Csigaház

A Csigaház Blog saját tapasztalatokon alapuló életbölcseleti írások gyűjteménye.Támogathat és erősíthet abban, hogy a magad értelmével találj rá mindarra, ami neked a legjobb.

Montorffy Letti

 

Montorffy Letti spirituális írónő és coach bölcseleti írásai elsősorban azokhoz az emberekhez szónak, akik úgy döntenek, hogy sorsuknak nem elszenvedői és reagálói lesznek, hanem a lélek erejével és a szív bátorságával a változás útjára lépnek. Kockáztatnak és nem félnek a szenvedéstől, rosszakaróktól és kicsinyes hitetlenkedőktől. Elindulnak, mert pontosan tudják, hogy a fejlődés és a változás csak úgy jöhet létre, ha előbb saját maguk változnak. Éretté teszik szellemüket, lelküket, jellemüket, hogy teljesebb, derűsebb és harmonikusabb életet élhessenek.

 

 

Életünk "Adventje" avagy miért felejtettél el várakozni?

A novemberek ködösek és csípősen hideg minden hajnal de ez ugyanolyan szép nekem, mint kora tavasszal a hűvösebb szellő vagy éppen ősszel a hideg, szitáló eső. Mert szeretni tudom azt is, ami általában nem szerethető vagy kevésbé kedvelt. Szeretem, ami nem tuszkolható bele semmilyen kategóriába sem. Nem lehet egyetlen szabályrendbe sem illeszteni. „Törvényen kívüli”. A várakozással is így vagyok és nem azért, mert az emberek nagy része nem szeret várakozni, hanem azért, mert a várakozásban sokkal intenzívebb és más tapintású erő, hit, remény, fantázia, íz, illat van, mint abban, ami már megvalósult. Nekem kell a várakozás! A legegyszerűbb is. Ha hivatalban, üzletben vagy máshol kell várakoznom máris bekapcsol bennem a „ látó szem”. Gyerekkorom óta máshogyan „figyelem”a körülöttem lévő embereket, eseményeket, mint a nagy többség. 10 évesen azt hittem, hogyha felnövök ez majd elmúlik és én is ugyanúgy fogok tekinteni a világra, mint a nagyon felnőttek, és én is éppolyan normális leszek, mint ők, akik hétköznaponként mindig unalmas színeket és ruhákat hordanak, mást mutatnak, mondanak, mint amit éreznek és gondolnak és megeszik azt az ételt is, amit nem szeretnek. Berakják magukat valamilyen társadalmi elvárásféle rendszerbe, hogy jó és szerethető felnőttek legyenek.

Aztán az történt, hogy velem ez nem történt meg, viszont találkoztam másokkal is, akikkel ez szintén nem történt meg és akkor rájöttem, én sosem leszek „normális” és ez nagyszerű! Látom azt, és úgy látom, ahogy Te nem de nem azért mert különb vagyok. Dehogy! Azért látom máshogyan, hogy meg tudjam mutatni Neked is azt a „máshogyant”, hogy segítsek, hogy vegyél észre valamit, amitől jobban fogod magad érezni. Adok Neked egy deci „Letti-bort”. Lassan elkortyolgatod és talán előbújik belőled az, aki mindig is voltál de sose merted megmutatni. Vagy Te is azt hitted, mint sokan, hogy el kell magadban nyomnod, ami vagy, azért, hogy elfogadjanak. A mai „egy deci Letti-bor” azt üzeni Neked, hogy szeresd a várakozást. Tiszteld és vigyázz rá. A várakozás szent, törékeny üveggömb. Dísz a Benned nyíló Karácsonyfán. Miért felejtenéd el, hogy várakozni jó? A várakozás mindig felkészít valamire és csodálatos találkozások részese lehetsz. Minden nap izgalmas kis toporgás egy küszöb előtt, és így minden nap az életünk Adventje lehet.

Ilyenkor Karácsony előtt négy héten át felkészülsz az Ünnepre. Megtiszteled az Ünnepet azzal, hogy koszorút és egyéb díszeket készítesz, sütsz, nagytakarítást végzel, ajándékot készítesz és illatos gyertyákat gyújtasz. Miért hanyagolod el magadat és a körülötted élőket az év többi napján? Mert akkor más nem ünnepel és a kirakatok nincsenek feldíszítve? A lelkedet és a házadat mindig fel tudod díszíteni.

A kirakat Te magad vagy. Benned van a várakozás, a csillogás és a simogatás is, és elég, ha te tudod, hogy várakozásban vagy.

 

Fotó:Molnár Péter

 

 

 

 

Lélek-karcok

Az emberek folyamatosan különböző információkat közvetítenek magukról. Leginkább akkor, amikor valamit nagyon szeretnének eltakarni. Egy egyszerű kérdésre adott válaszban ott van minden lényeges információ. Ha azt kérdezem valakitől, hogy magányos-e és ő hevesen tiltakozik ez ellen majd hosszasan sorolja, hogy miért is nem az, biztos lehetek benne, hogy nagyon egyedül érzi magát. Ha viszont azt feleli mosolyogva, hogy, igen, lehet, néha valóban magányos vagyok, ahogyan mindannyian de a hozzáállásomtól függ, hogyan teszem magam számára ezt az érzést jobbá. Hagyom magamat sajnálni vagy kilépek belőle és elkezdem szeretni magamban mindazt, ami adakozó, társasági emberré tehet. Ebben az esetben tudhatom, hogy ez az ember törekszik arra, hogy harmóniában legyen önmagával, a világgal és valójában nem magányos. Őszintén felvállalta magányát és ez a nyíltság teszi őt hitelessé és hozza egyensúlyba nap, mint nap.

Minden apró mozdulat, hangsúly, sóhaj üzen nekem a másik emberről csak jól kell figyelnem. A másikra helyesen figyelni pedig annyit tesz, hogy önzetlenül adok a figyelmemből. Önzetlenül és alázattal befogadom magamba mindazt, amit a másik ember az adott pillanatban szeretne Velem megosztani. Itt kezdődhet a megértés és ahol a megértés elindul, ott szeretet van és ha szeretet van bennem, előbb utóbb megértem azt is, mire való a türelem. Megértem, hogy a türelem szentség. A lélek szentsége. Éppen ezért gyógyít. A tanítás ott kezdődik, hogy legyek türelmes magammal szemben. Higgyek abban, hogy Odafent pontosan tudják, mi a legjobb Nekem, éppen ezért ne elégedetlenkedjek a Sorsommal. Nem rombolhatom le saját magamat. Ha türelmetlen vagyok, elsiklok olyan fontos feladatok mellett, amelyek megértése, átélése és megoldása szükséges lenne ahhoz, hogy fejlődjek és tovább haladjak.

Az élet nem engedi meg Nekem, hogy anélkül lépjek előrébb, hogy megoldottam volna a rám váró feladatokat. Ha még nem kapok meg valamit, akkor még nem vagyok kész rá. Hiába érzem azt, hogy így van. A türelmetlenség vakká tesz. Néha önzővé. Egyeseket gonosszá is.

Amikor érett korba lépve találkozom valakivel és összeér a Sorsunk, minden esetben tudnom kell, hogy a másik embernek legalább épp annyi lelki sebe van már, mint nekem. Türelem nélkül pedig ezeket a lelki sebeket sohasem fogom tudni jól értelmezni, nem fogom megérteni, mit, miért tesz és néha még azt is érezhetem, hogy az ő lélek-karcai ellenem fordulnak. Pedig lehet, hogy csak annyi történt, hogy mindaz, ami belőle sugárzik felém, a saját megoldatlan feladataimra hívja fel a figyelmet. A teljes figyelem ott kezdődik, amikor a magammal és a másokkal szembeni türelmetlenséget már megtanultam alázattal be-és elfogadni.

A tajtékos tenger hullámai mindent kicsapnak a partra. Nem fogadnak be semmit. Amikor a tenger lecsendesedik, akkor válik képessé a befogadásra. A lelkem is ilyen. Tiéd is. A türelmetlenség háborgóvá tesz. Nincs benne megnyílás, megértés és így magamnak is ellensége leszek. Tudom, milyen nehéz feladat ez. Jómagam is gyakorló kisinas vagyok. Egy tanítvány a sok közül. Vándor, aki tanulni vágyik és mindig úton van...

 

Fotó:Molnár Péter

Amikor a gyermeked átölel és a lelkedbe kacag...

Az élet természete, hogy minden állandó változásban van, és ha ezt nem fogadod el, akkor mindig győzni fog feletted Minden. Így csupa nagybetűvel. Legyőz a MINDEN. Legyőz az élet, mert birtokolni akarod a tudást, hogy mi az élet. De azt nem lehet. A tudást és a tudatosságot is magadba kell szívni, éppen úgy, mint a szerelmed bőrének az illatát, szenvedéllyel, odaadással és édes lendülettel. A tudás is illanó, mint minden, ha elkezded birtokolni, gőgössé és önteltté válsz és elveszted, ahogy ebben az állapotban mindent. Amikor birtokolsz, már uralkodsz is. Győzni akarsz és szüntelen igazolni az igazadat.

A birtoklásban épp azt veszíted el, amitől olyan szédítően mámoros lesz az élet, amikor azt érzed, boldog vagy és minden veled van, egy helyen és egy időben. Amikor a gyermeked átölel és a lelkedbe kacag, amikor a szerelmed a nyakadba csókol és felsóhajtasz, érzed, hogy ez az a mozdulat...a mámor egyik tökéletes pillanata, ami másnap a reggel kávé gőze felett száll... a pillanat, amit nem birtokolsz, csak alázattal odaadsz, magadba szívsz és könnyűvé válik tőle a lelked.

Hiány mindig a változások mentén keletkezik. Amíg birtokolni akarsz, addig mindig az kell, ami nincs és a hiánynak így csak a súlyát érzed, pedig minden változásnak szárnya van és repülni tanít.

 

Fotó:Molnár Péter

Felszínes csacskaságok kora után...

Sokféleképpen lehet szeretni. Vonzódni is számtalan módon lehet. Tudnod kell pontosan mit jelent a szerelem. Mit jelent szeretni. Tudnod kell különbséget tenni a vágy, a szeretet, a vonzalom és a szerelem között. Minél érettebb vagy lelkileg, annál mélyebben tudod megélni a szerelem és a szeretet mágiáját. Az érzelmek és az érzések fontosak. Mindegyik. Tanítanak és általuk fejlődik az érzelmi intelligenciád de eljön az az életkor, amikor már mélységet kell adnod az érzelmeidnek. Mélységet és tartalmat, mint testi, mint lelki szinten. Akinek a szexualitás megélése mindenkivel jó és kielégítő, annak az embernek, legyen nő vagy férfi, még sokat kell tanulnia arról, mit jelent igazán mélyre szállni az érzelmeiben és örömmel, bátran elköteleződni egyetlen ember mellett. Mit jelent az az ölelés, ami lelki, szellemi szinten is összekapcsol két embert.

Eljön az az életkor, amelyben a vágy és a vonzalom már nem lehet felszínes, mert már nem önmagában létezik, hanem a szeretettel és a szerelemmel egységben. Érett korba lépve valós értéket e téren, csakis az érzelmeid mélységeinek őszinte felvállalása adhat. Amikor könnyedén mondasz már nemet egy izmos felsőtestre vagy kerekded popsira. Mert nem a gyors megszerzés izgat és a vágyad kielégítése, hanem a lelki mélységeid felfedezése, a gondoskodás, a szerelem ébrentartása. Amikor a hűségedet nem érzed áldozatnak és nem érzed úgy, hogy lemaradsz, kimaradsz valamiből, ha nem adsz teret pusztán csak a vágyaid kielégítésének. Amikor már nem kényelmi szempontok okán választasz társat és nem is azért, mert lázba hoz, hogy a másik nagyon akar téged. Mert ilyenkor az ő érzelmeit sajátodként éled meg és ezzel becsapod önmagad, mert valójában nem ő kell neked, csak az érzésben fürdesz, hogy valakinek ennyire kellesz. Ez is az ego egyik remekbe szabott, megtévesztő játéka.

A felszínes csacska vágyak kora után – amelyeket a megfelelő életkorban kötelező átélned- változnod kell. Negyven éves korod után a saját és mások érzelmeit tisztán, pontosan és jól kell értened és értékelned. Tévútra visz, ha nem tudod, hogy valakit hogyan szeretsz. Vággyal, vonzalommal, baráti szeretettel vagy szerelemmel.

A lelki, érzelmi érettség magas fokát mutatja az, amikor valaki nem fél egyedül lenni, amikor már nem társfüggő. Amikor az egyedüllétet nem azonosítja a magánnyal. Azt az embert, aki mélyen érez, és ezt bármikor nyíltan felvállalja, és képes mélyen elköteleződni, azt az embert komolyan lehet venni, meg lehet benne bízni, mert erős. Aki elbírja a saját gyengeségeit az erős. A férfi ad. A nő befogad. De egyetlen nő sem fog olyan férfit befogadni, aki nem ad. Aki hallgat és nem beszél vagy éppen mellébeszél. Elrejti az érzéseit, eltakarja a gyengeségeit. Aki nem akarja a nőt megnyitni. Úgy igazán. A lelkét. Adás nélkül nincs fogadás, befogadás sincs. Csak azt lehet fogadni, aki ad. Mélyről ad. Aki minden félelem nélkül mindazt odaadja a másiknak aki ő. Színjáték és játszma nélkül.

Ha egyszer képes voltál erre, akkor a változásra is képes vagy. Ha egyszer hernyóból pillangó lettél, szállni fogsz de csakis akkor, ha a lelkeddel is érzed azt, hogy pillangó vagy. Amíg lélekben hernyó maradsz és csak kívülről próbálsz változni, sosem kaphatsz valódi szárnyakat. Ha valakire a szíveddel nemet mondtál, a tested sem mehet más irányba. Az érzelmi hitelesség azt jelenti, hogy a szíved, a lelked, szerelmed és a tested is egy irányba mozdul. A másik felé, aki ugyanolyan szabad, önálló, érett és harmonikus lélek, mint te.

 

Fotó:Molnár Péter

Alku önmagad ellen

A megalkuvásokkal az a legnagyobb baj, hogy minden egyes ember, helyzet, szerelem, barátság, kapcsolat, munka vagy bármi más, amivel hosszú távon megalkuszol, elvesz belőled valamit. Azt a részedet, ami reptetni tudna. Ami a szabadságodat, mámorodat, egyetlen igaz valódat naponta építené, támogatná. Minden megalkuvásban, szó szerint alkut kötsz magaddal. Mégpedig önmagad ellen, és ez akkor is így van, amikor különböző indokokkal és magyarázatokkal megpróbálod felmenteni magadat a saját alkud alól.

A megalkuvást soha nem szabad összetéveszteni az alkalmazkodással, a toleranciával, az önzetlenséggel vagy az érzékeny figyelemmel. A megalkuvás mindezeknek élesen ellene megy. Ebben az állapotban érzéketlen vagy magaddal és azzal szemben is, aki veled együtt részese lesz ennek a folyamatnak. Behúzod magaddal a sötétbe. Mert a megalkuvásban elfojtasz, elnyomsz magadban valamit, és ez kivétel nélkül mindig feszültséget gerjeszt. Minden megalkuvás valamilyen félelemből fakad és a félelem tartja életben.

A legtöbb gyereknek az tanítják, hogy a felnőtt lét már nem játék. Kötelességek és megalkuvások sorozata. Micsoda hibás szülői attitűd! Hiszen a kettő nem zárja ki egymást, mivel mindennek saját ideje, ritmusa van. Jó élet-ritmust kell örökül hagynod az utódaidnak, nem félelmet. Nem csak illemet kell tanítanod, hanem meg kell mutatnod, milyen módon tudja a saját lelkét, szellemét erőben tartani. Olyan mintát kell adnod, ami az életről szól. A valódi életről és a valódi emberről, aki nem hiba nélküli és esendő de ereje, megbocsájtása, szeretete végtelen, és nem szégyenli megmutatni a gyengeségeit.

Olyan életet kell élned, amiben nem kaphat helyett árulás, hazugság, színjáték. Mert nem a szomszédoknak élünk és még csak nem is a szüleinknek. Nem valakinek, hanem valamiért élünk. Miért kellene minden játékosságunkat, örömünket felnőttként felcserélni megalkuvásra és kötelességre? Nem cserélni kell. Adni. Táplálni.Hangsúlyozni azt, hogy mindenért amit tesznek és azért is, amit végül nem tesznek meg, felelősséggel tartoznak és mindezeknek következménye lesz. Amelyek felett nem illik háborogni és szenvedni. Legalábbis sokáig nem, mert a mártírlét is romboló létforma.

A kulcsszó: a felelősség. A helyesen értelmezett felelősségben nem veszted el sem önmagad, sem a játékra, kompromisszumra, önzetlenségre, megbocsátásra való képességedet. Sőt képes leszel magadban és a hozzád közel állókban mindezeket a legmagasabb szintre emelni, ha megérted, hogy felelősen kell gondolkodnod, cselekedned, akkor is, ha ezzel néha megbántasz másokat vagy haragot és ellenszenvet gerjesztesz. A felelősség nem azt jelenti, hogy mindig minden emberrel és helyzettel megalkuszol az életedben. Nem azt jelenti, hogy félsz képviselni azt, amit gondolsz, érzel, amiben hiszel, nem más, a szüleid vagy a párod, hanem kizárólag te.

A felelősség sok mindent jelent, részben azt is, hogy képes vagy bátran nemet mondani a félelmeidre és a gyengeségeidre és kiállni azért, amit képviselsz. Az igazi felelősségben nincs megalkuvás. Szeretet, hit és bátorság van benne. Erő. A felelősség az erőt képviseli. Ezzel szemben az állandó megalkuvás gyengít. Rossz ritmusa van. Kibillent és távolít. Persze az is igaz, hogy nem baj, ha időnként megalkuszol, néha szükséges is de ne váljon ez szokásoddá. A személyiségedbe olvadt megalkuvás, hiteltelenné, döntésképtelenné tesz, és Sorsodnak csupán elszenvedője leszel, pedig támogatója, társa is lehetnél nagyszerű Önmagadnak.

 

Fotó:Molnár Péter