Sokszor mondunk olyan mondatokat dühünkben, elkeseredésünkben, hogy „csak ennyit kértem tőled”, „csak ennyit akartam, de te még erre sem vagy képes”, csak a minimumot szerettem volna, nem többet”, „csak egyetlenegyszer mondtad volna, hogy szeretsz, ma nem tartanánk itt”, „csak annyit kértem, hogy tarts rendet a szobádban, csak annyit szerettem volna, ha őszinte vagy, csak annyit kértem, hogy figyelj jobban rám”….csak, csak, csak, csak….látszólag kevés, amit kérünk, sőt úgy is fogalmazzuk meg, hogy ez a legkevesebb, amit kérünk, hiszen „csak ennyi”, nem több.

Lásd magad, mint idegent! Ez a „csak”, akkor és ott, amikor elhangzik, nem a legkevesebb, hanem a legtöbb, amit szeretnél megkapni. Mert, ha valóban csekélység lenne, nem éreznéd úgy, hogy becsaptak és nem azt kaptad, amit ígértek neked vagy amit elvártál. A „csakok” a szívünkben megálmodott legtöbbet és legfontosabbat jelentő vágyak. Ezt jó ha tudod, mielőtt  rálegyintenél a másikra s ezzel magadra is….„csak” a szívedről van szó.