszeresen elfelejti megcsinálni, majd azt hazudja, hogy ő ilyet soha nem ígért

11. Tagadás

    – mindenbe és mindenkibe beleköt

    – a másik érzéseit, realitását, gondolatait elutasítja, megkérdőjelezi a legegyszerűbb hétköznapi cselekvésekben is

12. Tekintély rombolás

    – a bántalmazó célja, hogy a másik megítélése egy adott közösség szemszögéből kizárólag negatív legyen

13. Túlzott figyelemkövetelés

    – nem tartja tiszteletben a magán- és intim szférát sem időben, sem térben

    – naponta többször telefonál, üzeneteket küld, és ha nem kap azonnal választ erőszakos dühvel reagál

14. Viccként megfogalmazott szóbeli bántalmazás

    – a bántalmazó rendszeresen valamilyen sértő dolgot viccbe csomagol

15. Lekicsinylés, bagatellizálás

    – a bántalmazó a másik tetteit, vágyait, érzéseit lényegtelenné teszi

16. Beszélgetés bojkottálása, téma elterelése

    – a titkolódzás egyik fajtája

    – az abúzust elkövető szabja meg, miről lehet beszélni és mennyit

17. Érzelmi manipulálás különböző fajtái

    – a másik érzékeny pontjára próbál hatni nem odaillő érzelmek felerősítésével, mint pl. a lelkiismeret-furdalás, önvád, szégyen érzése

Kerüljük a visszatámadást, a védekezést és a vitatkozást. Ezzel csak alkalmat adunk a bántalmazónak egy újabb támadásra. Ha mi vagyunk bántalmazottak, vizsgáljuk meg, mi ebben a helyzetben számunkra a tanítás. Beszéljünk róla bátran, nyíltan és álljunk bele teljes hittel abba az erőbe, hogy senkinek sincs joga ahhoz, hogy erőszakot vegyen rajtunk. Vegyük észre, ha bántanak minket, adjunk hangot ennek, és lépjünk ki belőle. Ha a gyerekünket bántalmazzák, jelezzük ezt a másik szülőnek, közösség vezetőjének. Kezdeményezzünk párbeszédet. Ha szükséges, kérjük szakember segítségét, hogy gyermekünk idejében megtanulja kezelni, mit kezdjen a bántalmazó helyzetekkel.

*Abúzus: jogi vagy erkölcsi visszaélés, bántalmazás

*Autokratikus: „parancsuralmi”: a nevelő hatalmi helyzetén alapul, túlnyomórészt kényszerítő eszközöket alkalmaz, feltétlen engedelmességet követel 

Montorffy Letti

író, coach, életvezetési és motivációs tréner

fShare

Tweet