Csigaház

Várt a pillanatra, amikor elhagyod…

A férfiak, különösen a gyakran és gyorsan „szerelembe esők”, a rutinos hódolók szeretik elhitetni veled, hogy életük kivételes nője vagy.  Olyasvalaki, akivel még korábban soha nem találkoztak. Ezt azonban ritkán gondolják komolyan, mert számukra minden nő majdnem egyforma. Én azonban azt mondom, ha jót akarsz magadnak és az önbecsülésednek, hidd el nekik. Magadért és persze azért is, mert bár ők ezt sose fogják megtudni, de ez igaz!

Te, aki olvasod most e sorokat és úgy érzed semmit nem érsz, nem vagy fontos, nem kellettél igazán, kérlek higgy. Férfitól és mindentől független higgy abban, hogy nagyon értékes nő vagy!

Ha mégsem teszed és még az önmarcangolás koronázatlan királynője is vagy kizárólag magadnak ártasz vele. Egy idő után őt már nem fogja érdekelni, hogy te mit hiszel el abból, amit mond és mit nem. Mert tovább lép. Érzelmileg kiszáll a kapcsolatból és ha még gyáva is, úgy teszi mindezt, hogy el se megy. Továbbra is együtt él veled úgy, hogy kizárólag fizikailag van jelen. Néha már úgy sem, mert mindig úton van valahol. Ha elhagyod, úgy is jó neki, ha mellette maradsz akkor se ellenkezik. Mint a hordalék a vízen, megy amerre a hullám sodorja.

Látszólag képes arra, hogy szeressen. Valójában nem tud szeretni. Éppen ezért vonzódik a mentálisan erős, mély érzésű, de mindenképpen olyan nőkhöz, akikben meglát valamit, amire épp akkor szüksége van. És elveszi azt. Mindig mást. Ami a lelkéből, érzéseiből, testéből épp akkor hiányzik. Ilyenkor egy időre azonossá válik a kiválasztott nővel. Lelki kaméleonként kezdetben úgy tud idomulni, mint senki más, ezért is tűnik őszintének és hitelesnek. Meseszerűen tökéletes. Kicsit olyan, mint a legkisebb királyfi a mesében. A végén mindent ő visz. De itt a lelkedről van szó, mert ha megengeded, összetöri és elviszi. Messzire legjobb önmagadtól.

Számára senki sem kivétel. A nő olyan neki, mint egy szép kitűző a galléron, amit jólesően visel és büszkeséggel tölti el, ha mások irigykednek. A nőért, aki őt nagyon szereti. Hiába vagy képes mélyen és őszintén szeretni és az is mindegy, hogy számodra a törődés nem teher, ő ezt nem fogja értékelni. Könnyedén, vádaskodva, ordibálva, dühösen vagy közömbösen, de hagyni fogja, hogy kilépj az életéből.

Meg sem próbál marasztalni. Nem kezdeményez beszélgetést vagy durván beléd mar, nehogy meggondolod magad. Nem mondja azt, hogy szeret és maradj vele és soha nem fogod tőle azt hallani, hogy nem szeretne nélküled élni. Nem mondja, hogy fontos voltál és most is az vagy. Nem, mert valójában már régen várt arra a pillanatra. A pillanatra, amikor végleg elhagyod…

Ui.: Kérlek, a fenti sorokat olvasd úgy, hogy mindez egyetlen nézőpont arról, hogy miért hagyja könnyedén egy férfi, akinek elmondása szerint te voltál „élete nője”, hogy tovább lépj és nélküle éld az életed.

Egy nézőpont arról, hogyan tud úgy elhagyni egy férfi, hogy bár veled marad, mégsem hagy számodra más választást csak azt, hogy te hagyd el őt. És arról is, és leginkább arról, hogy te miért engedted meg újra, hogy egy olyan férfi szemén, gondolatain, értékrendjén keresztül lásd magadat, aki soha nem látta, értékelte azt a nőt, aki vagy.

 

Emlékszel rá?