utoljára szítom a tűzet...
lássátok táncom, pördülésem,
azután a lángok gőzölgő
örvénye vigyen. Engedem...
a feszített percbe égetem az életem,
örök billog ez. Egyedüli vagy,
aki látta, szerette, zokogott felette...
mindent, mi voltam, akartam
elégetek ebben a tűzben és ne várj
ne láss, ne kiálts!
mint bénító varázspor
múlik és hullik a régi tavasz
rajzolj velem éjjeli arany zápor!
Fotó:Karádi Bad Zoltán