Varázspor

utoljára felszítom a tűzet...

lássátok táncom, pördülésem,

 

azután a lángok gőzölgő

örvénye vigyen. Engedem...

 

a feszített percbe égetem az életem,

örök billog ez. Egyedüli vagy,

 

aki látta, szerette, zokogott felette...

mindent, mi voltam, akartam

 

elégetek ebben a tűzben és ne várj

ne láss, ne kiálts!

 

mint halálos varázspor

múlik és hullik az a régi tavasz és

 

feketére rajzol az éjjeli zápor...

 

Fotó:Karádi Bad Zoltán