Csigaház

A Csigaház Blog saját tapasztalatokon alapuló életbölcseleti írások gyűjteménye.Támogathat és erősíthet abban, hogy a magad értelmével találj rá mindarra, ami neked a legjobb.

Montorffy Letti

 

Montorffy Letti spirituális írónő és coach bölcseleti írásai elsősorban azokhoz az emberekhez szónak, akik úgy döntenek, hogy sorsuknak nem elszenvedői és reagálói lesznek, hanem a lélek erejével és a szív bátorságával a változás útjára lépnek. Kockáztatnak és nem félnek a szenvedéstől, rosszakaróktól és kicsinyes hitetlenkedőktől. Elindulnak, mert pontosan tudják, hogy a fejlődés és a változás csak úgy jöhet létre, ha előbb saját maguk változnak. Éretté teszik szellemüket, lelküket, jellemüket, hogy teljesebb, derűsebb és harmonikusabb életet élhessenek.

 

 

A hely, ahol boldog voltál...

…mert lenyomatot készít a lelked minden helyről, ahol egyszer boldog voltál. Ez mágikus, érzéki montázs, erősebb minden fényképnél. És eljön a pillanat, mikor a szívedbe süppedt élményeket felszínre hozza benned valami erős vonzás, és felkelsz, kocsiba ülsz, vonatra szállsz és visszamész oda, ahol egyszer boldog voltál. Elmész annak a tónak a partjára, abba az erőbe, utcába, ahhoz a hajóhoz, házhoz. Bárhová. Akkor is, ha tudod, hogy ott semmit mást nem fogsz csinálni, csak állsz, hallgatod a szelet és a szívverésedet. Behunyt szemmel mosolyogsz, néha könnyezel is, és megesik, hogy a szívedet ilyenkor olyan nehéznek érzed, mintha kövekkel lenne tele.

A hely, ahol boldog voltál, nem mozdul belőled, nem cserélődik ki egy másikra, és nem vész el. És így van ez a szép szavakkal, ízekkel, illatokkal és az érintésekkel is. Ami igaz volt, amit szívből és őszintén adtak, ami egyszer megnyitotta a lelked, megérintette a tested, az érzékeidet, azt megőrzöd. Megmarad neked...

 

Fotó:Mészáros András

Elhatároztam, hogy boldog leszek

Ma átaludtam egy földrengést. Akik ébren voltak vagy felébredtek azt mesélték, hogy nem volt túl erős, inkább ringatta a földet, nem rengette. Átaludtam, mert aludni is istenien tudok. Akárcsak enni, futni, főzni, utazni, kirándulni, virágot ültetni, szépíteni az otthonom, jó irányba terelni a gyerekeimet vagy éppen evezni mesés holtágakon.

Amikor azt írom, hogy mindez istenien megy nekem, természetesen nem isteni erővel ruháztam fel magam. Ezalatt azt értem, hogy a maga teljességében, egyszerűségében és apró ajándékaival együtt élvezem az életet. Átadom magam az örömnek és minden porcikámmal szeretem azt, amit éppen csinálok. Mondhatnám azt is, hogy küzdök az örömért. Küzdök azért, hogy jól érezzem magam. Persze nem fogcsikorgatva. Inkább táncot lejtve.Hiszem, hogy az öröm jó vonzás. Olyan, amire minden élőlénynek szüksége van de az embernek létkérdés.

 

Engem oda visz a szél, ahol jó nekem, ahol szeretnek, ahol hiányzom, ahol hisznek bennem, ahol vigyáznak rám, ahol megbecsülnek. Oda visz, mert dudorászva és pimasz kacérsággal a hátára ülök egy felhőnek és onnan mosolygok másokra és a bennem lévő Anya királylányra. És tudod miért vagyok erre képes? Mert újra és újra küzdök azért, amiben hiszek. Úgynevezett könnyed küzdésben vagyok. Ez fontos, mert csak így tudom közben az örömöt is a lelkemen tartani. Amolyan „update” harc ez. Ebben van a lehető legkevesebb félelem, aggódás és szorongás. Minden alkalommal, amikor feladnék valamit, elvesztenék egy darabot önmagam legjobb részéből. Érdemes, hogy ily módon, szépen lassan elveszítsem önmagam, és beérjem az árnyékommal, amikor királynő is lehetek a saját, személyre szabott szivárványom alatt?

Hoztam egy vagány döntést: elhatároztam, hogy boldog leszek.

 

Fotó: badzoli

 

A szakadék széléről

Az élet mindig utat tör magának.....a közhelyes mondások birodalmából egy. Biztos hallottad már. Az élet utat tör magának, de nem mindegy milyen okból, kényszer hatására vagy szabad döntés által, és az sem mindegy hogyan. Amikor elindul a gátak ledöntése, és a gyökerek a betonkockákat felemelve a fény felé törnek, és szakad minden lánc, az már a végső pillanat. És sajnos a legutolsó pillanatban már nincs benne a szeretet szelídsége. Fájdalmas zokogás van benne, és kényszer. Mert a végső pillanatoknak ez a természete. Ott már csak törni és tépni lehet. Ha eltolod magad a szakadék széléig, akkor a mélység magába fog szippantani, feltéve, ha éppen akkor a zuhanás sokkos állapota kell a fejlődésedhez.

Mert szakadék széléről szárnyalni is lehet. Az is elég félelmetes, és ha az a dolgod, hogy legyőzd a félelmeidet, akkor abba az irányba fogsz elindulni, amitől jobban tartasz. De az életnek utat kell törnie. Egészen pontosan: csak az élet tör igazi utat! Mert az élet: mozgás, lendület, energia. Nincsen benne egyetlen nyugodt pillanat sem. Aki folyamatos nyugalomra vágyik az az élet teljességét veszti el, és valószínű, hogy összetéveszti a harmóniát a nyugalommal. Az élet a maga, csodásan furcsa szövevényeiben és hullámvasútjain is folyamatosan ajándékokat ad Neked. Mi ez, ha nem öröm? Mi ez, ha nem a legnagyobb teljesség? Kell-e egyetlen ajándéknál több, addig amíg felkelsz reggel és este álomra hajtod a fejed? Kell-e egyetlen ajándéknál több, amíg az öröm benned parázslik és lekötözött szárnyakkal is felrepít? 

 

Fotó:Molnár Péter

Árnyékember

 ...a tanítvány a leghosszabb verset tanulta meg, a kisfiú kérés nélkül rendet rakott a szobájában, a fáradt asszony meleg étellel várta az éjjel hazaérkező férjét.....nem bizonyításból, nem érdekből, csakis szeretetből. Szeretetben az ember ragyog, fénylik benne a jóság és mindenre képes. Nincs akadály előtte, mert nem látja, pontosabban nem akadályt lát.

Szeretetben megváltoznak a prioritások és a figyelem kitágul. Amikor szeretsz észreveszed azt is, amit korábban nem láttál; horizonton túlra látsz. Mert aki szeretve van, az egyensúlyba kerül önmagával és a környezetével. A szeretet nagyon erős mentális és lelki tartással öleli a lelket. Nincs benne korlát. Nincs benne szabály. Nincs benne elvárás. Ahol pedig van, ott nem szeretnek. Ott birtokolnak, és az embereket tárgyakként tulajdonolják.

A szeretet soha nem tart függőségben. Kiszolgáltatottság csak a birtoklásban létezik. Ezért van az, hogy aki, így szeret az elengedni sem képes a másikat. Nem akarja észrevenni a nyilvánvalót. Már ordít a valóság, szirénázik,villog de ő vak és süket. Nincs hallása, nincs látása az igazságra. Retteg tőle, mint az ateista Isten létezésétől. Nincs benne a valóságképében az igazság. Illúziókban, a látszat világában él, és minél tovább tart ez az állapot, annál veszélyesebb lehet az ébredés. Az árnyékember haragszik az ébredésre és felelőtlennek tartja azt, aki fel akarja ébreszteni, mert a saját szemszögéből csak azt látja, hogy a másik ember le akarja rombolni az életét. Kárt akar okozni az életében. Ezért van az, hogy felelőssé is mindig mást tesz. Saját magát pedig különböző önigazolási praktikákkal mindig felmenti. Ítélkezik de sohasem saját maga felett.

Az árnyékember tulajdonképpen szenvedélybeteg. Saját árnyékának a függőségében él, gondosan felépített árnyékzónája van, és minden próbálkozása, hogy megszerezze a szeretetet, csak hiábavaló erőlködés. Kategóriákban, panelekben képes gondolkodni. Ha ehhez még gonoszság is társul, akkor jön az ostoba megtorlás és a bosszú. Kárt okoztál nekem, ezért én is kárt okozok neked, és ebben az állapotban már egyetlen szeret-morzsa sem marad, amit fel tudna csipegetni. Így belekerül egy merkantilista és érdekalapú viszonyrendszerbe, ahol csak a szeretet hamis epigonjaival találkozhat, oda, ahol a szeretet áru és fizetni kell érte.

Ajándék ragyogásunk

Mennyi vágyunk van mindig és mindig csak kérünk, akarunk. Pedig, ha jobban figyelnénk befelé, láthatnánk, hogy mindenünk megvan, és épp annyi, amennyit épp akkor elbírunk. Mert azt hisszük, hogy csakis a fájdalmak súlyát kell cipelnünk, pedig az öröm, a boldogság, a ragyogás látszólag könnyed pörgését is vinnünk kell. Vinnünk és tartanunk magunkat ebben az ajándék ragyogásban. Vinnünk kell mindent, felelősséggel és szeretettel, mert felvállaltuk, egyszer pecsétet nyomtunk vele a lelkünkre.

Ne gondold azonban, hogy minden pecsét örök. Minden fogadalom, ígéret és vállalás feloldható. Egyetlen percig sem kell tovább cipelned semmit, ha már teljesítetted a vele való feladatodat. Ne félj továbblépni.

Nem vagy felelős mások boldogságáért. Mindenkinek kizárólag önmagát kell megvalósítani. A segítség nem a másik sorsának az átvállalását jelenti. Látnod kell, meddig tart a gondoskodás, amit adnod kell, és hol ér véget, amikor már el kell engedned a másik iránt érzett felelősséget.

Tégy úgy, mint az anyák. Az igazi, jó anya mosolyogva engedi el a gyermekét, ha az már felnőtt. Feloldja a pecsétet, mert tudja, hogy csakis ebben az oldásban tarthatja meg ezt az örömben érlelt és segítő kapcsolatot, amelyben a gyermek mindig hazatalál az anyában, és az anya is hazatalál felnőtté vált gyermekében.

 

Fotó:Molnár Péter