Csigaház

A Csigaház Blog saját tapasztalatokon alapuló életbölcseleti írások gyűjteménye.Támogathat és erősíthet abban, hogy a magad értelmével találj rá mindarra, ami neked a legjobb.

Montorffy Letti

 

Montorffy Letti spirituális írónő és coach bölcseleti írásai elsősorban azokhoz az emberekhez szónak, akik úgy döntenek, hogy sorsuknak nem elszenvedői és reagálói lesznek, hanem a lélek erejével és a szív bátorságával a változás útjára lépnek. Kockáztatnak és nem félnek a szenvedéstől, rosszakaróktól és kicsinyes hitetlenkedőktől. Elindulnak, mert pontosan tudják, hogy a fejlődés és a változás csak úgy jöhet létre, ha előbb saját maguk változnak. Éretté teszik szellemüket, lelküket, jellemüket, hogy teljesebb, derűsebb és harmonikusabb életet élhessenek.

 

 

Gemenci beszámoló 1.rész/A vendéglátás misztériuma

Szépen hullott ránk az est, ahogy Krisztivel távolodtunk a várostól és lassan lecsendesedett a szívünk is. Tudtuk mindketten, hogy jó helyre megyünk. Ő azért, mert már járt ott, én pedig azért, mert még nem de vágytam oda és a vágyakozásban nagy erő és hit van. Az autó halkan döngicsélt alattunk, tompa morajlássá olvadt egybe minden hang. Kezdtünk mindketten áthangolódni. A rádiót is kikapcsoltam, mert magasabb rezgésszintre átállni zajban nem lehet. Elég, ha bennünk szól a dal. Az sem baj, ha mindkettőnkben más. Már jócskán besötétedett, amikor megérkeztünk. Jólesően hűvös volt az éjszaka. Beálltam a parkolóba. Egy pillanatig úgy tűnt, kihalt minden, senki sem vár minket. A jó házigazda azonban az időzítésben is otthonosan mozog, mindegy, éjjel van vagy nappal. Épp amikor elkezdtem volna azon morfondírozni, hol is lehet, előbukkant a fáradt lámpafény árnyékából „Toldi Miklós” szálfa termete és kedvesen üdvözölt minket, majd készségesen segített kipakolni. Vöröses szakállán megcsillant a hold fénye és valami jóságos energiaburok vette körül. Majd leültünk egy pohár italra, amiből persze több pohár is lett. Az idő ilyenkor semmit sem számít. Megérkeztünk és a találkozásra inni kell. Inni és mesélni. Ha valami vagy valaki úgy ismerős, hogy akkor látod életedben először, akkor rögtön úgy érzed, hogy jó helyen vagy, mert „az otthon nem egy hely,hanem lényednek egy része”. Ha pedig ezt az érzést valaki vagy valami a puszta létezésével elő tudja hívni és napokon át életben is tudja tartani, akkor nem kétséges, hogy a hely, ahol jársz, hozzád tartozik és az ember, aki beszél hozzád, a barátod lesz.

A jó házigazda pontosan tudja, hogyan köszöntse a vendéget, mennyit igyon velük, mennyit és miről beszéljen és azt is pontosan érzi, mikor kell elmennie. Nem azért, mert mindezt megtanulta, hanem azért, mert a lelke egészen finomra van hangolva. Ez különbözteti meg a vendéglátót a házigazdától. A lélek. A vendéglátó is minden tőle telhetőt megtesz de hangolódni már nem képes, mert valójában számára a a vendégek elszállásolása csak munka a sok más munka mellett. A házigazda ezzel szemben szereti a vendégét, akár a saját gyerekét és minden vendéget, a problémásakat is. Főleg azokat kell nagyon szeretnie. A jó házigazda visszavár, nem felejti el, mi a kedvenc ételed és évek múltán is emlékszik rá, hogyan szereted a rántottát. Az egész lényével gondoskodik és képes egyszerre egy időben több feladatot is ellátni. A mi házigazdánk is ilyen ember volt, szinte világított a lénye. Egyetlen pillantásából láthatóvá vált, hogy boldog. Megtalálta önmagát, a helyét a világban, szereti a feleségét, nem csak úgy ímmel-ámmal, kötelező akarással, hanem, igazán teljes szívből és teljes odaadással képes megélni az apaságát is, ahogyan mindent. Erős bárkája mindannak, ami körülveszi. Ringatja, babusgatja a hozzá menekülő, megfáradt városi népeket. Főz rájuk, eteti őket, táplálja a testüket és a lelküket is; egy-egy humor morzsa, egy-egy helyi anekdota vagy érdekesség mindig van a tarsolyában. Gemencen ódát lehetne írni valamennyi hajnalhoz, vadleshez, reggelhez, bundás kenyérhez, bográcsos füstös estékhez, bor-mámoros éjszakákhoz, és már bizonyos, hogy Barkuti Balázshoz és Erős Hajnalkához is, aki az ő életének párja, és nélküle talán Balázs is más ember lenne... 

 

Fotó:Molnár Péter

 

"Szükséges néktek újjászületni"

Az ősi lélektannak egyetlen alapvető parancsolata van:

"Szükség néktek újjászületni! " 
(Müller Péter: Benső mosoly)

Újjászületni pedig csak az az ember tud, aki már képessé tette magát a változásra, várakozásra. Türelmes és alázatos.

Újjászületni csak hittel és szeretetben szabad. Édes és merész áramlásban. Szabadon. Szorongva vedleni sok kínlódás árán lehet és a folyamat sohasem tud teljes lenni.

Az újjászületésben már nincs félelem.A cselekvés nem hagy félni, mert mész, teszed, amit elhatároztál és nincs időd félni. Ha mégis rettegve bontod le magadról a felesleges rétegeket, megtelsz veszélyes, visszahúzó aggodalmakkal, és nagyon hamar újra cselekvőképtelen leszel és másokat hibáztatsz azért, mert nem vagy boldog.

Anyává érni a legnagyobb újjászületés, mert közben érett asszonnyá is át kell, hogy változz. Többé nem lehetsz az, aki a gyermeked születése előtt voltál. Ha nem változol elbukhatsz, mint anya, és elbukhatsz, mint asszony és feleség is.

Minden változásban angyali érintés van. A változásra való képtelenség bezár és magadba temet. Alkalmatlan leszel az öröm befogadására, mert változás nélkül csak a hiányok erősödnek benned, és a teljesség hiánya lesz a legerősebb.

Tedd magad alkalmassá a változásra, mert úgy van, hogy vágynod, kérned, cselekedned kell, és megadatik.

Laza lélektartással!

Fontos napok előtt érdemes úgy indítanod a reggelt, hogy a lehető legjobbat vizionáld, ami aznap megtörténhet veled. Mert a gondolatnak teremtő ereje van. Ezekre a lelkes, lendületes boldogság-diafilmekre nagy szükség van. Mert nem csak az dolgozik benned, amit megeszel, hanem az is, amit gondolsz. Sőt, az formál igazán! Súlyos zavarok támadhatnak abból, ha távol van egymástól a gondolatod és a tetted, mert ilyenkor elkezd benned felfesleni a béke arany fonala, és megbomlik a lelki - testi harmóniád.

Akik jól ismernek,  tudják, hogy előszeretettel használom a „laza lélektartás” kifejezést, különösen akkor, ha a másikon látom, hogy feszült. Mit is kívánhatnék mást? A probléma személyre szabott, egyedi mintázata mindenki életében más ábrát rajzol ki. Az ábra pedig a Tiéd, ne várd, hogy más fejtse meg a kódjaidat. Saját magadnak kell fényes és magas várat építened.

A laza lélektartás csak gyakorlat kérdése. Amikor a hasizmodat elkezded edzeni, fáj, szenvedsz, aztán a sok gyakorlástól megizmosodik. A lélek is képes izmosodni. A laza lélektartás nem más, mint egy nagyszerű, hűsítő gyakorlat. A fájdalomtól, szorongástól és csalódástól felhevült lélek gyógyító borogatása.

Lazán tartani a lelkedet annyit jelent, hogy nem engeded, hogy a félelmek uralják az életedet. Ehhez előbb fel kell ismerned, milyen félelmek gyötörnek és felszínre is kell hozni mindegyiket. Szembe nézni a gyengébb éneddel, mert ez az egyetlen, ami igazán erőssé tehet. Karcolhatatlan leszel.

A lazaság azonban nem azonos a hebehurgya „nemtörődömséggel”. Semmi köze a hétköznapi retorikában használatos „laza” kifejezéshez. A laza lélektartás képes önazonossá tenni, segít levedleni az egod megvastagodott bőrét és támogat abban, hogy teljes életet élj.

 

Fotó:Karádi Bad Zoltán

Szeretem a hajnalt...

A hajnal minden évszakban különböző. Más a városban, más az erdőben vagy a folyóparton. Nyáron kellemesen hűvös, madarak énekével telített. Télen metsző hideg és sötét. Szeretem, mert a szürkületben még csendes minden, nem zakatol, nyüszög, prüszköl az élet. Van idő átgondolni a napot, a tegnapot és a holnapot. Nyugodtan meginni a finoman gőzölgő kávét vagy teát. Ilyenkor könnyebben lehet ihletett pillanatba kerülni. A hajnal izgalmas, mert érezni benne az aznap lendületét és még időt is hagy, hogy felkészülj az indulásra. Ilyenkor képes vagy jobban figyelni, jobban hallani, látni, érezni. A hajnal élhető békéje csodálatos nyugalommal ajándékozza meg, azt, aki átadja magát az ébredésnek.

A hajnal nem a fiataloké, mert ők még azt hiszik, van idejük átaludni a napfelkeltéket. Később jönnek csak rá, ha már bedarálta őket az élet, hogy szinte alig van idő valamire a kötelességek mellett.

Aki gyakran ébred együtt a sötétséggel és látja, hogyan világosodik ki, hogyan borítja be a nap bíbora a horizontot, és érzi mennyi erő van ebben, az tudja, milyen jelentősége van az életben a kivételes pillanatoknak.

A hajnal esély a mára, hogy ne áltasd magad a holnappal és ne keserítsd magad azzal, ami már elmúlt.

 

Fotó:Molnár Péter

Állj ki a sorból, mert elsodor

Csapathoz tartozni jó. Biztonságot, örömöt ad, ha benne meg tudod őrizni az egyéniségedet. Sorból akkor tudsz kiállni, ha már benne vagy a tömegben, ha már besoroztad magad vagy hagytad, hogy mások besorozzanak. Tartósan tömegben lenni viszont nem jó, mert elmos, elsodor, olyan, mint egy képlékeny massza. Csak süllyedni tudsz benne, egyre mélyebben, miközben elfelejted, ki is vagy valójában.

Az a jó közösség, ahová képes vagy úgy beilleszkedni, hogy nem kell önmagadat feladni és magadra venni valami egészen más,Tőled idegen gondolkodásmódot. Különben sem helyes, ha kifelé élsz, és azzal telik az értékes időt, hogy szüntelen másoknak akarsz megfelelni. Helyes önértékelés, önbecsülés kell ahhoz, hogy kitörj a saját magad építette rácsok fogságából. Mert mindig azt hiszed, valaki más dobta rád egy óvatlan pillanatban a ketrecet, pedig saját magad tetted ezt. Néha azzal, hogy hagytad, hogy etessenek, táplálják az egodat.

Amikor pedig huss, kirepülsz a rácsok fogságából, el fogsz veszíteni jó pár embert. Erre készülj fel. Elsősorban azokat, akik azért szerettek, mert saját magukhoz hasonlóvá tettek. De sose bánd, mert akik nem önmagadért kedveltek jobb is, ha lemorzsolódnak mellőled. Persze ehhez a lelkednek, a szellemednek el kell érnie egy bizonyos fejlődési fokot. Mert máskülönben, azt gondolnád, hibát követtél el, hogy felvállaltad önmagadat, és ebben az állapotban nem éreznéd azt a szédítően felszabadító érzést, amit önmagad teljes felvállalása jelent. A lelkednek be kell érnie, hogy boldog és igazán szabad legyél másoktól függetlenül is.