Csigaház

A Csigaház Blog saját tapasztalatokon alapuló életbölcseleti írások gyűjteménye.Támogathat és erősíthet abban, hogy a magad értelmével találj rá mindarra, ami neked a legjobb.

Montorffy Letti

 

Montorffy Letti író, coach, felnőttképzési szakember bölcseleti írásai elsősorban azokhoz az emberekhez szólnak, akik úgy döntenek, hogy sorsuknak nem elszenvedői és reagálói lesznek, hanem a lélek erejével és a szív bátorságával a változás útjára lépnek. Kockáztatnak és nem félnek a szenvedéstől, rosszakaróktól és kicsinyes hitetlenkedőktől. Elindulnak, mert pontosan tudják, hogy a fejlődés és a változás csak úgy jöhet létre, ha előbb saját maguk változnak. Éretté teszik szellemüket, lelküket, jellemüket, hogy teljesebb, derűsebb és harmonikusabb életet élhessenek.

 

 

A csodák nem a semmiből érkeznek

Mindig lesznek emberek, akiket azért hívsz az életedbe, hogy tanulj magadról valamit. Hogyan állsz az önbecsüléssel, bizalommal, vonzerővel, akarattal, teremtéssel, szeretettel, mentális vagy testi energiákkal. Bármivel, amit neked épp akkor magadról meg kell tapasztalnod. Mert, mindenki arra törekszik, hogy rend legyen a szívében. Legalábbis, én biztos, és a rendrakást magamtól várom el, nem mástól, de olykor teremtek hozzá valakit, nőt, férfit, gyereket. Vagy valamit, párbeszédet, álmot, vonzalmat, szerelmet, csalódást, hogy élesben megtapasztaljam, amit kell.

Nálam első helyen a bátorság áll. Ehhez keresek társakat. A keresés és a tapasztalás is kockázatos. Mindenkinek az, és amíg nincs önreflexió, tudatosság, éberség, megértés, újrateremtés, áthangolás addig fájdalmas is. Ha te is a tapasztalást választod, akkor azt javaslom, hogy sétálj bele a fájdalmaid középpontjába, indulj el ezen az úton. Bátran, és ha ezt tisztán és őszintén be mered vállalni, akkor és csakis akkor melléd szegődik egy másik bátor és azután egy harmadik és így tovább.

Néha fájni fog, ha valaki nemet mond rád, de az is megtörténhet, hogy egy nap felébredsz és az elutasításban átértékeled a fájdalmat és máshogyan nézel magadra és a benned lévő szenvedni akaróra. És elkezdesz hálát hinteni mindenkire, aki a múltban nemet mondott rád, és valamiért levette rólad a tekintetét. Nem minden rólad szól! Sőt, előfordul, hogy csak a másikról szól minden, te csak megfigyelő vagy. Értékelő, elemző.

A bátorság mindenkori következménye, hogy magadra egy erős igent mondasz, és ezzel csodának mondott valamit hívsz az életedbe. Nem a semmiből érkezik, hanem abból a valamiből, amit szeretetnek, alázatnak, megbocsájtásnak és tiszteletnek hívnak. Soha ne neheztelj arra, aki csak azért jön, hogy megfürdesse lelkét az energiádban és aztán minden magyarázat nélkül vagy épp egy hazugsággal de elsétál. Mert ez épp azt mutatja, hogy az energiáid erősek, tiszták és szeretetteljesek. Nem mellesleg jól érzékelhetőek és láthatóak is. Mert nem rejtegeted sem magad, sem az érzéseidet. Aki ezt a fajta láthatóságot félreérti, megijed tőle vagy visszaél vele és úgy érzed ezzel megbánt téged, annak köszönd ezt meg. Semmi gond sincs, tanítód volt. És minden tanárnak más a lelke, stílusa, módszere, de attól még mindegyiktől tudsz valamit tanulni, ami számodra hasznos lehet.

Önáltatás...

Csináljuk, ha érzékeljük, ha nem. Ha bevalljuk, ha nem. De mégis mire jó-ez? Szerintem semmire, sőt kifejezetten káros, amennyiben annyira profik vagyunk már ebben, hogy igaznak hisszük, ami hamis és ezzel szó szerint elkábítjuk az elménk. Ebben az állapotban pedig kizárólag hozzánk hasonló révületben élő embereket fogunk vonzani szerelemben, barátságban, akik megerősítenek minket abban, hogy jól látjuk, amit látunk, igazunk van.

Miért csináljuk? Talán félünk, mert azt gondoljuk, hogy magyarázkodnunk kell azért, akik vagyunk, pedig sosem kell. Talán bizonyítani, megfelelni akarunk valakinek, akinek, mi sosem voltunk igazán fontosak. Talán nem vagyunk tudatosak és éberek a saját szarságainkra, és valljuk be a szívünkre sem. Ilyenkor egy út marad. Az önbecsapás labirintusa, amelyben bagatellizáljuk a problémát, hogy „csak ilyen meg olyan, nem jelent semmit” vagy érvényesítjük újra a rég lejárt bérletünk. Hogy az még jó, még van időnk vele utazni, pedig nincs. Talán szellemvasútra érvényes vagy már oda se.

Akiben nem támad fel az éberség a saját önáltató hazugságait illetően, az sosem lesz igazán derűs és elégedett az életével. Ő lesz az örök megalkuvó, az „így is jó lesz”, és a „majdnem az” élharcosa. Az önbecsapás ravasz dolog, mert aki benne van, úgy manipulálja saját magát is, hogy nem érzékeli, amit tesz. Nincs önreflexió, nincs fájdalom és valószínű empátia sincs. Így egyéni felelősségvállalás sem lesz. És akkor a keménység, a konokság és a kegyetlenség veszi át az uralmat.

Az ember, aki önáltatásban él, valójában bántalmaz. Saját magát és másokat is, miközben gyakran úgy érzékeli, hogy ő az áldozat.

Vigyázzunk a szokássá konzerválódott önáltatással, mert az egyik legnagyobb csapda, amiben úgy szakad ketté ketté a lélek, a szellem és a szív is, hogy ebből a tulajdonosa semmit sem érzékel.

Én őszinte vagyok…2.rész

 

 

Mi az, hogy hazugság? Neked mit jelent? Azt mondod ez egyértelmű, ezt mindenki hasonlóképpen gondolja? Tudsz erre a kérdésre úgy tekinteni, hogy ahány ember, annyiféle definíciója létezik a hazugságnak? Elképzelhetőnek tartod ezt?

Adj egy esélyt annak, hogy ez lehetséges. Nem kell elfogadnod, hogy így van, de legyél nyitott arra, hogy ezt is mindannyian máshogyan értelmezzük. Vagy legalábbis van olyan része, amit biztos, hogy különbözőképpen gondolunk.

Leírom, nekem mit jelent. Nem azért, hogy gondold te is így. Sokkal inkább azért, hogy legyél nyitott az én meghatározásomra is (ahogy másokéra), ne utasítsd el azonnal. Nem kell egyetértened velem, csak gondolkozzunk együtt. Mert ez az a tiszta áramlás, amiben nem tudsz ítélkező lenni, és az ítélkezés mentesség feljebb emel annál, mint ahol épp most vagy. Kivétel nélkül mindenkit kitisztít és új energiákat, nézőpontokat ad.

Számomra a hazugság azt jelenti, hogy valaki engem szándékosan, rosszhiszeműen vagy ártó szándék nélkül (ez a végeredmény szempontjából lényegtelen) megtéveszt. Nekem éppen ezért a hazugság fogalmába tartozik minden, amivel valaki engem félrevezet. Így hazugságon nemcsak azt értem, ha valaki valótlan állít, amiről tudja, hogy nem történt meg vagy nem úgy történt meg, ahogy elmondta, hanem azt is, ha valaki elhallgat előlem valamit. Valamit, amiről azt gondolja, hogyha megosztaná velem, akkor lehet, hogy soha többet nem lennék a barátja, szerelme, munkatársa, ismerőse. Azonnal megszakítanám vele a kapcsolatot, mert azt gondolja, hogy amit eltitkol, azt jobb, ha én nem tudom. Helyettem eldönti, mi jó nekem és ezzel azt is meghatározza, hogy kettőnk számára mi a fontos. Kihagy valamiből, aminek részese kellene legyek, hiszen társak vagyunk valamiben. A kapcsolat fajtájától függ, hogy épp miben, de ha eltitkol előlem valamit, mert fél, mert szégyelli, mert ezzel megpróbálja elkerülni a kettőnk közötti konfliktust, akkor egy nagyon fontos dolgot nem tisztel. Ami minden kapcsolat alapja, és ez a bizalom. Ha tőle tudom meg, ami épp szükséges lenne, akkor még ha fáj is, amit mond, nem tud maradandó sebet ejteni vele. Mert érzem, hogy a bizalma felém és önmaga felé is olyan erős, ami elbírja a kitárulkozást. Ha máshogy derül ki az igazság, és nem ő meséli el nekem, akkor ezzel akkora repedést üt a kettőnk közötti bizalmi térben, hogy elképzelhető, hogy lehetetlen lesz ezt újra helyreállítani. Ha pedig a seb maradandó lesz, nem leszünk egységben, nem lesz közös ügyünk sem, és így nem tudjuk feloldani a fájdalmakat. Egy út létezik ilyenkor, amivel a bizalom újra felépíthető, ha őszinte és szeretetteljes beszélgetéseket kezdeményez elsősorban az, aki a közös bizalomnak ártott. Ehhez szükséges többek között tudatosság, önreflexió és érzelmi intelligencia. A másik fél segítheti őt ebben a folyamatban. Így megvalósul az a kölcsönösség, ami a kapcsolat helyreállításának és új szintre emelésének kedvez.

Ha nincs önreflexió, gyógyulás sincs. Ha pedig elindul a bizalom helyreállítása, amely sokszor hosszú hónapokban, néha évekbe is telhet, és ebben a rehabilitációs időben, bármilyen formában, de újra hazugság vagy egyéb bántalmazás kerül, akkor végleges lesz a szakadék, és a társak elválnak. Mert egy kapcsolat helyreállítása nem akkor történik meg, amikor kimondjuk, szeretnénk helyrehozni. Az a nap, amikor a feszültségek feloldódnak és kölcsönösen kimondjuk, mit szeretnénk, az a nap még csak a közös gyógyító munka 0 napja. Ott még nem történt semmi. Mert csak feltétel nélküli szeretettel átitatott folyamatos, napi szintű cselekvésekkel, tettekkel lehet begyógyítani a sebeket. A szavak önmagukban nem érnek semmit. A másiknak is éreznie kell, hogy tettekre váltottam az ígéretem.

Számomra a tisztelet is olyan dolog, amihez bátorság is kell. Aki titkolódzik, magát sem tiszteli, így engem sem tud. Aki bagatellizál valamit, hogy tette kevésbé tűnjön saját maga számára is súlyosnak, az sem saját magának, sem a társának sem adja meg azt a tiszteletet, ami szükséges egy erős, minden túlélő szövetséghez. És ha valaki magát nem tiszteli, nem várhatja el a másiktól, hogy tisztelettel legyen iránta.

Jövő héten pénteken folytatom a témát. Az önáltatás buktatóiról fogok írni és továbbra is azt kérem, hogy nyitottan és ítélkezéstől mentesen olvasd el, amit írok. Ezek az írások azért születnek, hogy együtt gondolkodjunk (nem kinyilatkoztatások) és nem baj, sőt néha kifejezetten jó, ha te másképp gondolod, mint én.

Én őszinte vagyok… (1.rész)

 

Hányszor hallottad, ugye? És te hányszor mondtad? De elgondolkodtál azon, hogy valójában mit is jelent neked az őszinteség és mi az, amit ebben a csomagban másoktól is szeretnél megkapni?

Mert ez valóban egy teljes utazó poggyász szett! Kis bőrönd, nagy bőrönd, hátizsák, kézitáska, neszesszer, nemcsak egy szó. Utazó, mert jön velünk akár több életen át is. Családi hitrendszerek sem bontják le, sőt masszív várrá építik.

Ahol betűit artista tehetséggel összedobják, ott értéktelen lesz. Nem mindig tudjuk, hogy mennyit is ér, még néha akkor sem, ha már törekszünk a tudatosságra. Talán éberség nincs. Valós szeretet. Ezért is nehéz elmondani mit jelent az, amikor azt mondom, én őszinte vagyok. Erre vállalkozom most. Nekem ezt jelenti.

Mindenekelőtt tisztaságot, hogy amit mondok nem szennyezem be se félelemmel, se megfeleléssel, se szégyennel, se elfojtással, se haraggal, se sajnálattal. Számomra minden őszinte, ami tiszta és az tiszta, amibe legjobb szándékom szerint csak magas rezgésű érzéseket, vágyakat, energiákat teszek bele. Beleoltom magamból a legjobb minőséget!

Vagyis a hazugság nem fér bele. Bele lehet erőltetni, és egy ideig olyanná alakulhat, mintha igazság lenne, de idővel mindig kiesik, leválik onnan. Nincs jó helye az igazság ölén. Sehogy, mert annyira más a méretük, állaguk. Az egyik határozott formájú és fénylik, a másik ragadós, nyúlós és koszos.

Ami tiszta, az hazugságtól mentes. Mit nevezünk hazugságnak? Az igazság ellentéte lenne az? Megtévesztés? Áltatás, Hitegetés? Manipuláció?

Létezik olyan, hogy kegyes hazugság? Sokszor használjuk, de tudjuk is, hogy az pontosan mit jelent? És attól, hogy kegyesnek nevezzük, megváltozik tőle a minőség és pozitív lesz, elnézhető, szőnyeg alá söpörhető? És azt gondolod, hogy ahogy te gondolkodsz erről az az egyetlen válasz, ami elfogadható?

Holnap jövök a második, befejező résszel, amelyben a hazugság fajtáiról lesz szó és arról, hogy miért hazudnak az emberek, és miért gondolják azt, hogy ők jók, igazak, csak a másik a gaz, a nem igaz.

Állandó túlélésben nem szabad egy életet leélni

Az utolsó utáni pillanatig ragaszkodtam egy álomhoz. Voltál már te is így, ugye? Amikor nem hiszed el, hogy az álom, már nem a tiéd. Valaki másé lett. Vagy épp senkié. Kinőtted vagy soha nem is volt igazán neked való méret. A tükröd sem azt mutatta, ami a valóság, hanem inkább azt, amit látni szerettél volna, de sosem volt ott. Csak a képzeletedben. Lehet ugyanazon a helyen egyszer felfelé mutató, támogató fénycsóva, ami emel, és máskor lefelé húzó, örvény? Lehet. Mindkettőt te választottad.

És akkor látod ezt tisztán, miután madártávlatból tekintesz rá. Egy helyre, ahol egyszer boldog voltál, bíztál, hittél. Egy emberre, aki mellett boldog voltál, akit szerettél, akiben hittél és bíztál.

Előfordul, hogy a bizalmat annak adjuk, aki nem érdemli meg és attól vesszük el, aki érdemes rá. Bárkivel előfordulhat, ne bántsd magad azért, hogy a szeretet vagy a szerelem hevében eltakartad a szemed és befogtad a füled.

Az a búcsú, ami a bizalom elvesztésével jár mindig torokszorítóan fájdalmas. De soha nem szabadna máshogyan elmenni és elköszönni, csak szelíden, megértéssel, köszönettel. Mindenki csak a saját szándékának a tisztaságáért felelős. Csak kölcsönös vágyakon, tiszteleten lehet elültetni és gondozni emberi kapcsolatainkat is. Gondoskodás és törődés nélkül az enyészeté lesz minden.

A szeretet az egyetlen, ami túlélheti, ha elhanyagolják, de állandó túlélésben nem szabad egy életet leélni!