Csigaház

Aki önmagából tart esernyőt a lelke fölé...

Van élet újjászületés nélkül és egyáltalán mit jelent újjászületni? Levedleni minden felesleges, elavult, rossz szokást, érzést, fájdalmat, ármányt. Elengedni, mindent, ami belénk hatolt rosszkor, rosszul és visszatartott attól, hogy fejlődni és virágozni tudjunk...egyáltalán, mi a virágzás? Mikor hozhatunk édes, lédús termést? Legboldogabb önmagunkat kivel, hogyan kell érlelnünk és mit jelent az, hogy valami beérik és ha beért, akkor törvényszerű-e a hervadás... Van-e igazi élet szerelem, szenvedély nélkül? Olyan érintés nélkül, ami nem húz létünk legragyogóbb örvényébe és miért fáj olyan kegyetlenül a közöny...

kökörcsinKLG

A tavasz minden évben az újjászületés ígéretével ajándékoz meg minket. A lehetőség minden esztendőben rügyet bont egy gyenge kis ágon és arra vár, hogy észrevegyük. A fák nem sírnak ősszel, amikor elhullatják leveleiket és nem sírnak, ha télen elfagynak az ágaik. Szomorúságukat, elmúlásukat egy perccel sem dédelgetik tovább, mint ameddig a tél tart és nem kérdezik tavasszal, hogy  bonthatnak-e virágot...megteszik, mert ezt jelenti, élni. Ez a boldog bizonyosság; történjék bármi, virágozni fogsz. Újjá kell szülni önmagukat, minden előző tavaszhoz képest szebben és ragyogóbban. Teljes bizalommal.

Van élet újjászületés nélkül is, csak az szomorú, árnyékos és torokszorító. Nem élet! A másik napsütése bennünk: mosoly, amely szerelmet és bizalmat ad, hogy renoválja mindazt, amiben hinni tudtunk régen. Emlékezzünk a napzuhatagos tavaszokra....fiatal lelkűnek lenni, bizonyosságot jelent, hogy képes még a szívünk minden csalódás ellenére is olyan szenvedélyesen szeretni, amiben semmi kétely sincs....képes életre szeretni egy másik lelket, aki önmagából tart esernyőt a lelke fölé a nagy, tavaszi zivatarok idején...

 

Fotó:Kalmár Lajos Gábor