Prométheusz háza/ A te utad, a te félelmed, nem bízhatod másra

Értékelni, tanulságot levonni mindig az út vagy egy adott útszakasz végén kell, sohasem útközben. Mert ahhoz, hogy jól és tisztán láss, el kell távolodni a képtől, aminek épp a kellős közepében ücsörögsz. 

Az úton nincs más dolgod csak menni és figyelni, mert jeleket mindig kapsz. Gyakran be kell menned az erdő sűrűjébe is, hogy rátalálj a megoldásra.

Akkor is, ha közben reszket a lábad és a lelked is a félelemtől.  Amit neked kell elvégezned, azért csakis te vagy a felelős. Másra terhelni azt, ami a te feladatod, önző és egocentrikus akarás. Nincs benne szeretet, éppen ezért tisztelni sem lehet benne semmit.

Őszintének kell lenned és úgy kell tekintened saját magadra, mint egy idegenre, mert csakis így leszel képes felfedezni azt, aki valójában vagy és csak így leszel képes kilépni, abból a spirálból, amelyben a veled történt dolgokért mindig másokat tettél felelőssé.

A Te utad, a Te félelmed, nem bízhatod másra.

 

/Alexi Zaitsev: June murmur/