Csigaház
A szív egy extrovertált, őrült spiné...
Belső utazásaim során...egyszer megéreztem váratlan, hogy nincs több félelem és nincs több fájdalom...történések vannak, és lesznek is...események, amelyekről aszerint gondolkozom, ahogyan érzek...a szívemmel! Nem ésszel, és nem aggyal! Ez vagyok én!
A szív a legfélelmetesebb és egyben legpontosabb útmutató is. Nem véletlen, hogy sokan távol tartják magukat a szívüktől, mert olyan ijesztő igazságokat mutat, amit nem akarnak érezni, ezért inkább érzik azt, ahogyan általában szokták. Pedig egyetlen rögzült hitrendszerbe ágyazott érzelemnek sincs köze valóságos érzelemhez. Ami váratlan, adakozó, felemelő és spontán és ragyogó és mindig árad, és soha nem tud láthatatlan maradni, mert meg kell mutatkoznia. Hiszen a szív egy extrovertált, őrült spiné. Feltűnő rúzzsal és kacér mosollyal. Aki nincs felkészülve a saját szíve fogadására, az még a közelében lévő szíveket is eltapossa ügyetlen a magáéval együtt....pedig csakis a sajátját kellene befogadni és megszeretgetni úgy igazán és bátran....Persze ez folyamatosan, minden nap nagyon fárasztó, komoly érzelmi munka, nem is beszélve a tapasztalati következményekről, úgyhogy ezt sokan kizárják az életükből. Olyannyira, hogy egy idő után azt gondolják, teljes hittel és bizonyossággal: az érzelmeknek nem az a dolguk, hogy láthatóvá tegyük őket nap, mint nap...mert kockázatos, ha mások tudják, hogy mit éreznek...és azt gondolják tévesen, hogy az úgy van, hogy az egyik helyen és embernek kimutatják, amit éreznek, a másiknak meg nem. De ez nem így van, mert ahogyan rendszeresen viselkednek az egyik helyzetben, úgy viselkednek a másikban is. Ha visszatérően kizárják a lehetőségét annak, hogy ki tudják mutatni szavakkal és tettekkel is, amit éreznek, akkor idővel az életük minden területéről kizárják ezt.
Amikor pedig egyszer mégis szeretnék feltárni, amit éreznek, már nem fog menni... azonnal semmiképp. Lehet, hogy évekbe telik, amíg képesek lesznek megtenni, hogy mások kívülről is lássák azt, amit odabent rejtegetnek. Amit elmondanának, de már arra sem emlékeznek, hogyan fogjanak hozzá...
A fejem búbjától a lábujjamig vágy vagyok és érzelem...erős, szenvedélyes. Tanulom uralni de nem foghatom vissza az áradásom. Sok ez vagy kevés? Ki tudja? Nem érdekes, mert nekem pont így jó, mert a szenvedély ezernyi színe, formája, íze, mozdulata és ünneplése nélkül nem élhetek. Létezem valahogy olyankor is.... magamon kívül leginkább...ismered ezt az érzést? Kifordulok a lelkemből és nem lágy, sikamló, áradó, zubogó, nedves, termékeny és kacér leszek, hanem semmi....maga az üresség vagy éppen maga a nyers romboló harag....persze ez is remek tapasztalás nekem, aki még egy teát is vággyal készítek el, a tésztagyúrásról nem is beszélve. Magam ellen létezve olyanná válok, amilyen nem vagyok...nem nagy mutatvány ez, bárki képes erre, ha folyamatosan ki van téve a lelke egy tőle idegen hatásnak és arra soha nem mond nemet...látod, ezért fontos az önismeret és benne a vágyismeret, hogy ne menj önmagad ereje ellen, hanem inkább lépj szövetségre vele, de ha mész is tudjad azonnal, mit csinálsz és azt is, hogy ez neked nem jó...mert a magad elleni áradásban az amúgy termékeny szenvedélyed azonnal rombolni kezd...a tudatosság egyik útja ez is, hogy tudod, ki vagy, mi a vágyad és mit szeretnél...és látod, meghallod, ha a szíved beszél hozzád...és nem félsz attól, hogy az úton egyedül menj....ha épp ez a feladat...nem rémisztőbb, mint párosan vagy csapatban, hidd el...
Egyetlen lépcsőfok, piciny állomás sem hagyható ki, és nem kerülhető meg, ez ugye evidens...mindent te teremtesz magadnak, mert a felsőbb éned pontosan tudja, hogy mit kell még tapasztalnod, átélned és azt is tudja pontosan mennyi teher az, amit elbírsz....annyit ad...néha feszegeti a határaidat de csak érted teszi, hogy lásd milyen erős vagy és azért is, mert csakis akkor ébred fel az igazi megengedés benned, ha elhúz a határig. Megérkezik a legyen úgy, ahogy lennie kell érzése, a teljes megengedés de ez már nem dacból és haragból születik, hanem tiszta vágyból.
Kapcsolódj össze a szíveddel és ha túl messze van már tőled, akkor türelmesen, nyitott mellkassal várd az érkezését, úgy várd, mint egykoron a legnagyobb szerelmed érkezését...ne menj a szíved ellen, mert ha megteszed csak a közömbösség, a közöny és az érzelmi sivárság az, ami vár...
