Skype online coaching

Egyéni és kiscsoportos
online coaching Montorffy Lettivel

Előzetes időpont
egyeztetés szükséges:
+36 30 790 4677,
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
vagy skype üzenetben.

Keresés

Csigaház

A Csigaház Blog saját tapasztalatokon alapuló életbölcseleti írások gyűjteménye.Támogathat és erősíthet abban, hogy a magad értelmével találj rá mindarra, ami neked a legjobb.

Montorffy Letti

 

Montorffy Letti író, coach, felnőttképzési szakember bölcseleti írásai elsősorban azokhoz az emberekhez szónak, akik úgy döntenek, hogy sorsuknak nem elszenvedői és reagálói lesznek, hanem a lélek erejével és a szív bátorságával a változás útjára lépnek. Kockáztatnak és nem félnek a szenvedéstől, rosszakaróktól és kicsinyes hitetlenkedőktől. Elindulnak, mert pontosan tudják, hogy a fejlődés és a változás csak úgy jöhet létre, ha előbb saját maguk változnak. Éretté teszik szellemüket, lelküket, jellemüket, hogy teljesebb, derűsebb és harmonikusabb életet élhessenek.

 

 

Életünk neptunfüve

 
A divat, a trend, akár a vízbe eresztett tinta hirtelen beleterül a létünkbe, észre sem vesszük és már körbevett minket. Életünk egyik területén elutasítjuk, a másikon megtűrjük , és előfordulhat az is, hogy a sodrásban befogadjuk, mert azt gondoljuk, nincs más választásunk.

Az emberi  magatartásformák is divat kategóriákká alakultak. Ez igen szembetűnő változás, és sokkal veszélyesebb, mint a csőnadrág. Egyszerűen azért, mert nem veheted le, és nem húzhatsz minden reggel másik attitűdöt magadra. A bőröddel  is szinte eggyé vált gondolataidtól, érzelmeidtől, vágyaidtól mindig nagyon nehezen lehet megszabadulni. Az átalakuláshoz, a felemelkedéshez a vedlés fájdalmas, katartikus folyamata szükséges. Ennek legalapvetőbb feltétele pedig az őszinteség. Hazugságban nem lehet átalakulni.

Az igaz szó nem divat. Lépten-nyomon azzal találjuk szembe magunkat, hogy az emberek hazudnak. Önvédelemből, megszokásból, félelemből vagy önigazolásból. Az őszinteség ritka, pedig nélkülözhetetlen..... 

Jelentéktelennek, feleslegesnek tűnhet, mert magában hordozza a nagy bánatokat is de akkor is szembe kell néznünk igazi valónkkal, álarcok nélkül, és fel kell vállalnunk, hogy ezzel akaratlanul is megbántunk másokat. Az igazság a lélek, a szellem egyedüli, katartikus szűrője, nem megy át rajta akármi. 

Az őszinteség a lélek tüdeje, stabillá, erőssé tesz. Megvéd a eróziótól, az erős hullámoktól, leköti a felkavarodott üledéket, egyszerűen létkérdés. Nélküle nem válhatunk látóvá. Nélküle sosem vehetjük észre a saját, egyedi mintázatú esernyőmoszatjaink felénk integető kis kalapjait.

Az igaz szó életünk neptunfüve...

 

Fotó: Elter Tamás

 

Papa

Anyai nagyapámat Montorffy Ferencnek hívták. Magas, szikár ember volt, fecskét szívott és isteni bográcsos ételeket főzött. Rajongott az autókért. Mindig szeretett volna egyet de végül sosem lett saját autója. Jelképesen bontok Neked egy sört. Isten éltessen, Papa!

A mai jegyzetem Rólad fog szólni....bárhol is legyél, vigyázok rád!

 

 Papának volt egy mondása, ha nagyanyám túlzásba vitte a kéréseket. Annyit mondott csak, kedvesen, viccelődve:

 "Nem érek rá itt veletek játszani!"

 Ha a fehérnép túlfuttatta, sűrítette a kívánságait, mindig ezzel próbálta a kedélyeket csillapítani. A sok dohányzástól jellegzetes bronchitises köhögése volt de halála napjáig fújta a füstöt, végül a nikotin függőség vitte el, elég csúnyán. Bevérzett a tüdeje.

Papa eredeti szakmáját tekintve autószerelő volt, később üzemegység vezetőként dolgozott a MÁVAUT-nál. Becsületes, pontos ember volt, aki sosem késett, nem kiabált senkivel, szerette a paprikás csirkét és finom húslevest főzött minden vasárnap. Nagyon tudta élvezni az életet; a jó bort, a jó sört, a nyári evezéseket a Római parton anyámmal és a kirándulásokat a Mátrában. Szerette nagyanyámat és a szép nőket is, azt hiszem.

A mosolya utánozhatatlan volt. Azóta sem láttam férfit úgy mosolyogni, mint őt. Nagyanyám szokta mondani nekem, ha akaratlan is picit félrehúzott szájjal mosolygok.

"Pont úgy nevetsz, mint nagyapád, azzal a huncutkás, ferde mosolyával."

Jólesett ma egy kis„Papa-hangulatot” felidéznem ebben a rövid jegyzetben. Ebédre ettem egy hekket, mert Papa azt nagyon szerette. Utána mindig fröccsöt ivott és rágyújtott egy „fecskére”. Majd elővette a "Fülest" és elkezdett keresztrejtvényt fejteni...

 

 

„Rázva,nem keverve” avagy Bondról nagyon személyesen

 

 

James Bond mindent tud, amit egy nő csak megálmodhat, ha éppen álmodni van kedve. Varázsa semmit sem halványodott az elmúlt ötven évben. Ideális, legális és épp annyira abnormális, hogy meg lehessen érte őrülni, akár öt évtizeden át is. Eleganciája és stílusa van. Bear Grylls Armani öltönyben. Bond egy modern kori vándor, egy felfedező, csak épp nincsen sáros bakancsa és nem eszik bogarat.

Az érzelmeit csak akkor palástolja, ha akarja, vagyis ura önmagának. Micsoda erő és fegyelem rejlik ebben. Valljuk be őszintén, hogy az is tetszik nekünk nőknek, ahogyan- az éppen aktuális hölgypartnerrel- eljut az ágyig. Utánozhatatlan. Benne a női és férfi energia, a maszkulin és a feminin oldal összhangban van. Egyszerűen sodor. Lendületbe hoz.

Az elmúlt ötven évben ezt a karaktert minden színész kicsit másképpen formálta meg. Számomra azok voltak az igazán szerethető alakítások, ahol azt éreztem, hogy a színész nem csupán a táblázatba szerkesztett „007”-es elvárásoknak akar megfelelni, hanem érezni benne a saját, személyes és egyedi férfi erejét is.

Egy biztos, annak a jól ismert pillantásnak célba kell érnie; Bond szemeiben pedig úszni lehet. Lebegni, szárnyalni, mert felemel.

Számomra egyetlen színész volt, aki ebben a szerepében ( is) lehengerelt.

Ő Sean Connery.

Nekem ő a mindenkori, és az egyetlen James Bond, ő adja vissza mindazt, amit egy férfiban látni akarok, és amit persze érezni is. Pierce Brosnan nálam nem kap helyezést, mert ő nekem túlságosan kifinomult és hidratált. 

Számomra a sokat vitatott Daniel Craig van a második helyen. Harmadik helyet nem osztok, úgyis csak az első kettőért öltöznék nőnek, akkor meg minek harmadik hely. Talán a filmalkotók is Craigben látták a fiatal Conneryt, és a vízöntő kor férfi idolját A fekete macsók ideje amúgy is leáldozóban van.

Ünnepeljünk! 50 évesek lettek a James Bond filmek! Jöjjön egy pillantás, amelyben úszni lehet, és egy martini „rázva, nem keverve”.

 

 

"Mert csak a testnek van ideje - a léleknek nincs."

"Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik. Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia, s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni. Maga az idő nem teszi azzá - segíteni kell neki. Hogy miért? Mert csak a testnek van ideje - a léleknek nincs."

/Müller Péter/
 
Kint ült a verandán és nézte az esőt, és közben egy tavaszi esőre gondolt, egy el nem csókolt csókra, amely azóta is benne van minden záporban. Mert a csókok is olyanok, mint minden más, ha egyszer elengedtük őket, ugyanazok már nem jönnek vissza. Így van ez az érintésekkel is. Még egy jó csomboros, húsos káposztával is. Nem lehet visszahozni semmit. Minden ismételhetetlen; ez az élet varázslata, és ha ezt tudjuk, egyre kevesebb alkalommal száll a lelkünkre felhő.

Felállt és elindult az erdő felé. Nyirkos volt a levegő, csontig hatolt a szitáló pára de ő csak ment. Egyre gyorsabban és egyre beljebb sétált a fák közé. Úgy tűnt, mintha szétnyílna előtte mindegyik megtépázott, rézszín lombkorona, hogy mélyükre hívják, de tudta, ez már csak egy álom és ébredni kellene. Aztán lassan elkezdett futni. Nem nézett a háta mögé. Közben az eső egyre erősebben esett és kíméletlenül kopogott a tarkóján minden csepp.

Van olyan, hogy az ember nem akarja jól érezni magát... 

 

Alexi Zaitsev: To autumn

 

Hélium és csokimaszat

 

Ma hallottam a rádióban, hogy aggódnak a tudósok. Azt mondják, hogy a hélium ritka és hasznos gáz, nem kellene feleslegesen elpazarolni holmi színes lufikra, gyerekzsúrokon. A lufikat hidrogénnel is fel lehetne fújni. Bár nem javasolt, mert előfordulhat, hogy felrobban.

A tudósféle aggódós alternatíva.....ne szállj, robbanj. Vagy robbanva szállj.

A csokimaszat kacajos gyermekzsúrok szépen lassan, úgy 25-50 év alatt, kiürítik Földanyánk értékes hélium tartalékát.

Vége a felszálló lufik boldog táncának?

Ma a héliumot, holnap az oxigént nem fújhatjuk....se be, se ki....utána letiltják a szörpöket. Felelőtlenség ragacsos, piros szirupot készíteni ebből a drága és értékes kincsből, mert a tiszta vízből is egyre kevesebb van. Rágcsáljon a gyerek répát...azután eljő a nagy karotin válság....

Merre tartunk és miből vehetünk még el... ?

Aggódom, nehogy oxigén helyett egy szép napon, óvatlan legyek, hibázzak, és oxigén helyett hidrogént lélegezzek be...

 

Budapest, 2012. 09.28.

 

Kép forrása: atelierblog.com