Csigaház

A Csigaház Blog saját tapasztalatokon alapuló életbölcseleti írások gyűjteménye.Támogathat és erősíthet abban, hogy a magad értelmével találj rá mindarra, ami neked a legjobb.

Montorffy Letti

 

Montorffy Letti spirituális írónő és coach bölcseleti írásai elsősorban azokhoz az emberekhez szónak, akik úgy döntenek, hogy sorsuknak nem elszenvedői és reagálói lesznek, hanem a lélek erejével és a szív bátorságával a változás útjára lépnek. Kockáztatnak és nem félnek a szenvedéstől, rosszakaróktól és kicsinyes hitetlenkedőktől. Elindulnak, mert pontosan tudják, hogy a fejlődés és a változás csak úgy jöhet létre, ha előbb saját maguk változnak. Éretté teszik szellemüket, lelküket, jellemüket, hogy teljesebb, derűsebb és harmonikusabb életet élhessenek.

 

 

Azután erővel kirúgja a karám ajtaját...

 

 

Aki bármilyen szempontból becsap téged, lelkileg, szellemileg, anyagilag elárul, az tulajdonképpen nem tesz mást, mint megfoszt a legalapvetőbb jogodtól, amely nélkül nem élhetsz teljes, igaz és szenvedélyes életet. Ez a jog pedig nem más, mint az embernek a szabadsághoz való joga. Az élet pedig igazságos, mert az, aki megpróbálja szándékosan vagy akaratlanul elvenni tőled ezt a jogot, az önmagát is korlátok közé szorítja és ezért -kivétel nélkül- mindig nagy árat kell fizetnie. A hazugság az egyik legerősebb ketrec, amelybe magadat és a környezetedben élő embereket is bezárhatod. Az igazsághoz való jogodat korlátozza. A valódi szabadság elfogadása, megértése a felelősségteljes élet egyik alapfeltétele. Lelki, szellemi és testi korlátok között csak vegetálni lehet. Azt gondolom, élni annyit tesz, hogy nem tudom, holnap mi vár de készen állok arra, hogy mindig,minden helyzetben dönteni tudjak. A halogatás is rabság. A döntés felszabadít. Szándékosan nem használtam jelzőt, mert véleményem szerint nem létezik jó vagy rossz döntés. Minden döntésre, amit az életünkben hozunk szükségünk van. A döntések tanítanak, utat mutatnak. A döntésképtelenség ezzel szemben korlátok közé taszít és benne csak prüszköl és fújtat a lélek. Azután erővel kirúgja a karám ajtaját , elvágtat és azt hiszi szabad. Pedig csak a felhalmozódott energia robban ilyenkor szerteszét, és ez az energia sajnos mindig sebet ejt másokon. A szabad döntések szelíden születnek, egyetlen ajtót, kerítést, házfalat sem kell berúgnod azért, hogy jobban érezd magad. Szelíden, szinte egyik pillanatról a másikra kerülsz a fénybe. A szabadság akkor válik tartósan részeddé, ha észrevétlen, szinte magától értetődően simul a szívedhez, éppen úgy, ahogyan az ölelés mámorában két szerelmes ujjai egymásba fonódnak. Ez a ráébredés pillanata. Attól a perctől fogva felelősségteljesebb leszel, mint előtte bármikor. Gyorsan és könnyedén hozol döntéseket. Képes leszel nemet mondani mindenre, ami nem hozzád illő, nem téged képvisel és soha többet nem kötsz egyetlen olyan kompromisszumot sem, amelyben a szabadsághoz való jogodat elveszítheted.

Megengedi neked, hogy rálépj a lelkére...


Néztem a felhőket, az útszéli napraforgó táblákat az egybeolvadó földet az éggel, ahogyan az esti napsütés arany mázzal öntötte le a tájat. Mindig jóleső érzés a várostól távolodni, ha tudom hová tartok és akkor is, ha nem. Most repülni mentem, mert egy blogversenyben, amit a test és a lélek harmóniájának szolgálatáért rendeztek negyedik lettem. Így a 2013. évben bekerültem a kategória legjobb tíz blogja közé.

Menni, utazni, repülni jó, és hazatérni még jobb. A hazatérésben mindig egy élménnyel több van. Az indulás csak egy álom, egy képzet, egy hangulat de a hazatérésben már ott van az élmény és szeret. Úgy ölel, mint egy hűséges szerető. Hozzád tapad örökre. Ha mindenképpen meg kellene határoznom, melyek azok az állapotok, amelyekben igazán boldog vagyok és békés, az utazás lenne az egyik. A hazatérés a másik. Ami pedig a kettő közt van azt nevezem életnek, azt nevezem repülésnek. És azt csak szenvedélyesen, katartikus átéléssel szabadna mindenkinek megélnie. Persze nem vagyunk egyformák és sokan a teljes kitárulkozást indiszkrétnek tartják de aki ír, az csak abból meríthet, amit a lehető legmámorosabban és legmélyebben átélt, megtapasztalt, ami megégette, belemart a húsába, csontig hatolóan fájt vagy ami éppen extázisba hozta, különben nem lesz hiteles. Az író, a lélek ékköveit hozza fel neked a tudatod alatti rétegekből.  Mint minden művész, érzékeny lélek. Szétbontja, ízekre szedi az életét azért, hogy Te, mint olvasó, az ő lelkén járva juthass el a saját valódig. Sebezhetővé kell válnia, hogy megmutasson, ráébresszen és elgondolkodtasson. Megengedi neked, hogy rálépj a lelkére. Mert tudja jól, nem különb másnál. Pulvere est et in pulvere reverteris.

Hirtelen megrázkódott a gép és egy tompa puffanást hallottam, ami egy pillanat alatt visszahozott a valóságba. Egy fecske volt. Neki csapódott a szárnynak. Sajnos a pilóta már nem tudta kikerülni. A gyerekek választ várva néztek rám de a válasz ott volt bennük. A válasz a félelem volt. Egy gondolat, hogy bízzunk-e a pilótában vagy sem. Mint egy selyemkendő érintése olyan finoman remegett a levegőben a bizalom, amelyben egyszerre kétféle erő is feszült. Bizalom a pilótában és bizalom egy szülőben, aki azt ígérte, hogy a repülés élménye páratlan és nem kell félni.Ilyen pillanatokért is érdemes anyának lenni, amikor egyetlen  mosollyal, érintéssel, szóval képes vagy biztonságot, erőt adni, pánik és rettegés helyett.

Suhantunk tovább az aranyló naplementében és mielőtt a gép földet ért valaki távolról megsimogatta a szívem és akkor váratlan elmosolyodtam. Odafent látni akarták a mosolyomat, azt a mosolyt, amelyben nemrég magam is hinni kezdtem újra.

 

 

 

A szív bátorsága

 

Az élet tele van kisebb és nagyobb erőpróbákkal de ettől érzed, hogy élsz. Ettől tudsz élet igenlően, színesen vagány lenni. Elfogadod, hogy az élet mibenléte, hogy mindig, minden változik benned is, körülötted is, és a problémáid nem sorscsapások, hanem megoldandó feladatok. Megtiszteltek, hogy téged választottak, visszatértek hozzád, így lehetőséget kaptál a fejlődésre.

A semmiből csak semmi születhet, mert a semmi súlytalan és erőtlen. A semmi az, amikor szüntelen árad belőled az a sok, közhelyes panasz-pitypang. Ráfújsz és rád száll, majd a másikra is, akinek semmi köze a gondjaidhoz, mert a pitypang panasz izgága és mohó. Nem elégszik meg azzal, hogy csak téged nyugtalanítson. Az kell neki, hogy más is érezze, mennyire fáj neked.

Így akárki tud fújni, hiszen rajtad kívül még több millió embernek van "100 dolga", "tárgyalok, bocs" napja, beteg gyereke, hülye főnöke, idióta exe és majdnem elszúrt élete.

Amit valóban akarsz, az előbb utóbb bekövetkezik, eléd sodorja az élet a lehetőséget és akkor döntened kell. Nem sablon dumákkal lihegve, hanem elfogadva, hogy minden, ami benne van az életedben okkal van benne, nem véletlen.  A mondások birodalma megbukott. Az ember, aki folytatásos teleregényt ír a problémáiból, fújtat és sipákol azért, mert él, megbukott.

Az élet remek ígéret arra, hogy holnap jobban csinálod. És azután még jobban. Egy napon pedig megérkezel oda, ahol hagyod, hogy fájjon. Nem félsz megélni a rosszat, ami bánt, mert tudod, hogy csak így enged el az a szorítás, amit a probléma gerjesztett. Az elhatározás hatalma, hogy tudod, képes vagy úgy dönteni, hogy az számodra a legjobb legyen, a szív bátorságában rejlik. 

 

Fotó: Karádi Bad Zoltán

 

 

Tükörtartás avagy csak az ego játszmázik...

Ha túl gyakran mondod másnak, hogy találja meg önmagát, akkor ideje tükör elé állnod és mélyen belenézned abba, mert meglehet, hogy épp te vagy az, aki elvesztette a legbensőbb, igaz valójához vezető utat.

A tükörtartás nem azt jelenti, hogy pontosan azt tükrözzük vissza a másiknak, amit ő mutat nekünk. Aki ezt teszi, az képtelen elviselni azt, amire a másik ember figyelmezteti. Szeretetből, fájdalomból, indulatból vagy bármi más okból de rávilágít arra, amit a másik nem akar látni, ezért támadásnak, gőgnek, ámokfutásnak, hamisságnak és a személye elleni árulásnak éli meg a nyílt őszinteséget. Elkezd védekezni és durván „visszaküldi a feladónak a teljes csomagot.”

A valódi szeretetben nincsenek játszmák. Szenvedélyek és indulatok vannak, mert az igazság mindig láttatni akar de játszmák nincsenek. Csak az ego játszmázik, a szív, a szellem és a lélek sosem.

A tükörtartás nem visszatükrözést jelent, mert nem az a cél, hogy a saját igazunkra bizonyosságot szerezzünk, és a másik embert megalázzuk és megvakítsuk, hanem az, hogy segítsünk tisztán látni.

 

Fotó:Molnár Péter

Utolsó perc a sötétségből

Egy barátom nemrég azt mondta, hogy minden nyárban eljön az a pillanat, amikor megérzed benne az őszt. Sétáltunk a Duna parti kavicsokon de lábunk alatt már zörgő, sárga levelek is zenéltek. Beszélgettünk. Mindenről. Szerelemről, fájdalomról, boldogságról, csalódásról, örömről. Olyan férfi volt ő, akivel a csend nem volt kínos üresjárat. Tartalma, mélysége volt a csendnek. Gondolat volt a hallgatásunkban is. Azon a délelőttön sok minden lebegett a víz felett a nyár végi napfényben, és ott volt ez a remek gondolat is. Azóta gyakran eszembe jut, mert az igaz és szép gondolatok selyemmel díszítik a lelked, és ezeket a simogató szalagokat bármikor felidézheted magadban, hogy átkösd vele a szíved. Ha valami nagyon fáj, akkor jönnek a barátok és a selymek és egy gondolat, ami arra késztet, hogy tovább merengj és összegezz, átértékelj.  A kedves szavak ereje hatalmas. Úgy zúdul lényed legmélyére, mint egy vízesés, de ebben már nincs félelem. Ez az erő nem sodor el, mert az ölelő szavakból mindig a bizalom ereje árad. Oda visz, ahol nincs árulás, ahol képesek megérteni elfogadni, befogadni, amit adsz, és te is képes vagy a megértésre és a szeretet legmagasabb szintjén rezegsz.

Minden nyárban eljön az a pillanat, amikor megérzed benne az őszt, ahogyan minden kapcsolatban is eljön az a pillanat, amikor megérzed, hogy nincs tovább. Lejárt az együtt, a mi, a veled mágiája. Kivétel nélkül mindig mindenki megérzi ezt. Ott abban a kedvesen simuló pillanatban kellene egymás kezét elengedni és őszintén kimondani, amit addig elhallgattál, mert az első jel mindig szelíd, nem akar mást csak azt, hogy tisztán láss. Szeretve figyelmeztet, hogy lépj, és ha mégsem teszed meg, akkor egyre fájdalmasabb üzeneteket kapsz.

Leültünk a parton és tovább beszélgettünk. Szerettem benne, hogy kérdeznem sem kell, elmondja mit gondol, még a kérdéseimet is tudja. Ez a barátság.

- Egy idő után rá fogsz jönni, hogy pontosan a lehetetlenig vittél el valamit, aminek a létezését csak te láttad. Végül így adták a tudtodra Odafent, mert a kisebb fájdalmakból nem értettél. Szívem, kicsi eltolódással, de ugyanazokon megyünk át, és még sokan mások. A hónap dolga az igazság, a végső elengedés és az új befogadása. Légy hálás ennek az embernek, mert levette a terhet a válladról, és ezzel a csúnya csomaggal most végre megadta neked a végső lökést ahhoz, hogy vissza se nézve tudj elszakadni tőle, elengedd a vágyad, ami szerinted ez a kapcsolat lehetett volna, és végre nyithatsz az újra. De most még gyász van, düh és gyűlölet. Én végigmentem mindezen. Hidd el ez már nem tart sokáig. Utána béke jön és lehetőségek. Türelem. Szeresd magad és légy türelmes magadhoz!

Mosolyogtam és közben arra gondoltam, hogy az a pillanat, az utolsó, mindig ott van mindenben, ahogyan az első is. A legegyszerűbb dolgokban is. Az éjszakának is van egy olyan pillanata, mielőtt áttöri fénnyel a hajnal, ami az utolsó perc a sötétségből. A barátságokban is mindig van egy pillanat, amikor rádöbbensz, hogy barátoddá vált valaki vagy épp ellenkezőleg, elvesztetted, mint barátot. Azt a pillanatot, az igazság legelső pillanatának is nevezhetnénk, mindig megérzed benne, mit kellene tenned. Azt is látod, hogy ott és akkor dönteni kellene, mert ha a felismerés pillanatát elnyújtod a lehetetlenségig, akkor később még nagyobb fájdalom vár. Gyász nélkül lehetetlen továbblépni, elengedni és újrakezdeni.  Az életnek nincs egyetlen olyan pillanata sem, amit meg lehetne úszni, mert az élet nem erről szól. Ha kikerülsz valamit, amivel szembe kellene nézned, később más formában, más helyzetben, más emberektől újra eléd kerül. Az élet nem hagyja, hogy a feladataidat megoldatlanul hagyd. Néha évtizedek is eltelhetnek, mire újra visszakapod azt, amivel dolgod van. Nem számít mekkora kerülőt tesz, újra megérkezik hozzád, mert az élet nem felejt.

 

Fotó:Molnár Péter