Visszatért a hűvös idő. A Bakonyban esik, a Börzsönyben havazik. Április 14-én. Látod, a természet is arra int, hogy maradj még bent, húzódj kicsit közelebb magadhoz. A mag, amit elvetettél, ki fog hajtani. Ne sürgesd, csendesedj le, adj időt magadnak, úgy is mondhatnám tiszteld meg magadat az idővel. Akkor is tegyél így, ha most még nem tudod, mire kell ez az idő neked, mert ennek a várakozásnak igazából nem a türelemhez van köze, hanem a tisztelethez. Önmagad, mások és az idő tiszteletéhez.

Aki nem tiszteli az időt, az általában a határokat sem tiszteli. Az egyik legárulkodóbb jel, ha valaki nem tiszteli az időt, ha minden találkozóra, eseményre késve érkezik. Nem bánik jól az idővel: manipulálja, halogatja. A halogatásban nem veszi komolyan a saját véges idejét sem. Várakoztat. Leláncolja azt a részt, ami benne mozdulna, cselekedne, felelősséget vállalna. Az önszabotázs egyik formája, amikor lehetősége lenne tenni, de helyette kifogásokat keres és önigazoló hazugságokkal kompenzálja és enyhíti a cselekvés képtelenségéből származó frusztrációt.

Az önsorsrontással egy nagy baj van, hogy nem csak azt érinti, aki benne van, hanem azokat is, akik az ő közelében vagy épp vele élnek. A szülői önszabotázs erősen hat, sőt átformálja a mellette élő gyerek vagy gyerekek életét is. A személyiség szokásokból, rutinokból épül fel és válik az énkép részévé. Szokás nemcsak az, hogyan és mivel iszod reggel a kávédat, hanem az is, hogyan reagálsz arra, ha bántanak, hogyan kommunikálsz, hogyan oldod meg a konfliktusaidat. A melletted élő gyermeknek semmit nem kell arról mondanod, hogyan kell viselkednie, mert azt fogja lemásolni, amit tőled lát, nem azt, amit elvársz tőle. Ez a minta pedig, mire felnő már nagyon erős lesz, addigra beépül a személyiségébe és része lesz az önképének is. Ebben a mintakövetésben például megtanulja, hogyan örüljön, hogyan legyen szomorú, hogyan oldja meg a vitás helyzeteit, hogyan reagáljon, ha igazságtalanság éri, hogyan tanuljon, hogyan legyen mérges, hogyan szenvedjen, egyszóval, hogyan éljen. Élni tanul tőled, és agyon sokáig nem is fogja ennek a tudásnak a helyességét megkérdőjelezni, hogy vajon számára mindaz, amit a szülőtől tanult jó-e, hasznos-e, tud-e fejlődni általa. A családi hitrendszer, generációról generációra öröklődik, egészen addig, amíg az egyik utód nem mond nemet a tanult mintára és nem kezdi el az adott minta, számára nem megfelelő részeit áthangolni valami olyasmire, ami számára valóban támogató és fejlődést hoz.

Az idő valóban kincs, ha látod az értékét. Ha nem tiszteled, az olyan, mintha behúzott kézifékkel száguldanál az autópályán. Nem fogsz tudni a megfelelő sebességgel haladni és az autód is elromlik. Egészen addig így fogsz utazni, amíg egyszer csak észreveszed, hogy a kézifék be van húzva. Meghatározott tudat-és energetikai szint felett már tudod, hogy aki behúzta, az te voltál. Ez a szerencsésebb helyzet, mert ilyenkor van esélyed a valódi változásra és fejlődésre. Ellenkező esetben mindig másokat hibáztatsz azért, mert valami elromlott vagy rosszul működik az életedben és soha nem fogsz felelősséget vállalni a saját gondolatodért, szavadért, érzéseidért és cselekedeteidért.

A felelősségvállalás nem azt jelenti, hogy beismered magadnak, hogy te kizárólag abban hibáztál, hogy nem vetted észre, hogy áldozat vagy és kihasználnak, mert ez még mindig arról szól, hogy a másik miben és hogyan vétett ellened, nem pedig arról, hogy mi a te felelősséged, hogy te mit csináltál helytelenül.

Havazik. Áprilisban. Nem baj. Húzódj beljebb és légy valóban türelmes magadhoz, ne csak úgy tegyél, mintha az lennél. Miközben valójában arról szól a türelmed és a csended is, hogy félsz. Félsz élni. Félsz szeretni. Félsz hibázni. Félsz a mély és kitárulkozó szellemi, lelki, testi intimitástól. Félsz attól, hogy valaki minden gyengeségeddel együtt is szeretni fog, és akkor ki kell húznod azt a kéziféket, elengedni a kontrolt és hagyni, hogy elindulj.

Ha ezt nem teszed meg, újra és újra ugyanazokat a köröket fogod bejárni, amit korábban, abban a téveszmében, hogy haladsz és fejlődsz. Valójában egyhelyben állsz, csak a helyszín és a szereplők változnak körülötted.

Az idő pedig, amit soha nem tiszteltél, kíméletlen lesz veled, és idő előtt elfogy a mentális, szellemi és testi erőd és elkezdesz öregedni.

Fotó:Pinterest

Hasonló cikkek:

Önmagad ura vagy!? A húr megfeszül és zeng… Akar-e napi 24 órában halott lenni? Életünk “Adventje” avagy miért felejtettél el várakozni? Laza lélektartással!