Hogyan lehet értelmesen tölteni az ünnepeket, ha egyedül vagyunk? Minden ünneptől azt várod, hogy meglepjen. Legyen benne valami extra, valami más, mint az átlagos hétköznapok. Csakhogy az ünnepek épp olyanok lesznek, mint amilyen az életed, amit nap mint nap élsz.

A karácsony is épp olyan lesz, ahogyan egész évben éreztél, gondolkodtál, cselekedtél. Nem létezik olyan, hogy minden reggel szorongva ébredsz, az alapvető erőforrás- egyenleged állandóan deficites, de majd az ünnep jobb lesz.

Nem lesz jobb. Ha egész évben nem volt hozzáférésed a pozitív érzéseidhez, vagy figyelmen kívül hagytad a vágyaidat, igényeidet, szükségleteidet, esetleg passzív és inaktív voltál, és mindig másokat tettél felelőssé azért, mert nem voltál jól, akkor a karácsony is ilyen lesz. Fáradt, rossz hangulatú és kimerült. Az egyedüllétnek kevés köze van ahhoz, hogy milyen lesz a karácsonyod. Családi körben, párkapcsolatban is lehetsz magányos, és egyedül is érezheted azt, hogy hálás vagy mindenért, amid van, és nem hiányzik semmi.

Átélni, megélni, ölelni

Az ünnepek fontos szerepet töltenek be az életünkben. Kiemelt funkciójuk, hogy lelassítsanak bennünket, és átirányítsák a figyelmünket valami másra, mint amit megszoktunk.

Az idő érzékelése – akár az utazásoknál – az ünnepeknél is megváltozik. Rövidül, lassul, megáll vagy hosszabb lesz, mindenki máshogyan éli ezt meg. Hagyományt teremtesz azzal, ahogyan ünnepelsz. Ha kizárólag túlélőüzemmódban, állandó kapkodásban telnek a napjaid, akkor sokkal nehezebben vagy egyáltalán nem tudsz átkapcsolni az ünnepi hangulatra, akkor sem, ha a karácsonyi fények és illatok belengik a szobát, és körülötted mindenki más (látszólag) boldog.

Az öröm pillanatának teljességben való megélését, átélését mintakövetés által gyerekkorunktól kezdve tanuljuk. Látod és megtapasztalod, ahogyan a szüleid viselkednek ünnep idején, és jó ideig számodra ez lesz a viszonyítási alap. Később, ha tapasztalsz valami más élményt egy másik családnál, felfedezed, hogy nem mindenkinél ugyanolyan a karácsony. Ez sokféle érzést kiválthat belőled: hálát, részvétet, derűt, meglepődést, kíváncsiságot, szégyent, haragot, örömöt, de ettől még sokáig nem leszel képes a családból örökölt ünnepi mintarendszerből kilépni, akkor sem, ha épp neked az sosem volt jó.

A karácsony nem azért van, hogy túléljük. Az életünket sem ezért kaptuk. Tanulni, tapasztalni, szeretni jöttünk. Adni, segíteni, tanítani. Átélni, megélni, ölelni, megbocsátani. Nem elítélni azt, aki más, mint mi.

Áradás, apadás

Ennek az írásnak a fő témája: karácsony egyedül, de hogyan? Azok, akik rendszeresen olvassák az írásaimat, tudják, hogy nem adok tanácsot sosem. Ennek több oka is van. Az egyik és talán a legfontosabb, hogy nem ismerem a te utad, nem tudom, hogy számodra, mi lenne a megfelelő, mert ami nekem bevált, az valószínű, hogy esetedben máshogyan fog működni.

A cikkeimnek egy közös célja van: légy nyitott arra, ami benned ezt vagy azt csinálja. Ha egyedül élsz, mi az, ami benned magányos? Mi az, ami benned szorong, amikor eljön a december?

Amennyiben az apadó folyamatokat táplálod energiával, akkor minden karácsonykor ugyanazt teremted. A kör bezárul, s te újra mondhatod, hogy mindig ez van, sose lesz más. Tavaly is, tíz éve is ez volt.

Ellenben, ha folyamatos áradásban élsz, érzelmileg, lelkileg rugalmassá, nyitottá, kíváncsivá, el- és befogadóvá válsz. Az áradás lehetőséget ad neked arra, hogy teljes értékűen részt vegyél a saját életedben.

Áradni annyit jelent, hogy nem vetsz gátat semminek, ami veled és benned zajlik. Megengeded magadnak azt, amit éppen érzel. Nem teszel úgy, mintha nem éreznéd. Nem választod le, nem fojtod el, nem tagadod le, mert amennyiben ezt megteszed, láncra vered az életed. Gátat építesz, falat húzol, mert azt gondolod, számodra ez a biztonságos.

De valóban erre a biztonságra van szükséged? A karácsonyt és minden vele kapcsolatos érzést, tapasztalást is le lehet választani az életedről, de a fal, amit felhúztál, nemcsak védelmet ad, hanem elzár téged a lehetőségtől, hogy megtapasztalj valami mást – és ez a „valami más” lehet őszinte odaadás, érintés és szeretet.

Sosem késő változtatni

Ünnepeid értékét az is meghatározza, hogy mennyire tudod az életedet és benne saját magadat értékesnek tekinteni. Ha nem szereted magad, nem leszel képes se értékelni, se képviselni, se becsülni önmagad. Ha pedig így van, akkor taposómalommá válik az életed, romboló rutinok fogságában rekedsz.

Mindig lehet változtatni, sosem késő. Adni mindig tudsz. Akkor is, ha sosem attól kapod vissza, akinek adsz.

A múlt negatív tapasztalásait fel kell dolgozni ahhoz, hogy továbblépj. Ha ez nem így történik, a fájdalmas emlékekkel teli múlt folyamatosan torzíthatja a jelened tiszta és derűs valóságát, és beszennyezheti az ünnepedet is.

Ha egyedül ünnepelsz, olyan közel kerülhetsz magadhoz, hogy annak gyógyító ereje is lehet. Ne félj az egyedülléttől, mert általa sok mindent megtanulhatsz önmagadról, amit korábban nem tudtál. Ez a bölcsesség pedig támogathat téged az utadon, és segíthet tisztábban érezni, látni, gondolkodni, szólni és cselekedni. Amikor az egyedüllét értékét megérted, elmúlik a hozzá kapcsolt félelem, fájdalom, és az illúziók köddé válnak.

Egyedül lenni nem szégyen

Minél közelebb vagy a problémához, amiben élsz, annál kevésbé látsz tisztán. Hasznos időnként madártávlatból megfigyelni magadat és az életedet. Az eltávolodás egyik legegyszerűbb módja, ha megváltoztatod a mindennapi rutinjaidat. Az adventi rutint is. Egy-két apró változás kizökkenthet, és átirányíthatja a fókuszod, tágíthatja a látóköröd.

Az ünnep, így a karácsony is szent, de az életünk is az. Legalábbis erre kellene törekednünk, hogy valamilyen formában azzá tudjon válni. Az egyedüllét kétpólusú, lehet magányos, romboló – és lehet közösségi, építő. Tőled függ, hogy melyiket választod.

Az egyedüllét nem tesz erőtlenné, a magány igen. Mert a magány hitehagyott és reményvesztett állapot. Amikor ezzel az energiával ünnepelsz, a bánataidra aggatod életed törött díszeit.

Mi lehet a megoldás? Személyre szabott utak vannak, mindenkinek más segíthet. Lehet ez egy új szomszéd, akit meg lehet lepni egy kis süteménnyel, s közben beszélgetni vele. De lehet egy új elhatározás is, hogy idén valamit máshogyan csinálsz, mint korábban.

Egyedül lenni nem hiba, nem rossz, nem szégyen. Olyan állapot, amit nagyon sokféleképpen lehet megélni. Teret lehet adni benne a szorongásnak, de a vidámságnak is. S teret lehet adni benne egy olyan karácsonynak, amelyben szakítasz minden olyan szokással, amely már nem ad neked örömöt.