Úgy érzem, illúzió csupán,
Hogy lépkedek s Alattam forog a föld.
Csoda, hogy a fejemre nem esem!
Régóta nem haladok előre
Semmit sem –
Az idő persze múlik,
Én meg állok, csak úgy álldogálok,
Levelet hozok, virágot bontok,
Gyümölcsöt érlelek.
Kegyetlenül elvégzi rajtam az idő.
Amit tehet, amit lehet, és én
Előre egy lépést sem teszek.
Miért ez a topogás?
Kedvezőtlen helyen e lassú kopogás
A testemből gyökeret eresztek.
Nagy szenzáció leszek,
Elvihettek mutogatni a múzeumba:
Nini! Az első gerinces gyökéreresztő!
Mondom, nagy szenzáció leszek,
De az is meglehet, hogy én ezt már
Nem érem meg.
A nagy élménybe belebetegszem.
Dicsőségemben gyorsan megöregszem.
S arról, hogy előre haladok.
Már illúzióm se lesz!

Hasonló cikkek:

In memoriam Hamvas Béla Fából faragott lélekkel A bölcsesség oltárán Hold meditáció Repülésben