Csigaház

A Csigaház Blog saját tapasztalatokon alapuló életbölcseleti írások gyűjteménye.Támogathat és erősíthet abban, hogy a magad értelmével találj rá mindarra, ami neked a legjobb.

Montorffy Letti

 

Montorffy Letti író, coach, felnőttképzési szakember bölcseleti írásai elsősorban azokhoz az emberekhez szólnak, akik úgy döntenek, hogy sorsuknak nem elszenvedői és reagálói lesznek, hanem a lélek erejével és a szív bátorságával a változás útjára lépnek. Kockáztatnak és nem félnek a szenvedéstől, rosszakaróktól és kicsinyes hitetlenkedőktől. Elindulnak, mert pontosan tudják, hogy a fejlődés és a változás csak úgy jöhet létre, ha előbb saját maguk változnak. Éretté teszik szellemüket, lelküket, jellemüket, hogy teljesebb, derűsebb és harmonikusabb életet élhessenek.

 

 

Legfontosabb hűségünk

A hűség annyit jelent, hogy mindaz, amit teszek, mondok vagy érzek, az bármikor vállalható a társam, a barátom, a munkahelyem, a családom felé is. Nemcsak magam előtt, jól megmagyarázva és ezzel megnyugtatva a lelkem háborgó szeletkéit, hanem a másik jelenlétében is. 

A hűségben nincsenek félig-meddig állapotok, mert vagy az vagy minden megnyilvánulásodban,szavadban, cselekvésedben vagy nem vagy az. Középút nincsen. Hűség akkor van, ha már tudod, mit jelent igazán szeretni. A szüleidet, a testvéredet, a barátodat, a munkádat, a céget, ahol dolgozol, a társadat, akivel megosztod az életedet. Abban a kapcsolatban ahol nem tudsz igazán szeretni, a tisztelet, a becsület és az őszinteség nem válnak egyértelmű prioritássá benned. Ettől jelentősen gyengül vagy esetleg meg is szűnik benned az az életmód és gondolkodás, amelyben természetes, hogy hű vagy. A hűségben nincs árulás, nincs elhallgatás. Ha például szereted a céget, ahol dolgozol, mert jó fizetést kapsz, a munkatársad, a főnököd kedves,segítőkész megbecsüli amit teszel, akkor nem képződik benned hiány és nem érzed azt, hogy neked még járna valami.

Hűtlenség, amennyiben nem súlyos jellemhibáról van szó, gyakran fakad hiányból, mégpedig a nem felvállalt hiányból. Ugyanis, amit felvállaltál már, ott cselekszel is valamilyen irányban. A lélek huzamosabb ideig nem tud olyan hiányban élni, amelyben csak a hűtlenség árán töltődhet fel és válhat teljessé. 

Egy olyan munkahelyet, ahol jól érzed magad, ahol szeretnek és megbecsülnek, sosem fogsz elárulni azzal, hogy elfogadsz egy jobb fizetéssel járó állást és cserben hagyod a régi kollégáidat, főnöködet, akik feltétel nélkül bíznak benned. A hűtlenség első és egyértelmű jele, a hanyagság. Először a fizikai, azután a lelki. Ha például nem törődsz a testvéreddel, akinek nagy szüksége lenne rád és nem szánsz időt arra, hogy meghallgasd, akkor elkezded gyengíteni azt a számodra is fontos családi energiát, amire egyébként Neked is szükséged lenne. A hűtlenség tehát mindkét irányban kárt okoz, és a hiány csak még inkább növeli a hiányt. 

A hűtlenségek között nincs különbség. Mindegy, hogy szerelmi, családi vagy munkahelyi csalárdságról van szó, mindegyik egy tőről fakad. Gyökérzete hiányból és súlyos értékválságból épül fel, esetleg mindkettőből A hűtlenség tulajdonképpen egyfajta lelki vakság, lelki lustaság, amelyben elherdálod mindazt, ami igazi értéket képvisel. A szeretet aktív állapot, a hűtlenség passzív. Aki csalárdságában is aktív, mindig rossz irányban az. Előfordul, hogy ezek az emberek saját maguk gerjesztik a hiányt, mert minden más létállapotot unalmasnak gondolnak és csak a megszerzés pillanatáig látnak benne izgalmat. 

Legfontosabb hűségünk az önmagunkhoz való hűség. Ha magamhoz, mindahhoz az értékrendhez, amiben otthon felneveltek, hűtlen leszek, hiteltelenné és hitetlenné válok. Ha bármilyen okból folyamatosan becsapod magad, akkor szépen lassan elveszítesz mindent, ami értékes, és egy szép napon arra ébredsz, hogy megöregedtél és nincs senki és semmi, ami igazán boldoggá tenne, és még magaddal sem vagy jóban, mert elviselhetetlen lelkiismeret furdalás gyötör. 

A hűség tehát létkérdés, mert életünk minőségét emeli, ahogyan az őszinteség, a becsület és a feltételek nélküli, igaz szeretet is. Hűségben nem lehet alkut kötni sem magaddal, sem másokkal, mert egyszerűen nincs mire.

 

Fotó:Molnár Péter

A szeretet szavával...

Amikor igazán megérint az élet, a csodálatos mellett kemény feladatokat is ad. Talán éppen azért, hogy meglásd az egyszerűben, a hétköznapiban is a varázslatot. Azt se feledd, hogy a feladat nem teher, nem lehet az. Nehéz, embert próbáló, könnyfakasztó lehet de teher nem, mert ha nyomasztó gondként tekintesz arra, ami az életed csodája, akkor ott helyben megbuktál, elvesztél. Panaszkodni, sajnálkozni, bárki tud, de megélni és megérteni a küzdés csodáját, arra csakis olyan lélek képes, aki a gonoszságra is a szeretet szavával felel.

 

Fotó:saját

Életünk neptunfüve

 
A divat, a trend, akár a vízbe eresztett tinta hirtelen beleterül a létünkbe, észre sem vesszük és már körbevett minket. Életünk egyik területén elutasítjuk, a másikon megtűrjük , és előfordulhat az is, hogy a sodrásban befogadjuk, mert azt gondoljuk, nincs más választásunk.

Az emberi  magatartásformák is divat kategóriákká alakultak. Ez igen szembetűnő változás, és sokkal veszélyesebb, mint a csőnadrág. Egyszerűen azért, mert nem veheted le, és nem húzhatsz minden reggel másik attitűdöt magadra. A bőröddel  is szinte eggyé vált gondolataidtól, érzelmeidtől, vágyaidtól mindig nagyon nehezen lehet megszabadulni. Az átalakuláshoz, a felemelkedéshez a vedlés fájdalmas, katartikus folyamata szükséges. Ennek legalapvetőbb feltétele pedig az őszinteség. Hazugságban nem lehet átalakulni.

Az igaz szó nem divat. Lépten-nyomon azzal találjuk szembe magunkat, hogy az emberek hazudnak. Önvédelemből, megszokásból, félelemből vagy önigazolásból. Az őszinteség ritka, pedig nélkülözhetetlen..... 

Jelentéktelennek, feleslegesnek tűnhet, mert magában hordozza a nagy bánatokat is de akkor is szembe kell néznünk igazi valónkkal, álarcok nélkül, és fel kell vállalnunk, hogy ezzel akaratlanul is megbántunk másokat. Az igazság a lélek, a szellem egyedüli, katartikus szűrője, nem megy át rajta akármi. 

Az őszinteség a lélek tüdeje, stabillá, erőssé tesz. Megvéd a eróziótól, az erős hullámoktól, leköti a felkavarodott üledéket, egyszerűen létkérdés. Nélküle nem válhatunk látóvá. Nélküle sosem vehetjük észre a saját, egyedi mintázatú esernyőmoszatjaink felénk integető kis kalapjait.

Az igaz szó életünk neptunfüve...

 

Fotó: Elter Tamás

 

Papa

Anyai nagyapámat Montorffy Ferencnek hívták. Magas, szikár ember volt, fecskét szívott és isteni bográcsos ételeket főzött. Rajongott az autókért. Mindig szeretett volna egyet de végül sosem lett saját autója. Jelképesen bontok Neked egy sört. Isten éltessen, Papa!

A mai jegyzetem Rólad fog szólni....bárhol is legyél, vigyázok rád!

 

 Papának volt egy mondása, ha nagyanyám túlzásba vitte a kéréseket. Annyit mondott csak, kedvesen, viccelődve:

 "Nem érek rá itt veletek játszani!"

 Ha a fehérnép túlfuttatta, sűrítette a kívánságait, mindig ezzel próbálta a kedélyeket csillapítani. A sok dohányzástól jellegzetes bronchitises köhögése volt de halála napjáig fújta a füstöt, végül a nikotin függőség vitte el, elég csúnyán. Bevérzett a tüdeje.

Papa eredeti szakmáját tekintve autószerelő volt, később üzemegység vezetőként dolgozott a MÁVAUT-nál. Becsületes, pontos ember volt, aki sosem késett, nem kiabált senkivel, szerette a paprikás csirkét és finom húslevest főzött minden vasárnap. Nagyon tudta élvezni az életet; a jó bort, a jó sört, a nyári evezéseket a Római parton anyámmal és a kirándulásokat a Mátrában. Szerette nagyanyámat és a szép nőket is, azt hiszem.

A mosolya utánozhatatlan volt. Azóta sem láttam férfit úgy mosolyogni, mint őt. Nagyanyám szokta mondani nekem, ha akaratlan is picit félrehúzott szájjal mosolygok.

"Pont úgy nevetsz, mint nagyapád, azzal a huncutkás, ferde mosolyával."

Jólesett ma egy kis„Papa-hangulatot” felidéznem ebben a rövid jegyzetben. Ebédre ettem egy hekket, mert Papa azt nagyon szerette. Utána mindig fröccsöt ivott és rágyújtott egy „fecskére”. Majd elővette a "Fülest" és elkezdett keresztrejtvényt fejteni...

 

 

„Rázva,nem keverve” avagy Bondról nagyon személyesen

 

 

James Bond mindent tud, amit egy nő csak megálmodhat, ha éppen álmodni van kedve. Varázsa semmit sem halványodott az elmúlt ötven évben. Ideális, legális és épp annyira abnormális, hogy meg lehessen érte őrülni, akár öt évtizeden át is. Eleganciája és stílusa van. Bear Grylls Armani öltönyben. Bond egy modern kori vándor, egy felfedező, csak épp nincsen sáros bakancsa és nem eszik bogarat.

Az érzelmeit csak akkor palástolja, ha akarja, vagyis ura önmagának. Micsoda erő és fegyelem rejlik ebben. Valljuk be őszintén, hogy az is tetszik nekünk nőknek, ahogyan- az éppen aktuális hölgypartnerrel- eljut az ágyig. Utánozhatatlan. Benne a női és férfi energia, a maszkulin és a feminin oldal összhangban van. Egyszerűen sodor. Lendületbe hoz.

Az elmúlt ötven évben ezt a karaktert minden színész kicsit másképpen formálta meg. Számomra azok voltak az igazán szerethető alakítások, ahol azt éreztem, hogy a színész nem csupán a táblázatba szerkesztett „007”-es elvárásoknak akar megfelelni, hanem érezni benne a saját, személyes és egyedi férfi erejét is.

Egy biztos, annak a jól ismert pillantásnak célba kell érnie; Bond szemeiben pedig úszni lehet. Lebegni, szárnyalni, mert felemel.

Számomra egyetlen színész volt, aki ebben a szerepében ( is) lehengerelt.

Ő Sean Connery.

Nekem ő a mindenkori, és az egyetlen James Bond, ő adja vissza mindazt, amit egy férfiban látni akarok, és amit persze érezni is. Pierce Brosnan nálam nem kap helyezést, mert ő nekem túlságosan kifinomult és hidratált. 

Számomra a sokat vitatott Daniel Craig van a második helyen. Harmadik helyet nem osztok, úgyis csak az első kettőért öltöznék nőnek, akkor meg minek harmadik hely. Talán a filmalkotók is Craigben látták a fiatal Conneryt, és a vízöntő kor férfi idolját A fekete macsók ideje amúgy is leáldozóban van.

Ünnepeljünk! 50 évesek lettek a James Bond filmek! Jöjjön egy pillantás, amelyben úszni lehet, és egy martini „rázva, nem keverve”.