Csigaház

A NŐ IMÁJA AVAGY A NŐ 12 ÚTJA...

 

 A NŐ IMÁJA AVAGY 12 ÚTJA...

1. Az anyaméhben lebegek. Hallom Anyám hangját és érzem a biztonságot. A bennem lévő erőnek és szeretetnek bástyája, alapja ez a hely, ahol minden érzés csendes, ugyanakkor rendíthetetlen és támogató. Ennek a helynek egész életem során mindig adok teret és energiát a szívemben és megengedem magamnak azt a a bőséget, amit ez az erő adhat nekem. Az anyaméh erejét, tartását.

2. A világ, amelybe megérkezem hideg, idegen és én nem tudok mást csak ordítani és félni, mert nem ismerem, mi az, ami vár rám idekint. Kétségbeesett vagyok és keresem a helyem és sokat sírok, mert éhes vagyok és minden érintésben Anyám testének melegét és biztonságát keresem.

3. Azután lassan megtanulom ennek a világnak a határait és megismerem a mélységeit, magasságait. Így a saját magam határait is elkezdem érzékelni, amelyet először még erővel, szélsőséges érzelmekkel, a testem és saját szükségleteim hiányából fakadó érzetekkel próbálok érvényesíteni.

4. Amikor először rámosolygok Apámra, és megérkezem a kisbaba létem csodás világába, látom, hogy egy mosollyal és szelídséggel többre jutok, mint gőggel, akarattal és hangos üvöltéssel. És ezt az információt rögzítem, hogy később, női létezésem bármelyik nehéz időszakában elő tudjam hívni. A szelídség, kedvesség és alázat megtanít engem arra, hogy a befogadást, az elfogadást és a tiszta intim kapcsolódást a legmagasabb szinten éljem meg, hogy később bármilyen helyzetbe is sodortatom magam képes legyek erre emlékezni és tudatosan alkalmazni azt, amit itt megtanultam.

5. Kislányként feszegetem a határaim, hisztizek és duzzogok, ellenállok. Türelmetlen és önző vagyok. A világból nem látok többet, csak annyit, ameddig az árnyékom ér, és azt gondolom, az árnyékom jelenti a mindenséget és utána már semmi sincs. Azután szépen lassan megtanulom, hogy vannak körülöttem más árnyékok, más lelkek, más formák, más nézőpontok. Még nem tudom, hogy ez mit jelent és nem is nagyon tetszik nekem de felfogom, hogy nem csupán én és a vágyaim létezünk. Alkalmazkodnom kell másokhoz is. A bennem tomboló, szenvedő, szorongó csajt, szenvedő kamaszt is szeretem és elfogadom, mert ők is az én részeim. Bennem élnek és segítenek, amikor kérem annak a ragyogó és csodás nőnek, akivé váltam, és akivé bármikor újragondolhatom magam, ha nem tetszik az, amit látok, amikor belenézek a tükörbe. Nem nézem le, nem szégyenlem, nem alázom meg és nem bántom se szóval, se tettekkel magamat. Tudom, hogy minden részem, minőségem egyformán fontos.

6. Fiatal nőként a férfiak jelenlétében megérzem nőiességem erejét, hatását és ettől hirtelen megijedek és félénk és zavart leszek. Furcsa döntéseket hozok. Elmenekülök onnan, ahol szeretnek és vonzódom emberekhez és helyekhez, amelyek nem jók nekem, mert megengedem, hogy ártsanak nekem. Közben tudom, hogy minden csalódásra szükségem van és belemegyek a nagy szerelemi bánatokba. Megtanulok zokogni és megtanítom magam, hogy hogyan mossam könnyekkel ragyogóra a szívemet, amely majd alkalmassá tesz engem a tiszta, hiteles férfi energiájának felismerésére és beengedésére.

7. Érett nőként elkezdem becsülni magam. Belátom, hogy a nem döntés is döntés és azt is, hogy az akciókban fejlődök, a reakciókban csak sodródom. Elkezdem szeretni azt a nőt is magamban, aki csalódott, szenvedett és padlóra került és akit hagytam elbukni. Azt, akinek megengedtem, hogy szorongjon és és elhitesse magával, hogy nem kell senkinek. Nem szép, nem okos, nem szerethető és ő az egyetlen, akinek soha semmi nem sikerül, amit igazán szeretne.

8. Mielőtt még nagymama lennék megtanulom szeretni magamban valamennyi tökéletlen részemet, hibámat, tévedésemet, mert csak ezekből tanulhatok újra meg újra szeretni és bízni. Sosem feledem az anyaméh ősbizalmát, a belső gyermekem kreativitását és a valamennyi megélt női minőségemben tapasztalt fájdalmat, mert a férfit, aki mellém szegődik végül, csak így, ezzel a tudással és megengedéssel leszek képes érteni, szeretni, feltételek nélkül elfogadni. És tudni azt, ő csak hozzátehet jóságával a ragyogásomhoz de nem tőle kapom azt. Az erőm az enyém. Bennem van és az anyaméh állapot előtt is bennem volt, mert nem része a testemnek. A szellemem, elmém, lelkem, gondolatom része.

9. Akkor megérkezem az anyai minőségbe és háttérbe szorítom egy időre a szexistennőt, a társat, a nimfát, a kéjnőt azért, hogy megtapasztaljam és megértsem a teljes feladásnak, megnyílásnak, ego megsemmisülésnek, lelki, szellemi rugalmasságnak, hatékony változás kezelésnek és odaadásnak a mágiáját, hogy utána teljesebb, bátrabb, magabiztosabb, alázatosabb társ, feleség, szerető gésa és anya lehessek.

10.Valamennyi női minőségem teljes megélésével, elfogadásával elkezdem birtokolni a tudást, amit nem látok mindig a szememmel, de tapintom és érzékelem az elmémmel. Lelkemmel, szívemmel mindazt, ami jó nekem és szelíden mondok nemet mindarra, amire már nincs szükségem. Megköszönve a tapasztalást, amit kaptam. Elkezdem megérteni és alkalmazni, mit jelent a hála és a megbocsájtás. Támogatom magamban a jót és fejlesztem azt, amiben gyengébb vagyok és mindezt ítélkezés és önbántalmazás nélkül teszem.

11.Tisztelem minden földön élő valamennyi asszony ősi energiáját, hitét, önbizalmát és feltételek nélküli ősbizalmát. Tisztelem a Földanyát, Pachamamát és bátran elfogadom a segítő energiáit és felajánlom cserébe a saját erősségeimet, amivel támogathatom akár az Univerzumban létező valamennyi női attriobútumot.

12. Örökké élek a lányomban, gyermekemben, ahogy anyám él bennem és én őbenne. Lányom lányai, és gyermekei pedig majd saját lányaikban, unokáikban! Ámen!

 

Montorffy Letti

író, coach, tréner

 

 

Kép forrása: Stílusblog