Csigaház

A Csigaház Blog saját tapasztalatokon alapuló életbölcseleti írások gyűjteménye.Támogathat és erősíthet abban, hogy a magad értelmével találj rá mindarra, ami neked a legjobb.

Montorffy Letti

 

Montorffy Letti író, coach, felnőttképzési szakember bölcseleti írásai elsősorban azokhoz az emberekhez szólnak, akik úgy döntenek, hogy sorsuknak nem elszenvedői és reagálói lesznek, hanem a lélek erejével és a szív bátorságával a változás útjára lépnek. Kockáztatnak és nem félnek a szenvedéstől, rosszakaróktól és kicsinyes hitetlenkedőktől. Elindulnak, mert pontosan tudják, hogy a fejlődés és a változás csak úgy jöhet létre, ha előbb saját maguk változnak. Éretté teszik szellemüket, lelküket, jellemüket, hogy teljesebb, derűsebb és harmonikusabb életet élhessenek.

 

 

Történetünk.... 34 fontos szó felhasználásával...

ÍRJUNK EGYÜTT! 

Legyél az írótársam!  A feladat a következő. Kapcsold be a kedvenc meditációs zenédet vagy menj ki sétálni a levegőre. A lényeg, hogy csendesítsd le az elméd. Figyelj a légzésedre! Majd idézd fel minden ítélkezést és önbántalmazást mellőzve, mi az a probléma, amellyel már évek óta küzdesz de nem tudtad még megoldani. Majd írd le az első szót, ami ezzel kapcsolatban eszedbe jutott. Kérlek, csak egyetlen szót küldj! Ne többet!
Annak hitében, hogy mindannyian egy morfogenetikus mezőben vagyunk, a szavaitokból valami olyan írás fog születni, ami remélhetőleg azoknak, akik elküldik azt az egy szót, valamilyen formában segíteni fog. 
A tervem az, hogy a 60 perc alatt elküldött szavak felhasználásával írok nektek valamit.  

Ime, a történetünk...34 fontos szó felhasználásával... 

Sokáig nem tudtam, valójában mit is jelent pontosan a tisztelet (1). Itt elsősorban önmagam tiszteletére gondolok. Arra, hogy mennyit érek magamnak úgy általában, és a házasságban (2), abban, amiben majd két évtizedig éltem. Mennyit érek, mint édesanya (3), mint nő, mint feleség. Tudom-e tisztelni a saját vágyaim, céljaim, szabadságom. Kell-e a saját életem annyira, hogy tegyek is érte teljes szívvel, hittel. Érzek-e megbánást (4) azért, mert sokáig nem tudtam, hogyan szeressem magam? Hazugság (5) lenne azt állítanom, hogy nem. Viszont az elmúlt 5 évben arra is rájöttem, ha hagytam volna magam az elnyomásban (6) -amelyre persze én adtam engedélyt- mostanra nem érezném, hogy élek (7). Fizikailag persze létező lennék. Avatatlan szemnek élő de az önmagamban vetett hit (8) nélkül sose tudtam volna felépíteni egy tiszta, intim, erős, bizalmas, kölcsönösségre épülő párkapcsolatot (9). Belső utazásaim során megtapasztaltam, hogy miben rejlik az én támogató reményem (10). Végre észrevettem az erősségeimet is. A gyengeségeimet pedig megtanultam értékelni. Fájdalmat, csalódást, bánatot laza lélektartással (11.) kezelni. Megtanultam, hogy csak az lehet a miénk, amihez nem ragaszkodunk görcsösen. És éreztem is, mit jelent a valódi elengedés (12). Megbocsájtottam azoknak, akik nagyon sok fájdalmat okoztak nekem. Társ (13) lettem. Önmagam legjobb társává, mert csak így lehettem valaki másnak is a legjobb társa. Önbecsüléssel (14). Kétségek (15) és a megfelelés (16) kényszere nélkül egyszer csak megérkezett hozzám a saját magam iránti elköteleződés (17). Nem volt több hezitálás (18), ítélkezés (19) bennem. Tudtam, hogy mit szeretnék és azt is, hogyan képviseljem magam úgy, hogy ne érezzem azt, bizonytalan (20) vagyok és félek. És ekkor rám talált a szerelem (21), és katalizátorként kirobbantott a kényelmi pozíciómból, ahol már kezdtem elhinni, hogy megoldottam mindet és nincs több feladatom. Pedig ott kezdődött a neheze. Az igazi! Mindenből! Az örömből, katarzisból, bánatból (22), a halogatás (23) gyötrelméből. És százszor feltettem egyetlen kérdést, úgy hogy közben már elindultam: Merre (24)? Pedig az út világosan ott volt előttem, mégis gyötrelmes kettősséget (25) éltem át. Igazi-e a valódi és valódi-e az igazi és miért fáj az, ami jó. Ekkor megérkezett valaki az életembe, aki azt mondta, tudom-e mi az az ikerláng (26) és mire tanít? Arra gondoltam, hogy zokogni és szenvedni biztosan megtanít, bárki legyen is az. Az elengedés (27) tanítását akkor még nem láttam, mert tévesen csak a saját szenvedésemre koncentráltam, és csak arra figyeltem, mi az, amim nincs, amit az élet elvett tőlem, és nem arra, mi az, amim van. A szenvedés sok új felismerést adott. Erősödtek a képességeim. Nem tudtam, hogy mi az a telepatikus kommunikáció (28) de ösztönösen alkalmaztam. Amikor szembesültem vele, hogy tudok üzenni másnak, anélkül, hogy kinyitnám a szám és beszélnék, arra is rájöttem, hogy érzem Őt, akit akkor az életemnél is jobban szerettem. A fájdalmát, az örömét, a bánatát. Érzem a lelkét. Újra rám talált az elengedés (29) és a felismerés: a derűmhöz, erőmhöz, lendületemhez, békémhez nem kell semmi abból, ami mások megítélése (30) szerint helytelen. Nem kell megfelelnem senkinek!Türelem (31) kell de az nagyon! Elsősorban magamhoz. A hibáimhoz. A tévedéseimhez. Mindenhez, ami én vagyok. Azután másokhoz is. Érzékeltem, hogy minden, amit gondolok elraktározódik az elmémben és képes vagyok önvizsgálatot (32) tartani és irányítani mindazt, amit gondolok, látok és érzékelek. Képes vagyok meditálni és agykontrollt (33) végezni akár nap, mint nap, ha szükséges. Érezni, látni, tudatosítani, hogy mi is van az én elmémben, és miért sikoltozik az egóm, ha úgy érzi bántva van és legfőképp kinek szól ez a műsor? Hogyan kiált, ha kritikát kap? Mi ellen harcol és miért? De a legfőbb tanulság az volt, amikor beláttam, hogy a tartós örömöm (34) mindenféle küzdőtéren túl létezik, és halkan fütyörészve várja, hogy játsszak végre vele.

Köszönöm a közös munkát! 

Montorffy Letti

író, coach, tréner

 

A NŐ IMÁJA AVAGY A NŐ 12 ÚTJA...

 

 A NŐ IMÁJA AVAGY 12 ÚTJA...

1. Az anyaméhben lebegek. Hallom Anyám hangját és érzem a biztonságot. A bennem lévő erőnek és szeretetnek bástyája, alapja ez a hely, ahol minden érzés csendes, ugyanakkor rendíthetetlen és támogató. Ennek a helynek egész életem során mindig adok teret és energiát a szívemben és megengedem magamnak azt a a bőséget, amit ez az erő adhat nekem. Az anyaméh erejét, tartását.

2. A világ, amelybe megérkezem hideg, idegen és én nem tudok mást csak ordítani és félni, mert nem ismerem, mi az, ami vár rám idekint. Kétségbeesett vagyok és keresem a helyem és sokat sírok, mert éhes vagyok és minden érintésben Anyám testének melegét és biztonságát keresem.

3. Azután lassan megtanulom ennek a világnak a határait és megismerem a mélységeit, magasságait. Így a saját magam határait is elkezdem érzékelni, amelyet először még erővel, szélsőséges érzelmekkel, a testem és saját szükségleteim hiányából fakadó érzetekkel próbálok érvényesíteni.

4. Amikor először rámosolygok Apámra, és megérkezem a kisbaba létem csodás világába, látom, hogy egy mosollyal és szelídséggel többre jutok, mint gőggel, akarattal és hangos üvöltéssel. És ezt az információt rögzítem, hogy később, női létezésem bármelyik nehéz időszakában elő tudjam hívni. A szelídség, kedvesség és alázat megtanít engem arra, hogy a befogadást, az elfogadást és a tiszta intim kapcsolódást a legmagasabb szinten éljem meg, hogy később bármilyen helyzetbe is sodortatom magam képes legyek erre emlékezni és tudatosan alkalmazni azt, amit itt megtanultam.

5. Kislányként feszegetem a határaim, hisztizek és duzzogok, ellenállok. Türelmetlen és önző vagyok. A világból nem látok többet, csak annyit, ameddig az árnyékom ér, és azt gondolom, az árnyékom jelenti a mindenséget és utána már semmi sincs. Azután szépen lassan megtanulom, hogy vannak körülöttem más árnyékok, más lelkek, más formák, más nézőpontok. Még nem tudom, hogy ez mit jelent és nem is nagyon tetszik nekem de felfogom, hogy nem csupán én és a vágyaim létezünk. Alkalmazkodnom kell másokhoz is. A bennem tomboló, szenvedő, szorongó csajt, szenvedő kamaszt is szeretem és elfogadom, mert ők is az én részeim. Bennem élnek és segítenek, amikor kérem annak a ragyogó és csodás nőnek, akivé váltam, és akivé bármikor újragondolhatom magam, ha nem tetszik az, amit látok, amikor belenézek a tükörbe. Nem nézem le, nem szégyenlem, nem alázom meg és nem bántom se szóval, se tettekkel magamat. Tudom, hogy minden részem, minőségem egyformán fontos.

6. Fiatal nőként a férfiak jelenlétében megérzem nőiességem erejét, hatását és ettől hirtelen megijedek és félénk és zavart leszek. Furcsa döntéseket hozok. Elmenekülök onnan, ahol szeretnek és vonzódom emberekhez és helyekhez, amelyek nem jók nekem, mert megengedem, hogy ártsanak nekem. Közben tudom, hogy minden csalódásra szükségem van és belemegyek a nagy szerelemi bánatokba. Megtanulok zokogni és megtanítom magam, hogy hogyan mossam könnyekkel ragyogóra a szívemet, amely majd alkalmassá tesz engem a tiszta, hiteles férfi energiájának felismerésére és beengedésére.

7. Érett nőként elkezdem becsülni magam. Belátom, hogy a nem döntés is döntés és azt is, hogy az akciókban fejlődök, a reakciókban csak sodródom. Elkezdem szeretni azt a nőt is magamban, aki csalódott, szenvedett és padlóra került és akit hagytam elbukni. Azt, akinek megengedtem, hogy szorongjon és és elhitesse magával, hogy nem kell senkinek. Nem szép, nem okos, nem szerethető és ő az egyetlen, akinek soha semmi nem sikerül, amit igazán szeretne.

8. Mielőtt még nagymama lennék megtanulom szeretni magamban valamennyi tökéletlen részemet, hibámat, tévedésemet, mert csak ezekből tanulhatok újra meg újra szeretni és bízni. Sosem feledem az anyaméh ősbizalmát, a belső gyermekem kreativitását és a valamennyi megélt női minőségemben tapasztalt fájdalmat, mert a férfit, aki mellém szegődik végül, csak így, ezzel a tudással és megengedéssel leszek képes érteni, szeretni, feltételek nélkül elfogadni. És tudni azt, ő csak hozzátehet jóságával a ragyogásomhoz de nem tőle kapom azt. Az erőm az enyém. Bennem van és az anyaméh állapot előtt is bennem volt, mert nem része a testemnek. A szellemem, elmém, lelkem, gondolatom része.

9. Akkor megérkezem az anyai minőségbe és háttérbe szorítom egy időre a szexistennőt, a társat, a nimfát, a kéjnőt azért, hogy megtapasztaljam és megértsem a teljes feladásnak, megnyílásnak, ego megsemmisülésnek, lelki, szellemi rugalmasságnak, hatékony változás kezelésnek és odaadásnak a mágiáját, hogy utána teljesebb, bátrabb, magabiztosabb, alázatosabb társ, feleség, szerető gésa és anya lehessek.

10.Valamennyi női minőségem teljes megélésével, elfogadásával elkezdem birtokolni a tudást, amit nem látok mindig a szememmel, de tapintom és érzékelem az elmémmel. Lelkemmel, szívemmel mindazt, ami jó nekem és szelíden mondok nemet mindarra, amire már nincs szükségem. Megköszönve a tapasztalást, amit kaptam. Elkezdem megérteni és alkalmazni, mit jelent a hála és a megbocsájtás. Támogatom magamban a jót és fejlesztem azt, amiben gyengébb vagyok és mindezt ítélkezés és önbántalmazás nélkül teszem.

11.Tisztelem minden földön élő valamennyi asszony ősi energiáját, hitét, önbizalmát és feltételek nélküli ősbizalmát. Tisztelem a Földanyát, Pachamamát és bátran elfogadom a segítő energiáit és felajánlom cserébe a saját erősségeimet, amivel támogathatom akár az Univerzumban létező valamennyi női attriobútumot.

12. Örökké élek a lányomban, gyermekemben, ahogy anyám él bennem és én őbenne. Lányom lányai, és gyermekei pedig majd saját lányaikban, unokáikban! Ámen!

 

Montorffy Letti

író, coach, tréner

 

 

Kép forrása: Stílusblog

Anya! Apa! Kérlek, bocsássatok meg nekem!

Ha hiszel abban, ha nem, hogy a szüleidet te választod, akkor is tudnod kell, hogy a szüleiddel szemben viselt haragod, neheztelésed kihat az egész életedre és a gyerekeid életére is. A vér szerinti kapocs elrendeltetett. Nem írhatod felül. Sem sértettséggel, sem elégedetlenséggel, sem szemtelenkedéssel. Semmivel se írhatod felül. Ha az az ember vagy, aki valamiért harcban áll a szüleivel vagy az egyikkel vagy a másikkal, esetleg mindkettővel, akkor a feladat adott. Meg kell értened, miért őket választottad. És ennek a megértésnek nem fejből, nem a racionálisan felfogható magyarázatokból kell megérkeznie hozzád. A szívedet hallgasd meg! A megbocsájtás azért fontos, mert a harag bepiszkítja a szíved és koszos szívvel nem lehet egyetlen vélt vagy valós sérelmet sem elengedni. Nem lehet megérteni, meglátni azt, ami bánt, miért bánt. Ha a fájdalmaidra újabb fájdalmat raksz, nemcsak önmagadtól, a belső barlangban élő, isteni énedtől zárod el magadat de a szüleidtől és mindenki mástól is. Az út egyedi. Nincs tanácsom arra, hogyan jutsz el a háláig, a köszönetig, csak azt tudom, hogy mindezt tiszta szívvel kell megcsinálni. Lehet kicsit együgyűnek tűnik ez a tiszta szív dolog de ennek ellenére így van. A megbocsájtás új felismeréseket ad. Változást. Egyiket a másik után. Szemed, füled lesz arra, amit korábban nem akartál meghallani, meglátni. Nincs receptem de egyet biztosan tudok. Mindig azt nézd, hogy az erősségeidben hol vannak ők, a szüleid? Ott van-e a szeretetre való képességedben az anyád és az apád. Mert ez a legtöbb. A szeretet.

Hosszú, szövevényes és bolyongó útjaim végén újra és újra ide érek ki a sötétből. Ide, ahol a bennem lévő isteni lakozik. És a szeretet. A szeretet, amelyet tőled kaptam Anya és a szeretet, amelyet belém vetettél Apa. A szeretet, amely a ti szerelemetekből született. A szeretet, amellyel minden idegent át tudok ölelni. A szeretet, amely megbocsájtást, megértést és feloldozást ad nekem. Egyetlen vita, veszekedés, fájdalom, sértettség, meg nem értés, hiány sem számít, mert a legtöbbet megkaptam tőletek, amit egy gyermek kaphat. És ez a szeretet. Úgy szerettek engem, ahogy ember ezen a földön sose lesz képes, és én ebből a csodálatos, apadhatatlan erőből táplálkozom nap, mint nap.

A ti szeretetetek tesz fontossá engem. Ebben a szeretetben elhiszem, hogy nélkülözhetetlen része vagyok a világnak és mindenkinek, aki mellettem van. 47 éves vagyok. Néhány nap múlva itt a Karácsony, és olyan hálát érzek a szívemben, amit gyermek csak érezhet a szülei iránt...én az örök háborgó, lázadó, duzzogó kisgyereketek. Kérlek, bocsássatok meg nekem! Bocsáss meg Anya, hogy ezt nem láttam eddig! Bocsáss meg Apa, hogy képtelen voltam téged hosszú évekig kioldozni a haragom kötelékéből. Mindketten megadtatok nekem mindent ahhoz, hogy az a nő lehessek, aki észreveszi és megcselekszi, azt, amiért megszületett. Az erőm a ti erőtök.

Az irántatok érzett hálám végtelen és örökös, akár a szeretetem.

Folytatom, amit ti nem tudtatok befejezni és megváltoztatom, amit nektek nem sikerült.

Lányotok,

Zachár Nikolett

 

Anya és Apa

Cukrozott eper és állva hintázás avagy miért olyan fontosak gyermekkorunk szép emlékei

Vannak ízek, illatok, mozdulatok amelyek örökre belénk ívódnak. Az évek fogynak, a vágyaink tisztulnak, a szívünk lágyul vagy épp keményebb lesz de ezek az emlékek sosem törlődnek ki. Évtizedekkel később is ugyanazt az érzést hozzák ki belőlünk, mint amikor először átéltük. Gyerekkorunkból sok ilyen emléket őrzünk a lelkünkben, ami jó, ringat és biztonságot ad. Nekem az egyik ilyen gyermekkori emlékem a cukrozott eper íze. Szerettem, ahogyan az eper leve a hófehér porcukorral rózsaszín sziruppá összeáll a tányérban és ízével kiegészíti a gyümölcs zamatát. A cukrozott eperben benne volt minden, ami képessé tett arra, hogy a jelenben élvezzem a pillanat aromáját. Elvesztem az édes ízekben, illatokban, a színekben, a szirup ragacsos tapintásában, ahogy csak a gyerekek képesek belezuhanni a mostba, és megélni a vágyaikat. Minden pillanatot átélnek, minden érzékszervükkel, és közben nem agyalnak sem azon, hogy mi volt a tegnapi szomorúság, sem azon, hogy mi lesz, ha elfogy az összes cukrozott eper a tányérról és az ujjukról lenyalták az összes az édes, enyves szirupot. Nincs múlt és nincs következő pillanat. A jelen van minden egyes percben és azután újra a jelen.

A fotón én vagyok látható 1974. nyarán 4 évesen Balatonon.

 

A másik fundamentális emlékem az állva hintázás élménye volt. 4 évesen, amikor ezt senki másnak nem engedte meg az anyukája de nekem igen. A repülés élménye, a szabadság, hogy olyat teszek, amit más nem, meghatározó volt már akkor is. Emlékszem a balatoni szél illatára, ahogy simogatta a bőröm, a magabiztos érzésre a hinta tetején. Repülök és azt érzem ott maradnék örökre ebben a repülésben. Egyensúlyban tartani magam a hintán állva nekem egyszerű. Ugyanakkor izgalmas és váratlan is. Ügyes vagyok és tehetséges. Hiszek magamban. Tudom, hogy nem fogok leesni sosem. (és valóban soha nem estem le, pedig sokat hintáztam így, sőt ki is ugrottam belőle előre egy homokozóba, átéltem a vágyat, hogy repülök, mert ez voltam én és ez vagyok ma is!)

Hol lángos, hol sült hekk, hol főtt kukorica illatú volt a szél. Néha csukott szemmel szárnyaltam, és minden anyuka engem csodált, hogy milyen ügyes ez a kislány. Színpadom voltam egy alig egy négyzetméteres deszkán, és nekem ez jó volt, erőt, hitet és élményt adott.

Két napja a lányom megkérdezte, ha választhatnék 3 különleges képesség közül, melyiket választanám. Víz alatti lélegzés, repülés, teleportálás. Kapásból a repülést mondtam, pedig azóta, hogy állva hintáztam 43 év telt el!

A gyerek, minden gyerek ismeri a boldogság valódi forrását és nemcsak ismeri, hanem naponta meg is éli azt. Nem ereszti el, mert érzi, hogy szüksége van rá. A játék izgalmát, élményét, spontaneitását, a mindennapi életét építi fel belőle.

És ez a gyermek ott él benned most is! (Ahogy írom ezeket a sorokat libabőrös lesz a karom, a lelkem, a szívem de még az elmém is, és kedvem támad újra állva hintázni!)

Ha szomorú, kedvetlen és motiválatlan vagy itt az ideje, hogy utazz egyet a gyermekkorodban és keress egy olyan élményt, amit nagyon szerettél. Amiben minden érzékszerveddel benne voltál és ebben az élményben az lehettél, aki vagy. Van, ami sosem vész el belőlünk, csak megfeledkezünk róla, pedig életünk kérdéses vagy nehéz pillanataiban segítségül hívhatjuk.

 Ugyanakkor, én hátulról, mert látni szerettem volna, hogyan néz ki a hajam, abból a szemszögből, ahogy mások látják.

Verbális bántalmazás okai, fajtái óvodában, iskolában, bárhol...(első megjelenés a Vasárnap Magazinban)

Egy ideje fókuszba kerültek a különböző bántalmazások, családban, iskolában, egy adott közösségben (pl. sportegyesületben, szakkörben) elkövetett bántalmazások. Kiemelten a verbális erőszak is. Nők, férfiak, vallás, származás, nemi indentitás ellen elkövetett abúzusa*. Végre folyamatosan írnak a témáról, ébren tartják és ez nagyon jó, mert megoldás csak így születhet. Beszélgetéseket kezdeményeznek, felméréseket végeznek, tanulmányokat készítenek arról, hogy a bántalmazás nem csak fizikai síkon történhet. A közgondolkodásban ennek a felismerésnek a tudatosítása nagyon fontos és szükséges előrelépés. Egyrészről azért, mert sokan éltek/élnek vagy nőttek/nőnek fel bántalmazó közegben úgy, hogy nem is tudtak/tudnak róla, hogy őket bántalmazták vagy éppen most is bántalmazzák.

A fizikai sérüléseknek egyértelműen látható jelei vannak. Kék és lilás foltok, sebek, duzzanatok. Egy idő után nem lehet eltakarni az árulkodó jeleket. Más a helyzet viszont a verbális bántalmazással. Hiszen annak is sok árulkodó jele van de első látásra ezeket nem lehet észrevenni. Ezért is fontos, hogy mindenki felismerje, ha bántalmazásban él, akkor is, ha nem verik meg naponta.

 

Bántalmazott az a gyermek vagy felnőtt, aki meghatározható gyakorisággal, hónapokon vagy éveken át elszenvedi a fizikai azaz testi és/vagy lelki azaz verbális bántalmazást. A hangsúly a rendszerességen van!

 

A szóbeli bántalmazás határvonala vékony. Sokszor nehezen érhető tetten az erőszak elkövetése, különösen akkor, ha szülő, edző, pedagógus teszi ezt a gyermekkel. Akire a gyerek felnéz. Anya, Apa, a Tanító néni nem lehet rossz, ők okosak és mindent tudnak, mert már felnőttek. Biztos igazuk van, és én vagyok rossz. A gyerek sok esetben nem hiszi el, hogy ahogyan viselkednek vele az helytelen. Felmenti a szüleit, mert feltétel nélkül bízik és feltétel nélkül szeret. A hátár az autokratikus* nevelési attitűd és a bántalmazó attitűd között nagyon vékony. Ha valaki folyamatos szóbeli bántalmazásban nőtt fel, elfogadott lesz számára, ha utána a párkapcsolatában is bántalmazott lesz vagy épp bántalmazóvá válik. Azt hiheti, hogy amit tesz nem helytelen, nem lehet az, mivel a saját szülei is így nevelték.

Mindenképpen megkülönböztetném a szándékos, tudatos bántalmazást, a tudattalantól. Bármilyen okból, akarva vagy akaratlanul mások bántalmazása nem elfogadható. Ettől függetlenül a szándék eredetét, okát mindig ismerni kell, akkor is, ha ez egyik bántalmazót sem menti fel a felelősség alól. Létezik olyan, hogy egy szülő a lehető legjobb szándékkal de folyamatos szóbeli bántalmazásban nevel fel egy gyermeket, pusztán azért, mert nem tudja, hogy amit csinál, és ahogyan csinálja az bántalmazásnak minősül. Mindenki csak azt tudja továbbadni, amit tud, ahogyan és amennyire megvalósult, például szülőként. Kevesek képesek arra, hogy felülírják a rossz családi mintákat és más utat kövessenek, mint amit ismernek.

Amikor óvodai és/vagy iskolai bántalmazást vizsgálunk, ahol gyermek bántalmaz egy másik gyermeket, mindig a szülővel kell elsősorban foglalkozni. Hiszen a gyermek egy adott viselkedési mintára reagál, másolja azt vagy éppen lázad ellene.

 

Bántalmazó gyerekek óvodában, iskolában

 

Miért bántalmaz egy gyermek rendszeresen egy másik gyereket? Több oka is lehet, egy biztos, ha ilyet tapasztalunk azonnal szóljunk az adott közösség vezetőjének és mindenképpen kérjük szakember segítségét, mert a rendszeres bántalmazás személyiség torzuláshoz, agresszióhoz, mentális zavarhoz, szélsőséges esetben akár öngyilkossághoz is vezethet. Nézzünk néhány jellemző okot a teljesség igények nélkül. Mitől válhat bántalmazóvá egy gyerek?

 

  1. Otthon maga is bántalmazott, akit a szülei verbális vagy /és fizikai bántalmazással nevelnek. A tanult mintát viszi tovább vagy épp megpróbál ellenállni annak az agresszió eszközeivel élve, mert csak azokat ismeri.
  2. Magányos, szülei nem beszélgetnek, nem játszanak vele, nem kap teljes figyelmet. Az erőszak a figyelemfelkeltés eszköze lesz.
  3. Szeretet hiányos és a dominanciával, verbális, esetleg fizikai bántalmazással próbál szeretetet kapni.
  4. Önbecsülése, önbizalma megerősítésére használja a bántalmazást.
  5. A családon belül nincs őszinteség. A hazugság, elhallgatás elfogadott viselkedési minta. Ez frusztrálja a gyermeket és feszültségét mások bántalmazásában vezeti le.
  6. Otthon nem beszélhet az érzelmeiről, mert megszégyenítik, esetleg kinevetik. Ezért a közösségben ő is megszégyenít, megaláz másokat, ezzel próbálja a saját rossz érzéseit csökkenteni.

 

A szóbeli abúzusról tudni kell, hogy valós célja, nem a probléma megoldása, konszenzusra jutás, hanem az, hogy a bántalmazó állandó kontroll alatt tartsa a bántalmazottat és dominanciát szerezzen felette. Ez lehet tudatos, azért csinálja, mert fél, hogy ha elveszti a kontrollt, akkor elveszti a másik szeretetét is. Általában az ilyen embereknek/gyerekeknek kicsi az önbecsülésük, önbizalmuk. Úgy nőttek/nőnek fel, hogy valamelyik /esetleg mindkét/ szülőnek folyamatosan bizonyítani kellett/kell és úgy érezték, soha nem felelnek meg, nem lehetnek elég jók. Megosztott figyelmet kaptak, azaz beszélgetésben nem néztek a szemükbe, nem érintették meg őket, nem kaptak támogató kérdéseket. A minta, amit tanultak az, hogy a kontroll jó, a dominancia jó. Mert hatalmat ad, és ebben a hatalomban érzik magukat biztonságban.

A szóbeli bántalmazás fajtái

 

  1. Számonkérés, elszámoltatás

    – a bántalmazó napi szinten számon kéri a bántalmazottat, hol járt, kivel és mit csinált, a rábízott pénzt rendszeresen elszámoltatja

    – a bántalmazó azt érezteti a bántalmazottal, hogy nem érdemes a bizalmára

  2. Féltékenység

    – mindenre és mindenkire féltékeny, ami a másiknak örömet okozhat és ennek napi rendszerességgel erőszakos kommunikációban hangot is ad

  3. Titkolózás, elhallgatás

    – a bántalmazás abban nyilvánul meg, hogy rendszeresen megvonja a másiktól az intimitást, az alapvető érzelmi szükségleteket, a bizalmat és a valós párbeszéd lehetőségét

  4. Megszégyenítés, megalázás

    – a bántalmazó célja, hogy a másik pozícióját, értékeit, közösségben elfoglalt helyét gyengítse

    – önbizalmát, önbecsülését elvegye

  5. Hibáztatás, vádaskodás

    – az elkövető olyasmivel vádolja az áldozatot, amit el sem követhetett, mert hatáskörén kívül esik

  6. Megfélemlítés

    – a másik gyengeségeit arra használja, hogy félelemben tartsa és ezáltal uralkodni tudjon felette

  7. Ítélkezés, kritizálás, sértegetés

    – ok nélkül is negatívan, sértő szavakkal bántja a másikat, ítélkezik felette, leszólja és kritizálja gondolatait, döntéseit

  8. Parancsolgatás

    – kérés, megbeszélés, egyeztetés helyett parancsokat osztogat

  9. Erőszakos düh

    – degradáló, káromkodó szóhasználattal leszólja a másikat

  10. Elfelejtés

    – megígért dolgokat rendszeresen elfelejti megcsinálni, majd azt hazudja, hogy ő ilyet soha nem ígért

  11. Tagadás

    – mindenbe és mindenkibe beleköt

    – a másik érzéseit, realitását, gondolatait elutasítja, megkérdőjelezi a legegyszerűbb hétköznapi cselekvésekben is

  12. Tekintély rombolás

    – a bántalmazó célja, hogy a másik megítélése egy adott közösség szemszögéből kizárólag negatív legyen

  13. Túlzott figyelemkövetelés

    – nem tartja tiszteletben a magán- és intim szférát sem időben, sem térben

    – naponta többször telefonál, üzeneteket küld, és ha nem kap azonnal választ erőszakos dühvel reagál

  14. Viccként megfogalmazott szóbeli bántalmazás

    – a bántalmazó rendszeresen valamilyen sértő dolgot viccbe csomagol

  15. Lekicsinylés, bagatellizálás

    – a bántalmazó a másik tetteit, vágyait, érzéseit lényegtelenné teszi

  16. Beszélgetés bojkottálása, téma elterelése

    – a titkolódzás egyik fajtája

    – az abúzust elkövető szabja meg, miről lehet beszélni és mennyit

  17. Érzelmi manipulálás különböző fajtái

    – a másik érzékeny pontjára próbál hatni nem odaillő érzelmek felerősítésével, mint pl. a lelkiismeret-furdalás, önvád, szégyen érzése

 

Kerüljük a visszatámadást, a védekezést és a vitatkozást. Ezzel csak alkalmat adunk a bántalmazónak egy újabb támadásra. Ha mi vagyunk bántalmazottak, vizsgáljuk meg, mi ebben a helyzetben számunkra a tanítás. Beszéljünk róla bátran, nyíltan és álljunk bele teljes hittel abba az erőbe, hogy senkinek sincs joga ahhoz, hogy erőszakot vegyen rajtunk. Vegyük észre, ha bántanak minket, adjunk hangot ennek, és lépjünk ki belőle. Ha a gyerekünket bántalmazzák, jelezzük ezt a másik szülőnek, közösség vezetőjének. Kezdeményezzünk párbeszédet. Ha szükséges, kérjük szakember segítségét, hogy gyermekünk idejében megtanulja kezelni, mit kezdjen a bántalmazó helyzetekkel.

 

*Abúzus: jogi vagy erkölcsi visszaélés, bántalmazás

*Autokratikus: „parancsuralmi”: a nevelő hatalmi helyzetén alapul, túlnyomórészt kényszerítő eszközöket alkalmaz, feltétlen engedelmességet követel 


Montorffy Letti

író, coach, életvezetési és motivációs tréner