Csigaház

Anya! Apa! Kérlek, bocsássatok meg nekem!

Ha hiszel abban, ha nem, hogy a szüleidet te választod, akkor is tudnod kell, hogy a szüleiddel szemben viselt haragod, neheztelésed kihat az egész életedre és a gyerekeid életére is. A vér szerinti kapocs elrendeltetett. Nem írhatod felül. Sem sértettséggel, sem elégedetlenséggel, sem szemtelenkedéssel. Semmivel se írhatod felül. Ha az az ember vagy, aki valamiért harcban áll a szüleivel vagy az egyikkel vagy a másikkal, esetleg mindkettővel, akkor a feladat adott. Meg kell értened, miért őket választottad. És ennek a megértésnek nem fejből, nem a racionálisan felfogható magyarázatokból kell megérkeznie hozzád. A szívedet hallgasd meg! A megbocsájtás azért fontos, mert a harag bepiszkítja a szíved és koszos szívvel nem lehet egyetlen vélt vagy valós sérelmet sem elengedni. Nem lehet megérteni, meglátni azt, ami bánt, miért bánt. Ha a fájdalmaidra újabb fájdalmat raksz, nemcsak önmagadtól, a belső barlangban élő, isteni énedtől zárod el magadat de a szüleidtől és mindenki mástól is. Az út egyedi. Nincs tanácsom arra, hogyan jutsz el a háláig, a köszönetig, csak azt tudom, hogy mindezt tiszta szívvel kell megcsinálni. Lehet kicsit együgyűnek tűnik ez a tiszta szív dolog de ennek ellenére így van. A megbocsájtás új felismeréseket ad. Változást. Egyiket a másik után. Szemed, füled lesz arra, amit korábban nem akartál meghallani, meglátni. Nincs receptem de egyet biztosan tudok. Mindig azt nézd, hogy az erősségeidben hol vannak ők, a szüleid? Ott van-e a szeretetre való képességedben az anyád és az apád. Mert ez a legtöbb. A szeretet.

Hosszú, szövevényes és bolyongó útjaim végén újra és újra ide érek ki a sötétből. Ide, ahol a bennem lévő isteni lakozik. És a szeretet. A szeretet, amelyet tőled kaptam Anya és a szeretet, amelyet belém vetettél Apa. A szeretet, amely a ti szerelemetekből született. A szeretet, amellyel minden idegent át tudok ölelni. A szeretet, amely megbocsájtást, megértést és feloldozást ad nekem. Egyetlen vita, veszekedés, fájdalom, sértettség, meg nem értés, hiány sem számít, mert a legtöbbet megkaptam tőletek, amit egy gyermek kaphat. És ez a szeretet. Úgy szerettek engem, ahogy ember ezen a földön sose lesz képes, és én ebből a csodálatos, apadhatatlan erőből táplálkozom nap, mint nap.

A ti szeretetetek tesz fontossá engem. Ebben a szeretetben elhiszem, hogy nélkülözhetetlen része vagyok a világnak és mindenkinek, aki mellettem van. 47 éves vagyok. Néhány nap múlva itt a Karácsony, és olyan hálát érzek a szívemben, amit gyermek csak érezhet a szülei iránt...én az örök háborgó, lázadó, duzzogó kisgyereketek. Kérlek, bocsássatok meg nekem! Bocsáss meg Anya, hogy ezt nem láttam eddig! Bocsáss meg Apa, hogy képtelen voltam téged hosszú évekig kioldozni a haragom kötelékéből. Mindketten megadtatok nekem mindent ahhoz, hogy az a nő lehessek, aki észreveszi és megcselekszi, azt, amiért megszületett. Az erőm a ti erőtök.

Az irántatok érzett hálám végtelen és örökös, akár a szeretetem.

Folytatom, amit ti nem tudtatok befejezni és megváltoztatom, amit nektek nem sikerült.

Lányotok,

Zachár Nikolett

 

Anya és Apa