Az utolsó keringő

      A sárguló fénytollak

     tompa táncát viszi s

    puhán a patakba ejti.
 

  Átázott levelek hallgatják

  a keringő áriát
 

 Szelekben, víz cseppben

Ködben és pára-rengetegben
 

 Őrzik a dallamot…

 Mielőtt  hópáncéllá

 Dermed a hang is a vízben 
 

és a fény-madár kitárt szárnyai

alatt az új tavasz is mosolyt áraszt

és felzeng a szimfonikus alázat-

Hasonló cikkek:

Mindig csak egy napot Engem néha nagyon kell szeretni Érkezik a csend Négysoros Üres szék