Prométheusz háza/ Győzni annyi, mint szeretni nagyon és végérvényesen....
És eljött a nap, amikor a gyógyító futásból katartikus öröm lett. Megméretettem az erőm, mert így akartam, én, nem más, csakis én. Azután eljött a napja annak is, hogy lefutottam a félmaratoni távot. Azt éreztem, hogy győzni annyit jelent, mint szeretni nagyon és végérvényesen. Magamat elsősorban. Helyesen! Tudni, érezni a határaim és megbecsülni a nőt, aki vagyok.
Győzni annyi, mint elengedni a nagy akarásokat és befogadni minden kis meglepetést . Szeretni az életet, és tudni, hogy sosem vagyok egyedül. Sírni úgy, hogy közben szeretem a könnyeimet és örülök a könnyeimnek. Szeretem, és hagyom, hogy minden cseppje fájjon, ha úgy kell lennie. Jöjjön a zápor, azután csókoljon homlokon az öröm minden hajnalban.
Győzni annyi, mint szeretni és szeretve lenni, nagyon és végérvényesen.
Ezt az ajándékot adtam magamnak.
