Az őszinteség a hazugság és a kapcsolataink

Én őszinte vagyok! Hányszor hallottad te is, ugye? És te hányszor mondtad? De elgondolkodtál-e azon, hogy valójában, mit jelent neked az őszinteség és mi az, amit másoktól is szeretnél megkapni, amikor azt kéred, hogy legyen valaki őszinte hozzád.

Amit gondolunk, hiszünk az őszinteségről vagy amit tanítottak nekünk az egy óriási csomag, sőt egy teljes utazó szett! Kis bőrönd, nagy bőrönd, hátizsák, kézitáska, neszesszer és ezerféle csetresz. Velünk utazik, akár több életen át is. Családi hitrendszerek sem bontják le, sőt masszív várat építhetnek belőle úgy, hogy mindaz, amiből készült hamis és álszent.

Az őszinteségről nem mindig tudjuk, hogy mennyit is ér, és mit veszíthetünk akkor, ha nem vagyunk őszinték. Talán azért is, mert nincs éberség, jelenlét, valós önszeretet és önbecsülés. Ezért is lehet az, hogy sok esetben nehéz elmondani, mit jelent az, amikor azt mondjuk: Én őszinte vagyok!

Nekem ezt jelenti.

Mindenekelőtt tisztaságot, hogy amit mondok azt nem szennyezem be se félelemmel, se megfeleléssel, se szégyennel, se elfojtással, se haraggal, se sajnálattal. Számomra minden őszinte, ami tiszta, és az tiszta, amit nem nehezítek el, nem piszkítok be romboló, bántalmazó érzésekkel, gondolatokkal, szavakkal és tettekkel.

A tudat tisztasága őszinteséget teremt. A hazugság ebbe nem fér bele. Bele lehet erőltetni és egy ideig úgy tűnhet, mintha igazság lenne, de idővel mindig kiesik, leválik onnan. Nincs jó helye az igazság ölén. 

Ami tiszta, az hazugságtól mentes. De mit nevezünk hazugságnak? A megtévesztést, az áltatást, a hitegetést, a manipulációt vagy az elhallgatást?

Létezik olyan, hogy kegyes hazugság? Sokszor használjuk, de tudjuk is, hogy az pontosan mit jelent és attól, hogy kegyesnek nevezzük, elnézhető vagy épp szőnyeg alá söpörhető? Vajon a hazugság mindenkinek mást jelent és így az ingerküszöb is máshol van?

Egyáltalán mit nevezünk hazugság? Neked mit jelent? Azt mondod, hogy ez egyértelmű, mert ezt mindenki hasonlóképpen gondolja? Tudsz erre a kérdésre úgy tekinteni, hogy ahány ember, annyiféle definíciója létezik a hazugságnak? Elképzelhetőnek tartod ezt? Adj egy esélyt annak, hogy ez lehetséges. Nem kell elfogadnod, hogy így van, de legyél nyitott arra, hogy ezt is mindannyian máshogyan értelmezzük, akárcsak a szeretet definícióját. 

Leírom, hogy nekem mit jelent. Nem azért, hogy gondold te is így. Sokkal inkább azért, hogy legyél nyitott az én meghatározásomra is, ahogy másokéra is, ne utasítsd el azonnal. Nem kell egyetértened velem, csak gondolkozzunk együtt, közösen, mert ez így egy tiszta áramlás, amiben kevésbé tudsz ítélkező lenni. Az ítélkezés mentesség pedig feljebb emel annál, mint ahol épp most vagy. Kivétel nélkül minden tudatot kitisztít és új energiákat, nézőpontokat ad.

Számomra a hazugság azt jelenti, hogy valaki engem szándékosan, rosszhiszeműen vagy ártó szándék nélkül (ez a végeredmény szempontjából lényegtelen) megtéveszt. Számomra éppen ezért a hazugság fogalmába tartozik minden, amivel engem valaki félrevezet. Így hazugságon nemcsak azt értem, ha valaki valótlan állít, amiről tudja, hogy nem történt meg vagy nem úgy történt meg, ahogy elmondta, hanem azt is, ha valaki elhallgat előlem valamit. Valamit, amiről azt gondolja, hogyha megosztaná velem, akkor lehet, hogy soha többet nem lennék a barátja, szerelme, munkatársa, ismerőse. Azt gondolja, hogy amit eltitkol, azt jobb, ha én nem tudom, vagyis helyettem eldönti, mi jó nekem és ezzel azt is meghatározza, hogy kettőnk számára mi az, ami fontos. Kihagy valamiből, aminek részese kellene legyek, hiszen társak vagyunk valamiben.

A kapcsolat fajtájától függ, hogy épp miben, de ha eltitkol előlem valamit, mert fél, mert szégyelli, mert ezzel megpróbálja elkerülni a kettőnk közötti konfliktust, akkor egy nagyon fontos dolgot nem tisztel. Ami minden kapcsolat alapja, és ez a bizalom. Ha tőle tudom meg, ami épp akkor és ott szükséges lenne, akkor még, ha fáj is, amit mond, nem tud maradandó sebet ejteni vele. Mert érzem, hogy a bizalma felém, önmaga és a kapcsolatunk felé is olyan erős, ami elbírja ezt az őszinte kitárulkozást.

Ha viszont máshogy derül ki az igazság, és nem ő meséli el nekem, hanem valaki mástól tudom meg vagy rajtakapom, amikor hazudik, vagy épp elárul, akkor ezzel akkora rést üt a kettőnk közötti bizalmi térben, hogy lehetetlen lesz helyreállítani a kapcsolatunkat. Ha pedig az érzelmi seb maradandó lesz, nem leszünk egységben és nem lesz “közös ügyünk” sem és így nem tudjuk feloldani a fájdalmakat sem.

Egy út létezik ilyenkor, amivel a bizalom újra felépíthető, ha őszinte és szeretetteljes beszélgetéseket kezdeményez elsősorban az, aki a közös bizalomnak ártott. Ehhez szükséges többek között mindkét fél részéről a tudatosság, a nyitottság, a rugalmasság, az önreflexió és az érzelmi intelligencia. Segíthetjük egymást ebben a folyamatban, így megvalósul az a kölcsönösség és tisztelet, ami a kapcsolat helyreállításának és új szintre emelésének kedvez.

Ha nincs önreflexió, akkor elfogadás, megbocsájtás és gyógyulás sincs. Ha pedig elindul a bizalom helyreállítása, ami sokszor hosszú hónapokba, néha évekbe is beletelhet és ebben a rehabilitációs időszakban, bármilyen formában, újra hazugságra, árulásra vagy egyéb bántalmazásra kerül sor, akkor végleges lesz a törés és a társak elhidegülnek és elválnak egymástól.

Egy kapcsolat helyreállítása nem azzal történik meg, amikor elmondjuk, hogy szeretnénk helyrehozni. Az még csak az a nap, amikor a feszültségek feloldódnak és kölcsönösen kimondjuk, mi az, amit szeretnénk. Az a nap még csak a közös gyógyító munka nulladik napja. Ott még nem történt semmi. Mert csak a feltétel nélküli szeretettel átitatott folyamatos, rendszeres napi szintű, gondoskodó, empatikus cselekvésekkel, tettekkel lehet begyógyítani az érzelmi sebeket. A szavak önmagukban nem érnek semmit. A másiknak is éreznie kell, hogy tettekre váltottam az ígéretem. Aki titkolódzik, magát sem tiszteli, így engem sem tud. Aki bagatellizál vagy leértékel valamit, hogy tette kevésbé tűnjön saját maga számára is súlyosnak, az sem saját magának, sem a társának nem adja meg azt a tiszteletet, ami szükséges egy erős, mindent túlélő szövetséghez.

Oszd meg a cikket