Csigaház

A Csigaház Blog saját tapasztalatokon alapuló életbölcseleti írások gyűjteménye.Támogathat és erősíthet abban, hogy a magad értelmével találj rá mindarra, ami neked a legjobb.

Montorffy Letti

 

Montorffy Letti író, coach, felnőttképzési szakember bölcseleti írásai elsősorban azokhoz az emberekhez szólnak, akik úgy döntenek, hogy sorsuknak nem elszenvedői és reagálói lesznek, hanem a lélek erejével és a szív bátorságával a változás útjára lépnek. Kockáztatnak és nem félnek a szenvedéstől, rosszakaróktól és kicsinyes hitetlenkedőktől. Elindulnak, mert pontosan tudják, hogy a fejlődés és a változás csak úgy jöhet létre, ha előbb saját maguk változnak. Éretté teszik szellemüket, lelküket, jellemüket, hogy teljesebb, derűsebb és harmonikusabb életet élhessenek.

 

 

Otthona lehetsz önmagadnak! (Egy ünnepélyes megnyító margójára)

Hogyan is indul el a változás....ezen gondolkoztam, miközben próbáltam arra figyelni, hogy mit üzennek a érzéseim két olyan emberrel kapcsolatban, akik közel állnak a lelkemhez. És mit jelent az, hogy közel? Talán nem is ez a jó kifejezés, mert nem közel vannak ők, hanem mélyen. A lelkem mélységeiben úszkálnak és mindez olyan természetesen történt, ahogyan általában a hasonló lelkek ráéreznek egymás rezgéseire. Bennem vannak és bennem van minden más is velük együtt, amit ők képviselnek. Hiszen ugyanazt képviselem én is, a szellem, a lélek és a test egységét, harmóniáját, azt a minőségi változást, amelynek útjára lépve lehet önmagunk és azután mások segítségére válni. A legszebb és legalázatosabb szolgálat ez, amit másokért tehetünk, hogy megmutatjuk hol van a saját, személyes szivárványuk, hogy segítünk kibontani a szárnyaikat vagy éppen emlékeztetjük őket arra, hogy vannak szárnyaik és botorkálás helyett repülhetnek is. Görcsös kapaszkodások és hiábavaló ragaszkodások helyett értékelhető válasz minden változásra, ha első lépésben nemet mondunk a sémáinkra, ahol látszólag biztonságban voltunk. Aki segít Neked, az nem rángat, nem tép szét. Ráébreszt és épp elég, ha mindig egy lépéssel előtted jár. A segítőt onnan ismered fel, hogy fényes a tekintete és mindig egyenesen szemedbe néz, amikor veled beszél. A figyelme teljes és odaadó. Amikor vár téged, valóban téged vár, felkészíti a lelkét a lelked fogadására. Jó megérkezni hozzá, mert melegség veszi körül. Szelíd de nem szenvedélymentes. Kitárja a kapuidat, huzatot generál benned de veled együtt teszi mindezt. Sohasem nélküled és sohasem erőszakosan. A szabadság mámorító erejével gyógyít és erre csak az képes, aki megjárta már a saját személyes poklát, lemerült a sötétbe és fel is jött onnan. Évtizedes sebek szakadnak fel ilyenkor és katartikus zokogásban törhetsz ki újra meg újra de a segítőd mellett teljes biztonságban vagy. Sosem árul el, úgy tekint rád, ahogy önmagára. Nincs benne már se gőg, se harag, se ítélkezés. Tudja, hogy igazi fejlődés csak abban a változásban valósulhat meg, amelyben a tested, a szellemed és a lelked egységben és harmóniába van. Ebben segít Neked ez a kis csapat, ahogyan a nevében is benne van: az életnek az erőnek és a mozgásnak a központja. Összekapcsolja a külsőt a belsővel, a fényt a sötétséggel, a felszínt a mélységgel és ezzel megteremti a legnagyobb csodát, amit egy segítő adhat.

Otthona lehetsz önmagadnak!

Rettegésed fokáról...

A félelmeidet egyszerre és végérvényesen csak egészen ritka, kivételes esetekben tudod legyőzni. Néha ezek, mint áldott pillanatok érkeznek az életedbe. Általában azonban katartikus lélekharcokban kerülnek eléd és azért jönnek, hogy tisztulj. Ne félj attól, ha újra meg újra felszínre úsznak a szorongásaid. Örülj, ha eloldottad azokat, hiszen addig a tudatod mélyen, láncra verve dolgoztak benned. Bántottak téged minden nap.

Úgy várd a félelmeidet, mintha különleges VIP vendégek lennének. Nem csupán az öröm-tallérjaid érdemlik meg a fényesítést és a figyelmet. A fejlődésedhez engedhetetlen, hogy a félelmeidet is szépen fogadd, tiszteld és hagyd, hogy átmenjen valamennyi szűrőn, amit az Sorsod ilyen formán eléd tett. Hiszen mindegyikkel komoly feladatod van. Ha tudatosan és éberséggel nézel bele félelmeid jég-magjába, akkor látni fogod azt is, honnan jönnek és miért. Ha ez megtörténik, megszűnik a rabságod, és azt is látni fogod, hogy sohasem egy adott helyzet vagy helyzetek sora vagy egy ember köt gúzsba, ezek csak válaszok valamire, amelyekkel nem akartál szembesülni. Te magad fogod le a szárnyaidat azzal a helytelen hozzá állással, hogy a félelmedről nem akarsz tudomást venni. Egyikről sem. Mindegy, hogy apró, jelentéktelen vagy sorsfordító félelemről van szó. Ha menekülsz, mindegyik elől menekülsz, mert tudod, hogyha egyszer elkezdesz szembenézni a félelmeiddel, akkor a dominó elv alapján mindegyik látható fog válni. Elindul egy aprósággal, és utána sorban dőlnek le, mint a dominó elemei, azaz sorban kerülnek felszínre pokolbéli vacogásaid, és azokkal kezdeni kell valamit. Nem nyomhatod újra vissza a sötétbe egyiket sem, mert ami egyszer láthatóvá vált a felszínen is marad, és addig lebeg ott, amíg nem oldod meg a hozzá kapcsolódó feladatot.

Boldogságod egyik kulcsa abban rejlik, hogy tudod, hogy a félelmek sosem múlnak el, naponta jöhetnek újabbak. Ez állandó. Ami változhat, az a te hozzáállásod. Van-e bátorságod rettegésed fokáról a mélybe ugrani vagy visszafordulsz. Tudom én is, hogy az utolsó lépés a legnehezebb de tudd azt is, hogy ezt nem csak te gondolod így. Angyalaid is tudják és pokoli szörnyecskéid is. Rajtad áll, hogy az utolsó lépés előtt melyikre mosolyogsz rá.

 

Fotó:Molnár Péter

A szeretet fűszeres...

Azok, akiknek nincs bátorságuk szeretni, végül mind elveszetté válnak és örök hiánnyal élik le az egész életüket. A gyávaságot a lélek hosszú távon sosem támogatja. Küszöbön toporogva élni és nem merni belépni, nem merni szeretni, mindennek ellent mond, ami az igazi, szabad élethez tartozik.

A szeretet fűszeres, édes gőze van és illatos. A szeretetnek nemcsak hője, hanem íze, illata is van. Néha erős, néha pikáns, néha méz sűrűségű. Ha mélyen és bátran szeretsz, olyan nem lehetséges, hogy nem érzed milyen isteni zamata van. A szeretet a lélek Mannája.

 

Fotó:Molnár Péter

Mint a láva borul rá a férfira...

Minden nő életében eljöhet az az életkor, amikor megbékél a benne izzó szenvedéllyel és megtanul ezzel az óriási erővel bánni. Az ősasszony, ősanya erejével. Amikor ez megtörténik, szemei rányílnak a valódi szeretet mélyről fakadó, egységesítő élményére és a pillantása igézőbb, ragyogóbb lesz, mint valaha. Amikor ez megtörténik elkezdi érzeni, hogy az igazi szerelemben nincsenek kételyek, kérdések, csak válaszok vannak, mert akkor már kizárólag a lelkével szeret. Mint a szökőkút vízsugara tör a magasba és mint a láva borul rá a férfira, aki nem ázik el a zuhatag alatt és nem ég el ebben a forróságban, hanem termékenyebb lesz, mint ifjú titánként bármikor.

Az érett nő megérett szeretni és megérett megbocsájtani és megérett arra is, hogy bátran nemet mondjon arra a férfira, akinek az életére már nem képes kellő lágysággal és befogadással ráhajolni. És megérett arra is, hogy igent mondjon Önmagára anélkül, hogy hübriszt követne el.

 

Fotó:Molnár Péter

Haboskávé a kád szélén...

Amikor egy férfi gondoskodni akar egy nőről és egy nő egy férfiról, szeretni, óvni, védeni akarják egymást, akkor ezt minden hangos tűzijáték kísérete nélkül megteszik. Mert a jóságot soha nem kell kikiáltani, a cselekvés ilyenkor mindig előbb indul el, mint a szó. A gondoskodás- különösen érett korban- férfi és nő szerelmében annyit jelent, hogy a másik embert minden hátrányaival, nyűgjeivel, terheivel, szüleivel, gyermekeivel együtt vállalom, mégpedig örömmel. Mert az igazi szeretetben nem azért teszek valamit a másikért, hogy ezzel bármit bizonyítsak magamnak, a külvilágnak vagy elnyomjam a lelkemben feltörő lelkiismeret furdalást.

A valódi gondoskodás nem alkalmi jellegű. A színtelen, fáradt hétköznapokban is megnyilvánul, nemcsak az ünnepnapok fényességében. Egy váratlan felajánlásban, egy habos kávé édességében, amit fürdés közben diszkréten a kád szélére tesznek.

 

Fotó:Molnár Péter