Csigaház

A Csigaház Blog saját tapasztalatokon alapuló életbölcseleti írások gyűjteménye.Támogathat és erősíthet abban, hogy a magad értelmével találj rá mindarra, ami neked a legjobb.

Montorffy Letti

 

Montorffy Letti író, coach, felnőttképzési szakember bölcseleti írásai elsősorban azokhoz az emberekhez szólnak, akik úgy döntenek, hogy sorsuknak nem elszenvedői és reagálói lesznek, hanem a lélek erejével és a szív bátorságával a változás útjára lépnek. Kockáztatnak és nem félnek a szenvedéstől, rosszakaróktól és kicsinyes hitetlenkedőktől. Elindulnak, mert pontosan tudják, hogy a fejlődés és a változás csak úgy jöhet létre, ha előbb saját maguk változnak. Éretté teszik szellemüket, lelküket, jellemüket, hogy teljesebb, derűsebb és harmonikusabb életet élhessenek.

 

 

Várt a pillanatra, amikor elhagyod…

A férfiak, különösen a gyakran és gyorsan „szerelembe esők”, a rutinos hódolók szeretik elhitetni veled, hogy életük kivételes nője vagy.  Olyasvalaki, akivel még korábban soha nem találkoztak. Ezt azonban ritkán gondolják komolyan, mert számukra minden nő majdnem egyforma. Én azonban azt mondom, ha jót akarsz magadnak és az önbecsülésednek, hidd el nekik. Magadért és persze azért is, mert bár ők ezt sose fogják megtudni, de ez igaz!

Te, aki olvasod most e sorokat és úgy érzed semmit nem érsz, nem vagy fontos, nem kellettél igazán, kérlek higgy. Férfitól és mindentől független higgy abban, hogy nagyon értékes nő vagy!

Ha mégsem teszed és még az önmarcangolás koronázatlan királynője is vagy kizárólag magadnak ártasz vele. Egy idő után őt már nem fogja érdekelni, hogy te mit hiszel el abból, amit mond és mit nem. Mert tovább lép. Érzelmileg kiszáll a kapcsolatból és ha még gyáva is, úgy teszi mindezt, hogy el se megy. Továbbra is együtt él veled úgy, hogy kizárólag fizikailag van jelen. Néha már úgy sem, mert mindig úton van valahol. Ha elhagyod, úgy is jó neki, ha mellette maradsz akkor se ellenkezik. Mint a hordalék a vízen, megy amerre a hullám sodorja.

Látszólag képes arra, hogy szeressen. Valójában nem tud szeretni. Éppen ezért vonzódik a mentálisan erős, mély érzésű, de mindenképpen olyan nőkhöz, akikben meglát valamit, amire épp akkor szüksége van. És elveszi azt. Mindig mást. Ami a lelkéből, érzéseiből, testéből épp akkor hiányzik. Ilyenkor egy időre azonossá válik a kiválasztott nővel. Lelki kaméleonként kezdetben úgy tud idomulni, mint senki más, ezért is tűnik őszintének és hitelesnek. Meseszerűen tökéletes. Kicsit olyan, mint a legkisebb királyfi a mesében. A végén mindent ő visz. De itt a lelkedről van szó, mert ha megengeded, összetöri és elviszi. Messzire legjobb önmagadtól.

Számára senki sem kivétel. A nő olyan neki, mint egy szép kitűző a galléron, amit jólesően visel és büszkeséggel tölti el, ha mások irigykednek. A nőért, aki őt nagyon szereti. Hiába vagy képes mélyen és őszintén szeretni és az is mindegy, hogy számodra a törődés nem teher, ő ezt nem fogja értékelni. Könnyedén, vádaskodva, ordibálva, dühösen vagy közömbösen, de hagyni fogja, hogy kilépj az életéből.

Meg sem próbál marasztalni. Nem kezdeményez beszélgetést vagy durván beléd mar, nehogy meggondolod magad. Nem mondja azt, hogy szeret és maradj vele és soha nem fogod tőle azt hallani, hogy nem szeretne nélküled élni. Nem mondja, hogy fontos voltál és most is az vagy. Nem, mert valójában már régen várt arra a pillanatra. A pillanatra, amikor végleg elhagyod…

Ui.: Kérlek, a fenti sorokat olvasd úgy, hogy mindez egyetlen nézőpont arról, hogy miért hagyja könnyedén egy férfi, akinek elmondása szerint te voltál „élete nője”, hogy tovább lépj és nélküle éld az életed.

Egy nézőpont arról, hogyan tud úgy elhagyni egy férfi, hogy bár veled marad, mégsem hagy számodra más választást csak azt, hogy te hagyd el őt. És arról is, és leginkább arról, hogy te miért engedted meg újra, hogy egy olyan férfi szemén, gondolatain, értékrendjén keresztül lásd magadat, aki soha nem látta, értékelte azt a nőt, aki vagy.

 

Emlékszel rá?

Helyet kérek benned...

 

 

Közvetítő vagyok. Így olvass engem. Helyet kérek benned elsősorban mindennek, ami felbosszant, ami letaglóz, felforgat, szomorúvá, sértődötté vagy közömbössé tesz.

Mert ezeken a nehéz érzéseken keresztül leszel képes megismerni valódi önmagad.

Azt az embert, akinek születtél. Nem fontos, hogy egyet is érts velem. Az még kevésbé, hogyha mégis, akkor dicsérj. A düh jó. Ha tudod, mire használd. Értékes is lehet. Rombolhatsz is vele. Ha ellenem fordítod, magad ellen is irányítod.

Nem kőtáblába vésett, örök igazság, amit írok. Fuvallat, szellő, vihar, tornádó. Simogatás, ölelés. Vallomás. Te döntesz, neked mit jelent abban a pillanatban, amikor olvasod. Nem akkor, amikor én írom. Nem fontos, hogy miért született, ahogyan az sem, hogy abban a pillanatban milyen lelkiállapotban voltam. Nem fontos, hogy velem épp mi történik. Ezt azért írom le, mert az elmúlt évben sokan összetévesztettétek az egyes szám első személyben írt mondandóm egy személyes, rólam szóló vallomással. Nem az. Sokkal inkább üzenet neked. Elsősorban rólad szól, amit írok, nem rólam. Magamon átszűrve, átmosva, átöblítve adom át. Az írás a közvetítő eszközöm. Az életem, a lelkem a papír. És rajtam kívül még sokan mások is ezt teszik. Mindenki más módon segít és közben, mert ezt nem lehet és igazából nem is akarnánk megúszni, a saját életünket is kitesszük az asztalra.

Nálam a szív nyitogatásáról szól minden, hogy minél többen érezzék, milyen fontos ismerni és megfogalmazni, mi van a szívükben, hogy erény az, ha ki tudják fejezni az érzéseiket. És nem lesz attól kevésbé értékes egy érzés, ha mindennap elmondom. Az érzés kifejezése nem luxus.

Legtöbbször azért írok, nagyon bensőséges, napló formában, hogy érezd ez veled is bármikor megtörténhet. A mesélő te is lehetsz.

Annyi minden vagyok, amikor írok, de fontos nem. Mert te vagy az, a te történeted írom, nem nyilvános naplót vezetek!

Nem üzenek személyesen senkinek ugyanakkor mindenkinek. Az életemből születik a szó, ami rólad szól és arról, aki az olvasás pillanatában vagy.

  1. év legnagyobb tanítása nekem az volt, hogy végre beleálltam abba a minőségbe, feladatba, hogy szíveket nyitogatok.
  2. év számomra ismét a tanulás éve volt, sok leckét kaptam. Minden eddiginél jobban kitárulkoztam azért is, hogy lásd, nem vagy egyedül.

Minden tapasztalás, új értékelést, új nézőpontokat adott. Ezek pedig elhozták nekem, mint régen várt ajándékot a 2020. év új „módszerének” felismerését és tudatos használatát, amiben a jövőben átadom a gondolataim.

Mindent, amit tőlem olvasol gondold újra. Ne azt próbáld kitalálni, ki lehet az a nő, aki ezt írta. Sokkal fontosabb, te ki vagy és mi az, amit kivált belőled, amit átadok. Ne engem vizsgálj, hanem a saját érzéseidet, melyek egy-egy írásom elolvasása után elöntik az elméd, szíved, lelked.

Tudod több, jobb, bölcsebb, szebb, értékesebb vagyok. Nem, mint te, hanem mint én. Tavalyi, tegnapi önmagamhoz viszonyítva vagyok különlegesebb.

Te is képes vagy önmagad szeretetére és megbecsülésére!

Bátran nyitogatom 2020-ban is azoknak a szívét, akik ezt megengedik maguknak és ezáltal nekem is.

Szeretettel: Letti

Fizeted a révészt és menekülsz egy életen át...?!

Miből látod a változást? Honnan veszed észre magadon vagy másokon az átalakulás jeleit? Milyen figyelem kell ahhoz, hogy a külsőségek mögé láss?

Úgy gondolom, hogy amikor valami átalakul benned, az mindig belülről, kifelé alakul. Fordítva nem lehetséges. Úgy nem lesz igazi, csak átmeneti. Önmagában se egy új hajszín, se egy új ruha, tetoválás, szakáll leborotválása vagy épp megnövesztése nem jelenti azt, hogy megtörtént a változás. Mégis mi az, amiből egyértelműen nyilvánvalóvá válik, hogy megtörtént a transzformáció és ez olyan erős és igaz, amit semmi mással sem lehet összetéveszteni. Két egyértelmű jel van. Az egyik a verbális és nonverbális kommunikáció megváltozása, a másik a szív állapota, bátorsága. Az első nyilvánvaló. Változik a hangnem, a stílus, az attitűd, a mondanivaló tartalma, a mimika. Még a diplomácia készség is. De a másodikat honnan, milyen jelekből lehet észrevenni? Azt gondolom, és ezt tapasztaltam a majdnem 50 évem alatt is, hogy a tettek és a szemek azok. 

A tekintet, a száj rajzolata, a mimikai ráncok íve, amely pontosan megmutatja, hogy nyitva van-e a szív, befogadó, vagy csak azt játssza, hogy szabad és áramló. Mert, amit csak megjátsszunk annak az ideje véges, túl azon, hogy hamis és álszent. Amikor pedig becsapod magadat, automatikusan a melletted élő embereket is meg fogod vezetni. Még akkor is, ha tudattalan és nem rossz szándékból teszed. Mert az igazság veled kezdődik, amikor nem félsz kockáztatni és elmondani amit érzel, hogy mit szeretsz, mi a vágyad. Nem félsz megmutatni azt, aki valójában vagy. Amikor nem titkolsz el semmit. Nehéz ugye, ez a teljes kitárulkozás? Pedig a változás így is kezdődhet vagy elvesztesz mindent, ami értékes, fontos neked. Vagy fizeted a révészt és menekülsz egy életen át…?!

Terv nemcsak azért kell, hogy megvalósítsd!

Mindig tervezel. Rövid távra és hosszú távra is, sőt bakancslistát is írsz, ugye? Mert az olyan divatos. Tervezel de olykor ebben a nagy tervezésben épp az életről vagy a melletted élő társról feledkezel meg. 
Tervezel, mert azt hiszed a tervekben ott van a megvalósítás ereje is, pedig dehogy. Az erő nem a tervben van, hanem az oda vezető útban és a cselekvésben.  A terv csak egy gondolat, amit kimondasz, leírsz, beszélsz is róla. Azután nem valósítod meg. Sehogy. El sem kezded. Helyette meggyőző kifogásokat gyártasz. Felmented magad a megvalósítás alól. Logikus érvekkel és ellenérvekkel átsétálsz a Mondások Birodalmába. Arra a helyre, ahol a hallgatag emberek terveket írogatnak, amit maguknak olvasnak fel, azután újra elhallgatnak.
Ezen a helyen nem cselekszel de annál többet beszélsz a cselekvésről. Vagy ami még hiábavalóbb és rombolóbb, nem mondasz semmit. Visszafogod a kommunikációt.
A terv nem azért kell, hogy mindig pontosan aszerint haladj, amit leírtál, és soha egyetlen módosítást se engedj meg magadnak a saját magad által írt tervben. 

Tervet írni többek között azért is hasznos folyamat, mert inspirál és lelkesít. Oda teszi a fókuszt, ahol épp lennie kell! Összerendez, segít a rálátásban, sorrend felállításban, súlyozásban. Kimozdít az önsorsrontó, kifogáskereső fix nézőpontokból. Leviszi az energiát a fejben lévő agyból a szívben lévő agyba. Megtanít a rugalmas újratervezésre és arra, hogy ne csak akkor kezdj bele valamibe, ha 100%-ban rálátsz a végére. Mert ilyen sosem lesz. Az élet éber, és ha te nem vagy az, akkora pofont ad, hogy nemcsak a hokedliról szédülsz le. Elvesztesz mindent, ami igazán fontos volt. Még a vágyaidat is.
Mindenkit, aki éberség helyett "alszik" az ÉLET pontosan ott üti meg, ahol a legjobban fáj neki. Ahol a legérzékenyebb. Lusta lélekkel nincs kegyelem senkinek. Kegyelmet az kaphat, aki "csinálásban" van.
A Pató Pálok ideje a Vízöntő korban lejárt. Mentális éberségre, tudatosságra és tervekre van szükséged, amelyeket akár óránként is van bátorságod újratervezni.

Azt gondolod, én, aki írom most e sorokat kivétel vagyok? Minden tervem megvalósítom? Mindig, minden helyzetben éber vagyok és sosem veszítettem még el semmit és sosem jártam a Mondások Birodalmában? Dehogy. Senki sem tökéletes. Mindenki követ el hibákat és megtorpan ott, ahol lépni kellene. Nem vagyok kivétel. Nem is leszek. De törekszem az éberségre, tudatosságra. Törekszem arra, hogy hallgassak a szívemre és az intuícióimra. Törekszem a jóra, a rugalmas életszemléletre, a szeretetre, a bátorságra, amivel megcselekszem a terveim. És minden nap, amikor hajnalban felébredek újra kezdem mindezt, és ha elfáradtam megpihenek. Néha kisírom magamból a fájdalmat és az örömöt is. Gyereket nevelek, barátkozom, dolgozom, sportolok, írok. Minden érzésem, tapasztalatom leírom. Kizárólag azt, amit átéltem, amit átszűrtem a lelkemen. Amit a szívem súg, amit diktálnak az angyalok, azt. Nem kivételből, hanem azért mert ez a dolgom. Nem a tutit mondom, mert olyan nincs, hanem azt, amit érzek, gondolok és te, aki olvasol eldöntöd, hiszel-e a leírtak igazságában. Megengeded-e magadnak az éberséget és befogadást. Kiegészíted a saját tapasztalásaiddal vagy sem. Ha mást gondolsz, úgy is jó. Nem kell semmiben azonosan éreznünk. Elég ha a derű, az élet igenlése, a figyelem és a szeretet összeköt minket. Engem, aki ír, veled, aki elolvasol

Írjunk együtt! 23 szó, 23 élet. 3. rész. Ez az a bizalom, ami már az intimitásod része…

 

 

Mindannyian bizalomra vágyunk. Arra a bizalomra, amit mi érezhetünk valaki más iránt. Valaki iránt, aki fontos számunkra, akivel szeretnénk mélyen és örökre kapcsolódni. Mert végletesek vagyunk és olykor drámát játsszunk, vígjáték helyett. Megfeledkezünk az idő édes végességéről és arról, hogy az Ő vágya lehet más lenne. Elszántan keressük a másikban a hitet (1), amivel bízni akarunk.  Néha erővel, akarattal. Azt hiszem, azért sem találjuk a bizalmat, mert legelőször nem magunkban keressük, hanem egy idegenben, akit a bizalommal szeretnénk ismerőssé tenni. Közben pedig újra és újra elutasítjuk a szívünk vakmerőségét (2), amely az egyetlen út lehetne. Az út, ahol szövetségre (3) léphetünk a bennünk lévő Forrással. Az egyetlennel, ami megadhatja azt a biztonságot (4), ami ahhoz kell, hogy megtaláljuk a kincset (5). A legnagyobbat mind közül; önmagunk szeretetét és elfogadását (6). Mert a bizalom is velünk kezdődik, és ha az önbizalmunk törékeny (7), akkor a feltétel nélküli szeretetünk (8) süllyedni kezd. Mert hatalmat és hitet (9) adunk a pusztulásának. Mi. Nem valaki más. A felelősség a miénk! Ezért is fontos, hogy legalább saját magunknak ne legyünk idegenek. Ne adjuk át az irányítást az időnek. (10) Mert a bizalom egyenrangú támogató és nem lehet köze semmiféle tekintélyhez (11)!

A bizalom, ha önmagaddal kezded, azzal indul, hogy nem áltatod magad, nem hazudsz magadnak és nem keresel kifogásokat. A járatlan, gazos, árnyékos útban őszinteséggel (12) fényt hasítasz. Így kezdődik. Nem keresed az önáltatás biztonságát! (13) Kiváltság (14), ha a megengedéssel belezuhansz az önismeret (15) felemelő spiráljába.

Mi a bizalom? A tiszta vágyakozás (16) és a cselekvés szerelmének teljessége. Önként (17) és megszokások nélküli szeretettel (18). Tudod, egyszer kell megélni a feltétel nélküliség (19) katartikus repülését. (20) Utána jöhet csak a világosság és a valódi földelés. Miután megtapasztaltad, mit jelent a megengedni, kimondani az érzéseidet és szelíden úszni önmagad örök virágzásában. Nem félve az elmúlástól, nem akarva szabályok, keretek, ketrecek mögé, láncokba verve túlélni a létezést. A szív egyetlen, érvényes alapító okirata (21) bátorságtól, a cselekvéstől és a tiszta vágytól izzik. Nincs benne egyetlen betű sem, csak a felvállalt érzések, vallomások. Meglátni szépségét az ebben növekvő önbizalomnak! (22) Megismerni (23) és ebben a tudásban végleg megszeretni önmagunkat! Titkok és a szégyen némasága nélkül.

 

Bizalomra vágysz? A magad nagyszerűségében bízol-e? Tudsz-e tartást, stílust, hitet adni a vágyadnak, ami tisztán te vagy! Bizalom: amikor egy porszem sem férkőzhet kettőtök közé. Nem verhet a kétely maradandó éket.

MERT EZ AZ A BIZALOM, AMI MÁR AZ INTIMITÁSOD RÉSZE…