Skype online coaching

Egyéni és kiscsoportos
online coaching Montorffy Lettivel

Előzetes időpont
egyeztetés szükséges:
+36 30 790 4677,
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
vagy skype üzenetben.

Keresés

Csigaház

A Csigaház Blog saját tapasztalatokon alapuló életbölcseleti írások gyűjteménye.Támogathat és erősíthet abban, hogy a magad értelmével találj rá mindarra, ami neked a legjobb.

Montorffy Letti

 

Montorffy Letti író, coach, felnőttképzési szakember bölcseleti írásai elsősorban azokhoz az emberekhez szónak, akik úgy döntenek, hogy sorsuknak nem elszenvedői és reagálói lesznek, hanem a lélek erejével és a szív bátorságával a változás útjára lépnek. Kockáztatnak és nem félnek a szenvedéstől, rosszakaróktól és kicsinyes hitetlenkedőktől. Elindulnak, mert pontosan tudják, hogy a fejlődés és a változás csak úgy jöhet létre, ha előbb saját maguk változnak. Éretté teszik szellemüket, lelküket, jellemüket, hogy teljesebb, derűsebb és harmonikusabb életet élhessenek.

 

 

„Rázva,nem keverve” avagy Bondról nagyon személyesen

 

 

James Bond mindent tud, amit egy nő csak megálmodhat, ha éppen álmodni van kedve. Varázsa semmit sem halványodott az elmúlt ötven évben. Ideális, legális és épp annyira abnormális, hogy meg lehessen érte őrülni, akár öt évtizeden át is. Eleganciája és stílusa van. Bear Grylls Armani öltönyben. Bond egy modern kori vándor, egy felfedező, csak épp nincsen sáros bakancsa és nem eszik bogarat.

Az érzelmeit csak akkor palástolja, ha akarja, vagyis ura önmagának. Micsoda erő és fegyelem rejlik ebben. Valljuk be őszintén, hogy az is tetszik nekünk nőknek, ahogyan- az éppen aktuális hölgypartnerrel- eljut az ágyig. Utánozhatatlan. Benne a női és férfi energia, a maszkulin és a feminin oldal összhangban van. Egyszerűen sodor. Lendületbe hoz.

Az elmúlt ötven évben ezt a karaktert minden színész kicsit másképpen formálta meg. Számomra azok voltak az igazán szerethető alakítások, ahol azt éreztem, hogy a színész nem csupán a táblázatba szerkesztett „007”-es elvárásoknak akar megfelelni, hanem érezni benne a saját, személyes és egyedi férfi erejét is.

Egy biztos, annak a jól ismert pillantásnak célba kell érnie; Bond szemeiben pedig úszni lehet. Lebegni, szárnyalni, mert felemel.

Számomra egyetlen színész volt, aki ebben a szerepében ( is) lehengerelt.

Ő Sean Connery.

Nekem ő a mindenkori, és az egyetlen James Bond, ő adja vissza mindazt, amit egy férfiban látni akarok, és amit persze érezni is. Pierce Brosnan nálam nem kap helyezést, mert ő nekem túlságosan kifinomult és hidratált. 

Számomra a sokat vitatott Daniel Craig van a második helyen. Harmadik helyet nem osztok, úgyis csak az első kettőért öltöznék nőnek, akkor meg minek harmadik hely. Talán a filmalkotók is Craigben látták a fiatal Conneryt, és a vízöntő kor férfi idolját A fekete macsók ideje amúgy is leáldozóban van.

Ünnepeljünk! 50 évesek lettek a James Bond filmek! Jöjjön egy pillantás, amelyben úszni lehet, és egy martini „rázva, nem keverve”.

 

 

"Mert csak a testnek van ideje - a léleknek nincs."

"Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik. Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia, s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni. Maga az idő nem teszi azzá - segíteni kell neki. Hogy miért? Mert csak a testnek van ideje - a léleknek nincs."

/Müller Péter/
 
Kint ült a verandán és nézte az esőt, és közben egy tavaszi esőre gondolt, egy el nem csókolt csókra, amely azóta is benne van minden záporban. Mert a csókok is olyanok, mint minden más, ha egyszer elengedtük őket, ugyanazok már nem jönnek vissza. Így van ez az érintésekkel is. Még egy jó csomboros, húsos káposztával is. Nem lehet visszahozni semmit. Minden ismételhetetlen; ez az élet varázslata, és ha ezt tudjuk, egyre kevesebb alkalommal száll a lelkünkre felhő.

Felállt és elindult az erdő felé. Nyirkos volt a levegő, csontig hatolt a szitáló pára de ő csak ment. Egyre gyorsabban és egyre beljebb sétált a fák közé. Úgy tűnt, mintha szétnyílna előtte mindegyik megtépázott, rézszín lombkorona, hogy mélyükre hívják, de tudta, ez már csak egy álom és ébredni kellene. Aztán lassan elkezdett futni. Nem nézett a háta mögé. Közben az eső egyre erősebben esett és kíméletlenül kopogott a tarkóján minden csepp.

Van olyan, hogy az ember nem akarja jól érezni magát... 

 

Alexi Zaitsev: To autumn

 

Hélium és csokimaszat

 

Ma hallottam a rádióban, hogy aggódnak a tudósok. Azt mondják, hogy a hélium ritka és hasznos gáz, nem kellene feleslegesen elpazarolni holmi színes lufikra, gyerekzsúrokon. A lufikat hidrogénnel is fel lehetne fújni. Bár nem javasolt, mert előfordulhat, hogy felrobban.

A tudósféle aggódós alternatíva.....ne szállj, robbanj. Vagy robbanva szállj.

A csokimaszat kacajos gyermekzsúrok szépen lassan, úgy 25-50 év alatt, kiürítik Földanyánk értékes hélium tartalékát.

Vége a felszálló lufik boldog táncának?

Ma a héliumot, holnap az oxigént nem fújhatjuk....se be, se ki....utána letiltják a szörpöket. Felelőtlenség ragacsos, piros szirupot készíteni ebből a drága és értékes kincsből, mert a tiszta vízből is egyre kevesebb van. Rágcsáljon a gyerek répát...azután eljő a nagy karotin válság....

Merre tartunk és miből vehetünk még el... ?

Aggódom, nehogy oxigén helyett egy szép napon, óvatlan legyek, hibázzak, és oxigén helyett hidrogént lélegezzek be...

 

Budapest, 2012. 09.28.

 

Kép forrása: atelierblog.com

"...van egy rét. Ott várok rád."

 

  

 "Túl a helyes és a helytelen cselekedetektől vallott gondolatokon van egy rét. Ott várok rád.”

(Rumi, szufi költő )

 

Minden út visz valahová, az is amelyikről azt hiszed, a semmibe tart. Az is, amelyik már nem dobban a talpad alatt. Az is, amelyiket még érzed de már nem látod, és az is, amelyiknek már a hangjait sem hallod. Talán csak a szívedben döngicsél valami ismerős dallam, miközben távolodsz és egyre messzebb hagyod a keresztutat, ahonnan elindultál.

Engedd el az utat és célba érsz. Szeresd az utat, mert akkor a lábad alá kanyarodik szelíden.

Ne háborogj, ne kérdezz, ne várj válaszokat, ne véss jeleket az útszéli fákba. Akinek dolga van veled, az jelek nélkül is rád talál, akinek nincs, az térképpel is eltéved és sosem találkoztok többé.

Az utakról csak annyit, hogy minden út: feladat. Megismételhetetlen és személyre szabott.

A győztes mosolyával kell végig menned az utadon, akkor is, ha közben fáj a talpad és gyakran felzokogsz. Végig kell menned félelem és aggódás nélkül, miközben tudod, hogy nincs helytelen út.

Mert nincs rossz út, csak rossz vándor. Mert minden út visz valahová, akkor is, ha a semmiből került a talpad alá, akkor is, ha le kell térned róla, hogy átadd a helyet valaki másnak.

 

Fotó:Molnár Péter

Fényt halászók

A festő ecsettel, a fotós fényképezőgéppel, a táncos a testével, én a gondolataimmal fejezem ki azt, amit érzek. Mindannyian a magunk módján adunk valamit a gyermekeinknek, a családnak, a szerelmünknek, a világnak. Az én emlékem ez: írok. Ki tudja, mióta, mert írni fejben is lehet. Sőt, fejben kell előbb. Minden az elmében születik és ott is szűnik meg, ha hagyjuk elenyészni. Mert csak az él, amit táplálunk. Csak az válik áldássá bennünk, amin nap, mint nap dolgozunk.

A városi ember mosolyában villamos zakatol, a vidék emberének a szelleme együtt úszik a halakkal és együtt lélegzik a szarvasbikával. A halászok mosolyában az örök hajnali béke ereje lobog.

Hálót dobunk a vízre mi is. Minden reggel, és este megnézzük, akadt-e fent valami a hálón, ami számunkra értékes. Ha pedig elszakadt a hálónk és elveszítünk belőle valamit, zokogva nézünk utána, nézzük mozdulatlan, ahogyan elviszi a víz. Majd veszünk a boltba másikat. Ezek vagyunk mi, dudazajos emberek.

A jó halász tudja, hogy, amit egyszer visszadobott a vízbe vagy elengedett egy rossz háló miatt, az soha többé nem úszik felé. Ezért figyel az időre, és a szerényebb fogást sem becsüli le, mert jól tudja, hogy a hajnal minden nap eljön, de nem mindennap hoz áldást.

 

Fotó:Bilek Ferenc