Enyém a jelen teljesen
Amikor a tegnapomat
Bátran eleresztem…

A szeptember végi éjszaka
Hangja is csak egyetlen
Álmodó villanás az időben.
Pereg a perc előre
Az idő pecsétje lelkemen.

Simogat a jelen. Benne kell
Keresnem azt a pillanatot,
Az Egyetlenegyet.
Magamat adhatom éberségben
Türelemben, a múló ünnepeknek.

A szeptember végi hajnal
Csöndje is csak egyetlen
Izzó pillanat a végtelenben.
Árad a perc szüntelen előre.
Színesen kavargó zuhanásba
kezd lassan, szép lassan

Minden megeredt homokszem.

Hasonló cikkek:

A vándor álma Dobverők szerte széjjel Képzelet Mondatok Tengered!