Csigaház

A Csigaház Blog saját tapasztalatokon alapuló életbölcseleti írások gyűjteménye.Támogathat és erősíthet abban, hogy a magad értelmével találj rá mindarra, ami neked a legjobb.

Montorffy Letti

 

Montorffy Letti spirituális írónő és coach bölcseleti írásai elsősorban azokhoz az emberekhez szónak, akik úgy döntenek, hogy sorsuknak nem elszenvedői és reagálói lesznek, hanem a lélek erejével és a szív bátorságával a változás útjára lépnek. Kockáztatnak és nem félnek a szenvedéstől, rosszakaróktól és kicsinyes hitetlenkedőktől. Elindulnak, mert pontosan tudják, hogy a fejlődés és a változás csak úgy jöhet létre, ha előbb saját maguk változnak. Éretté teszik szellemüket, lelküket, jellemüket, hogy teljesebb, derűsebb és harmonikusabb életet élhessenek.

 

 

A szeretet fűszeres...

Azok, akiknek nincs bátorságuk szeretni, végül mind elveszetté válnak és örök hiánnyal élik le az egész életüket. A gyávaságot a lélek hosszú távon sosem támogatja. Küszöbön toporogva élni és nem merni belépni, nem merni szeretni, mindennek ellent mond, ami az igazi, szabad élethez tartozik.

A szeretet fűszeres, édes gőze van és illatos. A szeretetnek nemcsak hője, hanem íze, illata is van. Néha erős, néha pikáns, néha méz sűrűségű. Ha mélyen és bátran szeretsz, olyan nem lehetséges, hogy nem érzed milyen isteni zamata van. A szeretet a lélek Mannája.

 

Fotó:Molnár Péter

Mint a láva borul rá a férfira...

Minden nő életében eljöhet az az életkor, amikor megbékél a benne izzó szenvedéllyel és megtanul ezzel az óriási erővel bánni. Az ősasszony, ősanya erejével. Amikor ez megtörténik, szemei rányílnak a valódi szeretet mélyről fakadó, egységesítő élményére és a pillantása igézőbb, ragyogóbb lesz, mint valaha. Amikor ez megtörténik elkezdi érzeni, hogy az igazi szerelemben nincsenek kételyek, kérdések, csak válaszok vannak, mert akkor már kizárólag a lelkével szeret. Mint a szökőkút vízsugara tör a magasba és mint a láva borul rá a férfira, aki nem ázik el a zuhatag alatt és nem ég el ebben a forróságban, hanem termékenyebb lesz, mint ifjú titánként bármikor.

Az érett nő megérett szeretni és megérett megbocsájtani és megérett arra is, hogy bátran nemet mondjon arra a férfira, akinek az életére már nem képes kellő lágysággal és befogadással ráhajolni. És megérett arra is, hogy igent mondjon Önmagára anélkül, hogy hübriszt követne el.

 

Fotó:Molnár Péter

Haboskávé a kád szélén...

Amikor egy férfi gondoskodni akar egy nőről és egy nő egy férfiról, szeretni, óvni, védeni akarják egymást, akkor ezt minden hangos tűzijáték kísérete nélkül megteszik. Mert a jóságot soha nem kell kikiáltani, a cselekvés ilyenkor mindig előbb indul el, mint a szó. A gondoskodás- különösen érett korban- férfi és nő szerelmében annyit jelent, hogy a másik embert minden hátrányaival, nyűgjeivel, terheivel, szüleivel, gyermekeivel együtt vállalom, mégpedig örömmel. Mert az igazi szeretetben nem azért teszek valamit a másikért, hogy ezzel bármit bizonyítsak magamnak, a külvilágnak vagy elnyomjam a lelkemben feltörő lelkiismeret furdalást.

A valódi gondoskodás nem alkalmi jellegű. A színtelen, fáradt hétköznapokban is megnyilvánul, nemcsak az ünnepnapok fényességében. Egy váratlan felajánlásban, egy habos kávé édességében, amit fürdés közben diszkréten a kád szélére tesznek.

 

Fotó:Molnár Péter

Akikkel összeér a Sorsom

Legyen bármilyen apró segítség, tett, fejlődés, amit véghez vittél, legyél magadra büszke. Arra, amit megvalósítottál, elértél, amin átküzdötted magad, mert ez nem nagyképűség, hanem hit. Mégpedig a legerősebb. Hit és bizalom. Bizalom, az önmagad legmélyén lévő örök gyermeki magban. Mélységes tisztelete a saját erődnek. Aki ezt másképp látja, az nem érti, nem érzi még, mit jelent igazán megbecsülni valamit. Önmagát elsőnek. Mert, aki magát lehúzza, az nem lesz képes másokat sem reptetni, ítélkezés nélkül megérteni. Soha ne hagyd, hogy gyengítsen valaki, aki még nem érte el, hogy tisztelje és szeresse saját gyengeségeit és békével elfogadja a problémákkal és feladatokkal terhelt életét. Úgy igazán, mélyről jövően. Nemcsak a felszínt borzolva és megoldás híján, folyamatosan viccet csinálva abból a sok probléma gubancból, amit képtelen kibogozni. Aki az erőt, a hitet és az érzékenységet összetéveszti a nagyképű, egocentrikus magatartással az valószínű még sosem volt helyesen büszke saját magára. Sosem vette még komolyan azt az embert, akivé válhatna és azért nem, mert azt az embert sem becsüli, akit éppen képvisel.

Sok évvel ezelőtt és sok éven keresztül jómagam is olyan ember voltam, aki nem hitt eléggé a saját mélységeiben és a saját erejében. Kicsit hittem és rövidebb időszakokra talán jobban is de ez kevés, ma már tudom. Azután elindultam egy másik úton és ahogyan változtam, úgy változott körülöttem minden, és ma már igazán büszke vagyok magamra. Akiket ez irritál, akiknek ez sok, akiknek ez túl harsány, azok elkerülnek. Nem keresik a társaságomat, így sohasem fog összeérni a Sorsunk, és ezért hálás vagyok, mint ahogyan azért is, akikkel végül összeér.

 

 

Fotó:Molnár Péter

Vállald fel!

 

Gyakran előfordul, hogy elfáradsz. Egyszerűen belefáradsz az életbe. Ez mindenkivel megesik. Nem kell túlzott jelentőséget tulajdonítani egyetlen ilyen állapotnak sem. Mert elmúlik. Akárcsak az öröm. A lelki fáradtságot kialudni nem lehet. Egyetlen ellenszere van: ébernek kell maradnod. Mert ez a fajta elgyengülés más, mint a fizikai erőtlenség.

Ébernek maradni pedig annyit jelent, hogy tudatosan nézel magadra és az érzéseidre. Főleg az érzéseidre és nem próbálod meg elfojtani azokat. Sem a haragot, sem a kíváncsiságot, sem a vágyat, sem az örömöt. Fontos, hogy ezeket az érzéseket képes legyél mindig megkülönböztetni egymástól. Ne téveszd és ne keverd össze a pillanatnyi vágyaidat, ösztöneidet a lelked mélyében szunnyadó, időtlenül erős, igaz hittel és szeretettel.

Igen, előfordul, hogy elfárad a lelked. Belefárad a sok igaztalan harcba, a szeretet, a szerelem hiányába, a társtalanságba, magányba az elismerés utáni sóvárgásba, a sikerbe és a sikertelenségbe, de miért baj ez? A gond sosem akkor kezdődik, amikor erőtlen leszel, hanem amikor elhiteted magaddal, hogy „majd az idő megoldja”, és neked semmit sem kell tenned. Ez viszont önáltatás, mert ilyenkor az időre bízod magadat, nem a saját erődre és a Gondviselésre.

A probléma ott kezdődik, amikor minden Téged ért sérelemért mást teszel felelőssé és erőtlenségedet, gyengeségedet hatalommal ruházod fel. Azaz épp a hiányosságaidnak adsz lendületet és mártír létednek terítesz asztalt, mégpedig igencsak gazdagon.

Vállald fel önmagad! Mert, ha magadat nem tudod, semmi mást sem tudsz felvállalni. Minden belőled indul ki! Felvállalni nem csak az örömeidet és a szárnyalásaidat kell, hanem azokat az időszakokat is, amikor léted örvénye mélyre húz és felsikolt a lelkedben egy rég elfejtett hang. A felvállalás ott kezdődik, amikor képessé válsz arra, hogy szembe nézz a teljes életeddel, és abban benne van minden. Hibáid és tévedéseid is. Minden bánat, amit másnak vagy magadnak okoztál, az eltékozolt, egyetlen és igaz szerelmed, hűtlenséged, árulásaid, eljátszott lehetőségeid. Minden.

Vállald fel lelked erőtlenségét és jutalmul elnyered a legnagyobb ajándékot; a szüntelen változó lét derűs elfogadását. Az erőt, ami előre visz és segít abban, hogy ne csak utólag láss tisztán, amikor már nincs fogadókészség ott, ahol korábban tárt karokkal vártak.

 

Fotó:Molnár Péter