„Ki tudja,

hogy a vízmosás mélyében

rejtett szívem hegységében

élek tűzbogaram fényében.”

(Abucu-Ni)

Mark Nepo, „Meditáció minden napra „ című könyvében azt írja, hogy „egy váratlan fájdalom rezzenésében földrészekre repülhetünk attól, ahogy érzünk.”

Mert, mi is történik ilyenkor. Magunkon kívülre kerülünk – ahogyan a köznyelv is mondja “kikelünk magunkból”- és semmiben sem leszünk képesek megélni az egység élményét. Elhagyjuk lényünk szeretet barlangját és elkezdünk félni. Legfőképpen a saját érzéseinktől félünk és ilyenkor kötjük a legrosszabb kompromisszumokat és tesszük a legértelmetlenebb áldozatokat. Aki bátor, az minden cselekedetében és választásaiban is az. Lehet, hogy azt gondolja, esetleg ki is mondja, hogy ezt vagy azt nem teszi meg de végül is, amikor eljön a tett ideje, nem hátrál meg. Beáll a „tűzbogara” fényébe és felvállal minden pillantást.

Aki szeret sohasem sérti meg a „tűzbogaradat”, mert pontosan tudja, hogy „tűzbogara” csak annak van, aki képes a teljes kitárulkozásra. Nem fél megmutatni, amit érez, akkor sem, ha éppen a poklot járja meg és élő seb már a lelke. Aki szeret ugyanúgy félti a „tűzbogaradat”, mintha a sajátja lenne, mert tudja, hogy milyen kivételes bátorság kell ahhoz, hogy valaki kitárja lénye legbensőbb magját.

Néha messze kerülhetünk attól a fénytől, ami bennünk világít, ha épp rossz helyen kényszerülünk élni, dolgozni, és számunkra nem megfelelő emberek társaságában vagyunk.

A szeretet akkor mutatja meg igazi arcát, amikor nehéz szeretni. Ott feltárul minden titkos ajtó, minden titkos tükör. Ott a legfényesebb a „tűzbogarad”, és amit a fényében meglátsz-ha fájdalmas is- az az igazság. Ott már nincs köd, csakis tiszta fényesség, és akkor vége minden önáltatásnak és önigazolásnak. Aki idáig eljut már nem is tud máshogyan élni, csak „tűzbogara” fényében, és egészen a szívéig lélegzik.

Hasonló cikkek:

Mire jó, ha cipeled a haragot? A só íze A szív bátorsága Ami méltatlan… Benned az Angyal