Fából faragott lélekkel

Gyerekkézzel adott.
Ragaszkodott.
Megmenteni
Senkit sem tudott…

Fából faragott lélekkel
Várta a pillanatot.
Átlépett felette.
Mint egy árnyalakon,
Fejére potyogtak
A sárdarabok.
Mint gyöngyszemek peregtek,
s aki látta,
Azt hitte, belőle hullanak
az angyal-könnyek.

Oszd meg a cikket