Csigaház
A Csigaház Blog saját tapasztalatokon alapuló életbölcseleti írások gyűjteménye.Támogathat és erősíthet abban, hogy a magad értelmével találj rá mindarra, ami neked a legjobb.
Montorffy Letti
Montorffy Letti spirituális írónő és coach bölcseleti írásai elsősorban azokhoz az emberekhez szónak, akik úgy döntenek, hogy sorsuknak nem elszenvedői és reagálói lesznek, hanem a lélek erejével és a szív bátorságával a változás útjára lépnek. Kockáztatnak és nem félnek a szenvedéstől, rosszakaróktól és kicsinyes hitetlenkedőktől. Elindulnak, mert pontosan tudják, hogy a fejlődés és a változás csak úgy jöhet létre, ha előbb saját maguk változnak. Éretté teszik szellemüket, lelküket, jellemüket, hogy teljesebb, derűsebb és harmonikusabb életet élhessenek.
Miért rendezi át a férfi otthonát a nő?
Ha egy férfi úgy érzi, hogy megtalálta a nőt, akit mindig is keresett és minden reggel a szeretett nő mellett szeretne felébredni, elaludni, enni, nevetni, szomorkodni, kétségbeesni, kalandozni, órákon át szerelmeskedni vele, ajándékkal meglepni, simogatni, csókolni, félteni, érzeni, egyszóval rábízni az életét, akkor a férfi felteszi az „El Caminos” nagy kérdést, hogy szeretne-e hozzá költözni a nő. És azon a napon, amikor ez megtörténik elindul egy teljesen más minőségű, közös élet, amelyben nagyjából egy év alatt kiderül valóban illenek-e egymáshoz. Persze kiderül más is. Például az, hogy alkalmasak-e a páros életre. Az igazi páros életre. Nem a színjátékosra! Tudják-e a gyakorlatban alkalmazni, mit jelent a megértés, a megbocsájtás, a tolerancia. Mert ezeket csodaszépen ki tudják mondani és csodaszépen el tudják várni a másiktól, miközben saját maguk nem tudják, mi fán terem a tisztelet, a becsület, az őszinteség, a hűség. Saját maguk iránt, a másik iránt és kettőjük iránt is. Nem igaz, hogy könnyebb a helyzet, ha mindkettejüknek első összeköltözése a másik nemmel és előtte még nem éltek senkivel. Mint ahogy az sem igaz, hogy két elvált ember gyerekekkel nem tud már olyan boldogságban élni, mintha a kezdetektől együtt lettek volna. Nem szabad ezek mentén a klisék mentén haladni, mert minden párkapcsolat egyedi és személyre szabott. Kerüljük az általánosítást mindenben, párkapcsolatunkban, férfi-nő viszonyban még inkább. Az általánosítás és a közhelyek pufogtatása a lusta lelkűek sajátja. Sokkal egyszerűbb panelek mentén haladva véleményt formálni, ítélkezni, mint megérteni a másik lelkét és együtt lüktetni vele. Megérteni azt, hogy mit, miért tesz vagy éppen nem tesz. A másik megértéséért dolgozni kell. A felszínes figyelemnek komoly ára van, mert félreértéseket szül és a félreértések vitát hoznak. A sok vita pedig haragot gerjeszt és a harag éket ver a két lélek közé. Az őszinte, mély, figyelemmel teli párbeszéd az egyetlen járható út, ha kölcsönös megértésre vágysz és derűs kapcsolatot szeretnél. Itt van például egy igen sarkalatos probléma: az otthon átrendezése. Ha előtte házasságban vagy másik párkapcsolatban élt a pár egyik tagja, akihez a másik odaköltözik, a költözőben felmerülhet az igény -hiszen minden szinten, területen odaviszi az energiáját,- hogy szeretné, ha idővel lecserélhetné azokat a tárgyakat, bútorokat, amelyekkel a párja korábban az elődjével élt együtt. Ez a „tisztogatás” a nő részéről sokkal fontosabb, mint a férfiéról. Ezzel persze nem azt állítom, hogy egy férfinak nem fontos de nem csinál belőle csúcsminőségű problémát, amin a végtelenségig lehet kérődzni. A férfi csak akkor érzi meg a nő otthonában az „ex bika szagát” és akkor morog az extől kapott tárgyakra és akkor nem akar az ex-szel közös ágyban aludni, ha szerelmes. A férfi terület jelölő, genetikailag kódolva van a birtoklásra. Ha a nő otthonában nem tudja kielégítően kijelölni a területét vagy elköltözik vagy ráveszi a párját, hogy költözzenek új lakásba vagy költözzön hozzá. Akkor pedig jön a nő. A nő, aki átrendez és ezzel sokszor a férfi idegeire megy. A férfi meg a nő idegeit tépázza azzal, amikor kikerekedett szemekkel, bamba hangon megkérdezi: minek? És valóban nem érti, mit akar a nő. Hiszen őt a korábbi nőstényektől ott maradt tárgyi és egyéb emlékek, bútor, szőnyeg, az ex választotta függöny nem zavarja. A nőt viszont igen de nem a nőstényszag miatt. (Vagy csak részben.)
Miért rendezi át minden nő a férfi otthonát? Először is nem minden nő, csak az a nő, aki szeret. Kedves férfiak, ne pánikoljatok ha őszintén szerettek és levedlettétek már kisfiú bőrötök és elsőként nem anyukát hívjátok, ha baj van, mert tudnotok kell, hogyha egy nő igazán szeret, akkor rendez. Mégpedig úgy rendez, hogy abban ti is jól érezzétek magatokat. Nem uralkodásból, nem irányítási vágyból, nem birtoklásból szeretné az otthonotokat átalakítani, hanem szeretetből. A nő új otthont akar teremteni, ami a ti közös otthonotok. Szeretné, ha az együtt, a veled, a nekünk, a miénk érzése járná át a ház minden részét, ahol éltek. Ha körbenéz a nappaliban azt szeretné látni, amit ketten, együtt hoztatok létre, nem azt, amit te egyedül vagy te egy másik nővel közösen kialakítottál.
Nem feltétlenül azért szeretné a falat átfesteni, mert utálja a savanyú sárgát (persze ez is előfordulhat), hanem olyan színt szeretne, ami a kettőjük lelkéből fakad. Még csak nem is olyat, ami kizárólag az övéből és nem is olyat, ami csak a másikéból. Kettőjük szerelmével szeretné a házat átszőni; nemcsak a lelkével, hanem a kezével, ízlésével is.
Egy nő, aki szeret lelket ad a háznak és belengi a lelke a teret és a férfi, aki szereti a nőt, akivel él, úgy igazán, nem csupán szükségmegoldásképpen, akkor teret ad a nő lelkének, hogy borítson be mindent azzal az édes, bódító illatával, ami csakis egy szerelmes nő lelkéből képes áradni.
A kép forrása: cosmopolitan.hu
Egy nő, egy férfi és a szerelem
Bonyolult és gazdag lelki életet él kivétel nélkül minden nő, csak van, aki ezt a páratlan gazdagságot és szenvedélyt elnyomja magában, azért, mert fél saját nőiességét megélni vagy fél, hogy nem felel meg, és nem veszik komolyan és hisztis, önző , túl érzékeny, hazug kislánynak tartják és elhagyják. Aki viszont nem oltja ki magában a tüzet és dübörög benne a szenvedély és minden amplitúdóját megéli szüntelen kavargó és áramló érzelmeinek, és felvállalja a benne tomboló ellentéteket is, azt a nőt gyakran nem érti a férfi.
A férfi számára egy nő mindig túl bonyolult lesz, egészen addig amíg rájön, hogy a nőt nem érteni, hanem érezni kell. Mert a nő csodás, lombos, virágzó, burjánzó labirintus, amit csak bejárva, benne eltévedve és újra rátalálva lehet felfedezni. Mélységgel, nyitottsággal és szenvedéllyel, éppen úgy, ahogyan a nő szeret. A férfinak úgy kell érezni a nő lelkét is, ahogyan a testét, amikor az ujjai hegyével végigsimít a nő gerincén vagy belecsókol a nyakába és a nő ettől megborzong. Ösztönös odaadással. Az értelem itt megbukik és jégemberré változtatja a férfit, aki ezután újra elkezdi futni a hibás de jól ismert köreit és nem veszi észre, hogy közben csak a nők fogynak körülötte, a körök nem. A férfi, aki tartással és szelíd erővel de lemond makacs és ostobácska férfi büszkeségéről, amiben az erejét hiszi, megtapasztalhatja milyen érzés bátran, feltételek, félelmek és önféltés nélkül szeretni. Feltárja és szétszórja magját. A lelkében lévőt, és így egy szép napon megtapasztalja a nő magasságait és mélységeit és ezzel a saját magasságait és mélységeit is. A nő, ha szeret, sosem félti a szívét és a lelkét. Egy férfi, ha igazán szerelmes lesz, leginkább a szívét félti és a lelkét a legjobb esetben is csak akkor hallja meg, ha a nő már elment.
A nő pedig elmegy, ha nem érzi a lelkében minden együtt töltött percben a férfi szívének dobbanását. Teljes jelenlétet vár a férfitól, hogy megnyíljon a lelke és láthassa a könnyeit, amit előtte más nők még nem láthattak. Mert a nő, aki szeret egyetlen és kivételes akar lenni, olyan, amilyen előtte egy nő sem volt még. A félelem nélküli nihilre vár. A boldog öntudatlanságra. Az odaadásra és a teljes megnyílásra. Vár, várakozik, hisz, remél és bízik. És ha hiába várt, a nő néha úgy dönt, hogy elmegy, hogy a férfi észrevegye, hogy ott volt.
A rajzok forrása: 365psd.com, br.freepik.com, es-studio.pl
Miért szeretjük a flash mobokat?
A flash mobok idejét éljük. Nem lehet kérdés, miért. Várjuk a váratlant, a katartikusat. Várjuk az örömöt. Mindig, mindenhol azt várjuk, ha beismerjük, ha nem. Várjuk, hogy meglepjen bennünket valaki. Mert mindenkinek jót tesz egy kis lendület és egy flash mob kétségkívül olyan élményt hozhat, ami mindenkire hatással lehet.
Sok minden kifejezhető velük. Szerelem, tiltakozás, figyelemfelkeltés, szimpatizálás. De egyszerűen az adás, az ajándékozás élményéért is létrejöhet. Tüntetések egyfajta formája is lehet, de mindenképpen pozitív vagy katartikus felhanggal. Talán ez a legfontosabb, hogy a flash mob mindig örömet okoz. Úgy teszi fel a kérdéseket, hogy közben mosolyt csal az arcokra egy szürke reggelen vagy délutánon. Bevásárlóközpontban, pályaudvaron, metrón vagy bárhol máshol, ahol egyszerre sok ember van jelen.
Olyan energiákat mozgat meg- leggyakrabban a művészet eszközeit használva, amiben szeretet, tolerancia és figyelem van. Az a jó benne, hogy minden esetben kizökkent a szokásosból és ez kivétel nélkül mindig, mindenkinek jót tesz Olyan, mint egy hosszú, érzékeny és egyben vad csók egy friss, tavaszi záporban.
Flash mobokat az élet minden területén és bármilyen közösségben alkalmazhatunk, ha szeretnénk különleges módon felhívni a figyelmet egy adott dologra, eseményre, kezdeményezésre vagy egyszerűen csak szeretnénk más oldalról is megmutatni valamit. Hiszek benne, hogy párkapcsolati flash mob is létezik, amelyben egy pillanat alatt feloldódik minden kisebb, butuska probléma. A nagyobbat meg elmozdítja nyugvópontjáról.
A flash mob udvarol a lelkünknek. A legtöbb ilyen eseményen felcsendül egy zene, esetleg táncolnak vagy énekelnek. A zene és a tánc nyelvét mindenki érti. Egyből a szívbe talál az üzenet. Az erőszak soha még semmilyen problémát nem oldott meg vér és fájdalom nélkül. A zenével és tánccal sok minden kifejezhető. A flash mobok ereje abban rejlik, hogy a művészet csodálatos, egyetemes nyelvén megszólít és azonnali élvezetet ad. Egy időben, sok embernek tud váratlan, extatikus élményt nyújtani, ami sokszor hatásosabb, mint egy tervezett koncert vagy színházlátogatás. Mert felkészületlen éri a befogadót. Nagy mennyiségben, váratlanul permetezi szét az oxitocint és az endorfint.
Képek forrása: novilag.hu, flickr.com
Évek meg a rutin? Francokat! Változás és szerelem!
Miért szeretnél mindig jól lenni? És miért esel kétségbe, ha épp nem vagy jól? Ha nem úgy sikerülnek a dolgaid, ahogy szeretnéd?
Megfigyelted már, mit csinálsz ilyenkor? A legtöbben semmit. Mert tovább csinálni azt, amitől nem vagy jól, az tulajdonképpen olyan, mintha semmit sem csinálnál, mert nem mozdít el. Nem nyit új távlatokat. Mitől is történne meg mindez, ha mindig ugyanazt csinálod. Mindig, minden nap ugyanaz a rutin. Ébredés, fogmosás, reggeli kávé, zuhany, újra ébredés, indulás. Azt gondolod túl fáradt és elfoglalt vagy a változáshoz? Esetleg túl öreg? Akkor bizonyára így is van, mert mindig úgy van, ahogy gondolod. Piszok egy ragadós dolog a gondolatod, csak úgy kérdés és engedély nélkül beleragad az agyadba. Pedig ki is moshatnád néhanap, hogy a friss és szokatlan gondolatoknak is helyet adj.
Azt gondolod, hogy a változás nehéz, fárasztó és nem tudod, hol kezd és mivel? Nem baj. Az út elején még nem kell látnod az út végét. Ahhoz, hogy képes legyél valami változást generálni az életedben, ahhoz változás kell. A változás csak úgy magától, mert te épp azt akarod, nem fog eljönni. Az akarat jó, de nagyon kevés ahhoz, hogy olyan eredményt kapj, amitól jobban leszel, és azt érzed, valami elindult, ami más. Izgalmasabb, jobb, édesebb. Elsőre ne gondolkodj nagy projektekben, mert minden változás csak akkor lehet tartós és eredményes, ha egészen kis dolgokkal kezded el. Holnap felkelsz, és nem teszel a kávédba cukrot, holott eddig 20 éven át tettél. Aztán változtatsz a készülődés sorrendjén, esetleg beiktatsz egy kis jógát vagy más mozgást, ami eddig nem volt része a reggelnek. Lényeg, hogy tudatosan és szándékosan avatkozz bele a saját megszokott kis rutinodba. Aztán láss csodát, mert az egyik változás be fogja indítani a másikat, az pedig a következőt és így tovább. Ne legyél türelmetlen, mert ha évtizedeken át rögzüld szokásaidon akarsz változtatni az nem fog menni néhány hónap alatt. Gondold csak el, milyen műgonddal szoktattad magad hozzá.
Az évek meg a rutin? Francokat! Változás, és szerelem! Lendület, és csigavér! És fogadd el, hogy olykor nem fogod magad jól érezni és belefáradsz. Az élet része az is, amikor nem vagy jól. Csak ne csináld túl sokáig, mert szokásoddá válik, hogy szenvedsz, és még azt képzeled, neked csak ennyi jár, nem kaphatsz mást. Pedig, ami a tiéd, ami hozzád tartozik, s belőled nőhet ki, „mint fatörzsből gyönge ága”, azt a változás útján bármikor megkaphatod.
Fotó:Karádi Bad Zoltán
Megérdemled?
A minap olvastam egy szokásos Facebook okosságot. Szerencsére nem giccses képpel keretezve. Vajon tudod-e mit és miért tetszikelsz, most már ugye többféle verzióban is. Tudod-e valójában mire nyomod a like-ot? Talán még sosem gondolkodtál el rajta. Talán itt lenne az ideje. Néha megéri mélyre repülni, beleásni magad, máshogyan látni, miért is ragad meg egy-egy bölcsnek tűnő, de valójában teljesen üres gondolat, amelynek mindenhez van köze csak a valódi élethez, tudatos fejlődéshez nem. Az idézet így szól.
Nézzük az első mondatot. Megérdemled, hogy olyannal legyél, aki boldoggá tesz. Ez azt sugallja, hogy neked ehhez a boldogsághoz szinte semmi közöd, mert a te örömérzésedért kizárólag a másik ember a felelős. A boldogságért, ha egyáltalán eljutottál oda, hogy tudod, mi az, saját magad vagy felelős. Nem jár alanyi jogon a szeretet. Kölcsönösen ki kell azt érdemelnetek egymást. Nincs olyan, hogy én ezt megérdemlem, azt meg nem. A boldogság se nem derűs kék, se nem rózsakvarc színű. Nem azért választasz párt, hogy majd ő jól boldoggá tesz, aztán ha nem, akkor te meg jól megharagszol rá, hogy lehet ilyen szörnyen retardált, hogy még erre sem képes.
Folytatás… valakivel, aki nem komplikációt, hanem fényt hoz…
Anyám! Hozza a fényt! A fény a 380 nm-től 780 nm-ig terjedő, látható tartományú sugárzásnak fényérzetet létrehozó hányada Ebben semmi komplikált sincs.
Na de milyen fényt hoz és honnan? Nincs annál igazibb, szebb, életszagúbb, mint amikor komplikációk adódnak és azt együtt, közösen megoldjátok, de neki a fényhozónak ez nem elég emelkedett. Nem akar hétköznapi lenni, mert ő fényt hoz. Azt látja mindenki.
Az idézet szerint az ideális társ tehát az, aki nem hoz se kérdést se komplikációt. Akkor az nyilván egy ciber-hős. Egy robot, de mégsem, mert az is elromolhat, tehát ott is lehet komplikáció a működésében.
Akkor ki?
Az ideális pár válaszokat hoz. Azt mondja ez a bölcs idézet, hogy olyan ember lehet számodra jó, csakis kizárólag, aki sose bánt téged és csak válaszokat ad, sose kérdez. Aha! Szóval egy sci-fi-lény, aki gondolatátvitellel kommunikál.
Hirtelen elképzeltem, amint jön egy nyugodt kék háttérben az emberem, vállán egy rózsakvarc színű zsákkal megáll előttem, mosolyog, kacsint, és némán elém teszi a válaszokat. Az összeset. A rohadt életbe, mind megvan neki, egy se hiányzik és annyira jó fej, hogy ezt most mind nekem adja.
Kérdezzük meg, de most rögtön, mielőtt átváltozik az a nyugodt kék háttér valami sötét és baljós, értékelhetetlen és nyúlós maszattá, hogy mégis kinek a válaszait tette a lábunk elé?
Az én válaszaimat nem tudhatja, az egyetemes válaszokat megtanultam az egyetemen, az ő válaszai meg ilyen mennyiségben, pláne kérdések nélkül nem izgatnak fel. Nem hoznak lázba, sőt effektíve villámgyorsan hibernálódok.
A következő alaptézis: az ideális pár értékel téged és nem bánt. Tételezzük fel, hogy tudod számodra mi az ideális, mert már jól megfogalmaztad, mire van szükséged. És ez az ideális,-fene a pofáját-jól megbánt téged, talán többször is, még sírdogálsz is miatta, amikor senki sem látja. Aztán úgy gondolod, hogy ha ennyiszer megbántott, akkor nem értékel téged, mert nem látja a rózsakvarc árnyalataidat. Mert egy szőrös, hülye majom és kész, és aztán jól otthagyod és mész tovább. Keresel egy másik, hülye szőröst. Aki csak válaszokat ad, a komplikációt, mint szót sem ismeri, sose bánt, és még fényt is hoz.
És ami a legfontosabb: értékel. No, nem egy 10-es skálán és naponta, mert azt azonnal belegyömöszölnéd egy chilipaprikába, hanem úgy nyugodt kék stílusban értékel mindent, ami vagy. Sőt még azt is, ami sose voltál. Mindent, azt is, amikor hisztis sárkánnyá változol pár napra. Szóval mindent, mert te ajándék vagy. Ajándék, akinek jár egy olyan pasi, aki egy siber, sci-fi -szent lény vagy valami hasonló. Nem felejt, sose késik, mindig hoz virágot, sose morcos, mindig romantikus, sosincs szar napja, sose hülye.
Ember ez? Nem, de megérdemled!
