Skype online coaching

Egyéni és kiscsoportos
online coaching Montorffy Lettivel

Előzetes időpont
egyeztetés szükséges:
+36 30 790 4677,
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
vagy skype üzenetben.

Keresés

Csigaház

A Csigaház Blog saját tapasztalatokon alapuló életbölcseleti írások gyűjteménye.Támogathat és erősíthet abban, hogy a magad értelmével találj rá mindarra, ami neked a legjobb.

Montorffy Letti

 

Montorffy Letti író, coach, felnőttképzési szakember bölcseleti írásai elsősorban azokhoz az emberekhez szónak, akik úgy döntenek, hogy sorsuknak nem elszenvedői és reagálói lesznek, hanem a lélek erejével és a szív bátorságával a változás útjára lépnek. Kockáztatnak és nem félnek a szenvedéstől, rosszakaróktól és kicsinyes hitetlenkedőktől. Elindulnak, mert pontosan tudják, hogy a fejlődés és a változás csak úgy jöhet létre, ha előbb saját maguk változnak. Éretté teszik szellemüket, lelküket, jellemüket, hogy teljesebb, derűsebb és harmonikusabb életet élhessenek.

 

 

Sorsfordító szabad akarat

 

magyarkikerics

Gyakran hallani, hogy valaminek jó az időzítése. Egy szerelem kibontakozásának, egy új munkának, egy szakításnak, bárminek. Azt hiszem, hogy ez nem így van. Mert, ami Sorsod része, átmenetileg vagy hosszabb időre, jöjjön bármikor, létjogosultsága lehet az életedben.

Nem az időzítéstől függ, hanem a döntésedtől, hogy helyet adsz-e, ott és akkor annak a valaminek. Befogadod vagy elutasítod. Mert nincs semmire se jobb, se megfelelőbb pillanat a mostnál. Amit elodázol az néha végérvényesen de korántsem véletlenül hullik ki az életedből.

Nincsenek véletlen találkozások és nincsenek véletlen elválások sem. Minden okkal történik. Senki sem maradhat benne annál tovább az életedben, mint ameddig melletted dolga van, és ameddig Neked dolgod van az ő életében.

Az idő fontos tényező de mindent a döntéseink határoznak meg.  A szabad akaratból születő választásaink.

 

 

Fotó:Molnár Péter

A só íze

 

Minden nap tanulok valamit és észre is veszem, látom a tanulási folyamatot, amiben aktív résztvevő vagyok. Ma már így élek. Tudatos figyelemmel. Ebből is tudom, hogy jó az út, az enyém ez az út, még akkor is, ha néha belém szakít a fájdalom. Ma már egyre kevésbé félek attól, amit a bánat vagy a csalódás okozhat bennem. Egyrészről azért, mert a csalódások mibenlétét, természetét kiismertem, másrészről pedig azért, mert úgy érzem a könnyeimben a só ízét, ahogy eddig soha. Minden nap tanulok valamit. Magamról, az asszonyokról, akik felneveltek, apámról, aki soha nem volt velem, a férfiakról, akik szerettek és akiket szerettem, a szerelemről, a barátságról, a tiszteletről. Történnek velem, bennem meghatározó események, ahogy korábban is, néha kísértetiesen ugyanúgy, mint ahogyan régen. Ez rémisztő is lehetne de már nem félelemmel kérdezek, inkább kíváncsian. Mi ebben számomra a tanítás?

A legnehezebb feladat levetni a félelmet és tisztelettel rákérdezni a saját életemre. A múltamra. Mert ha nem tisztelem a múltamat, a mellettem élők múltját sem fogom becsülni. Nem kell elfogadnom, szeretnem de tisztelnem kell, csak így léphetek tovább azon az úton, amit tanultam. Amire Prométheusz is tanított, mielőtt végleg elment. Bevallom, nem sikerül ez mindig, pedig erre törekszem de túlságosan szenvedélyes, temperamentumos nő vagyok és gyakran elsodornak és felborítanak az érzelmek. A szicíliai vér nem mentség. Van ennek jó oldala is, azt kell erősítenem. Persze nem az a célom, hogy annyira lecsendesítsem a szívem, hogy valaki mássá váljak, mert én ilyen vagyok és önmagunk őrzése éppolyan fontos, mint a fejlődésünk. Szeretném megtanulni uralni a szenvedélyem, hogy ne a körülmények vagy más irányítsa őket, csakis én. Minden nap tanulok valamit és ebben a tanulásban időről időre felébred bennem valami nagyon erős, nagyon jó érzelem, amivel képes vagyok úgy szeretni, ahogyan korábban nem. Alázattal. Tudom, mi a feladatom itt és most. A megvalósítás néha döcögősre sikerül, akadozik bennem a hálózati kapcsolat. Néha csend van bennem. Nagy csend és megállok a spirálban. Időzöm az időimben. Tudod, nem vagyok tökéletes. Nem azért adok Neked életbölcseleti tanácsokat, mert hiba nélküli vagyok. Oh, dehogy! Azért írok, azért mesélem el mi van velem, mi az, amit elértem, megvalósítottam, mert ez a feladatom, itt és most. Talán azért, hogy lásd, nem is olyan nehéz az élet és nem vagyok különb nálad csak teszek azért, hogy jobbá váljak és beismerem őszintén, ha hibáztam és tudok elnézést kérni és megbocsájtani is. Ezek előfeltételei a belső harmóniának. A leghasznosabb munkák egyike, ha önmagamon dolgozom és ennek a munkának sosincs vége. Sosem mondhatom azt, hogy befejeztem. Még a halálom is tanít majd valamire, bár a következő leszületésemben erre már nem fogok emlékezni. Nem is kell. Túl könnyű lenne, ha a születésemkor megkapnám, mi a feladat. Jó, hogy nem tudom előre, mi fog történni velem és egy útelágazásnál hogyan döntök. Ha tudnám, mit kell tennem, hová lennének azok a varázslatos dolgok, mint a váratlan, a remény, a várakozás, a megbocsájtás és a szerelem. A csoda pedig nagyon kell de sose kívülről várd mert az onnan érkező mágia vagy hamis vagy oly gyorsan elillan, mint a hajnali pára. Az igazi varázs mindig belülről fakad és te hozod létre magadból, magadban.

Úgy érzem a könnyemben a só ízét, ahogy eddig soha. Ahogy egy idegen érezheti. Egy idegen, aki már megszelídített. Alázattal, tisztelettel és feltételek nélkül szeret engem.

Ott a nő, aki anya, szerető,kéjnő és barát is egyben...

9(1)

2015. február 2-a, 0.30 perc...

45 éves lettem. Fekszünk az ágyban, összeér a combunk és a lelkünk. A párom elénekli nekem, hogy „ez a nap más, mint a többi” és kacagunk, mert csak a szöveg stimmel, a dallam emigrált de elég is, ha a szívünkben szól. Ott aztán jó sokáig és jó erősen kell annak rezonálnia, mert a bennünk lévő farkas mindig éhes. Úgy kell zengenie, hogy hajnalban az összes szarkaláb kisimuljon bennem, mert csak akkor nem fogom látni őket a tükörben, ha ott legbelül is megtörtént a változás. Nézem az arcom, ahogy minden reggel. Ráncosodom... na és, kit érdekel? Kit érdekel, hogy 45 lettem, amikor a barátaim szeretnek, a gyerekeim szeretnek, anyám mindig segít, ha baj van, a párom odavan minden porcikámért, plusz-mínusz kilóimmal együtt és akkor is képes átkarolni a lelkem, amikor hülye vagyok. Kit érdekel ezek után, hogy 45 lettem?

Itt most megállítanám a filmet, itt a tükör előtt, mert érzem, hogy kételkedsz, ott a tükör másik oldalán, Te, a másik 45 éves. Te aki, fogcsikorgatva, zokogva vonod a vállad és úgy mondod, hogy „kit érdekel”, na ez így nem fog működni. Nézd, ott egy szivárvány és az a szivárvány, mindig ott lesz feletted, 62 évesen is, és azután is, és ott volt korábban is, úgyhogy elő a nagy laza, magassarkú cipőben, rövid szoknyában vonuló lelkeddel és biggyessz magadra egy huncut mosolyt. Menni fog, mert életigenlően, életimádó vagy és minden sejted egy erotikus szimfónia. Ránc, ránc Eszter ránc....látod, mennyi minden múlik egy betűn. Egy betű, egy érzés. Mindegy, hogy ránc vagy tánc? Ez amolyan költői kérdés volt, mint billogot beleégettem a szívedbe, majd válaszolsz, ha eljön az ideje... A szavaknak ereje van, onnan bújnak elő a fejedből és ha ott jó érzések vannak, akkor jó szavak ugrálnak ki. Ezt Te irányítod. Ezek a Te műugróid. Te vagy a porondmester, Tiéd a manézs, a krétapor és Te döntöd el, hogyan szólítod meg magadat. Kedves, édes ráncaim, jó helyen vagytok ott, ahol vagytok, a szemem és szám körül, mert azt mutatjátok a lelket értő embereknek, hogy úgy öregszem, hogy közben élek. Így csupa nagybetűvel: ÉLEK! Nem túlélem az életem, mert azt ugye bárki meg tudná csinálni, és akartam én valaha is bárki lenni? Szenvedni könnyű de megváltani saját magamtól önmagam, nos, az ráncok nélkül nem megy. Neked is azt kell érezned, hogy nem vagy bárki. Különleges és érdekes vagy, aki egyben alázatos és szelíd is. „A kit érdekel” kezdetű mondatok, akkor élnek célt, ha úgy gördülnek ki a fogaid közül, úgy csúsznak ki nyelved érzékeny ízlelőin a másik elé, hogy közben azt érzed, a válladon már nem kotlik az elmúlás, kövér, lusta madara.

Derűs vagyok, mert megderített az élet. Ennyi. Hagyok napot a szenvedésnek, a könnyeknek, karcoló gondolatoknak (ezek egyébként a legkiválóbb ránckészítő kisiparosok), és azután hagyok napot a szerelemnek. Egyensúlyba hozom a bennem dúló kis záporokat, nagy viharokat a szerelemmel. Várj, bepárásodott a tükör! Megtörlöm és közben belesúgom a füledbe: szerelem nélkül nem megy semmi, mert ha nem vagy szerelmes az életbe, az erotikába, a férfihülyeségbe, a mozgásba, egy jó tejes kávéba, egy hűs Roséba nyáron, a paprikás csirkébe vagy a mozzarellás paradicsomba, akkor véged. Ahol szerelem van, ott felkarol a lendület és a szenvedély. Ahol szerelem van, ott megszűnik a félelem. Divattervező barátnőm Hanna, Tőled is ezt kérem. Rövid mondat lesz, nem bonyolult: Ne félj! Élj úgy Drágám, ahogy tervezel. Félsz, amikor tervezel? Oh, dehogy! Szárnyalsz, lüktet a véred, az arcod kipirul, hevesebben veszed a levegőt. Légy mindig az, aki akkor vagy, amikor tervezel egy új kollekciót! Ezt kívánom Neked is szöszke, ott a tükör másik oldalán. Légy az, aki akkor vagy, amikor írsz! Mert azt szerelemmel teszed. Ha az élet nincs újra meg újra átszőve szerelemmel, akkor a ráncok úgy összefirkálják királylány pofikádat, hogy még a szülő anyád is megijed tőled. Ha elhagyod magad, minden és mindenki más is elhagy. Kemény, ugye? Ezek a nőcis farkastörvények. A benned vonyító nőstény, nem akkor boldog, ha etetik, mert a megfelelés, nem boldogság. Ha mások etetik a farkasodat, akkor azok lesznek ettől elégedettek de te soha. Mindig vissza fogsz vágyni az erdőbe, akkor is, ha ott ahol vagy és ami ott és akkor vagy magadnak, mindig etetve van. Mert az nem a Te harmóniád ! Ne hagyd magad etetni! A jóllakottság hosszútávon méreg. Lelassít, aztán meghalsz.

45 éves lettem. 02.02. Ezen a napon 45 éve is hétfő volt....ez az én számom...két gyerek, két diploma, két verseskötet, két élet...A másodikat pár éve kezdtem el élni, amikor 40 lettem és sok lelki tusa után ugyanígy belenéztem egy másik tükörbe és azt kérdeztem magamtól, így akarsz élni mostantól a halálod napjáig....aztán vettem egy mély levegőt, tudod, a szívemig és azt feleltem, hogy NEM, és átléptem a tükör túloldalára... Nem számít, hogy mások mit mondanak, mivel zsarolnak, manipulálnak, ha hiszel önmagad legjobb részében, jó útra fogsz lépni, arra, ami valóban a Tiéd. Az a fontos, hogy képes legyél a türelemre, és képes legyél mélyen, katartikusan élni (mert a felszínen úszkálni bárki tud) ,és akarj megérteni, élvezni mindent. Leginkább azokat az éveket, amelyek felrajzolták a ráncaid...mert ott a derűd. Ott a szenvedélyed. Ott a nő, aki anya, szerető, kéjnő és barát is egyben és lazán feldobott lábakkal nevet az égre...

 

Fotó:Karádi Bad Zoltán

Nincs sem 7, sem 14 pontos Valentin napi tuti tipp. Egy van!

tejruha5

Senkit nem szeretnék kiábrándítani, de nincs sem 7, sem 14 pontos Valentin napi tuti tipp. Egy van, és annak az egynek egészen bizonyosan benne kell lennie ebben a napban. Ez pedig nem más, mint az EROTIKA, így csupa nagy betűvel írva. Kreatív, szenvedélyes, személyre szabott, puha és érzékeny, remegő erotika kell! Olyan, ami teljes, ami betölt minden hiányt és levegővételenként húz egyre beljebb a tiszta, vágyringató semmiségbe. Kukába a közhelyesen helyeske szívecskékkel! Unalmas és ötlettelen. Minden üzletben több kamionnyi szívet zúdítanak ránk; szívbögre, szívpárna, szívnyúl, szívmaci. Szívérgörcsöt kapok! Ebben a napban is túl sok plüss szívet szorongatunk életünk kirakatában az igazi szívvel való törődés helyett. Nem jó ez az irány, mert nem ajándék füzetben kell leírnod 10 okot, miért szereted a párod, hanem legyen inkább benned az a 10 ok - ezen a napon is - és az erotika nem tévedhet el. Ne klisékből építsd fel a hódítást, mert nem támogatja a szenvedélyt, ami reptetni tud.

tejruhák1

Tegyél valamit, ami váratlan, amire régóta vár. Leginkább az lesz az, ami a mindennapok futtatójából kilökni a párodat, úgy, hogy azonnal beleborzong, kipirul és felébreszti valós férfi erejét. Ez mágia; te férfit, ő nőt varázsol benned. Váltsd tettekre a Valentin napot! Elő a vörös színben tündöklő legszebb vágyaiddal, félelem, tabu, gátlás nélkül! Tedd olyanná ezt a napot, ami felnőtt, erotikától pihegő, érett nőhöz méltó!

 

Képek forrása:divat.hu

Temető helyett emlékek erdeje

capsula mundi1

 

Nincs ember, akit időről időre ne foglalkoztatna a halál és az elmúlás gondolata. Leginkább sajnos kizárólag negatív aspektusból gondolunk rá, mert úgy szocializálódtunk, hogy halál nem az élet része. Az életen kívül van, tehát csakis valami rossz lehet. Még annak a lehetőségét sem kaptuk meg, hogy mindenféle minősítés nélkül, nem fájdalmasabb, kevesebb, csupán más legyen. Ne döbbenetes, félelmetes, érthetetlen. Az ősi népeknél a halált, az élet természetes részeként ugyanúgy tisztelték, mint a születést. A temető szent hely volt, maga a temetés módja is.  A halottnak megadták a tiszteletet, azaz minden szempontból méltón engedték utolsó útjára. És valóban elengedték! Ez nagyon fontos, mert akit nem tudunk elengedni halála után, az az ember bennünk bolyong minden energiájával együtt. Így magunkban cipeljük a kínzó fájdalmat, hiányt és ez blokkolja a különböző életterületeinket és gátol minket a fejlődésben. A modern kor embere a halállal nem tud mit kezdeni. Igazából az élettel se, ezért nem értheti, hogy ez a kettő milyen szorosan összefügg. Magház és héj de nem eldobható, hanem védelmet, biztonságot adó burok. Véd az elmúlás elleni állandó szorongástól. Mert nemcsak a halállal az elmúlással sem tudunk mit kezdeni. Soha nem látott méreteket  öltött a test fiatalon tartása. Szó szerint minden áron. A plasztikai sebészet fénykorát éljük. Ami ráncos, öreg, kopott, fénytelen azt javítani kell, mert minden értéktelen, ami nem hamvas és üde. A test szabása tehát nemhogy elfogadható, hanem, bizonyos körökben mára alapszintű követelmény lett. Hála az égnek ezzel párhuzamosan elindult egy másik "forradalom" is, amely a lélek és a szellem változását, fejlődését szorgalmazza. Egészen pontosan a szellem, lélek, test egységében megvalósuló harmóniát. Amelyben aktív, tudatos részesei vagyunk a természetnek és önmagunk fejlesztésének. A természetvédelem és a természettel való harmonikus egység megteremtése mára ugyanolyan fontossá vált, mint a fiatalság eszement apoteózisa.

 

capsula mundi 3

 

Talán, többek között ez a gondolat is vezérelhette az olasz Anna Citellit és Raul Bretzelt, akik kitaláltak egy újfajta temetkezési módszert.  Az eljárásnak  a "capsula mundi" nevet adták. Ennek lényege, hogy az az ember, aki még életében emellett a temetkezési eljárás mellett dönt, kiválaszthat egy facsemetét, amit a halála után a kapszulája fölé ültetnek. A kapszulában a halott testét magzati pózban helyezik el, így adják vissza a természetnek. Anyaméhből jöttél a világra, térj tehát vissza oda és válj eggyé a természettel, amelynek életedben s így halálodban is része vagy.

 

capsula mundi 4

 

Ez a fajta temetkezési eljárás nem az elmúlást, a visszavonhatatlanságot, a hiányt erősíti az elhunyt hozzátartozóiban, hanem az élet örök körforgásának természetes elfogadását. Az újjászületést. Szerettünk lelke ezután egy fában él tovább, nem egy hideg sírban fekszik. A hozzátartozók nem egy szomorú, kő és márványsírokkal zsúfolt temetőbe járnak emlékezni, hanem egy szent erdőbe. A temető helyett az emlékek erdejébe.

 

capsula mundi 5

 

Racionális megközelítésben több kérdést is felvett ez az új módszer? Korábban hallottuk, hogy nincs elég helyek a temetőkben és nincs hely újabb temetők kialakítására, ezért idővel megszűnik a koporsós temetkezés. Környezetvédelmi szempontból egészen bizonyos, hogy az ilyesfajta erdők telepítése hasznos lehet, viszont a helyhiányt nem oldja meg.  Akkor mi a célja az anyaméh temetkezési eljárásnak?

"capsula mundi" üzenet, kiáltás a világnak, annak elfogadásáért, tudomásul vételéért, hogy a halállal nem ér véget az élet, csupán egy másik formában nyer jogosultságot a létezésre. Spirituális gondolkodású, életvitelű emberek, akik hisznek a reinkarnációban bizonyára előnyben fogják részesíteni a kapszulás egyesülést a természettel. Az ortodox hívők valószínű, hogy továbbra is a saját hitünkhöz, vallásukhoz és hagyományrendszerükhöz igazodva búcsúztatják a halottaikat.

 

kapsula mundi2

 

Felmerül a kérdés, hogy ennek az olasz párosnak miért vált fontossá, hogy bevezesse ezt az újfajta temetkezési eljárást. Korántsem hiszem, hogy csak az újítás, figyelemfelkeltés volt a cél és azt sem, hogy merkantilista szemléletmód vezérelte őket. Bár az is igaz, ezt a hírt, mindenki úgy értékeli, ahol éppen a lelki, szellemi fejlődésében tart. Így megeshet az is, hogy közömbösséget, teljes elutasítást, sőt felháborodásra idézhet elő. Az organikus temetkezésnek nincs köze semmilyen valláshoz, felekezethez, hagyományhoz. Kizárólag a lélek szabadságához, nagyságához, szentségéhez van köze. Talán új hagyományt akar teremteni. Talán az egyre terjedő tudatos létezésünk,  szellemi fejlődésünk szerves része kíván lenni. Egy biztos; a halálhoz való viszonyunk nem lehet közömbös, akár spirituálisan gondolkodunk, akár nem.

 

Inspiráció és fotók: www.erdekesseg.hu/szent-erdo