Gyakran összetévesztjük az önzést az önérdekkel, és kizárólag az önzés negatív aspektusait ismerjük, pedig létezik építő és pozitív megközelítés is. Létkérdés, hogy boldog légy, mert csak egy boldog ember képes örömet adni, segíteni másokon és ezzel saját magán is. Boldogság nélkül  a lélek kiszárad és megreped. Szikkadt lélekkel pedig nem lehet létezni, csak fuldokolni,  csapkodni, ahogyan a halak, amikor partra vetik őket.

Csakis egy boldog ember válhat boldog szülővé, és csakis egy boldog szülő képes arra, hogy vidám, harmonikus és kreatív gyermekeket neveljen. Nincs olyan gyermek, aki azt kívánná a szüleitől, hogy áldozzák fel az életüket érte. Azt szeretné, hogy szeressék és mindig hallgassák meg, amit mondani szeretne, legyen az akármilyen apróság. Figyelmet, megértést kér, nem áldozatot.

Amikor félelemből, rosszul értelmezett felelősség tudatból feláldozod a benne rejlő Istenit, feláldozod a boldogságodat is. Ki kívánhatja ezt tőled? Senki. Saját magad kívánod, saját magad ellen, mert a mártír vagy áldozati létbe egyedül te vagy, aki belemenekülsz. Önként, szabad választással, szabad döntéssel.

Azt gondolod, hogy az áldozattal lerovód a vétkeidet? Nem így van. Az ítélkezés -magad és mások felett- nem a te kezedben van.

Fotó:Molnár Péter

fShare

Tweet