Bohócruhában vagyok, amióta megszülettem. A lelkem is egy clown lelke. Sose tagadtam, sose voltam más. Ebben nem változom. Minden nap kilépek a „színpadra” és játszom. Sose mást, mint aki vagyok de mindig máshogyan. Ezzel a programmal születtem. A fő site ez: játszom. Lendületesen, derűsen, zokogva, némán, szenvedélyesen, bárhogyan. Te pedig eldöntöd, akarsz-e velem játszani vagy sem.

Látod, ezért leszek szomorú, amikor azt mondod, ne játssz! Bohóc vagyok és játékban létezem. Az utolsó kis apró sejtemig izzik bennem a derű és a bú. Egy bohócnak azt mondani, hogy ne játssz, felér egy gyilkossággal. Megölöd benne mindazt, amiért a világra jött, amiért megszületett és mindazt, amit imádsz benne, amiért beleborzongsz a mosolyába. 

Bohócnak lenni, nem választás kérdése. Így születünk. Apróbb finomítások, változások történhetnek bennünk és persze történnek is, ahogy a külsőnket is szeretjük változtatni. A változás és a szórakoztatás éltető elemünk.

Egy igazi bohóc sosem hazudik és bátran mer nemet mondani, bátran mer hallgatni, bátran mer ordítani és bátran mer szeretni. Senki sem szeret jobban, mint egy bohóc. Fájdalmas-őrülten tud szeretni és nem bánja, ha ebbe naponta bele kell halnia, mert tudja, hogy képes szinte percenként újjá születni.

Ha nem tudsz megérteni egy bohócot vagy olykor túlzónak találod a derűt, a lelkesedést és az optimizmust, ami belőle árad, akkor kerüld el vagy hagyd el de sose bántsd. Bohócnak lenni egyszerre átok és áldás. Bohócnak lenni olyan, mint írónak lenni; egyszerre játszod el az össze hősöd szerepét. A bohócság lélektana, hogy egyszerre vagy minden és semmi, és a félelmed nem tart vissza semmitől. 

Kép forrása:vanille63.centerblog.net

fShare

Tweet