A félelem zavarba jön attól, ha kacér vagyok

Hajnal 5 óra. Tavasz. Madárcsicsergés csendje cseppen az ablakom üvegére. Szimfonikus alázattal áramlik az élet. Ha van rá füled, hogy meghalld mindazt, ami tisztán maradt még. 

A fahéj illata kanyarog a habos kávém tetején. Éljen március 15-e, éljen az életünk! Éljen a fahéj illata! Éljen! Éljünk! Ez itt a soron következő tananyag. Mindenkinek. Több ez már, mint feladat. Ez A FELADAT, így csupa nagybetűvel, mert most nem lehet megúszni, hogy ne vegyél részt benne. A tét a saját porlepte életed. Közösséget kell vállalnod velem, velünk, nekünk! Kell egy részletes, boldog terv. A lelked is, Istenem, de nagyon kell a kávémba is!

Mindig van idő másra, mint a szeretet, de az az idő fájni és rettegni tanít. Közömbössé, kívülállóvá tesz. Ha ezt választod.

Madárénekből és a szívemből készítek neked egy könnyű sálat. Ugye érzed, mennyire más ez a reggel! Olyan, mint egy ima. Beleénekeltelek az Univerzum egyik hétköznapi zsoltárába.

Kanyarog, tekeredik rajtad a sálam, amit picike ujjaimmal fontam neked, hogy védje a torkod az őrülettől. Ha fél ott valami, merjen félni akkor rendesen!

Provokálom, táncba hívom ezt a szörnyet. Derűvel és örömmel lengetem az orra előtt a piros posztót. A félelem zavarba jön attól, ha kacér vagyok. Gyenge a teste. Egy átlagos szerda este még jobban fél. Akkor a legjobban! Nincs ideje felkészülni az elmúlásra.

Beugrom az Életembe és mámorosan figyelem, ahogyan szerteszét felröppenek. Ezt választom. A józan repülést.

Az élet igenlését teszem a szívedre. Tudom, hogy szeretsz!

Ez a vírus most élni tanít!

Te vagy, aki választ, semmi sem független tőled. Tőlem sem. Tartozol. Tartozunk. Mindenki mással, máshogyan fizet.

Oszd meg a cikket