Csigaház

A Csigaház Blog saját tapasztalatokon alapuló életbölcseleti írások gyűjteménye.Támogathat és erősíthet abban, hogy a magad értelmével találj rá mindarra, ami neked a legjobb.

Montorffy Letti

 

Montorffy Letti spirituális írónő és coach bölcseleti írásai elsősorban azokhoz az emberekhez szónak, akik úgy döntenek, hogy sorsuknak nem elszenvedői és reagálói lesznek, hanem a lélek erejével és a szív bátorságával a változás útjára lépnek. Kockáztatnak és nem félnek a szenvedéstől, rosszakaróktól és kicsinyes hitetlenkedőktől. Elindulnak, mert pontosan tudják, hogy a fejlődés és a változás csak úgy jöhet létre, ha előbb saját maguk változnak. Éretté teszik szellemüket, lelküket, jellemüket, hogy teljesebb, derűsebb és harmonikusabb életet élhessenek.

 

 

A Mindenség Teremtőjének titkára… avagy mitől válhat hitelessé egy coach, terapeuta, motivációs tréner, tarot tanácsadó, kineziológus, és más segítő hivatásban dolgozó szakember.

Mai legjobb tudásom szerint, arról szeretnék írni, hogy mi a feladata minden segítő hivatásban dolgozó embernek. Mitől lesz hiteles. Mitől válik a szemünkben az egyik támogatóvá, kedvessé, erőssé, szerethetővé, amíg a másikat erőszakosnak, gyengének, nevetségesnek, pénzsóvárnak tartjuk.

Az első és legfontosabb, hogy mindenki, aki úgy érzi, hogy feladata másokon valamilyen formában segíteni, nem különb, nem több, nem jobb, nem okosabb, mint a másik ember, aki őt a bajában felkeresi, csak nagyon sok önmagán végzett munkaóra után képessé vált arra, hogy közvetítő legyen. Csatorna. Nem több, nem kevesebb. A Teremtő titkára, aki alázattal és feltétel nélküli szeretettel rendelkezik.

Fotó:Molnár Péter

 

Mindenki, aki tapasztalások, felismerések és szeretet nélkül osztogatja másoknak a kész, esetleg instant megoldásokat, mint gyógyító, mint segítő, mint tanácsadó megbukik.

Mert, ha nincs benne alázat, ítélkezés mentesség, mindig különbnek fogja magát tartani annál, mint akit épp kezel, és ettől sem ő, sem a munkája nem tud kiteljesedni.

Csak azt tudom átadni, és éppen annyit, mint amennyire én, mint segítő megvalósítottam önmagam. Ha például az elengedés témakörében csak 80%-t értem el a saját életemben, csak 80%-i tudást leszek képes átadni annak, aki ezzel a problémával eljön hozzám.

És itt a második nagyon fontos hitelességi fokmérő, ami különbséget tehet a segítő szakmában dolgozói között, hogy nem lehet addig adni, amíg te magad nem rendelkezel azzal a tudással, amiben épp segíteni szeretnél. És itt nemcsak tárgyi tudásról van szó. Hanem minden olyan tudásról, amit hétköznapi nyelven úgy nevezünk, hogy élettapasztalat.

A segítőnek, aki felvállalta, hogy alázattal, türelemmel, ítélkezésmentesen segít, nemcsak élettapasztalattal kell rendelkeznie, mert az mindenkinek van, több, kevesebb, de van. Hanem élettapasztalatból szerzett tudatos gondolkodásmóddal is. Mit jelent az, hogy tudatos gondolkodásmód? Mai legjobb tudásom szerint azt jelenti, hogy koncentrált, rugalmas, ítélkezésmentes, elemző, felismerő és szeretetteljes figyelmet fordítok magamra és a környezetemre.

Miért fontos az ítélkezésmentesség? Mert tudati és tudat alatti szinten is folyamatosan információkat, és különböző energia áramokat indítunk a másik ember felé. Egy negatív gondolattal, ami egy találkozás, érintés, beszélgetés során megfogalmazódik bennünk, csakis negatív energiát leszünk képesek elküldeni a másik felé. Naponta több ezer pszichikai támadást indíthatunk, anélkül, hogy tudnánk róla, ha még nem ástuk ki és emeltük fel a tudatosságunk szintjére ezt a tudást. Bevallom, ez az egyik legnehezebb feladat. Ezért is fontos nekünk segítőknek a magas rezgésszintünk folyamatos szinten tartása.

Természetesen kaphatunk is épp ugyanennyi támadást. Ha túl sok pszichikai támadást küldünk, fogadunk, aznap úgymond semmi nem sikerül, fáj a fejünk, összeveszünk mindenkivel és még a parkolóőr is megbüntet.

A harmadik fontos feltétel, amitől hitelessé válhat egy segítő: a türelem és a szabad akarat tiszteletben tartása. Türelem önmaga felé és mások felé.

Mi soha nem mondhatjuk meg a hozzánk jövő segítségkérőnek, hogy számára, mi a legfontosabb, legjobb döntés. Akkor sem, ha látjuk, akkor sem, ha már több hónapja jár hozzánk és még mindig nem jött el számára a felismerés és türelmetlenkednénk, hogy miért nem látja, amikor olyan egyértelmű. Nem az. Itt róla van szó, az ő lelkéről, szívéről, életéről, nem rólunk. A megoldás, amit adnál, minden esetben a te megoldásod lenne, nem az övé. A sajátja ott van benne, lehet, hogy jó mélyen elrejtette, de ott van, és nem áshatod ki helyette, csak segíthetsz abban, hogy képes legyen kiásni. Tiszteletben kell tartanod a szabad akaratát, akkor is, ha őrültségnek, butaságnak tartod, amit választ vagy épp nem választ. A szabad akarat szent.

A negyedik hitelességi fokmérő a hála érzése. Ha bennem, mint segítőben nincs hála mindenért, ami épp az életemben van vagy épp már kilépett onnan, akkor elégedetlen leszek. Ha pedig elégedetlen vagyok, ami negatív állapot, alacsony rezgéssel, akkor a hozzám érkezőkkel is elégedetlen leszek. Az elégedetlenség pedig elvárásokat szül, ami megakadályoz abban, hogy ítélkezésmentes legyek és feltétel nélkül szeressek.

Az ötödik fontos alap, amire minden ember, segítő kiváltképpen építheti a hitelességét, az őszinteség. Ott kezdődik, hogy nem hazudok önmagamnak. Már a legcsekélyebb dolgokban sem, például, nem mondom azt, hogy jól vagyok, amikor épp kettéhasadni készül a szívem. És nem keresek rá kifogást, hogy miért is jó az nekem, ha kettéhasad, se magyarázatot, hogy azért hasad ketté mert…, se flegma reakciót, hogy kit érdekel, ha kettéhasad? Csak egyszerűen beismerem, hogy kettéhasadt. Kimondom. Ahogy minden mást. Csakis akkor indulhat el a gyógyulás. Felállok és kimondom, mint az amerikai filmben a főhős, aki feláll az anonim akármilyen csoportban, és azt mondja: XY vagyok és függő vagy XY vagyok és szeretem, ha kettéhasad a szívem.

A hatodik hitelességi energia, amivel erősen és pozitívan tudom támogatni önmagam és a környezetemet, és amivel jobbá válhatok, az alázat. Itt szeretnék eloszlatni egy súlyos félreértést, téves hitrendszert, miszerint az alázat egy és ugyanaz az érdekekkel telített hízelgő alázatossággal vagy az alázottsággal. Sokan vannak még, akik ezeket összetévesztik. Úgy gondolkodnak egy vita után, hogy dehogy kérek én bocsánatot, nekem van igazam, különben is egy ilyennek, aki becsapott és elárult nem fogok megalázkodni. A tévedés abban van, hogy a bocsánatkéréssel nem gyengébbek, erősebbek leszünk. A megbocsájtás minden esetben felszabadít. Mindkettőnket. Engem is és a másikat is, akivel vitám volt.

Az alázat minden esetben magas energetikájú, pozitív attitűd, amelyben feltétel nélküli szeretettel tiszteletben tartom más, számomra nem tetsző véleményét, és féltékenykedés, irigység nélkül elismerem, hogy tudása több, aktuálisabb, frissebb, mint az enyém, és megengedem magamnak a tanulás örömét, amit tőle kaphatok. Az a mester, aki tanítványától is tanulni képes mutat igazi példát az alázatra.

Hetedik és egyben utolsó észrevételem mai, legjobb tudásom szerint az, hogy hitelességet a fent említetteken túl az adhat egy segítő hivatású embernek, ha soha sem gondolja azt, hogy meglévő tudása elegendő, és az élethossziglani tanulást választja.

 

Montorffy Letti
író, coach, a te szellemi-lelki támogatód
www.montorffy.com
https://www.facebook.com/csigahazcoaching/
A Coachok Szakmai Szövetségének tagja
http://www.coachok.hu/coach/Montorffy_Letti_coach
Csigaház Coaching - a szíved bátorsága
A játszó-tér, ahol felfedezheted önmagad
Bejelentkezés:hétfőtől, péntekig 9-19 óra között
Mobil:70/6733331
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

 

Képviseld magadat...

 
Úgy gondolom, hogy az embernek mindig, minden élethelyzetben egyértelmű határozottsággal képviselnie kell önmagát. Szelíden, alázattal, kedvesen, mégis teljes bizonyossággal ki kell állni saját maga mellett, akkor is, ha ez másoknak nem tetszik. Nem szükséges mindenkinek megfelelni. Egyrészt azért, mert nem is lehet, másrészt, mert a megfelelési és bizonyítási kényszer természetellenes folyamat. És aki hagyja, hogy mások manipulálják, befolyásolják az idővel elveszti önmagát. És aki elveszti önmagát, az elveszti a szabadságot, amelyben önállóan dönthet a saját gondolata, érzése, értékrendje, egyszóval a saját élete felől.
 
Fotó:Karádi Bad Zoltán

A férfi testtel kötődik

A férfi elsősorban testtel kötődik a nőhöz. Az a nő, akinek a lelkéhez is kötődik, számára egyetlen és kivételezett lesz. Ez a nő mindent megad a férfinak, amire vágyik; szerető, barát, kéjnő és anya egy személyben. Mindezt ösztönösen és elvárások nélkül teszi.

A férfi genetikailag nem hűségre, sokkal inkább hódításra programozott de ha megtalálja azt az egyetlen nőt, akihez nemcsak testtel képes kötődni, akkor attól a perctől kezdve esélyt kap az élettől, hogy saját szenvedése árán férfivá érjen és megértse, nem pusztán az ösztönök és a hormonok teszik férfivá, hanem a szeretet és a lelki érettség legtisztább, legmagasabb szintje, amelyben nem léteznek kicsinyes és önigazoló hazugságok.

A szívünknek Karácsony kell!

angyalcsigaház

Mindig elborzaszt, ha azt hallom valakitől, hogy a Karácsonyt csupán túlélni szeretné és ideges türelmetlenséggel várja már ennek a varázslatos ünnepnek a végét. Különösen akkor, ha az illető nagyon fiatal vagy olyan, akinek vannak már gyerekei. Természetesen soha nem álom meg, hogy ne firtassam az okot. Persze csak diszkréten, mert- bár nem gondolnánk- ez majdnem olyan kényes téma, mint megkérni valakit, hogy meséljen a szerelmi életéről. A lelkünk nagy napja ez, nem maradhat zárva az ajtaja, az összes kis égőt meg kell gyújtani odabent, hogy mások is belássanak és ez bizony nagy kihívás. Soul of the challenges’s day!

Többségében, elsőre mindig azt a választ kapom, hogy nem is tudom, miért és közben fanyalogva elhúzzák a szájukat. Ami persze nyilvánvalóan azt jelenti, hogy nem akarnak erről a témáról beszélgetni, mert kellemetlen s talán szégyellni való is utálni egy olyan fényes ünnepet, amely a többségnek beragyogja a lelkét és erőt ad a következő télig. A Karácsony olyan ünnep, amelyben benne van az egész életünk. Mindenki úgy ünnepel, ahogyan él  és ahogyan szeret. Ha pedig rosszul szeret, rosszul is ünnepel. Az átlagember nem szeret kilógni a sorból és őszintén bevallani valami olyasmit, ami közmegrökönyödés tárgya lehet. A Karácsonyt utálók sorában sokan vannak, akik csupán azért reszketnek az ünnepléstől, mert a Karácsony elől nem lehet elbújni. Megtehetem, hogy nem ünneplem a születésem vagy a nevem napját és elegáns könnyedséggel megfeledkezem róla. A Karácsony az egyetlen, amelyen nem lehet, csak úgy átlépni. Szint kell vallani magamról, a szeretetről, ami bennem létezi, és arról, amit a családom iránt érzek (még, ha év közben sikerül álcáznom is mindezt). Nem lehet végérvényesen elmenekülni előle!

A Karácsony a legerősebb ünnep. Nem szabad elfelejtenünk (és misztikus értelemben is nagy jelentőséggel bír), hogy ekkor ünnepeljük az emberiség egyik legnagyobb Mesterének születésnapját is és ez nem vallási kérdés. Jézus létezett. Ez történelmi tény. Az ő létezését és tanításait még az ateisták is elismerik. Nem hisznek benne igaz, de létezését (materialista alapon, természetesen) nem vonják kétségbe.

Az évnek három napján meg kell nyitnom a lelkem, ki kell tárulkoznom, boldognak, békésnek és megbocsátónak kell lennem. Önzetlenül szeretet bon-bonokat kell ajándékoznom mindenkinek. Mindez kényszer és meglehetősen nagy teher azoknak, akik feldolgozatlan sérelmeket cipelnek évek, esetleg évtizedek óta  és sajnálatos módon -mivel kockásították a lelküket is- képtelenek a megbocsátásra. Ezeknek az árva lelkeknek bűntudatuk van, hogy vajon ők miért nem érzik azt a csodát, amit mások, amikor a fanyar fenyő, a frissen sült beigli, a fahéjas csillag, a forró puncs és a halászlé illata észrevétlen belengi a szépen feldíszített otthont. Éppen ezért egy részük úgy tesz, mintha ez a „nemszeretemakarácsonyt” érzés számukra tökéletesen megfelelne de közben a szívük mélyén egy dacos kisgyerek zokog, hogy kihagyták a nagyok játékából.

Vannak, akik fényes színjátékban eljátsszák, amit képtelenek érezni, mert nem akarnak kimaradni a nagy adakozási- és szeretetlázból, mások szentül hisznek abban, hogy meghitt Karácsony csupán utópisztikus fantáziálás és csakis addig tart, ameddig hiszünk az angyalokban. Természetes, hogy felnőttként már kevésbé érezzük azt a gyermekkori békével és varázslattal átitatott, áldott Karácsonyt. Ez nem azt jelenti, hogy a felnőtté válással elveszítünk mindent, amiben gyermekként hittünk, pontosabban nem törvényszerű, hogy így legyen.

A szívünknek minden életkorban szüksége van a Karácsonyra! Az életünk során sokféle ajándékot kapunk (természetesen itt elsősorban nem tárgyi emlékekre gondolok) de csakis azok válhatnak ékkövekké bennünk, amelyeket valóban befogad a lelkünk. Csakis ezekből a „jegy-ajándékokból” tudjuk saját, személyre szóló szeretet-barlangunkat felépíteni. Akinek az ajándékát -legyen az bármi- képes vagyok úgy elfogadni, hogy közben az ő lelke valósággal nászra lép az enyémmel, megtörténik a csoda. A teljes befogadás és megnyílás csodája, amelyben fontosabbá válik a másik öröme, mint az enyém. A lelke rásimul az enyémre. Ez a feltétel nélküli, őszinte megnyílás a legtöbb, amit egy másik embertől kaphatunk. Többet kérni: ostoba mohóság. Aki képtelen erre, az szeretni sem tud helyesen. A Karácsony elől nem lehet elbújni, mert önmagunk elől sem lehet. A szeretetet nem klónozható, mert lélek nélkül nem létezhet, megfojtja az önzés.

A Karácsony a lélek nagy kihívása, ha évekig menekülsz is előle, egyszer szembe kell nézned vele, és a bölcsek ezt nem halogatják az Utolsó Óráig. Tudják, hogy minden nap, amelyet hazugságban él meg az ember, egyre közelebb visz a halálhoz. Először elhamvad a szellem, majd kiszárad a lélek és végül megbetegszik a test. Őrizzük meg sokáig gyermekkori, szép karácsonyunkat, mert minden időben szükséges, hogy képesek legyünk tündérmeséink felidézésére.

Nem vagyok trendi...lélek lopáson innen és túl

szélmalomMP

"A pesszimista panaszkodik a szélre;

az optimista arra számít, hogy megváltozik az iránya;
a realista beállítja a vitorlákat." /William Arthur Ward/

Nem vagyok trendi. Nem írok bulvár témájú cikkeket, csak akkor, ha annak mélyebb, lelki, szellemi értelmezését indokoltnak látom és szeretném valamire felhívni a figyelmedet. Azért vagyok itt, hogy másoknak segítsek. Nem tudtam ezt mindig ilyen bizonyosan de három éve, amióta a blogot választottam publikálási formának, annyi derűs, pozitív és köszönő visszajelzést kaptam, hogy mostanra biztosan tudom, hogy a feladatom az, hogy segítsek. Nem vagyok divatban és ez nem is baj, attól még ott járok azon a „sárga köves úton” és jó irányba haladok. Akinek kell, érzi, látja és tudja ezt. Megosztom Veled a személyes tapasztalataimat. Nem kell, hogy úgy gondold, ahogyan én. Különbözhet a véleményünk. Szabadon mondhatsz igen és nemet is arra, amit írok. Sem „megmondó” ember, sem tanító nem vagyok. Írok. A lelked küszöbére teszek valamit, amivel azután azt kezdesz, amit akarsz. Megsértődhetsz, örülhetsz, ráébredhetsz. Sírhatsz, szitkozódhatsz, mondhatod, hogy fölényes vagyok, idealizált világban élek. Elgondolkodhatsz és felhasználhatod, átalakíthatod, amit tőlem olvasol. A Tiéd, minden betűjével, sorával, könnyeivel, sikolyaival, derűjével együtt. Egyet nem tehetsz. Nem lophatod el tőlem azt, ami belőlem született, mert az az enyém és akkor is az enyém marad, ha kérés nélkül elveszed és úgy adod tovább, mintha belőled született volna. Mellé teheted a fotódat, aláírhatod a nevedet, kiteheted a blogodra, a web oldaladra de attól még nem lesz a tiéd. Mert ez az életem, a tapasztalásom, a derűm, a vérem. A tollam! Személyre szabottan az enyém, különös mintázattal és erezettel. Írónak és különösen spirituális írónak lenni: szolgálat. Nem magamutogatás és nem" like" vadászat.
Az írás szent és ezt addig fogom ismételni, amíg szükséges, mert mi írók ugyanúgy tanítványok vagyunk, mint az olvasóink. Talán annyi a különbség közöttünk, hogy egy-két lépéssel előrébb járunk tapasztalásban, magasabb a rezgésszintünk és amit átéltünk, úgy tudjuk megfogalmazni, átadni, hogy azzal segítünk. Nem a személyünk népszerűsítése a cél de ezt nem azt jelenti, hogy nem tesszük szóvá, ha valaki a gondolatainkat sajátjaként terjeszti, mert ez tiszteletlenség. A szerzővel és annak szellemi "gyermekével" szemben is.Hol van itt az írói összefogás, az írói szövetség? Hol  van a szellemi érték és a szellemi biztonság? Hol van a szolgálat, szerénység, alázat? Az írás szent! Aki Mesternek nevezi magát, elbukott. És elbuktál te is, aki lopsz, névvel vagy inkognitóban, szándékosan, lustaságból vagy figyelmetlenségből. Mindegy, mi az oka.

azírásszent

Nem vagyok trendi, mert tisztaságot, tiszteletet és egyértelmű, világosan megfogalmazott kommunikációt szeretnék. Sokféleképpen lehet ma blogot írni de az már korántsem mindegy, hogy az adott blog felülete hírek gyűjtő oldala vagy saját szellemi terméket; önálló, kreatív gondolatokat tartalmaz. Mindkettőnek van létjogosultsága és mindkettőre van igény, ahogy a bulvárra és a versre is. A látszat fenntartása azonban nem megengedett. Amikor valaki másnak akar látszani, mint amire valójában képes és úgy tesz, mintha író lenne, közben valójában hírgyűjtő és/vagy gondolatvadász. A lelki, szellemi érettség ott kezdődik, amikor el tudod magad helyezni tudásban, műfajban, szerelemben, térben, időben, szóval mindenhogyan. Tudod, honnan indultál, hol tartasz most. Sem alul sem pedig felül nem értékeled magadat. Ismered az értékeidet és nyíltan, bátran, tabuk nélkül felvállalod azt, aki vagy. Tudod, mit szeretnél, milyen korlátaid vannak. Tudsz nemet mondani arra, ami nem te vagy, azaz helyesen értékeled azt, aki vagy.

Tegnap két különböző felületen saját szellemi termékükként leközölték a Cafeblogon korábban megjelent írásom a forrás és/vagy a nevem feltüntetése nélkül. Mindkét helyre írtam privát és nyílt formában is. Később az egyikük kitette a forrást, így javította a figyelmetlenségből elkövetett hibát. A másikuk törölt a saját csoportjából, hogy ne lássam, mostantól, mit posztol. Az írásomat saját portré fotójával, honlap címével jelentette meg, szépen bekeretezve, mintha az ő gondolata lenne.

Nem szeretném megszégyeníteni egyik oldalt sem, ezért nem írok neveket, mert ennek az írásnak nem ez a célja. A tettükkel mostantól kizárólag nekik van feladatuk. Az ítélkezés nem az én dolgom. Író vagyok. Leírom, amit átéltem és kizárólag azt írom le, ami megéltem és megtapasztaltam. Idealista, realista- optimistaként. 

„Beállítom a vitorlákat” , mondom ezt, utalva a mottóra, bár én született idealista vagyok.  Az irányítás, a döntés a te kezedben van, és még azt is te döntöd el, hogy velem hajózol-e és tetszik-e neked az, ahogy beállítottam a vitorlákat.

Az írás szent, aki érti, hogy ez mit jelent íróként, olvasóként, szerkesztőként, az nem lop.

Lelket lopni amúgy sem lehet....

 

Namaste!

Montorffy Letti a Csigaház Blog szerzője

 

A kiemelt kép forrása: http://szjger.hu

Fotó:Molnár Péter