Lélektestű dekoltázs

A folyóparton ma vízre tettem egy tavaszt

Egy régi nyárból is papírsárkányt hajtogattam.

Hagytam repülni, mert szent a szabad akarat.

Tudod, zokogtam újra és mindenki látta,

Nem bántam. Miért kellene megfelelnem

Titkot rejtő, hamis elvárásnak?

Már nem fáj, ha nem érted, miért

Járok feltárt mellkassal s mutatom azt,

Amit érzek, soha nem azt, amit látnod kéne.

Tudom, hogy zavarba ejt ez a lélektestű,

Törékeny dekoltázs ahogyan másokat, akiknek

Rejtegetni való minden lélek misszió.

Csak az övék a sok babusgatott

Fájdalom, mint számmal jelölt személyes tulajdon.

Látod, minden gyilok ellenére ezért tudok

Mosolyogni mégis és nem várok csodát,

Hiszek a csodában s kergetem a felleget

Így határoztam mióta először kimondtad: szeretlek

Ősz van és belehalok de szárnyam nő újra - erre gondolj!

Vedlésem lapjai színesek, mind áldott mesék

Kérlek Téged, ne félj...

Könny nincs egy pillámon se.

Foggal szorítom, harapom ezt az októbert.

Az élet mély. Igenlem újra hanyagul

Magasba dobott combjaimmal,

Laza lélekkel, gyökerek fölött

Erotikánk füstje nyög, liheg a nyakamba.

Azt hiszem, ráhagyom azt a telet is

Valaki másra, aki még nem szabad...

 

Fotó:Karádi Bad Zoltán