Mostanában így tudnám magamat is elképzelni…..ülök egy erdei faházban az ablak mellett és írok….néha barkácsolok, kreatív tanácsokat adok, főzök, vendégül látom a barátaimat, akik valóban a barátaim és fél szavakból is értik, amit mondok. Borozunk, beszélgetünk. Szeretek és viszont szeretnek, szóval boldog vagyok.

Amikor az ember boldog, az mindig olyan egyszerű, hogy nem is kell megmagyarázni a miértjét. Miért is akarjuk megmagyarázni, kielemezni mindennek az ellenkezőjét, amikor nem vagyunk boldogok? Hiszen az is része mindennek, így a boldogságunknak is, hiszen akkor már tudjuk, mi az, ami nem kell és helyette mi az, amire szükségünk van.

Hasonló cikkek:

Aki önmagából tart esernyőt a lelke fölé… A hely, ahol boldog voltál. A húr megfeszül és zeng… Akikkel összeér az utam Árnyékember