Skype online coaching

Egyéni és kiscsoportos
online coaching Montorffy Lettivel

Előzetes időpont
egyeztetés szükséges:
+36 30 790 4677,
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
vagy skype üzenetben.

Keresés

Csigaház

A Csigaház Blog saját tapasztalatokon alapuló életbölcseleti írások gyűjteménye.Támogathat és erősíthet abban, hogy a magad értelmével találj rá mindarra, ami neked a legjobb.

Montorffy Letti

 

Montorffy Letti író, coach, felnőttképzési szakember bölcseleti írásai elsősorban azokhoz az emberekhez szónak, akik úgy döntenek, hogy sorsuknak nem elszenvedői és reagálói lesznek, hanem a lélek erejével és a szív bátorságával a változás útjára lépnek. Kockáztatnak és nem félnek a szenvedéstől, rosszakaróktól és kicsinyes hitetlenkedőktől. Elindulnak, mert pontosan tudják, hogy a fejlődés és a változás csak úgy jöhet létre, ha előbb saját maguk változnak. Éretté teszik szellemüket, lelküket, jellemüket, hogy teljesebb, derűsebb és harmonikusabb életet élhessenek.

 

 

Reggeli én-idő fohász (Hangoskönyv részlet)

A felvételen Montorffy Letti hallható.

Fotó: Karádi Bad Zoltán

 

Reggeli én-idő fohász

Mert lehetek hálával, türelemmel teljes
Mert lehetek szabad választással patak, folyam, áradás
Mert lehetek vízparti kavics-test, mely alázattal formáltatja önmagát 
Mert lehetek kedves kis része az Univerzum illanó simogatásának
Mert lehetek idő, és lehetek én-lény mélység
Mert lehetek fohász is, korlátlan önteljesség
Mert lehetek reggeli bátor, test-vére a Félelmeknek

Mert lehetek, Vagyok, aki vagyok
Mert lehetek végtelenség, nyúló és nyíló határral
Mert lehetek saját szívével ölelkező hajnali alázat
Mert lehetek ő, az idő szeretője, intimitásom vidám szürcsölgetője
Mert lehetek akadályok nélküli mosoly-áramlás
Mert lehetek én, idő, fohász és Forrás
Mert lehetek az Érintés és a Megadás

Montorffy Letti-író, coach, tréner

36 nő, 36 szó és egy történet...(Írjunk együtt 2. rész)

16 évesen

 

A vágy döntés kérdése

Boldogságtörténetünk 36 szó felhasználásával

A nevetés volt az egyetlen, ami mindig megváltoztatta az arcom. Egyszerűen olyan gyönyörűségessé váltam tőle, amit nem tudtam nem észrevenni, akkor sem, ha épp szenvedni volt kedvem. Gyakran figyeltem a tükörben a tekintetem ébredés vagy egy szenvedélyes ölelés után. Mit láttam benne, amit azóta is őrzök és gyakran eszembe jut? Önfeledtséget. A pillanat szeretetében végtelenül és végérvényesen megtermékenyített boldogságom. Olyan érzés volt ilyenkor a tükör előtt nézni a saját arcomat, mint amikor a tenger partján álltam és belemerültem abba a nagy kékségbe. A mindenbe, a teljességbe, amelynek része és egyben egésze is vagyok minden kitartásomban és elakadásomban. Mert tiszta lélekben és derűben tart. Nem jöttem rá azonnal a megoldásra, hogy hogyan láthatnám ezt az arcot mindig, amikor belenézek a tükörbe. Az én boldogság arcomat! A ragyogást a szemeimben, ami azt mondja, azt énekli nekem, jól vagyok és nem hiányzik semmi. És nem kell mindig az, ami nincs! Hogyan lehetne lehetséges ez?

Feltétel nélküli szeretettel kell magamat is szeretnem! Ez az egyik, amit megtanultam. Hogyan valósíthatom meg? Azt hiszem, elengedésben. Magammal szemben is alkalmaznom kell azt a kedves naivitást, ami visszateszi méltó helyére az ősbizalmamat. A párás tükörre írtam két szót, miközben mosolyogtam és tombolt bennem a szenvedély, ami 48 éve erre a világra küldött.

Várok Rád!

Korábban, ezt másnak írtam volna. Talán valamelyik barna szemű fiúnak, akinek a szavai is barnák voltak, nemcsak a haja. Akkoriban azt gondoltam, hogy mindenkori boldogságomat a férfi adja. A szerelem hője. Ő varázsolhat engem nővé és szentül hittem a vágy nem döntés kérdése, mert a vágy a Minden felett él és uralkodik örökkön örökké. Ámen! Dehogy ámen, a boldogság történetünk, az enyém, a tiéd, a miénk nem itt ér véget! Épp ellenkezőleg! Itt kezdődik!

Akire ma várok, minden nap, minden ébredésben, az nem egy férfi, egy másik ember, hanem én magam vagyok. A tiszta elmém, tudatosságom, vidámságom. És úgy várom, vágyom ezt a nőt, mint ahogyan gyermekként vártam a balatoni, szabadság-nap-lángos- és esőillatú nyaralást. Ebben a várakozásban tanultam meg, mi a repülés, a „nagybetűsnek nevezett” élet és az anyaság tudatos vállalása, megélése, öröme. A nő érintése anyaként, asszonyként, feleségként, szeretőként, szerelmesként. Szivárvánnyal takartam be akkor a szívemet és hullámok hátán ringattam. Itt és most, én, nem más! Nem mástól vártam ezt. Itt kezdődött el...

A múlt elmúlt, a jövőt nem ismerem. Az egyetlen, amit és ahogyan élnem kell, az itt van. Most van itt! A napfényben. Minden nap! A reggeli kávéban, az esti borban. A tiszta vágyamban, amiről én döntök. Nem más! A haragom, dühöm szeretetben való feloldódásában. Merészen és gondtalanul magamba vetettem el a hitem és a reményteliséget, amit egy éjjel kívántam magamnak, hulló csillagok alatt. Barátságot kötöttem az élettel! Hogyan? Nem bántottam magam semmivel és még szerelemből sem tettem áldozattá azt a nőt, aki ott, akkor még 16 évesen belenézett abba a tükörbe...

A hajnalom, amiben ma ébredtem, már örökké tart. A tükörben a nő, aki visszanéz rám, egyszerre lát közel és távol, és azon túl ...

Rálátok az életemre. Bárhogyan. Madártávlatból is. Az egész egy hatalmas zöld színpad, akár egy gondosan és tudatosan felépített golfpálya. Milyen tökéletes! Mindennek épp ott és úgy van helye, ahogy kell. Miért nem láttam ezt odalentről, amikor ütöttem a labdám és próbáltam betalálni egy áhított lyukba? És azután bosszankodtam, ha nem sikerült, lekéstem, elrontottam és más győzött. Legyőzött. Legyőzött?

Néző vagyok ma és mosolygok. Megszólítom magam kedvesen és megértően. Az empátia valamennyi kommunikációs eszköztárát használom, mert már tudom, hogy minden belőlem sarjad, velem és bennem kezdődik el, és minden elütött labdámnak ott van helye, és akkor, ahová éppen leesik.

 

 

 

Miért hagytam magam bezárni...?

 

Ne légy tökéletes! De légy aki vagy, aki lennél, ha nem szólna rád a szomszéd banya, a férjed, az anyósod vagy anyád vagy bárki, hogy felelőtlen hülye vagy, ha megteszed. Mit is? Bármit, amit szeretnél, mert azt érzed, hogy ez a te utad. Persze a te félelmed is, ami az úttal jár, amit előtted még nem taposott ki senki de akkor is a tiéd. Más nem tudhatja, neked ez miért jó, miért kell. Csak azt tudhatják, hogy nekik miért nem lenne jó és félnek. Helyetted is, sőt az összes ősöd helyett is. Félre értelmezik a bátorságod. Azután rád zudítják a saját kételyeiket, bizonytalanságaikat és önzőnek bélyegeznek. Ez a kedvencem! Amikor minden szavuk és tettük arról vall, hogy elhitessék veled, rossz uton jársz. Hibás vagy, tévedsz! Miért? Mert, határozottan és pontosan tudod, mit szeretnél, hogyan szeretnéd és önképviseletből épp jelesre vizsgázol. Ők pedig, akik leginkább saját magukat féltik, mert megérzik, hogy az erődből már többet nem vehetnek el, azt hazudják neked mégpedig néha nem is rossz szándékból de teljes hittel (mert a hit addig terjedhet, amennyire az ember megvalósult), hogyha magadra gondolsz, akkor önző vagy. A céljuk az, hogy felébresszenek benned valamiféle lelkiismeretfurdalást, amelyben elbizonytalanodsz, hogy amit tenni akarsz valóban jó-e neked de legfőképpen jár-e neked.

Mit gondolsz saját gyönyöröd, örömöd, ragyogásod, tudásod, szédületed, csended, pihenésed jár neked? Vagy csak akkor, ha másoktól engedélyt kapsz rá? Hányan éltek ti nők, abban a tévhitben, hogy rossz anyák vagytok, ha a napotok minden egyes percét nem áldozzátok a gyermeketek figyelmére? Hányan gondoljátok azt, hogy rossz társak, feleségek vagytok, csak azért, mert a házimunka, család mellett olykor szeretnétek egyedül lenni vagy épp barátnőkkel szó szerint „csak úgy lógni”, lebegni a derűben. Exférjem mondta egyszer, amikor elmentem a barátnőmmel néhány órára ringatózni a semmiben, hogy azután feltöltődve újra ringbe tudjak szállni. „Te ezt nem teheted meg, mert te egy anya vagy, a gyereked mellett a helyed.” Mitől félthetett ennyire? Bezárt, hogy ő szabad lehessen?

Miért hagytam magam bezárni...? Valaki más börtönébe...

Nem fontos, hogy mások, hogyan gondolják a te életed vagy éppen téged, hogy milyennek kellene lenned. Az sem lényeges, ha azzal manipulálnak, hogy mennyire csalódtak benned és másnak gondoltak, mint aki vagy. Kiben és miben vesztették reményüket, örömüket valójában, amivel most a te bátorságodat, erődet, lendületedet beszennyeznék? Valójában kiről szól ez a nagy ellenállás, amivel gátakat és akadályokat dobálnak eléd és megszabják melyik úton mehetsz?

Sose felejts el kérdezni, mert aki megtanul kérdésben élni, annak idővel kinyílik, mozgásba lendül és feltárul a világ (a saját belső világa is!), és az összes lehetőség kacarászva ráhullik a homlokára.

Ne légy tökéletes! Mert miközben a hibátlanságra törekszel, olyasvalamit akarsz elérni, ami nem létezik. Elveszted így szép lassan az összes értékes energiád, hited, önbizalmad, derűd, mosolyod, álmod, szabadságod, amelyek nélkül sem anyaként sem társként nem leszel teljes. Ahogyan bent, úgy kint és ahogyan a láthatatlanban, úgy a láthatóban. Hajtsd le elméd olajágra és hagyd magad vezetni bensőd által.

Felmutatok egy táblát. Látod, mi van ráírva? Gyere, nézd meg közelebbről! Olvasd el, mit írtál rá...mikor is....oh, már nagyon régen...talán kislányként vagy háborgó kamaszként....de odaírtál valamit..! Üzentél magadnak! Emlékezz rá!

 

Fotó: Rojeen

Történetünk.... 34 fontos szó felhasználásával...

ÍRJUNK EGYÜTT! 

Legyél az írótársam!  A feladat a következő. Kapcsold be a kedvenc meditációs zenédet vagy menj ki sétálni a levegőre. A lényeg, hogy csendesítsd le az elméd. Figyelj a légzésedre! Majd idézd fel minden ítélkezést és önbántalmazást mellőzve, mi az a probléma, amellyel már évek óta küzdesz de nem tudtad még megoldani. Majd írd le az első szót, ami ezzel kapcsolatban eszedbe jutott. Kérlek, csak egyetlen szót küldj! Ne többet!
Annak hitében, hogy mindannyian egy morfogenetikus mezőben vagyunk, a szavaitokból valami olyan írás fog születni, ami remélhetőleg azoknak, akik elküldik azt az egy szót, valamilyen formában segíteni fog. 
A tervem az, hogy a 60 perc alatt elküldött szavak felhasználásával írok nektek valamit.  

Ime, a történetünk...34 fontos szó felhasználásával... 

Sokáig nem tudtam, valójában mit is jelent pontosan a tisztelet (1). Itt elsősorban önmagam tiszteletére gondolok. Arra, hogy mennyit érek magamnak úgy általában, és a házasságban (2), abban, amiben majd két évtizedig éltem. Mennyit érek, mint édesanya (3), mint nő, mint feleség. Tudom-e tisztelni a saját vágyaim, céljaim, szabadságom. Kell-e a saját életem annyira, hogy tegyek is érte teljes szívvel, hittel. Érzek-e megbánást (4) azért, mert sokáig nem tudtam, hogyan szeressem magam? Hazugság (5) lenne azt állítanom, hogy nem. Viszont az elmúlt 5 évben arra is rájöttem, ha hagytam volna magam az elnyomásban (6) -amelyre persze én adtam engedélyt- mostanra nem érezném, hogy élek (7). Fizikailag persze létező lennék. Avatatlan szemnek élő de az önmagamban vetett hit (8) nélkül sose tudtam volna felépíteni egy tiszta, intim, erős, bizalmas, kölcsönösségre épülő párkapcsolatot (9). Belső utazásaim során megtapasztaltam, hogy miben rejlik az én támogató reményem (10). Végre észrevettem az erősségeimet is. A gyengeségeimet pedig megtanultam értékelni. Fájdalmat, csalódást, bánatot laza lélektartással (11.) kezelni. Megtanultam, hogy csak az lehet a miénk, amihez nem ragaszkodunk görcsösen. És éreztem is, mit jelent a valódi elengedés (12). Megbocsájtottam azoknak, akik nagyon sok fájdalmat okoztak nekem. Társ (13) lettem. Önmagam legjobb társává, mert csak így lehettem valaki másnak is a legjobb társa. Önbecsüléssel (14). Kétségek (15) és a megfelelés (16) kényszere nélkül egyszer csak megérkezett hozzám a saját magam iránti elköteleződés (17). Nem volt több hezitálás (18), ítélkezés (19) bennem. Tudtam, hogy mit szeretnék és azt is, hogyan képviseljem magam úgy, hogy ne érezzem azt, bizonytalan (20) vagyok és félek. És ekkor rám talált a szerelem (21), és katalizátorként kirobbantott a kényelmi pozíciómból, ahol már kezdtem elhinni, hogy megoldottam mindet és nincs több feladatom. Pedig ott kezdődött a neheze. Az igazi! Mindenből! Az örömből, katarzisból, bánatból (22), a halogatás (23) gyötrelméből. És százszor feltettem egyetlen kérdést, úgy hogy közben már elindultam: Merre (24)? Pedig az út világosan ott volt előttem, mégis gyötrelmes kettősséget (25) éltem át. Igazi-e a valódi és valódi-e az igazi és miért fáj az, ami jó. Ekkor megérkezett valaki az életembe, aki azt mondta, tudom-e mi az az ikerláng (26) és mire tanít? Arra gondoltam, hogy zokogni és szenvedni biztosan megtanít, bárki legyen is az. Az elengedés (27) tanítását akkor még nem láttam, mert tévesen csak a saját szenvedésemre koncentráltam, és csak arra figyeltem, mi az, amim nincs, amit az élet elvett tőlem, és nem arra, mi az, amim van. A szenvedés sok új felismerést adott. Erősödtek a képességeim. Nem tudtam, hogy mi az a telepatikus kommunikáció (28) de ösztönösen alkalmaztam. Amikor szembesültem vele, hogy tudok üzenni másnak, anélkül, hogy kinyitnám a szám és beszélnék, arra is rájöttem, hogy érzem Őt, akit akkor az életemnél is jobban szerettem. A fájdalmát, az örömét, a bánatát. Érzem a lelkét. Újra rám talált az elengedés (29) és a felismerés: a derűmhöz, erőmhöz, lendületemhez, békémhez nem kell semmi abból, ami mások megítélése (30) szerint helytelen. Nem kell megfelelnem senkinek!Türelem (31) kell de az nagyon! Elsősorban magamhoz. A hibáimhoz. A tévedéseimhez. Mindenhez, ami én vagyok. Azután másokhoz is. Érzékeltem, hogy minden, amit gondolok elraktározódik az elmémben és képes vagyok önvizsgálatot (32) tartani és irányítani mindazt, amit gondolok, látok és érzékelek. Képes vagyok meditálni és agykontrollt (33) végezni akár nap, mint nap, ha szükséges. Érezni, látni, tudatosítani, hogy mi is van az én elmémben, és miért sikoltozik az egóm, ha úgy érzi bántva van és legfőképp kinek szól ez a műsor? Hogyan kiált, ha kritikát kap? Mi ellen harcol és miért? De a legfőbb tanulság az volt, amikor beláttam, hogy a tartós örömöm (34) mindenféle küzdőtéren túl létezik, és halkan fütyörészve várja, hogy játsszak végre vele.

Köszönöm a közös munkát! 

Montorffy Letti

író, coach, tréner

 

A NŐ IMÁJA AVAGY A NŐ 12 ÚTJA...

 

 A NŐ IMÁJA AVAGY 12 ÚTJA...

1. Az anyaméhben lebegek. Hallom Anyám hangját és érzem a biztonságot. A bennem lévő erőnek és szeretetnek bástyája, alapja ez a hely, ahol minden érzés csendes, ugyanakkor rendíthetetlen és támogató. Ennek a helynek egész életem során mindig adok teret és energiát a szívemben és megengedem magamnak azt a a bőséget, amit ez az erő adhat nekem. Az anyaméh erejét, tartását.

2. A világ, amelybe megérkezem hideg, idegen és én nem tudok mást csak ordítani és félni, mert nem ismerem, mi az, ami vár rám idekint. Kétségbeesett vagyok és keresem a helyem és sokat sírok, mert éhes vagyok és minden érintésben Anyám testének melegét és biztonságát keresem.

3. Azután lassan megtanulom ennek a világnak a határait és megismerem a mélységeit, magasságait. Így a saját magam határait is elkezdem érzékelni, amelyet először még erővel, szélsőséges érzelmekkel, a testem és saját szükségleteim hiányából fakadó érzetekkel próbálok érvényesíteni.

4. Amikor először rámosolygok Apámra, és megérkezem a kisbaba létem csodás világába, látom, hogy egy mosollyal és szelídséggel többre jutok, mint gőggel, akarattal és hangos üvöltéssel. És ezt az információt rögzítem, hogy később, női létezésem bármelyik nehéz időszakában elő tudjam hívni. A szelídség, kedvesség és alázat megtanít engem arra, hogy a befogadást, az elfogadást és a tiszta intim kapcsolódást a legmagasabb szinten éljem meg, hogy később bármilyen helyzetbe is sodortatom magam képes legyek erre emlékezni és tudatosan alkalmazni azt, amit itt megtanultam.

5. Kislányként feszegetem a határaim, hisztizek és duzzogok, ellenállok. Türelmetlen és önző vagyok. A világból nem látok többet, csak annyit, ameddig az árnyékom ér, és azt gondolom, az árnyékom jelenti a mindenséget és utána már semmi sincs. Azután szépen lassan megtanulom, hogy vannak körülöttem más árnyékok, más lelkek, más formák, más nézőpontok. Még nem tudom, hogy ez mit jelent és nem is nagyon tetszik nekem de felfogom, hogy nem csupán én és a vágyaim létezünk. Alkalmazkodnom kell másokhoz is. A bennem tomboló, szenvedő, szorongó csajt, szenvedő kamaszt is szeretem és elfogadom, mert ők is az én részeim. Bennem élnek és segítenek, amikor kérem annak a ragyogó és csodás nőnek, akivé váltam, és akivé bármikor újragondolhatom magam, ha nem tetszik az, amit látok, amikor belenézek a tükörbe. Nem nézem le, nem szégyenlem, nem alázom meg és nem bántom se szóval, se tettekkel magamat. Tudom, hogy minden részem, minőségem egyformán fontos.

6. Fiatal nőként a férfiak jelenlétében megérzem nőiességem erejét, hatását és ettől hirtelen megijedek és félénk és zavart leszek. Furcsa döntéseket hozok. Elmenekülök onnan, ahol szeretnek és vonzódom emberekhez és helyekhez, amelyek nem jók nekem, mert megengedem, hogy ártsanak nekem. Közben tudom, hogy minden csalódásra szükségem van és belemegyek a nagy szerelemi bánatokba. Megtanulok zokogni és megtanítom magam, hogy hogyan mossam könnyekkel ragyogóra a szívemet, amely majd alkalmassá tesz engem a tiszta, hiteles férfi energiájának felismerésére és beengedésére.

7. Érett nőként elkezdem becsülni magam. Belátom, hogy a nem döntés is döntés és azt is, hogy az akciókban fejlődök, a reakciókban csak sodródom. Elkezdem szeretni azt a nőt is magamban, aki csalódott, szenvedett és padlóra került és akit hagytam elbukni. Azt, akinek megengedtem, hogy szorongjon és és elhitesse magával, hogy nem kell senkinek. Nem szép, nem okos, nem szerethető és ő az egyetlen, akinek soha semmi nem sikerül, amit igazán szeretne.

8. Mielőtt még nagymama lennék megtanulom szeretni magamban valamennyi tökéletlen részemet, hibámat, tévedésemet, mert csak ezekből tanulhatok újra meg újra szeretni és bízni. Sosem feledem az anyaméh ősbizalmát, a belső gyermekem kreativitását és a valamennyi megélt női minőségemben tapasztalt fájdalmat, mert a férfit, aki mellém szegődik végül, csak így, ezzel a tudással és megengedéssel leszek képes érteni, szeretni, feltételek nélkül elfogadni. És tudni azt, ő csak hozzátehet jóságával a ragyogásomhoz de nem tőle kapom azt. Az erőm az enyém. Bennem van és az anyaméh állapot előtt is bennem volt, mert nem része a testemnek. A szellemem, elmém, lelkem, gondolatom része.

9. Akkor megérkezem az anyai minőségbe és háttérbe szorítom egy időre a szexistennőt, a társat, a nimfát, a kéjnőt azért, hogy megtapasztaljam és megértsem a teljes feladásnak, megnyílásnak, ego megsemmisülésnek, lelki, szellemi rugalmasságnak, hatékony változás kezelésnek és odaadásnak a mágiáját, hogy utána teljesebb, bátrabb, magabiztosabb, alázatosabb társ, feleség, szerető gésa és anya lehessek.

10.Valamennyi női minőségem teljes megélésével, elfogadásával elkezdem birtokolni a tudást, amit nem látok mindig a szememmel, de tapintom és érzékelem az elmémmel. Lelkemmel, szívemmel mindazt, ami jó nekem és szelíden mondok nemet mindarra, amire már nincs szükségem. Megköszönve a tapasztalást, amit kaptam. Elkezdem megérteni és alkalmazni, mit jelent a hála és a megbocsájtás. Támogatom magamban a jót és fejlesztem azt, amiben gyengébb vagyok és mindezt ítélkezés és önbántalmazás nélkül teszem.

11.Tisztelem minden földön élő valamennyi asszony ősi energiáját, hitét, önbizalmát és feltételek nélküli ősbizalmát. Tisztelem a Földanyát, Pachamamát és bátran elfogadom a segítő energiáit és felajánlom cserébe a saját erősségeimet, amivel támogathatom akár az Univerzumban létező valamennyi női attriobútumot.

12. Örökké élek a lányomban, gyermekemben, ahogy anyám él bennem és én őbenne. Lányom lányai, és gyermekei pedig majd saját lányaikban, unokáikban! Ámen!

 

Montorffy Letti

író, coach, tréner

 

 

Kép forrása: Stílusblog