Csigaház

A Csigaház Blog saját tapasztalatokon alapuló életbölcseleti írások gyűjteménye.Támogathat és erősíthet abban, hogy a magad értelmével találj rá mindarra, ami neked a legjobb.

Montorffy Letti

 

Montorffy Letti spirituális írónő és coach bölcseleti írásai elsősorban azokhoz az emberekhez szónak, akik úgy döntenek, hogy sorsuknak nem elszenvedői és reagálói lesznek, hanem a lélek erejével és a szív bátorságával a változás útjára lépnek. Kockáztatnak és nem félnek a szenvedéstől, rosszakaróktól és kicsinyes hitetlenkedőktől. Elindulnak, mert pontosan tudják, hogy a fejlődés és a változás csak úgy jöhet létre, ha előbb saját maguk változnak. Éretté teszik szellemüket, lelküket, jellemüket, hogy teljesebb, derűsebb és harmonikusabb életet élhessenek.

 

 

Nézz tükrödbe! Neked hol az erőd?

Előfordul, hogy abban hiszed az erődet, ahol épp a leggyengébb vagy.

Miért is lehetséges ez? Hogyan tévedhetsz ebben, hiszen érzed, mikor vagy erős, önbizalommal teli és mikor szorongsz és félsz. Nézzünk egyszerű és tipikus példákat. A türelmetlenséget, a közömbösséget és a birtoklást, a harcot, a ravaszkodást, az indiszkréciót, mint téves erőforrásokat.

Olyan vagy, aki mindig mindent gyorsan szeret csinálni, mert úgy érzed, akkor vagy hatékony és lendületes, ha mindenki előtt „célba érsz” és határidő előtt elvégzed a feladataidat. A belső megélésed ilyenkor az, hogy erős vagy, nincs előtted akadály, senki nem állít meg. Amikor pedig valami külső körülmény közbeszól, kibillensz, és ez bosszant, mert úgy érzed valaki vagy valami elvette a lendületedet és nem tudsz úgy haladni, ahogyan szeretnél. A másik természetesen úgysem tudja „elég jól” csinálni és legtöbbször lassú is neked. Az elégedetlenség érzése érkezik hozzád és ettől nő benned a feszültség és még gyorsabb tempóra váltasz. A külső visszacsatolás gyakran ez: türelmetlen és kapkodó vagy. Figyelmed felszínes vagy csak a saját feladataidra koncentrálódik. A környezeted hangulatát figyelmen kívül hagyod, mert nem számít, ki, hogyan érzi magát. Célod, hogy minél gyorsabban, hatékonyabban elérd, amit kitűztél magadnak vagy amit az élet éppen faladatként rád mért. Mások érzései másodlagosak. Bármiben.  Mindegy hol vagy. Sorban állsz a piacon, hajat szárítasz, ebédet főzöl, autót vezetsz, virágot öntözöl. Te úgy érzed, gyorsan csinálod, mások úgy érzik, kapkodsz és türelmetlen vagy. Mindig ér valami kisebb baleset. Beütöd magad, elvágod az ujjad, leesel a lépcsőn, de számodra egyik sem intő jel, mert amíg a türelmetlenségedben hiszed az erődet, addig nem fogsz lassítani.

Amit magadban érzel, a kis, titkos dióbeledben, ott a szíved, zsigereid mélyén, és amit egy külső szemlélőnek mutatsz, az látszólag két különböző személyiség. Pedig nem. Egy és ugyanaz, csak az erődet olyasvalamiben gondolod, ami sosem volt erő, jelen esetben a türelmetlenségben.

Másik gyakori tévedésed, hogy abban hiszed az erődet, ha nem tárod fel, amit érzel. Mindig erősnek és sérthetetlennek mutatod magad. Közben majd belehalsz a szeretet, a törődés, a gondoskodás, a kedvesség, az érintés hiányába, de nem mutatod, mert attól úgy érzed, kiszolgáltatod magad, sebezhető és gyenge leszel. Holott épp ez a hozzáállás tesz téged igazán sebezhetővé, hogy bezárkózol, amikor épp nyitni kellene, elhúzódsz, amikor érinteni kellene, megnémulsz, amikor szólni illene és közömbösséget mutatsz, amikor épp a kis, titkos dióbeledben lévő érzés extatikusan robbanna bele az éjszakába, hogy azt üvöltse: szeressetek! Ideje, hogy szeressetek!

A "poker face" egyetlen és szinte visszafordíthatatlan hátránya, hogy, ha sokáig „gyakorlod”, egyszerűen így maradsz. Belemerevedsz, belekeményedsz ebbe az állapotba, és amikor szeretnéd kimutatni, mit érzel, nem fog menni. Ott legbelül mozdul majd valami és te érzed, hogy szeretsz, hogy szerelmes vagy, büszke, boldog és elégedett, de az arcod, a szemed már nem fog engedelmeskedni neked. A külvilágtól olyan visszajelzéseket kapsz, hogy nem érzik, hogy szereted őket, hogy fontosak neked, nem látják, hogy együtt érzel velük. Mindezt miért? Mert rossz helyen hitted az erődet, nem ott, ahol valójában van.

Ha a birtoklásban és a másik legyőzésében hiszed az erőd, mindig inspirálni fog a harc. A csata, amelyben győzelmet arathatsz a másik felett. Kizárólag akkor fogod magad erősnek és önbizalommal telinek érezni, ha legyőződ a másikat. Mindegy miben. A piros lámpánál előbb indítasz, az étteremben előbb foglalod le a jobb asztalt, a hivatalba már eleve protekcióval érkezel és a győztes mosolyával mész be azok előtt, akik fél napja a sorukra várnak. Hiszen minden reggel csatába indulsz. Erőt nyersz abból, ha a másik veszít és közben észre sem veszed, ebben az izgága harcos állapotban, hogy nem a belső erőd vezet, mert az ebben a tévedésben nem is lehet igazi belső erőd. Kizárólag az hajt, hogy legyőzd a másikat és megszerezd az erejét.

Ha a ravaszkodásban, sunyiságban hiszed az erődet, mindig, mindenkit át fogsz verni és soha senkihez nem leszel őszinte. Ha a főnököd kérdezi, hogy elintézted-e, azt mondod, már intézed, közben neki se kezdtél még. Ha az apád kérdezi befizetted-e, azt mondod, épp most mész a postára, de közben épp ebédelni indultál. Ha a feleséged azt kérdezi, megkaptad-e a fizetésed és azt feleled még nem, majd holnap, közben két napja elutalták neked a pénzt. Telis tele van csúsztatásokkal, elhallgatásokkal, valótlanságokkal az életed, de leginkább magadat csapod be ezzel a tévhittel, ami hosszútávon testileg is beteggé tesz. Ha a saját hazugságaidból nyered az erődet, és mások folyton rád pirítanak, lelepleznek, hogy amit mondasz nem igaz, azt fogod érezni, hogy nem vagy elég ügyes ahhoz, hogy másokat átverj, így még többet és más módon fogsz manipulálni, csalárdkodni, csak azért, hogy erőt nyerj, mert a másik megvezetésében hiszed az erőd.

Ha a túlzó kedvességben hiszed az erőd. Abban, hogy mindig mindenkinek segítesz, mindenkiről gondoskodsz. Nem kérik a segítségedet, mégis azonnal mész önzetlenül, csinálod, rendezkedsz, feltársz, megoldást adsz, átrendezel, megszereled, megfőzöd, kivasalod. Mégis folyamatosan elhárítanak, és nem keresik a társaságodat, annak ellenére, hogy segíteni akarsz, akkor valószínű, hogy a kedvességed tolakodó. Intim szférát sértő és nem valós segítségnyújtás, hanem sokkal inkább a másik életébe való beavatkozás. Esetleg kíváncsiskodás olyan dolgok iránt, ami nem a te életedhez tartozik. Amit te kedvességnek élsz meg, az valójában a indiszkréció egyik formája.

Mindenhol, ahol az erőnket hisszük, és ez egyszerre lehet több terület is, hiszen nincsenek fekete-fehér életutak, személyiségek, ott legalább egyszer, de leginkább többször is, már értünk el „sikereket”, ezért ragaszkodunk annyira ezekhez a téves erőforrásokhoz és nem vagyunk képesek az intő jeleket sem észrevenni. Inkább a környezetünket, más embereket, a sorsunkat, az anyánkat, a barátnőnket, a testvérünket hibáztatjuk. Úgy gondoljuk az „csak” pár rossz mondat, esetleg pár rossz nap, az élet része ez is, egy kisebb vagy nagyobb összeveszés, aztán kipihenjük és megyünk tovább.

Csakhogy a lélek sebeit nem lehet kipihenni. A több évtizedes, téves erőforrás hitünk visszafordíthatatlan rombolásokat végez a környezetünkben, személyiségünkben és az életünk minőségében.

 

Fotó: Karádi Bad Zoltán

Táncoló falevelek

Fotó:Trencsényi Tibor

 

Talán nem mondtam még, ha újra születek vagy csupán egyik reggel arra ébredek, hogy egy másik életben vagyok, francia sanzon énekesnő szeretnék lenni. Amikor sodor és forr bennem az élet és úgy érzem a világ minden teljességével az enyém és annyi erőm van, hogy egy napon egy hétre való feladattal is megbirkózom, mindig ezt a képet látom magam előtt…

Ősz van. Falevelek táncolnak a napfényben. A szél játszik velük, kedvesen, nem tépi szét őket, csak alá-alá emel egyiknek, másnak és közben szól egy dal. Színpadon állok és énekelek. Sanzont és magam vagyok dalban. Jó ez a magány, nem keserű, és ott és akkor boldog vagyok, és nem számít semmi más, csak a zene. Azt is tudom, hogy nagyon jó énekes vagyok, és sokan szeretnek.

Ebben az életemben többek között az írás képességét kaptam, énekelni nem tudok. 10 éves koromig tudtam. Amikor azonban az énektanárnő az énekkari órán megszégyenített azzal, hogy hamisan énekelek és menjek onnan, mert nem vagyok közéjük való, megszakadt bennem a hang és azután egy időre elnémultam. Ha akkor másként szól az a kritikus mondat vagy épp segítő szándékkal, ma nem lennék író. Énekesnő lennék, egy másik sorssal.

Egy dal újra szól bennem, nem halkult el végleg. Átalakult. Hagytam, hogy megmutassa nekem az élet, mivé alakíthatom. Ma prózában mondom el, hogy hiszek a szerelemben, a paprikás csirkében, az őszinte szóban, az érintés erejében, a mindent megtisztító és felszabadító szexuális gyönyörben, extázisban, a változásban, a férfi gyengédségében, a női erősségben, a házasság szentségében, a test és a lélek tudatosságában, a gyermeki tisztaságban, a katarzis nélkülözhetetlenségében, a csomboros húsos káposztában és mindenben, ami igaz.

Mostanra pedig van még valami, amiben nagyon hiszek. A coach munkájában. Abban, hogy az általa adott tréning során gátak, driverek, megkövesedett tranzakciók alakulhatnak át, segítőkké válhatnak és tudatos, minőségi változások születhetnek.  Mert hiszek az ember erejében. A lehetőség mindenkiben ott szunnyad. Legyen füled, hogy meghalljad, mit súg a szíved bátorsága és legyen szemed, hogy meglásd az erősségeidet. Mindezt pedig folyamatosan alkalmazni is tudd, mert a megértés még nem elég. A ráébredés még nem elég.  Tudatos cselekvésben tud az a változás megtörténni, ami előrébb visz, önmagad legjobb, legigazibb valójához. Falakat kell majd ledöntened, mert ezt más senki nem fogja megtenni helyetted. A te falaidért csakis te leszel a felelős. A szűrődet, amelyen a körülötted lévő világot újra meg újra átfolyatod, ki kell tisztítanod és ez gyakran csak segítséggel megy, mert egy megrekedt helyzetben nem leszel képes idegenként tekinteni magadra és sokáig ugyanazon a szinten maradsz a spirálban, bármennyit is dolgozol. Mert a feljebb lépéshez valódi változás kell. Sem gyengébb sem rosszabb, sem gyávább nem leszel attól, ha segítséget kérsz, mert elakadtál. Ehhez kell a legnagyobb erő és a legtudatosabb döntés, hogy beismerd, szükséged van egy kézre, amely megérint, miközben rád mosolyog. Nem ad tanácsot, nem mondja meg, mit tegyél, csupán előhívja belőled a jó válaszokat és megerősíti az önbizalmad, azon a területen, ahol éppen elakadtál.

Az életem akkor kezded jobbra fordulni és döntéseimben akkor kezdtem tudatos lenni, amikor ráébredtem felelősséggel tartozom magamért. Elhagytam a komfort zónámat és mertem segítséget kérni. Nem hittem azt öntelten, hogy én minden elakadásomra tudom a jó választ. Erőt szabadítottam fel azáltal, hogy beismertem segítségre van szükségem és a könyveken, szavakon túl cselekvéssel tettem azért, hogy jobban érezzem magam és az legyek, aki valóban vagyok.

 

Fotó: Karádi Bad Zoltán

 

Írok és ez a legcsodálatosabb önvalóm, a legszebb hivatás, amit kaphattam. Hamarosan pedig coach leszek, hogy tréningben tartsam és erősítsem benned mindazt, amitől rátalálhatsz a te saját, egyedi mintázatú utadra, ami senki másé nem lehet, csakis a tiéd, mert szunnyadó erősségeid felébresztésével megtaláltad magadnak.

Talán nem mondtam, még de már nem szeretnék másik életet, amelyben sanzon énekesnő vagyok, és csodás hangon trillázom, mert tudom, hogy azt a dallamot, amit magamban megtaláltam, elég, ha én hallom. Táncoló falevelekkel a napfényben...

Kalandok és limonádé

 

 

 

Gyermekkorban még úgy érzed, bármi megtörténhet veled. Van időd végtelen hosszú bakancslistád megvalósítására. Felnőttként, miért gondolod azt, hogy már nincs?

Talán megfeledkezel arról, hogy gyermeki éned, most is benned van és szeretned kell Őt nagyon, hogy újra azzá válhass, akinek nem számít az idő múlása, mert a szív lombházában él, ahol nincsenek elvárások, csak kalandok, limonádé és szalámis szendvics.

Légy a változás!

Mint tudjátok elkezdtem tanulmányaimat a Lemma Coachingnál.

A mondat Gandhitól az első órán azonnal megtalált:

 

"Légy a változás!"

 

Tudtam, hogy jó helyen vagyok. 45 éve a változás az egyetlen, amiben töretlen a hitem. Azt gondolom, hogy a képesség, hogy szeretnék és tudok is változtatni mindenen, ami bennem van és belőlem indul ki, az örök fiatalság titka, a szív bátorságával kiegészülve. Az elixír, ami mindig lendületben tart.

 

A másik fontos mondat, amit Edittől (Wiesner Edit) kaptam:

 

"A megoldáshoz nem kell probléma."

 

Zseniális! Hiszen 5 éve ezt érlelgetem, morzsolgatom, szűröm át a lelkemen. Mert a tapasztalat, a tudás, a tehetség és a lehetőség bennem van. Csak elő kell hívnom, fel kell ébresztenem, meg kell erősítenem magamból magamat. És erre kivétel nélkül mindenki képes.

Emlékezz arra, ki vagy!

 

Önmagam legjobb része, amit itt a Csigaházon és a Nofertiti Álmain Nektek adok és vissza is kapok Tőletek. Hálás vagyok minden egyes emberért, aki rövidebb vagy hosszabb időre az életembe lépett. Hálás vagyok minden életfeladatomért, ami nehéz, mert a szép ettől lesz még szebb. Hálás vagyok minden elmúlt szerelmemért. Hálás vagyok a mostani, érett szenvedélyért, szerelemért, a férfiért, aki minden bajon át szeret. Hálás vagyok anyámnak, apámnak, anyai nagyszüleimnek, családom minden tagjának, az exférjemnek és a gyerekeimnek. Mert mindannyiuktól tanultam és tanulok valamit; türelmet, megértést, szeretetet, bátorságot, a jó és a rossz méltóságteljes, alázatos elfogadását, elengedést.

Valamivel több, mint 3 éve, két, nyomtatásban megjelent verseskötet után, úgy éreztem mocorog, születőben van bennem valami... valami más. Nem költészet, nem regény. Nem tudtam, mi az, csak éreztem, nagyon erősen. Ott legbelül a „zsigeri agyamban”. Akkor készült el a honlapom benne a Csigaház bloggal. És mert a szív sosem téved, legfőképp akkor nem, ha megengedi magának, hogy bátor legyen, azóta is érzem, az út, amin elindultam, az enyém. Talán sosem volt még egyetlen út sem ennyire a részem, ön-azonos velem, mint ez. Beszélgetek, segítek, írok. Megtanítom a szívem bátornak lenni és ezzel megtanítom a te szívednek is a bátorság édes mámorát. Tanítvány vagyok én is, ne hidd, hogy minden feladatom megoldottam és minden félelmem legyőztem. Valami azonban mégis más lett bennem. A bátorságom már nem ösztönös, tudatos döntés. Így változom nap, mint nap folyamatosan. Alakulok, fejlődök, be- és elfogadok.

Bátorság nincs változásra való képesség nélkül. Ameddig a félelem kéziféke behúzva pihen, addig nem haladsz, pedig milyen remek útjaid lehetnének. Micsoda felfedezések!

A változás az egyetlen, amiben hiszek és most újabb változásra készülök. Megújul és átalakul a montorffy.com és ezzel egyéb változások is útjukra indulnak...

 

Tarts velem és szeresd a szíved bátorságát jobban!

Namaste!

Letti

 

A fotókat Karádi Bad Zoltán készítette.

Lószart se törődik a te hülye elméddel...

Az élet egyszerű. Minden egyszerű benne. A napfelkelte szép, néha már giccses, a kávé habos és illatos, a vágyaink, a Rose, a munkák, a tél, a tavasz, a nyár, mind, mind egyszerű. Egyszerű, szép és lélekemelő. A halál, a betegség is csak azért iszonyatos benne, mert fogalmunk sincs mit kezdjünk az elmúlással és azzal, ha egy súlyos betegség megállít, lelassít minket.

 

 

 

Az elménk viszont szörnyen bonyolult és nem véletlen használtam ezt a szót, mert általában kis szörnyecskéket költöztetünk bele, mint például a harag, a féltékenység, a mellőzöttség, a hiány és többiek szörnyeit. Azután hagyjuk, hogy mindent, ami az életben magától értetődő és egyszerű és benne van a szeretet lehetősége, megfertőzzenek és mélyebbre és egyre mélyebbre húzzanak minket. Kétségbeesésünk, kételyeink pánikszobájába.

A szerelem is egyszerű, az teszi bonyolulttá, amit a szerelemről tapasztalások és rossz kódok által az elménkbe tetováltunk. Nem, nem belefirkálgattunk, mint egy óvodás kis srác. Ez tetoválás. Mélyebben és tartósabban ott van, mint a hitünk abban, hogy értékes, szerethető emberek vagyunk, akik megérdemlik a boldog életet.

 

 

Sokáig nem értettem tisztán én sem ezt az „elmés dolgot”. Mi van az én elmémmel, miért onnan indul ki minden és miért pucoljam ki, miért alakítsam át? Az egom azt üzente, hogy hülye vagyok, ha megteszem, mert az én elmém tökéletesre csiszolt gyémánt. Most, hogy leírtam ezt a mondatot, már jókat derülök is magamban, milyen végtelenül ostoba is az ego, és mennyi minden hülyeségre rávesz minket. Mindenekelőtt bezáratja velünk az összes kapunkat, ablakunkat, a legparányibb lengőajtóinkat meg beszögeli a marha. Az még semmi, de mi segítünk is neki ebben és támogatjuk, azután egy szép napom, rájövünk, ha rájövünk, de most vegyünk a legideálisabb örömhelyzetet, hogy rájövünk: az élet mindig egyszerű és mindig szép, ha pedig mégsem az, akkor az elménkben nagy kosz van. Por, rendetlenség, bűz, szanaszét dobált szennyesek és más.

Nézd, akármilyen szarul vagy és szarnak látod az életet magad körül, a természet körülötted mindig ugyanazt csinálja. Lószart se törődik a te hülye elméddel, aki mindig szenvedni akar. Él, virágzik, napnyugtázik, hullámzik, felhő-szakadozik, rügyet bont. A gyereked felnő, az anyád megöregszik és Karácsonykor mindig van halászlé. Az élet él! És bármi is történik az élet mindig utat tör magának, akkor is, ha a te éretlen elméd képtelen meglátni benne a szépet, például a kedvesed haragjában a szerelmét, dühében a vágyát, anyád intelmeiben a szeretetét vagy azt, mennyi alakban, milyen változatosan léteznek a hópihék.

A hópihék alakja mesés, és mesés nagyanyám csirkepörköltje, anyám csokitortája, a fű a kertben, ahogy nő, a sárkány alakú felhő, amit tegnap láttam az égen. Összefoglalva: gondold át ezt az „elmés dolgot” újra :lesd meg a hópihéket, a teliholdat, fürdőzz meg a szélben, énekelj a viharban. Egyél juhtúrós pogácsát és csomboros, húsos káposztát, aztán koplalj és élj gyümölcsön napokig, csak élj, élj, élj, mert a szörnyecskék szart se tudnak belőled enni, ha te boldog vagy!

 

 

 

Képek forrása

charoninstitute.wordpress.com

dracomir.tumblr.com

flavonline.blog.hu