Skype online coaching

Egyéni és kiscsoportos
online coaching Montorffy Lettivel

Előzetes időpont
egyeztetés szükséges:
+36 30 790 4677,
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
vagy skype üzenetben.

Keresés

Csigaház

A Csigaház Blog saját tapasztalatokon alapuló életbölcseleti írások gyűjteménye.Támogathat és erősíthet abban, hogy a magad értelmével találj rá mindarra, ami neked a legjobb.

Montorffy Letti

 

Montorffy Letti író, coach, felnőttképzési szakember bölcseleti írásai elsősorban azokhoz az emberekhez szónak, akik úgy döntenek, hogy sorsuknak nem elszenvedői és reagálói lesznek, hanem a lélek erejével és a szív bátorságával a változás útjára lépnek. Kockáztatnak és nem félnek a szenvedéstől, rosszakaróktól és kicsinyes hitetlenkedőktől. Elindulnak, mert pontosan tudják, hogy a fejlődés és a változás csak úgy jöhet létre, ha előbb saját maguk változnak. Éretté teszik szellemüket, lelküket, jellemüket, hogy teljesebb, derűsebb és harmonikusabb életet élhessenek.

 

 

Táncoló falevelek

Fotó:Trencsényi Tibor

 

Talán nem mondtam még, ha újra születek vagy csupán egyik reggel arra ébredek, hogy egy másik életben vagyok, francia sanzon énekesnő szeretnék lenni. Amikor sodor és forr bennem az élet és úgy érzem a világ minden teljességével az enyém és annyi erőm van, hogy egy napon egy hétre való feladattal is megbirkózom, mindig ezt a képet látom magam előtt…

Ősz van. Falevelek táncolnak a napfényben. A szél játszik velük, kedvesen, nem tépi szét őket, csak alá-alá emel egyiknek, másnak és közben szól egy dal. Színpadon állok és énekelek. Sanzont és magam vagyok dalban. Jó ez a magány, nem keserű, és ott és akkor boldog vagyok, és nem számít semmi más, csak a zene. Azt is tudom, hogy nagyon jó énekes vagyok, és sokan szeretnek.

Ebben az életemben többek között az írás képességét kaptam, énekelni nem tudok. 10 éves koromig tudtam. Amikor azonban az énektanárnő az énekkari órán megszégyenített azzal, hogy hamisan énekelek és menjek onnan, mert nem vagyok közéjük való, megszakadt bennem a hang és azután egy időre elnémultam. Ha akkor másként szól az a kritikus mondat vagy épp segítő szándékkal, ma nem lennék író. Énekesnő lennék, egy másik sorssal.

Egy dal újra szól bennem, nem halkult el végleg. Átalakult. Hagytam, hogy megmutassa nekem az élet, mivé alakíthatom. Ma prózában mondom el, hogy hiszek a szerelemben, a paprikás csirkében, az őszinte szóban, az érintés erejében, a mindent megtisztító és felszabadító szexuális gyönyörben, extázisban, a változásban, a férfi gyengédségében, a női erősségben, a házasság szentségében, a test és a lélek tudatosságában, a gyermeki tisztaságban, a katarzis nélkülözhetetlenségében, a csomboros húsos káposztában és mindenben, ami igaz.

Mostanra pedig van még valami, amiben nagyon hiszek. A coach munkájában. Abban, hogy az általa adott tréning során gátak, driverek, megkövesedett tranzakciók alakulhatnak át, segítőkké válhatnak és tudatos, minőségi változások születhetnek.  Mert hiszek az ember erejében. A lehetőség mindenkiben ott szunnyad. Legyen füled, hogy meghalljad, mit súg a szíved bátorsága és legyen szemed, hogy meglásd az erősségeidet. Mindezt pedig folyamatosan alkalmazni is tudd, mert a megértés még nem elég. A ráébredés még nem elég.  Tudatos cselekvésben tud az a változás megtörténni, ami előrébb visz, önmagad legjobb, legigazibb valójához. Falakat kell majd ledöntened, mert ezt más senki nem fogja megtenni helyetted. A te falaidért csakis te leszel a felelős. A szűrődet, amelyen a körülötted lévő világot újra meg újra átfolyatod, ki kell tisztítanod és ez gyakran csak segítséggel megy, mert egy megrekedt helyzetben nem leszel képes idegenként tekinteni magadra és sokáig ugyanazon a szinten maradsz a spirálban, bármennyit is dolgozol. Mert a feljebb lépéshez valódi változás kell. Sem gyengébb sem rosszabb, sem gyávább nem leszel attól, ha segítséget kérsz, mert elakadtál. Ehhez kell a legnagyobb erő és a legtudatosabb döntés, hogy beismerd, szükséged van egy kézre, amely megérint, miközben rád mosolyog. Nem ad tanácsot, nem mondja meg, mit tegyél, csupán előhívja belőled a jó válaszokat és megerősíti az önbizalmad, azon a területen, ahol éppen elakadtál.

Az életem akkor kezded jobbra fordulni és döntéseimben akkor kezdtem tudatos lenni, amikor ráébredtem felelősséggel tartozom magamért. Elhagytam a komfort zónámat és mertem segítséget kérni. Nem hittem azt öntelten, hogy én minden elakadásomra tudom a jó választ. Erőt szabadítottam fel azáltal, hogy beismertem segítségre van szükségem és a könyveken, szavakon túl cselekvéssel tettem azért, hogy jobban érezzem magam és az legyek, aki valóban vagyok.

 

Fotó: Karádi Bad Zoltán

 

Írok és ez a legcsodálatosabb önvalóm, a legszebb hivatás, amit kaphattam. Hamarosan pedig coach leszek, hogy tréningben tartsam és erősítsem benned mindazt, amitől rátalálhatsz a te saját, egyedi mintázatú utadra, ami senki másé nem lehet, csakis a tiéd, mert szunnyadó erősségeid felébresztésével megtaláltad magadnak.

Talán nem mondtam, még de már nem szeretnék másik életet, amelyben sanzon énekesnő vagyok, és csodás hangon trillázom, mert tudom, hogy azt a dallamot, amit magamban megtaláltam, elég, ha én hallom. Táncoló falevelekkel a napfényben...

Kalandok és limonádé

 

 

 

Gyermekkorban még úgy érzed, bármi megtörténhet veled. Van időd végtelen hosszú bakancslistád megvalósítására. Felnőttként, miért gondolod azt, hogy már nincs?

Talán megfeledkezel arról, hogy gyermeki éned, most is benned van és szeretned kell Őt nagyon, hogy újra azzá válhass, akinek nem számít az idő múlása, mert a szív lombházában él, ahol nincsenek elvárások, csak kalandok, limonádé és szalámis szendvics.

Légy a változás!

Mint tudjátok elkezdtem tanulmányaimat a Lemma Coachingnál.

A mondat Gandhitól az első órán azonnal megtalált:

 

"Légy a változás!"

 

Tudtam, hogy jó helyen vagyok. 45 éve a változás az egyetlen, amiben töretlen a hitem. Azt gondolom, hogy a képesség, hogy szeretnék és tudok is változtatni mindenen, ami bennem van és belőlem indul ki, az örök fiatalság titka, a szív bátorságával kiegészülve. Az elixír, ami mindig lendületben tart.

 

A másik fontos mondat, amit Edittől (Wiesner Edit) kaptam:

 

"A megoldáshoz nem kell probléma."

 

Zseniális! Hiszen 5 éve ezt érlelgetem, morzsolgatom, szűröm át a lelkemen. Mert a tapasztalat, a tudás, a tehetség és a lehetőség bennem van. Csak elő kell hívnom, fel kell ébresztenem, meg kell erősítenem magamból magamat. És erre kivétel nélkül mindenki képes.

Emlékezz arra, ki vagy!

 

Önmagam legjobb része, amit itt a Csigaházon és a Nofertiti Álmain Nektek adok és vissza is kapok Tőletek. Hálás vagyok minden egyes emberért, aki rövidebb vagy hosszabb időre az életembe lépett. Hálás vagyok minden életfeladatomért, ami nehéz, mert a szép ettől lesz még szebb. Hálás vagyok minden elmúlt szerelmemért. Hálás vagyok a mostani, érett szenvedélyért, szerelemért, a férfiért, aki minden bajon át szeret. Hálás vagyok anyámnak, apámnak, anyai nagyszüleimnek, családom minden tagjának, az exférjemnek és a gyerekeimnek. Mert mindannyiuktól tanultam és tanulok valamit; türelmet, megértést, szeretetet, bátorságot, a jó és a rossz méltóságteljes, alázatos elfogadását, elengedést.

Valamivel több, mint 3 éve, két, nyomtatásban megjelent verseskötet után, úgy éreztem mocorog, születőben van bennem valami... valami más. Nem költészet, nem regény. Nem tudtam, mi az, csak éreztem, nagyon erősen. Ott legbelül a „zsigeri agyamban”. Akkor készült el a honlapom benne a Csigaház bloggal. És mert a szív sosem téved, legfőképp akkor nem, ha megengedi magának, hogy bátor legyen, azóta is érzem, az út, amin elindultam, az enyém. Talán sosem volt még egyetlen út sem ennyire a részem, ön-azonos velem, mint ez. Beszélgetek, segítek, írok. Megtanítom a szívem bátornak lenni és ezzel megtanítom a te szívednek is a bátorság édes mámorát. Tanítvány vagyok én is, ne hidd, hogy minden feladatom megoldottam és minden félelmem legyőztem. Valami azonban mégis más lett bennem. A bátorságom már nem ösztönös, tudatos döntés. Így változom nap, mint nap folyamatosan. Alakulok, fejlődök, be- és elfogadok.

Bátorság nincs változásra való képesség nélkül. Ameddig a félelem kéziféke behúzva pihen, addig nem haladsz, pedig milyen remek útjaid lehetnének. Micsoda felfedezések!

A változás az egyetlen, amiben hiszek és most újabb változásra készülök. Megújul és átalakul a montorffy.com és ezzel egyéb változások is útjukra indulnak...

 

Tarts velem és szeresd a szíved bátorságát jobban!

Namaste!

Letti

 

A fotókat Karádi Bad Zoltán készítette.

Lószart se törődik a te hülye elméddel...

Az élet egyszerű. Minden egyszerű benne. A napfelkelte szép, néha már giccses, a kávé habos és illatos, a vágyaink, a Rose, a munkák, a tél, a tavasz, a nyár, mind, mind egyszerű. Egyszerű, szép és lélekemelő. A halál, a betegség is csak azért iszonyatos benne, mert fogalmunk sincs mit kezdjünk az elmúlással és azzal, ha egy súlyos betegség megállít, lelassít minket.

 

 

 

Az elménk viszont szörnyen bonyolult és nem véletlen használtam ezt a szót, mert általában kis szörnyecskéket költöztetünk bele, mint például a harag, a féltékenység, a mellőzöttség, a hiány és többiek szörnyeit. Azután hagyjuk, hogy mindent, ami az életben magától értetődő és egyszerű és benne van a szeretet lehetősége, megfertőzzenek és mélyebbre és egyre mélyebbre húzzanak minket. Kétségbeesésünk, kételyeink pánikszobájába.

A szerelem is egyszerű, az teszi bonyolulttá, amit a szerelemről tapasztalások és rossz kódok által az elménkbe tetováltunk. Nem, nem belefirkálgattunk, mint egy óvodás kis srác. Ez tetoválás. Mélyebben és tartósabban ott van, mint a hitünk abban, hogy értékes, szerethető emberek vagyunk, akik megérdemlik a boldog életet.

 

 

Sokáig nem értettem tisztán én sem ezt az „elmés dolgot”. Mi van az én elmémmel, miért onnan indul ki minden és miért pucoljam ki, miért alakítsam át? Az egom azt üzente, hogy hülye vagyok, ha megteszem, mert az én elmém tökéletesre csiszolt gyémánt. Most, hogy leírtam ezt a mondatot, már jókat derülök is magamban, milyen végtelenül ostoba is az ego, és mennyi minden hülyeségre rávesz minket. Mindenekelőtt bezáratja velünk az összes kapunkat, ablakunkat, a legparányibb lengőajtóinkat meg beszögeli a marha. Az még semmi, de mi segítünk is neki ebben és támogatjuk, azután egy szép napom, rájövünk, ha rájövünk, de most vegyünk a legideálisabb örömhelyzetet, hogy rájövünk: az élet mindig egyszerű és mindig szép, ha pedig mégsem az, akkor az elménkben nagy kosz van. Por, rendetlenség, bűz, szanaszét dobált szennyesek és más.

Nézd, akármilyen szarul vagy és szarnak látod az életet magad körül, a természet körülötted mindig ugyanazt csinálja. Lószart se törődik a te hülye elméddel, aki mindig szenvedni akar. Él, virágzik, napnyugtázik, hullámzik, felhő-szakadozik, rügyet bont. A gyereked felnő, az anyád megöregszik és Karácsonykor mindig van halászlé. Az élet él! És bármi is történik az élet mindig utat tör magának, akkor is, ha a te éretlen elméd képtelen meglátni benne a szépet, például a kedvesed haragjában a szerelmét, dühében a vágyát, anyád intelmeiben a szeretetét vagy azt, mennyi alakban, milyen változatosan léteznek a hópihék.

A hópihék alakja mesés, és mesés nagyanyám csirkepörköltje, anyám csokitortája, a fű a kertben, ahogy nő, a sárkány alakú felhő, amit tegnap láttam az égen. Összefoglalva: gondold át ezt az „elmés dolgot” újra :lesd meg a hópihéket, a teliholdat, fürdőzz meg a szélben, énekelj a viharban. Egyél juhtúrós pogácsát és csomboros, húsos káposztát, aztán koplalj és élj gyümölcsön napokig, csak élj, élj, élj, mert a szörnyecskék szart se tudnak belőled enni, ha te boldog vagy!

 

 

 

Képek forrása

charoninstitute.wordpress.com

dracomir.tumblr.com

flavonline.blog.hu

Csigavonalak mentén

Egyik kedvenc gondolatom Edward Albee amerikai drámaírótól ma újra eszembe jutott....

 "Az embernek néha nagyon nagy kerülőt kell tennie, hogy aztán a helyes úton, a lehető legrövidebben jusson el a célhoz."

Mostani tudásommal már azt gondolom, nem néha, hanem elég gyakran, sőt szinte minden jelentős, sorsfordító változást kerülő spirálok előznek meg. Sok-sok kis csigavonal egymás után, amíg végül kicsigázunk arra az útra, a végsőre. És ezt sosem lehet könnyen megúszni. Személyes életfeladatunkért nagyon keményen meg kell küzdenünk. Amikor azt mondom, keményen, véletlenül sem arra gondolok, hogy erőből és harcosan, bezárkózva, gőgösen, rátartian, ego-büszkén és hülye felsőbbrendűséggel.

A személyes utadat megtalálni csakis tökéletes önismerettel, emberi tartással, valódi nyitottsággal, előítéletektől mentesen, az új, a más be- és elfogadásával lehet. Szelíden és kedvesen. Megértéssel önmagad felé; kis játszmáid, tévútjaid megbocsájtásával és elengedésével. Mert csak az tud megbocsájtani másoknak, aki önmagának is tud. Mivel minden belőlünk indul ki, ezért amíg magunkkal nem kötünk békét és nem engedjük meg, hogy erős hittel vigyük az életünk, addig csak a felszínen pancsikolunk. De nem úgy, mint egy kisgyerek. Mert ők önfeledtek és vidámak és a rosszkedvüket gyorsan felejtik; a jelenben élnek. Mi felnőttek gyakran a saját szennyesünkben fürdőzünk, pedig tisztára is moshatnánk elménket, ha végre átalakítanánk a bennünk lévő fel-felbuggyanó rossz energiákat a szeretet és a megértés energiájává. Valahogy mindig a másiktól várjuk, hogy ezt megtegye velünk. Pedig ez a mi dolgunk, a mi testünk, a mi lelkünk, a mi szívünk, a mi elménk. Miért szeretnénk a megoldást másra bízni?

 

Sokszor elmondtam már de most újra leírom. Ahogy én viselkedem, az engem minősít, sohasem a másikat, akinek adom. Vagyis ostobaság az a gondolat, hogy „neki nem adok többet, mert nem érdemli meg”. Ki vagyok én, hogy eldöntsem, megérdemli-e vagy sem? Gyarló ember vagyok, mint ő, hibákkal és erényekkel, mint ő, és ha előrébb tartok, mint ő, nem büntetnem kell, hanem emelnem őt és majd a másik eldönti, hogy mit kezd azzal, amit tőlem kap. Ha nem tudod ezt megtenni, inkább kerüld el azt a lelket  de ne bántsd meg. Tudom, hogy nehéz egy sértett helyzetben emberként viselkedni és nem visszavágni és odacsapni. Viszont azt gondolom ez ám a csodálatos, emberhez méltó feladat, amiben fejlődni lehet, kell és érdemes. Minden más megoldás, mint például a bosszúállás, kisstílű. Az életet minden területen csak nagyvonalúan érdemes élni. Szándékosan bántani egy másik embert nem nagyvonalú lélekre vall. Magamat mások elé helyezni, lenézni, leszólni, ítéletet mondani másokra szintén nem az. Amíg ebben élsz, csak körbe-körbe a számodra rossz  csigavonalak mentén haladsz, és csak látszólag jutsz előrébb. Ha igaz módon, hittel mész abban a spirálban, előrébb juthatsz benne, ha nem, újra és újra visszaránt. Mert abban az egyben biztos lehetsz, akár a halálban, ha nem fejlődsz, a spirál mindig visszaránt. Fejlődés nélkül nem lehet rálelni sem a saját utadra sem az igazi párodra. Fejlődés nélkül nem az vagy, aki valójában lehetnél. Az életet mindig felfelé kell élni. Hamvas Béla ezt írta a Silentiumban.

Átvalósulni. Ezt pedig csak fölfelé lehet. Más út nincs. Az élet arra való, hogy nagy dolgoknak feláldozzák. Egyébként semmi értelme.”

 A legnagyobb dolog pedig ez: önmagunk alázatos, nagyvonalú és türelmes megismerése. Legjobb, legigazibb, legnagyszerűbb részünk felfedezése. Az áldozat pedig nem más, mint elengedése a bennünk lévő rossz minőségeknek. Minden más csak ezután jöhet...