A folyóparton ma vízre tettem egy tavaszt
Egy régi nyárból is papírsárkányt hajtogattam.
Hagytam repülni, mert szent a szabad akarat.
Tudod, zokogtam újra és mindenki látta,
Nem bántam. Miért kellene megfelelnem
Titkot rejtő, hamis elvárásnak?
Már nem fáj, ha nem érted, miért
Járok feltárt mellkassal s mutatom azt,
Amit érzek, soha nem azt, amit látnod kéne.
Tudom, hogy zavarba ejt ez a lélektestű,
Törékeny dekoltázs ahogyan másokat, akiknek
Rejtegetni való minden lélek misszió.
Csak az övék a sok babusgatott
Fájdalom, mint számmal jelölt személyes tulajdon.
Látod, minden gyilok ellenére ezért tudok
Mosolyogni mégis és nem várok csodát,
Hiszek a csodában s kergetem a felleget
Így határoztam mióta először kimondtad: szeretlek
Ősz van és belehalok de szárnyam nő újra - erre gondolj!
Vedlésem lapjai színesek, mind áldott mesék
Kérlek Téged, ne félj...
Könny nincs egy pillámon se.
Foggal szorítom, harapom ezt az októbert.
Az élet mély. Igenlem újra hanyagul
Magasba dobott combjaimmal,
Laza lélekkel, gyökerek fölött
Erotikánk füstje nyög, liheg a nyakamba.
Azt hiszem, ráhagyom azt a telet is
Valaki másra, aki még nem szabad...
Fotó:Karádi Bad Zoltán