Ezzel az írással nem szeretném erősíteni sem a hívők és támogatók, sem pedig a fanyalgók és elutasítók táborát. A cél az, hogy mindenki, aki elolvassa, elgondolkozzon, és feltegye a szükséges kérdéseket anélkül, hogy bármi felett ítélkezne.

„Én nem tartozom semmilyen egyházhoz. Én abban hiszek, hogy van egy felsőbb entitás, aki ezt az egész bulit megszervezte és megteremtette. Kapunk fő feladatokat, életelvet, de hogy hogyan reagálunk, abban szabad akaratunk van.”

(Karsai Dániel)

Mindkét téma, a szabad akarat és az eutanázia is nagyon megosztó, ugyanakkor fontos, hogy ítélkezésmentesen beszéljünk róluk. A nehézség már ott kezdődik, amikor a fogalmakat szeretnénk tisztázni. Vajon jogi, erkölcsi, spirituális, filozófiai vagy vallási kérdés a szabad akarat és a kegyes halál?

Áradó folyó

Létezik-e szabad akarat – vagy valamilyen módon determinálva vagyunk a hagyományok, a vallás és a család által? Létezik-e olyan akaVasárnap41rat, amely csak a miénk, s amely független a kultúrától, földrésztől, családtól, ahová születtünk? Ha pedig nem létezik teljesen steril szabadság, hanem az akaratunk csak valami nagyobb összefüggés része, akkor vajon nevezhetjük-e szabadnak?

Ha jobban belegondolunk, már önmagában ez a két fogalom, hogy akarat és szabadság, nagyon keményen egymásnak feszül. Hiszen látszatra két ellentétes pólust képvisel. A szabadságot általában valami könnyed, felszabadult, de határozott áradásnak gondoljuk. Ha pedig a szabadságot egy áradó folyónak képzeljük, az akarat lehet egy nagyobb szikladarab is, ami erővel megállítja vagy eltéríti ezt az áradást. Azaz befolyásolja, korlátozza.

Amikor a magyar nyelvben kimondjuk azt a szót, hogy akarat, nem feltétlen gondolunk minden esetben pozitív jelentésre. Ellenben a szabadság szó jelentése minden esetben pozitív. Így, együtt, hogy „szabad akarat”, az én értelmezésemben annyit mutat, hogy az egyén az élete legtöbb helyzetében tudatosan, tiszta érzések mentén cselekszik, önazonos életet él, amelyben az akaratot a szabadság ereje és áradása keretezi.

Mindannyian más nézőpontból, más értékrendből értelmezzük a szabad akarat fogalmát. Az egyén életében nincs két teljesen egyforma tapasztalás. Hasonló lehet, de pont ugyanolyan nem. Korábbi tapasztalásaink és az azokból levont tanulságok, leckék életmentő szerepet is betöltenek az életünkben, hiszen ezeknek alapján ismerünk fel a számunkra veszélyes, romboló, mérgező helyzeteket is.

Általában mindig valami korábbi megéléshez viszonyítjuk az újat, és ennek alapján döntünk. De mégis mi az, ami meghatározza a döntéseinket, a választásainkat, amikor azt érezzük, most szabadon dönthetünk, máskor pedig azt, hogy nem?

Az érzéseink határozzák meg a gondolatainkat, a kommunikációnkat és a tetteinket is. Ezért is olyan fontos, hogy ne tagadjuk le az érzéseinket, s ne csak a jó és kellemes érzéseket fogadjuk el, hanem a kevésbé kellemeseket is. Mert minden elfojtott, leválasztott, letagadott érzés, amelyről nem akarunk tudomást venni, bennünk reked, és betegségekbe, illúziókba, hazugságokba tereli az életünket. Eltérít bennünket a helyes úttól.

Hol vannak a szabad akarat határai?

Ezzel elérkeztünk egy komoly filozófiai kérdéshez: honnan tudom, hogy mi az, ami számomra helyes? Honnan tudom, hogy ha gyógyíthatatlan betegségben szenvedek, és napról napra veszítem el a kontrollt a testem és az elmém felett, jól döntök-e, ha a küzdelmeket, fájdalmakat és kínokat elutasítom, és az eutanáziát választom?

Örök kérdés: mi az, ami helyes az életben, a halálban? Milyen érzések azok, amelyek segítenek bennünket abban, hogy az életünk legfontosabb döntéseit képesek legyünk felelősségteljesen meghozni? Dönthetek-e szabadon a halálom ideje és módja felett?

Istenre kell bíznom, mikor veszi el az életem, hiszen azt is neki köszönhetem, hogy megszülettem. Ismerős gondolat, ugye? Sokan gondolkodnak így, leginkább vallásgyakorló, hívő emberek, akik szerint az öngyilkosság minden formája bűn. Olyan esetekben is, amikor több hónapnyi/évnyi kínzó testi és lelki szenvedéstől szeretné valaki saját magát és a közvetlen környezetét megkímélni.

Nehéz és fájdalmas kérdések ezek. Kinek van joga dönteni egy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő ember élete felett? S ha az állam vagy a vallás tiltja az eutanáziát, a szabad akarat sérül-e ebben a tiltásban vagy az élethez-halálhoz való alapvető jog? Hol vannak a szabad akarat határai?

Az aktív eutanázia a legtöbb országban, így nálunk is gyilkosságnak számít. De mennyire különböző érzéseket vált ki a társadalomból, hogy a törvény az eutanáziát is ugyanúgy gyilkosságnak nevezi, mint azt, ha valaki haszonszerzés miatt szíven szúr egy ártatlan embert. Az első esetben a halál kegyelem és megváltás egy beteg embernek, míg a másik esetben súlyosan agresszív bántalmazás egy egészséges ember ellen. Jogi értelemben azonban mindkettő gyilkosságnak számít. Az eutanázia kérdése valószínűleg mindaddig megosztó marad, amíg a hatalmi elit látásmódja nem változik.

Fekete vagy fehér?

Amikor ebben a nehéz és sokrétű kérdésben megnyugtató válaszokat keresünk, gondolkozzunk el azon, hogy miért szűkítjük be a gondolkodásunk azzal, hogy életünk nagy kérdéseiben is kizárólag eldöntendő kérdésekkel számolunk: igen vagy nem, fekete vagy fehér.

Pedig minden ilyen (mély és felkavaró) téma sokkal több nyitottságot, tisztánlátást, rugalmasságot – és nem utolsósorban: ítélkezésmentességet – kívánna. Olyan sok területe van az életünknek, ahol csak jóban és rosszban, azaz kizárólag két megoldási lehetőségben vagyunk hajlandók gondolkodni.

Minden olyan megosztó téma, mint az eutanázia is, felhívja a figyelmet egyéni és közösségi szintű gondolkodásunk korlátozottságára, és arra, hogy a szabad gondolkodás sohasem állíthat bennünket választás elé jó és rossz között. Sokkal inkább beszélgetésre hívja az ellentétes oldalon állókat. Mert a kommunikáció öszszeköt, a kinyilatkoztatás (fekete/fehér) pedig elválaszt, korlátoz és rombol.

A szabad akarat mindannyiunk számára lehetőség, hogy az élet fontos kérdéseit ne korlátozzuk le egyetlen lehetséges válaszra, s ne minősítsünk mindent helyesnek vagy helytelennek, hanem gondolkozzunk árnyaltabban, s mérlegeljünk többféle szempontot is.