Csigaház

A Csigaház Blog saját tapasztalatokon alapuló életbölcseleti írások gyűjteménye.Támogathat és erősíthet abban, hogy a magad értelmével találj rá mindarra, ami neked a legjobb.

Montorffy Letti

 

Montorffy Letti író, coach, felnőttképzési szakember bölcseleti írásai elsősorban azokhoz az emberekhez szólnak, akik úgy döntenek, hogy sorsuknak nem elszenvedői és reagálói lesznek, hanem a lélek erejével és a szív bátorságával a változás útjára lépnek. Kockáztatnak és nem félnek a szenvedéstől, rosszakaróktól és kicsinyes hitetlenkedőktől. Elindulnak, mert pontosan tudják, hogy a fejlődés és a változás csak úgy jöhet létre, ha előbb saját maguk változnak. Éretté teszik szellemüket, lelküket, jellemüket, hogy teljesebb, derűsebb és harmonikusabb életet élhessenek.

 

 

Varázsmondat

Léteznek varázsmondatok. Ezek azok az üzenetek, amelyeket közvetítés által az Univerzum üzen neked, hogy ébredj és változtass! Válts irányt, cselekedj, indulj el. A varázsmondat nem pusztán egy inspiráció, nem egy kis meleg, reggeli kakaócska, annál sokkal erősebb. Forró, sűrű, szenvedélyes, fűszeres, pikáns, erotikus csokoládé. Motiváció, ami cselekvésre késztet. Általában olyankor érkezik hozzád, amikor nyitott vagy erre, és képes vagy befogadni az üzenetet. Amikor már tudatosan értékeled mindazt, amid van, és nem gondolod, hogy ez neked már régen járt, ideje volt megkapnod. Beborít a hála, felemel, elringat, de közben azt is érzed, hogy majd szétfeszít az erő (nem az ösztön!), ami cselekvésre sarkall, és elindulsz. Megteszed az első lépést, azután a következőt. Naponta teszel valamit azért, ami szeretnél elérni, megvalósítani. És elkezdődik a változás. Először benned. Majd észreveszed, hogy a környezeted is átalakult.

Ezen az úton elfelejtesz félni, új szokások találnak rád és új embereket ismersz meg. Aki régebben melletted állt, mint barát, munkatárs, szerelem, eltűnik, kihullik az életedből. Néha szelíden, düh nélkül, de előfordul, hogy csalódottan és haraggal. Te mész és cselekszel. És változol. És elkezdődik a ragyogásod. Ilyenkor reagálhat úgy a környezeted, hogy kivirultál, megszépültél, jobban nézel ki, mint 20 évesen és veled örülnek. De reagálhat dühösen is, mert nem érti a változást és fél is a benned lévő változástól. Azt mondod, ehhez neked egy új szerelem kell? Lehet, de nem biztos, hogy ez az új szerelem lesz az új életed, új társa is, aki bárhová veled tart, és feltételek nélkül szeret. Elég, ha az életbe vagy szerelmes és a változásba de ez már a következő lépcsőfok. Ahhoz, hogy a változás benned tartós legyen, virágba boruljon és megkezdje édes, felfedező burjánzását, és újabb változásokat indítson el, már nincs szükséged senkire és semmire. Elveszti fontosságát és nélkülözhetetlenségét a kívülről érkező katalizátor. 

Elég egyetlen varázsmondat, amire rezonálhat az erőd, a szíved, az elméd, a tudatot, a lelked és ami megöleli a belső gyermeket benned! Mert minden, amivel szebb, jobb, harmonikusabb, békésebb, szerethetőbb és szeretetteljesebb lehetsz, benned van. Ott a mag, és arra vár, hogy szárba szökkenjen és táncoljon a tág Ég alatt.

 

Fotó:Molnár Péter

A Mindenség Teremtőjének titkára… avagy mitől válhat hitelessé egy coach, terapeuta, motivációs tréner, tarot tanácsadó, kineziológus, és más segítő hivatásban dolgozó szakember.

Mai legjobb tudásom szerint, arról szeretnék írni, hogy mi a feladata minden segítő hivatásban dolgozó embernek. Mitől lesz hiteles. Mitől válik a szemünkben az egyik támogatóvá, kedvessé, erőssé, szerethetővé, amíg a másikat erőszakosnak, gyengének, nevetségesnek, pénzsóvárnak tartjuk.

Az első és legfontosabb, hogy mindenki, aki úgy érzi, hogy feladata másokon valamilyen formában segíteni, nem különb, nem több, nem jobb, nem okosabb, mint a másik ember, aki őt a bajában felkeresi, csak nagyon sok önmagán végzett munkaóra után képessé vált arra, hogy közvetítő legyen. Csatorna. Nem több, nem kevesebb. A Teremtő titkára, aki alázattal és feltétel nélküli szeretettel rendelkezik.

Fotó:Molnár Péter

 

Mindenki, aki tapasztalások, felismerések és szeretet nélkül osztogatja másoknak a kész, esetleg instant megoldásokat, mint gyógyító, mint segítő, mint tanácsadó megbukik.

Mert, ha nincs benne alázat, ítélkezés mentesség, mindig különbnek fogja magát tartani annál, mint akit épp kezel, és ettől sem ő, sem a munkája nem tud kiteljesedni.

Csak azt tudom átadni, és éppen annyit, mint amennyire én, mint segítő megvalósítottam önmagam. Ha például az elengedés témakörében csak 80%-t értem el a saját életemben, csak 80%-i tudást leszek képes átadni annak, aki ezzel a problémával eljön hozzám.

És itt a második nagyon fontos hitelességi fokmérő, ami különbséget tehet a segítő szakmában dolgozói között, hogy nem lehet addig adni, amíg te magad nem rendelkezel azzal a tudással, amiben épp segíteni szeretnél. És itt nemcsak tárgyi tudásról van szó. Hanem minden olyan tudásról, amit hétköznapi nyelven úgy nevezünk, hogy élettapasztalat.

A segítőnek, aki felvállalta, hogy alázattal, türelemmel, ítélkezésmentesen segít, nemcsak élettapasztalattal kell rendelkeznie, mert az mindenkinek van, több, kevesebb, de van. Hanem élettapasztalatból szerzett tudatos gondolkodásmóddal is. Mit jelent az, hogy tudatos gondolkodásmód? Mai legjobb tudásom szerint azt jelenti, hogy koncentrált, rugalmas, ítélkezésmentes, elemző, felismerő és szeretetteljes figyelmet fordítok magamra és a környezetemre.

Miért fontos az ítélkezésmentesség? Mert tudati és tudat alatti szinten is folyamatosan információkat, és különböző energia áramokat indítunk a másik ember felé. Egy negatív gondolattal, ami egy találkozás, érintés, beszélgetés során megfogalmazódik bennünk, csakis negatív energiát leszünk képesek elküldeni a másik felé. Naponta több ezer pszichikai támadást indíthatunk, anélkül, hogy tudnánk róla, ha még nem ástuk ki és emeltük fel a tudatosságunk szintjére ezt a tudást. Bevallom, ez az egyik legnehezebb feladat. Ezért is fontos nekünk segítőknek a magas rezgésszintünk folyamatos szinten tartása.

Természetesen kaphatunk is épp ugyanennyi támadást. Ha túl sok pszichikai támadást küldünk, fogadunk, aznap úgymond semmi nem sikerül, fáj a fejünk, összeveszünk mindenkivel és még a parkolóőr is megbüntet.

A harmadik fontos feltétel, amitől hitelessé válhat egy segítő: a türelem és a szabad akarat tiszteletben tartása. Türelem önmaga felé és mások felé.

Mi soha nem mondhatjuk meg a hozzánk jövő segítségkérőnek, hogy számára, mi a legfontosabb, legjobb döntés. Akkor sem, ha látjuk, akkor sem, ha már több hónapja jár hozzánk és még mindig nem jött el számára a felismerés és türelmetlenkednénk, hogy miért nem látja, amikor olyan egyértelmű. Nem az. Itt róla van szó, az ő lelkéről, szívéről, életéről, nem rólunk. A megoldás, amit adnál, minden esetben a te megoldásod lenne, nem az övé. A sajátja ott van benne, lehet, hogy jó mélyen elrejtette, de ott van, és nem áshatod ki helyette, csak segíthetsz abban, hogy képes legyen kiásni. Tiszteletben kell tartanod a szabad akaratát, akkor is, ha őrültségnek, butaságnak tartod, amit választ vagy épp nem választ. A szabad akarat szent.

A negyedik hitelességi fokmérő a hála érzése. Ha bennem, mint segítőben nincs hála mindenért, ami épp az életemben van vagy épp már kilépett onnan, akkor elégedetlen leszek. Ha pedig elégedetlen vagyok, ami negatív állapot, alacsony rezgéssel, akkor a hozzám érkezőkkel is elégedetlen leszek. Az elégedetlenség pedig elvárásokat szül, ami megakadályoz abban, hogy ítélkezésmentes legyek és feltétel nélkül szeressek.

Az ötödik fontos alap, amire minden ember, segítő kiváltképpen építheti a hitelességét, az őszinteség. Ott kezdődik, hogy nem hazudok önmagamnak. Már a legcsekélyebb dolgokban sem, például, nem mondom azt, hogy jól vagyok, amikor épp kettéhasadni készül a szívem. És nem keresek rá kifogást, hogy miért is jó az nekem, ha kettéhasad, se magyarázatot, hogy azért hasad ketté mert…, se flegma reakciót, hogy kit érdekel, ha kettéhasad? Csak egyszerűen beismerem, hogy kettéhasadt. Kimondom. Ahogy minden mást. Csakis akkor indulhat el a gyógyulás. Felállok és kimondom, mint az amerikai filmben a főhős, aki feláll az anonim akármilyen csoportban, és azt mondja: XY vagyok és függő vagy XY vagyok és szeretem, ha kettéhasad a szívem.

A hatodik hitelességi energia, amivel erősen és pozitívan tudom támogatni önmagam és a környezetemet, és amivel jobbá válhatok, az alázat. Itt szeretnék eloszlatni egy súlyos félreértést, téves hitrendszert, miszerint az alázat egy és ugyanaz az érdekekkel telített hízelgő alázatossággal vagy az alázottsággal. Sokan vannak még, akik ezeket összetévesztik. Úgy gondolkodnak egy vita után, hogy dehogy kérek én bocsánatot, nekem van igazam, különben is egy ilyennek, aki becsapott és elárult nem fogok megalázkodni. A tévedés abban van, hogy a bocsánatkéréssel nem gyengébbek, erősebbek leszünk. A megbocsájtás minden esetben felszabadít. Mindkettőnket. Engem is és a másikat is, akivel vitám volt.

Az alázat minden esetben magas energetikájú, pozitív attitűd, amelyben feltétel nélküli szeretettel tiszteletben tartom más, számomra nem tetsző véleményét, és féltékenykedés, irigység nélkül elismerem, hogy tudása több, aktuálisabb, frissebb, mint az enyém, és megengedem magamnak a tanulás örömét, amit tőle kaphatok. Az a mester, aki tanítványától is tanulni képes mutat igazi példát az alázatra.

Hetedik és egyben utolsó észrevételem mai, legjobb tudásom szerint az, hogy hitelességet a fent említetteken túl az adhat egy segítő hivatású embernek, ha soha sem gondolja azt, hogy meglévő tudása elegendő, és az élethossziglani tanulást választja.

 

Montorffy Letti
író, coach, a te szellemi-lelki támogatód
www.montorffy.com
https://www.facebook.com/csigahazcoaching/
A Coachok Szakmai Szövetségének tagja
http://www.coachok.hu/coach/Montorffy_Letti_coach
Csigaház Coaching - a szíved bátorsága
A játszó-tér, ahol felfedezheted önmagad
Bejelentkezés:hétfőtől, péntekig 9-19 óra között
Mobil:70/6733331
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

 

Képviseld magadat...

 
Úgy gondolom, hogy az embernek mindig, minden élethelyzetben egyértelmű határozottsággal képviselnie kell önmagát. Szelíden, alázattal, kedvesen, mégis teljes bizonyossággal ki kell állni saját maga mellett, akkor is, ha ez másoknak nem tetszik. Nem szükséges mindenkinek megfelelni. Egyrészt azért, mert nem is lehet, másrészt, mert a megfelelési és bizonyítási kényszer természetellenes folyamat. És aki hagyja, hogy mások manipulálják, befolyásolják az idővel elveszti önmagát. És aki elveszti önmagát, az elveszti a szabadságot, amelyben önállóan dönthet a saját gondolata, érzése, értékrendje, egyszóval a saját élete felől.
 
Fotó:Karádi Bad Zoltán

A férfi testtel kötődik

A férfi elsősorban testtel kötődik a nőhöz. Az a nő, akinek a lelkéhez is kötődik, számára egyetlen és kivételezett lesz. Ez a nő mindent megad a férfinak, amire vágyik; szerető, barát, kéjnő és anya egy személyben. Mindezt ösztönösen és elvárások nélkül teszi.

A férfi genetikailag nem hűségre, sokkal inkább hódításra programozott de ha megtalálja azt az egyetlen nőt, akihez nemcsak testtel képes kötődni, akkor attól a perctől kezdve esélyt kap az élettől, hogy saját szenvedése árán férfivá érjen és megértse, nem pusztán az ösztönök és a hormonok teszik férfivá, hanem a szeretet és a lelki érettség legtisztább, legmagasabb szintje, amelyben nem léteznek kicsinyes és önigazoló hazugságok.

A szívünknek Karácsony kell!

angyalcsigaház

Kicsit elszomorodom, ha azt hallom valakitől, hogy a Karácsonyt nem átélni, megélni csak túlélni szeretné és ideges türelmetlenséggel várja már ennek a varázslatos ünnepnek a végét. Különösen akkor, ha az illető nagyon fiatal vagy olyan, akinek vannak már gyerekei. Természetesen soha nem álom meg, hogy ne firtassam az okot. Persze csak diszkréten. Mert ez sajnos majdnem olyan kényes téma, mint megkérni valakit, hogy meséljen a szexuális életéről. A lelkünk nagy napja ez, nem maradhat zárva bennünk egyetlen ajtó sem. Az összes kis égőt meg kell gyújtani odabent, és akkor bizony mások is belátnak, belénk láthatnak és ez kihívás. Nagy bátorság. Többségében azt a választ kapom, hogy "nem is tudom, miért nem szeretem", és közben fanyalogva elhúzzák a szájukat. Nem akarnak erről a témáról beszélgetni, mert kellemetlen s talán szégyellni való is utálni egy olyan fényes ünnepet, amely másoknak beragyogja a lelkét és erőt ad a következő télig. Elgondolkodtató, hogy akiknek túlságosan sok ez az ünnep, azok miért érzik ezt. Mi az, ami számukra túl ilyen vagy olyan. Miért túl sok a fény,  a dísz, az ének?

Ebben az ünnepben benne van az egész életünk, és mindenki úgy ünnepel, ahogyan él és ahogyan szeret. Ha pedig rosszul szeret, rosszul is ünnepel. Az emberek többsége nem szeret kilógni a sorból és őszintén bevallani valami olyasmit, ami közmegrökönyödés tárgya lehet. A Karácsonyt utálók sorában sokan vannak, akik csupán azért reszketnek az ünnepléstől, mert a Karácsony elől nem lehet elbújni. Megtehetem, hogy a születésem vagy a nevem napjáról elegáns könnyedséggel megfeledkezem és nem ünneplem meg. De a Karácsony az egyetlen, amelyen nem lehet, csak úgy átlépni. Szint kell vallani magamról, a bennem lévő szeretetről és arról, amit a családom, barátaim iránt érzek (még, ha év közben sikerül álcáznom is mindezt). Nem lehet végérvényesen elmenekülni előle! A legerősebb ünnep. 

Az évnek három napján meg kell nyitnom a lelkem, ki kell tárulkoznom, boldognak, békésnek és megbocsátónak kell lennem. Önzetlenül szeretet bon-bonokat kell ajándékoznom mindenkinek. Ez persze nem elvárás de mégis mindenki tévesen azt hiszi, hogy az, és ezen a három napon mindennek és mindenkinek meg kell felelnie. Ez meglehetősen nagy teher azoknak, akik feldolgozatlan sérelmeket cipelnek évek, esetleg évtizedek óta. A lélek bűntudata nagyon fájdalmas, eltaszítja magától azt, amit nem ért. Azok, akik utálják a Karácsonyt nem tudják, miért nem érzik azt a csodát, amit mások. Amikor a fanyar fenyő, a frissen sült beigli, a fahéjas csillag, a narancsos kalács, a forró puncs és a halászlé illata észrevétlen belengi a szépen feldíszített otthont. Dühösek a Karácsonyra. Úgy tesznek, mintha ez a „nemszeretemakarácsonyt” érzés számukra tökéletesen megfelelne de közben a szívük mélyén egy dacos kisgyerek zokog. Mások fényes színjátékban eljátsszák, amit képtelenek érezni, mert nem akarnak kimaradni a nagy adakozási- és szeretetlázból, megint mások szentül hisznek abban, hogy meghitt Karácsony csupán utópisztikus fantáziálás és csakis addig tart, ameddig hiszünk az Angyalokban. Az igaz, hogy felnőttként már kevésbé érezzük a gyermekkori békével és varázslattal átitatott ünnepi hangulatot. De ez nem azt jelenti, hogy a felnőtté válással el kell veszítenünk vagy épp utasítanunk mindent, amiben gyermekként hittünk. A belső gyermek hangját sosem szabadna elnémítanunk. A szívünknek minden életkorban szüksége van a Karácsonyra! Mert a Karácsony megtaníthat minket az ajándékozás misztériumára. Az életünk során sokféle ajándékot kapunk (természetesen itt elsősorban nem tárgyi emlékekre gondolok) de csakis azok válhatnak ékkövekké bennünk, amelyeket valóban befogad a lelkünk. Ezekből a „jegy-ajándékokból” tudjuk építeni, saját, személyre szóló szeretet-barlangunkat. Akinek az ajándékát -legyen az bármi- képes vagyok úgy elfogadni, hogy közben az ő lelke valósággal nászra lép az enyémmel, megtörténik a csoda. A teljes befogadás és megnyílás csodája, amelyben fontosabbá válik a másik öröme, mint az enyém. A lelke rásimul az enyémre. Ez a feltétel nélküli, őszinte megnyílás a legtöbb, amit egy másik embertől kaphatunk. Misztérium. Nem kell magyarázat. A Karácsony elől nem lehet elbújni, mert önmagunk elől sem lehet. 

A Karácsony a lélek nagy kihívása. Ha évekig menekülsz is előle, egyszer szembe kell nézned vele, és a bölcsek ezt nem halogatják. Tudják, hogy minden nap, amelyet hazugságban, önbántalmazásban, haragban, bezárkózva, félelemben, szorongásban él meg az ember, egyre közelebb visz a halálhoz. Először elhamvad a szellem, kiszárad a lélek, egyre lustább lesz, végül megbetegszik a test.

Őrizzük meg lelkünk frissességét a jóra, mert minden időben szükséges, hogy képessé váljunk tündérmeséink felidézésére. Azután pedig újabb meséink megírására és megvalósítására.

Legyen az életünk Ünnep!