hajnalok párája rám cseppen
reggelek fénye rebben, nem
számít semmi sem
életem egyetlen cseppben
egy szellő kosarába tettem…
aztán este lett és éjszaka újra
fekete az ég csillagkútja
tűz pislákol, közben
lelkek vonulását hallom…
szirmok pora kavarog
hamvad és hullik a tavasz
mint száraz homok
oly gyorsan pereg
mély hallgatásodból
várat épít az aranyló csend
és hajnal van megint
Kincsem…

Hasonló cikkek:

Utolsó keringő Mindig csak egy napot Az öröklétnél tovább Engem néha nagyon kell szeretni Érkezik a csend