Fodrot, álmot

Körém szabott poklot,

Sámánok bájitalát

Tejfehér hajnalban egy kiáltást…

Talpam nyomát, lelkem grafit porát

Ajkam szőlőjének

Olajos, vérdallamú borát…

Zilált záporok derűs zengését

A mában. Hitem, erőm és vágyam.

Picinyke hangok szimfóniáját,

Csipke szédületet, horizontot, napnyugtát.

Mindent.

Kifosztott és gazdag vagyok.

 

Az utolsó vajúdó pillanat

Lehelet-párnák hálójába akadt…

Fotó:Karádi Bad Zoltán