Skype online coaching

Egyéni és kiscsoportos
online coaching Montorffy Lettivel

Előzetes időpont
egyeztetés szükséges:
+36 30 790 4677,
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
vagy skype üzenetben.

Keresés

Csigaház

A Csigaház Blog saját tapasztalatokon alapuló életbölcseleti írások gyűjteménye.Támogathat és erősíthet abban, hogy a magad értelmével találj rá mindarra, ami neked a legjobb.

Montorffy Letti

 

Montorffy Letti író, coach, felnőttképzési szakember bölcseleti írásai elsősorban azokhoz az emberekhez szónak, akik úgy döntenek, hogy sorsuknak nem elszenvedői és reagálói lesznek, hanem a lélek erejével és a szív bátorságával a változás útjára lépnek. Kockáztatnak és nem félnek a szenvedéstől, rosszakaróktól és kicsinyes hitetlenkedőktől. Elindulnak, mert pontosan tudják, hogy a fejlődés és a változás csak úgy jöhet létre, ha előbb saját maguk változnak. Éretté teszik szellemüket, lelküket, jellemüket, hogy teljesebb, derűsebb és harmonikusabb életet élhessenek.

 

 

Mamusz és gyümölcstea

 A hajnalok és a reggelek frissítően hűvösek, bennünk van már az ősz párás lehelete. Szép lassan elkezd a természet készülődni a télre és mi emberek is így teszünk. A háziasszonyok már feltöltötték a kamrát a befőzni való finomságokkal és mire jönnek az igazán hűvös napok  tele van minden polc lekvárral, savanyúsággal, paradicsompürével, lecsóval, padlizsánkrémmel, májpástétommal esetleg zakuszkával is. Készülünk a sötét és hűvös téli estékre, amikor jólesően kortyoljuk a forró csokoládét és mellé eperdzsemes kalácsot eszünk. Felidézzük az elmúlt nyarat és készülünk a következőre.

Szeretek korán ébredni - amennyiben én dönthetek erről szabadon- és a teraszra kiülve élvezni a reggel csendjét és fényeit. Ma reggel már elő kellett vennem a köntösöm és a téli mamuszt is. Bár sütött a nap, meglehetősen hűvös volt. Már akkor tudtam, hogy illatos gyümölcsteával kezdem a napot, amikor megéreztem a nyitott ajtón át a kora reggeli hűs szellőt és örültem, hogy eljött ismét a nagy teázások ideje. A teákat általában minden ízesítés nélkül iszom, élvezve ahogy a forró víz kioldja belőlük a zamatot. A jó tea simogatja a torkot és a belülről melegít, akárcsak az igazi leves.Teázni egyedül is lehet de kivételes az a pillanat, amikor az őszi napfényben egy férfi és egy nő, akik igazán szeretik, tisztelik és becsülik egymást, együtt teáznak. Szólni sem kell, elég egy gyengéd érintés és az ősz valamennyi színes illata a lelkükben.

Amikor a télre készül az ember van a szívében valami jóleső, biztonságot adó, boldog várakozás. Behúzódunk a házba és magunkba is egy picikét, de mindez mégsem a magányról szól, hanem a csendes, társas együttlétekről. A lelki intim pillanatok felfedezéséről, a kölcsönös adásról, befogadásról és megnyílásról. Mindehhez pedig nagy bátorság kell, mert az ilyen perceket csak akkor kaphatod meg ajándékba, újra meg újra, ha már ráébredtél, hogy nem harcolni kell, hanem szeretni. Nem ellenféllé kell válni, hanem baráttá, és nem az igazadért, hanem az igazságért érdemes küzdened. Bátorság kell. A lélek, a szív és a szellem bátorsága, mert hazugságban még egy egyszerű teát sem lehet mosolyogva meginni.

 

Kép forrása: stiler.hu

Erő, nem indulat

Az egész életünk szinte várakozással telik. Vannak hétköznapi várakozások, amikor sorban állunk a postán, a bankban vagy a piacon. Vannak a biztosan bekövetkező várakozások, amikor arra várunk gyerekként, hogy minél hamarabb felnőttek lehessünk és vannak sorsdöntő várakozások.

Mindegyikhez türelem és elfogadás kell. Türelem, amelyben képes vagy mosolyogni. Az igazi várakozás a békés elfogadásoké, mert ha háborogsz, miközben valamiról úgy gondolod, hogy azt Te már elfogadtad, az nem igazi elfogadás. A valódi várakozásban és az abban lévő elfogadásokban nagyon nagy erő van. Erő, nem indulat. Csend, nem lármás panaszáradat. Öröm, nem önsajnálat.

Akkor várakozol jól, ha aktívan telik a várakozási időszak. A várakozás értékét a cselekvés adja. Ez azt jelenti, hogy miközben vársz valamire nem töltesz hosszabb időt azzal, hogy keseregsz, másokat hibáztatsz és unatkozol. Az ilyen várakozás lustává, inaktívvá teszi a várakozót. Holott ebben az állapotban épp energiamezővé kellene válni, hogy minden, ami szükséges ahhoz, amire épp várakozol, Rád találjon. A várakozásban sugároznod kell, mert csak így leszel képes adni és befogadni. Fejleszteni, fejlődni és lelkileg, szellemileg egy magasabb szintre lépni. A jó várakozásban érzékeny adóvevő vagy és előbb-utóbb bekövetkezik amire vársz. Belesimul az életedbe, hiszen mindig is ott volt a helye, csak korábban nem álltál készen a fogadására.

Fontos, hogy tudd, mire érdemes várakoznod, és mire nem. Előfordul, hogy van, amit szélnek kell eresztened és bölcsen belátnod, hogy arra a várakozásra nincs szükséged. Mert a jó várakozás épít, a rossz rombol  és újra meg újra méltatlan helyzetekbe sodor, egészen addig, ameddig észre nem veszed, hogy mit kellene tenned.

Aki jól tud várakozni, az tudja, mi a szeretet, mert képes elengedni a ragaszkodásait. Jól szeret. Nem birtokolva, féltve, mint egy gyermek és nem ítélkezve,haraggal, mint a beteg ember. Hanem teret adva a lehetőségeknek, mert tudja, hogy minden várakozásban úton van.

A várakozás nem más, mint utazás. Utazás önmagunkban, önmagunkhoz és önmagunkért.

 

Fotó:Karádi Bad Zoltán

Benned az Angyal

A legerősebb kölcsönhatás nyilvánvalóan az ember, emberre gyakorolt hatása, ami felbecsülhetetlen érték. Mondok, teszek valamit és ez kivált másokból valami jót, lendületeset. Életörömöt, az igazság akarását. Persze előfordul, hogy valaki a rosszat hívja elő belőled. Nem a békességet, hanem a haragot, indulatot erősíti. Szándékosan ne keresd ennek az embernek a társaságát, de ha mégis a közelében kényszerülsz lenni, akkor tudd, hogy feladatod van ezzel a rossz energiával. Valószínűleg olyan tükröt tart Neked, amelybe bele kell nézned, és azon keresztül kell látnod magadat is. Aki a legrosszabb arcodat erősíti az egyszerűen nem a „Te embered”, de ettől még átmenetileg, megoldandó feladatként tartozhat hozzád. Nézz szembe vele, dolgozz vele, értékeld, aztán engedd az útjára.

A kölcsönhatás olyan erő, amelynek ember -bármennyire is szeretne -nem lehet ura. Se a jónak, se a rossznak. A teljességhez mindkettőt át kell élned, meg kell tapasztalnod.
A jó kölcsönhatás lágyan csörgedező folyamként építi szellemed és tested. Ráébreszt mindarra, ami lehetsz. A legjobb képességeidet hozza ki belőled, mert folyamatosan növeli benned az erőt. Felébreszti az Angyalodat! 
Ha történt már Veled hasonló, pontosan tudod, miről beszélek. Hirtelen ráébredsz arra, hogy a helyeden vagy. Otthonra leltél a másik emberben, és ő is benned. Hazaérkeztetek egymás lelkében.
Ha megtaláltad őt, meglelted a tökéletes középpontodat, és emberhez méltóan kezdesz el élni. Lelked egyensúlyba kerül és észreveszed, hogy gyakrabban mosolyogsz. Megváltoznak a vonzásaid, és mágnes leszel magad is. Szivárványos energiamező!
 
Fotó:Molnár Péter
 

Tűzbogaram

 Ki tudja,

hogy a vízmosás mélyében

rejtett szívem hegységében

élek tűzbogaram fényében.”

(Abucu-Ni)

 

Mark Nepo, „Meditáció minden napra „ című könyvében azt írja, hogy „egy váratlan fájdalom rezzenésében földrészekre repülhetünk attól, ahogy érzünk.”

Mert, mi is történik ilyenkor. Magunkon kívülre kerülünk - ahogyan a köznyelv is mondja "kikelünk magunkból”- és semmiben sem leszünk képesek megélni az egység élményét. Elhagyjuk lényünk szeretet barlangját és elkezdünk félni. Legfőképpen a saját érzéseinktől félünk és ilyenkor kötjük a legrosszabb kompromisszumokat és tesszük a legértelmetlenebb áldozatokat. Aki bátor, az minden cselekedetében és választásaiban is az. Lehet, hogy azt gondolja, esetleg ki is mondja, hogy ezt vagy azt nem teszi meg de végül is,amikor eljön a tett ideje, nem hátrál meg. Beáll a „tűzbogara” fényébe és felvállal minden pillantást.

Aki szeret sohasem sérti meg a „tűzbogaradat”, mert pontosan tudja, hogy „tűzbogara” csak annak van, aki képes a teljes kitárulkozásra. Nem fél megmutatni, amit érez, akkor sem, ha éppen a poklot járja meg és élő seb már a lelke. Aki szeret ugyanúgy félti a „tűzbogaradat”, mintha a sajátja lenne, mert tudja, hogy milyen kivételes bátorság kell ahhoz, hogy valaki kitárja lénye legbensőbb magját.

Néha messze kerülhetünk attól a fénytől, ami bennünk világít, ha épp rossz helyen kényszerülünk élni, dolgozni, és számunkra nem megfelelő emberek társaságában vagyunk.

A szeretet akkor mutatja meg igazi arcát, amikor nehéz szeretni. Ott feltárul minden titkos ajtó, minden titkos tükör. Ott a legfényesebb a „tűzbogarad”, és amit a fényében meglátsz-ha fájdalmas is- az az igazság. Ott már nincs köd, csakis tiszta fényesség, és akkor vége minden önáltatásnak és önigazolásnak. Aki idáig eljut már nem is tud máshogyan élni, csak „tűzbogara” fényében, és egészen a szívéig lélegzik.

Ami méltatlan...

Ha nincs benned elég erő, hogy tartásod, hited legyen, ne várd el, hogy mások meglássák azt, ami szerethető és tisztelhető benned. Mi adhat tartást? Az őszinte szó, mindenképpen. Véleményed, világnézeted, politikai hovatartozásod,vallásod állandósága, hogy amit ma képviselsz, azt másnap nem változtatod meg. Harcaid lengőhídján persze előfordulhat, hogy néha bizonytalan vagy és félsz lenézni a mélybe. Meg is inoghatsz, port is szórhat a szemed közé a szél, ködben is járhatsz, de végül vissza kell nyerned a tartásod. A gyökereket kitépni nem lehet, csak elsorvasztani. De miért is tennél ilyet? Miért változtatnád át azt, ami élő, halottá vagy tetszhalottá?

Nem lehet semmilyen olyan érzelemnek létjogosultsága, hatalma, aminek joga lehetne méltatlan helyzetben tartani, és mindegy mióta vagy ilyen helyzetben, fél éve vagy húsz éve. Az idő nem számít, sohasem lehet késő, hogy kiszabadulj, mert ami méltatlan, az bezár és fogva tart. Berendel valami alá vagy mögé, de sohasem egyenrangú félként valami mellé. Ilyen helyzetben sohasem lehetsz felvállalható se magadnak se másnak. Méltatlan helyzetben sohasem lehetsz szabad. Amikor hezitálsz és nem tudsz dönteni, mert hagyod, hogy az áramok, hullámok dobáljanak, akkor mindig tedd fel magadnak a kérdést. Méltó hozzám ez a helyzet? Mert ha elveszted a méltóságodat, legyen az munkában, barátságban vagy szerelemben, akkor előbb-utóbb önmagadat is elveszted. 

Méltatlan hozzáállás, ha nem táplálod azt, aki lehetnél.