Csigaház

A Csigaház Blog saját tapasztalatokon alapuló életbölcseleti írások gyűjteménye.Támogathat és erősíthet abban, hogy a magad értelmével találj rá mindarra, ami neked a legjobb.

Montorffy Letti

 

Montorffy Letti spirituális írónő és coach bölcseleti írásai elsősorban azokhoz az emberekhez szónak, akik úgy döntenek, hogy sorsuknak nem elszenvedői és reagálói lesznek, hanem a lélek erejével és a szív bátorságával a változás útjára lépnek. Kockáztatnak és nem félnek a szenvedéstől, rosszakaróktól és kicsinyes hitetlenkedőktől. Elindulnak, mert pontosan tudják, hogy a fejlődés és a változás csak úgy jöhet létre, ha előbb saját maguk változnak. Éretté teszik szellemüket, lelküket, jellemüket, hogy teljesebb, derűsebb és harmonikusabb életet élhessenek.

 

 

Erő, nem indulat

Az egész életünk szinte várakozással telik. Vannak hétköznapi várakozások, amikor sorban állunk a postán, a bankban vagy a piacon. Vannak a biztosan bekövetkező várakozások, amikor arra várunk gyerekként, hogy minél hamarabb felnőttek lehessünk és vannak sorsdöntő várakozások.

Mindegyikhez türelem és elfogadás kell. Türelem, amelyben képes vagy mosolyogni. Az igazi várakozás a békés elfogadásoké, mert ha háborogsz, miközben valamiról úgy gondolod, hogy azt Te már elfogadtad, az nem igazi elfogadás. A valódi várakozásban és az abban lévő elfogadásokban nagyon nagy erő van. Erő, nem indulat. Csend, nem lármás panaszáradat. Öröm, nem önsajnálat.

Akkor várakozol jól, ha aktívan telik a várakozási időszak. A várakozás értékét a cselekvés adja. Ez azt jelenti, hogy miközben vársz valamire nem töltesz hosszabb időt azzal, hogy keseregsz, másokat hibáztatsz és unatkozol. Az ilyen várakozás lustává, inaktívvá teszi a várakozót. Holott ebben az állapotban épp energiamezővé kellene válni, hogy minden, ami szükséges ahhoz, amire épp várakozol, Rád találjon. A várakozásban sugároznod kell, mert csak így leszel képes adni és befogadni. Fejleszteni, fejlődni és lelkileg, szellemileg egy magasabb szintre lépni. A jó várakozásban érzékeny adóvevő vagy és előbb-utóbb bekövetkezik amire vársz. Belesimul az életedbe, hiszen mindig is ott volt a helye, csak korábban nem álltál készen a fogadására.

Fontos, hogy tudd, mire érdemes várakoznod, és mire nem. Előfordul, hogy van, amit szélnek kell eresztened és bölcsen belátnod, hogy arra a várakozásra nincs szükséged. Mert a jó várakozás épít, a rossz rombol  és újra meg újra méltatlan helyzetekbe sodor, egészen addig, ameddig észre nem veszed, hogy mit kellene tenned.

Aki jól tud várakozni, az tudja, mi a szeretet, mert képes elengedni a ragaszkodásait. Jól szeret. Nem birtokolva, féltve, mint egy gyermek és nem ítélkezve,haraggal, mint a beteg ember. Hanem teret adva a lehetőségeknek, mert tudja, hogy minden várakozásban úton van.

A várakozás nem más, mint utazás. Utazás önmagunkban, önmagunkhoz és önmagunkért.

 

Fotó:Karádi Bad Zoltán

Benned az Angyal

A legerősebb kölcsönhatás nyilvánvalóan az ember, emberre gyakorolt hatása, ami felbecsülhetetlen érték. Mondok, teszek valamit és ez kivált másokból valami jót, lendületeset. Életörömöt, az igazság akarását. Persze előfordul, hogy valaki a rosszat hívja elő belőled. Nem a békességet, hanem a haragot, indulatot erősíti. Szándékosan ne keresd ennek az embernek a társaságát, de ha mégis a közelében kényszerülsz lenni, akkor tudd, hogy feladatod van ezzel a rossz energiával. Valószínűleg olyan tükröt tart Neked, amelybe bele kell nézned, és azon keresztül kell látnod magadat is. Aki a legrosszabb arcodat erősíti az egyszerűen nem a „Te embered”, de ettől még átmenetileg, megoldandó feladatként tartozhat hozzád. Nézz szembe vele, dolgozz vele, értékeld, aztán engedd az útjára.

A kölcsönhatás olyan erő, amelynek ember -bármennyire is szeretne -nem lehet ura. Se a jónak, se a rossznak. A teljességhez mindkettőt át kell élned, meg kell tapasztalnod.
A jó kölcsönhatás lágyan csörgedező folyamként építi szellemed és tested. Ráébreszt mindarra, ami lehetsz. A legjobb képességeidet hozza ki belőled, mert folyamatosan növeli benned az erőt. Felébreszti az Angyalodat! 
Ha történt már Veled hasonló, pontosan tudod, miről beszélek. Hirtelen ráébredsz arra, hogy a helyeden vagy. Otthonra leltél a másik emberben, és ő is benned. Hazaérkeztetek egymás lelkében.
Ha megtaláltad őt, meglelted a tökéletes középpontodat, és emberhez méltóan kezdesz el élni. Lelked egyensúlyba kerül és észreveszed, hogy gyakrabban mosolyogsz. Megváltoznak a vonzásaid, és mágnes leszel magad is. Szivárványos energiamező!
 
Fotó:Molnár Péter
 

Tűzbogaram

 Ki tudja,

hogy a vízmosás mélyében

rejtett szívem hegységében

élek tűzbogaram fényében.”

(Abucu-Ni)

 

Mark Nepo, „Meditáció minden napra „ című könyvében azt írja, hogy „egy váratlan fájdalom rezzenésében földrészekre repülhetünk attól, ahogy érzünk.”

Mert, mi is történik ilyenkor. Magunkon kívülre kerülünk - ahogyan a köznyelv is mondja "kikelünk magunkból”- és semmiben sem leszünk képesek megélni az egység élményét. Elhagyjuk lényünk szeretet barlangját és elkezdünk félni. Legfőképpen a saját érzéseinktől félünk és ilyenkor kötjük a legrosszabb kompromisszumokat és tesszük a legértelmetlenebb áldozatokat. Aki bátor, az minden cselekedetében és választásaiban is az. Lehet, hogy azt gondolja, esetleg ki is mondja, hogy ezt vagy azt nem teszi meg de végül is,amikor eljön a tett ideje, nem hátrál meg. Beáll a „tűzbogara” fényébe és felvállal minden pillantást.

Aki szeret sohasem sérti meg a „tűzbogaradat”, mert pontosan tudja, hogy „tűzbogara” csak annak van, aki képes a teljes kitárulkozásra. Nem fél megmutatni, amit érez, akkor sem, ha éppen a poklot járja meg és élő seb már a lelke. Aki szeret ugyanúgy félti a „tűzbogaradat”, mintha a sajátja lenne, mert tudja, hogy milyen kivételes bátorság kell ahhoz, hogy valaki kitárja lénye legbensőbb magját.

Néha messze kerülhetünk attól a fénytől, ami bennünk világít, ha épp rossz helyen kényszerülünk élni, dolgozni, és számunkra nem megfelelő emberek társaságában vagyunk.

A szeretet akkor mutatja meg igazi arcát, amikor nehéz szeretni. Ott feltárul minden titkos ajtó, minden titkos tükör. Ott a legfényesebb a „tűzbogarad”, és amit a fényében meglátsz-ha fájdalmas is- az az igazság. Ott már nincs köd, csakis tiszta fényesség, és akkor vége minden önáltatásnak és önigazolásnak. Aki idáig eljut már nem is tud máshogyan élni, csak „tűzbogara” fényében, és egészen a szívéig lélegzik.

Ami méltatlan...

Ha nincs benned elég erő, hogy tartásod, hited legyen, ne várd el, hogy mások meglássák azt, ami szerethető és tisztelhető benned. Mi adhat tartást? Az őszinte szó, mindenképpen. Véleményed, világnézeted, politikai hovatartozásod,vallásod állandósága, hogy amit ma képviselsz, azt másnap nem változtatod meg. Harcaid lengőhídján persze előfordulhat, hogy néha bizonytalan vagy és félsz lenézni a mélybe. Meg is inoghatsz, port is szórhat a szemed közé a szél, ködben is járhatsz, de végül vissza kell nyerned a tartásod. A gyökereket kitépni nem lehet, csak elsorvasztani. De miért is tennél ilyet? Miért változtatnád át azt, ami élő, halottá vagy tetszhalottá?

Nem lehet semmilyen olyan érzelemnek létjogosultsága, hatalma, aminek joga lehetne méltatlan helyzetben tartani, és mindegy mióta vagy ilyen helyzetben, fél éve vagy húsz éve. Az idő nem számít, sohasem lehet késő, hogy kiszabadulj, mert ami méltatlan, az bezár és fogva tart. Berendel valami alá vagy mögé, de sohasem egyenrangú félként valami mellé. Ilyen helyzetben sohasem lehetsz felvállalható se magadnak se másnak. Méltatlan helyzetben sohasem lehetsz szabad. Amikor hezitálsz és nem tudsz dönteni, mert hagyod, hogy az áramok, hullámok dobáljanak, akkor mindig tedd fel magadnak a kérdést. Méltó hozzám ez a helyzet? Mert ha elveszted a méltóságodat, legyen az munkában, barátságban vagy szerelemben, akkor előbb-utóbb önmagadat is elveszted. 

Méltatlan hozzáállás, ha nem táplálod azt, aki lehetnél.

 

 

 

Holtpont

A holtpont bármilyen rendszernek, köztük az emberi test-lélek-szellem rendszerének is olyan állapota, ahonnan külső beavatkozás nélkül már nem képes elmozdulni. A holtpont nem más, mint egy kényszerű várakozás, egy helyben toporgás, mivel a rendszeren belül  más elem csoportok már lekötöttek minden erőforrást. Tudnod kell, hogy ilyen helyzetben a cselekvések megmerevednek, de nincs ezzel semmi baj. Nem kell kétségbe esni, ha úgy érzed, hogy holtpontra jutottál. Ha felismerted a holtpontot, az azt jelenti, hogy nem alvó a létállapotod és hamarosan cselekvőképes leszel. A holtpont fogalmát használják a vezérléstanban, a számítástechnikában és a mechanikában is.

Most a lelki, mentális holtpontról szeretnék írni. 

Az első és legfontosabb kérdés ilyenkor, hogyan jutottál oda, mit tegyél amíg benne vagy és hogyan tudod magad képessé tenni, hogy kikerülj belőle. A kulcsszó, a türelem. Ha sürgeted magad, elkezdesz kapkodni, vagdalkozni, csapkodni, és a figyelmedet nem tudod a lényegre összpontosítani. Mi a lényeg? Az elfogadás. Tudomásul kell venni, hogy az ember, életében többször is kerülhet holtpontra. Olyan érzés ez, mint valami rossz álomban lenni, ahol lépnénk de nem tudjuk emelni a lábunkat, szaladnánk és nem tudunk futni, mert úgy érezzük ólmok nehezedtek az egész testünkre. 

A holtpont mentális ingovány. Minél jobban küzdesz ellene, annál mélyebbre húz. A holtpont a lelked tele. Lelassít, elcsendesít és figyelemre késztet. Egyet tehetsz ellene, megpihensz és figyelővé válsz. Megkeresed a holtpontod közepét, a magot, belehelyezed magadat és minden félelmet, aggódást, feszültséget kívül hagysz. Pihensz és várakozol, mert egy darabig más nem tehetsz. Minthogy az álmatlan éjjelek ellen sem szabad küzdeni, mert valamiért kapjuk azokat is, úgy a holtponttal sem szabad csatába szállni. Belső tartással, tudatos gondolkodással, éber figyelemmel ugyanakkor fütyörészve kell üldögélni a mag belsejében. Aki így éli át élete holtpontjait, kivétel nélkül egy idő után mindig kap kívülről érkező segítséget, amely tovább lendíti és újra cselekvőképessé teszi. A holtpont olyan, mint egy kiadós zápor. Egy időre be kell húzódnod az eresz alá, hogy azután igazán élvezhesd a napfényt.