Női szerep, férfi szerep. Megborult-e az egyensúly?

Egy személyes vallomással kezdem ezt a cikket, ami valójában nem ez eredeti írás lesz, amit több órával ezelőtt lelkesen virtuális papírra vetettem, hanem egy teljesen új cikk. A korábbi ugyanis rejtélyes módon eltűnt a laptopomról. Hiába kerestem, nem találom, pedig elmentettem. Nagyon rosszul érintett, mert úgy éreztem, hogy valami átütőt sikerült most leírnom. Aztán vettem pár mély levegőt egészen a szívemig, megittam egy kávét, miközben azon gondolkodtam, hogy mit fog adni nekem ez a veszteségélmény, ami még annál az élménynél is erősebb lesz, mint amit akkor éltem át, miközben ebben a témában az előző cikket megírtam.

Hová tűnt az „igazi férfi és a nagybetűs nő”?

Munkám során is gyakran találkozom azzal a kérdéssel, hogy hová tűntek az igazi férfiak és hová tűnt a nő, aki lágy, befogadó, otthont teremtő és akihez jó hazamenni. Ahhoz, hogy közelebb kerüljön hozzád és a saját megértésedhez, tapasztalásodhoz a téma vagy miközben a cikket olvasod legyenek támogató felismeréseid több oldalról is érdemes ránézni a női és férfi szerepekre. Valóban megborult az egyensúly vagy csupán ezt érzékeljük. Mi vezet bennünket? Tapasztalat, személyes élmény, családi hitrendszer, karma vagy valami egészen más?

Lehet, hogy most egy párhuzamos idősíkban ül az íróasztalánál egy nő és írja azt a cikket, amit korábban én vagy amit most én. Valaki, aki én vagyok, de mégsem egészen, lehet, hogy ott nem nőként, hanem férfiként írom a gondolatokat. A szerepek, amelyeket önképünk, jobb esetben önvalónk támogat, mire tanít, milyen tapasztalásokkal lát el minket, amikor próbálunk eligazodni önmagunkban és a világban. Vajon függ-e a tapasztalás minőségé attól, hogy férfiként vagy nőként élem meg?

Különböznek-e a szerepeink egymástól, ha az önismereti, transzformatív út oldaláról nézzük a férfi-női szerepeket? Hiszen a kiteljesedett, tudatos élethez mindenkinek, legyen akár nő vagy férfi szükséges bejárni egy transzcendens utat, ahhoz, hogy megtapasztalja önvalóját és végleg elhagyja az illúziók, a téveszmék és a hamis önképek világát.

Az út, amit a női, illetve a férfi energia bejárhat mégis más, eltérő egymástól, hiszen a női energia minőségileg eltérő erőt képvisel, mint a férfi. Talán ez az a különbözőség, ami segíthet minket abban, hogy jobban megértsük nemcsak az energiákat, hanem az egyéni fejlődés és a transzformáció fontosságát is.

Miért keresi ma annyi ember szinte kétségbeesetten a saját önismereti átalakító útja helyett a másik felét? Mert amíg nem élünk tudatosan, törekedve az elme tisztaságára, addig mindig és mindenáron kell valaki, aki betölti az űrt, a hiányt, begyógyítsa a sebeket, oldja a szorongását, csökkentse a félelmeket. De mindez csak átmeneti lehet, mert két fél emberből soha nem lesz egy egész. Sebzett, meggyötört lelkek maradnak, akik egymás húsát tépik, marják egy kis boldogság morzsáért.

Mit képvisel a női energia? A női maszkulin erő apoteózisa napjainkban.

A női részünk az érzékszervi részért felel. Az otthonért, a tűzhelyért, a táplálék elkészítésért és az utódok érzelmi támogatásáért. Ez persze nem jelent kizárólagosságot, hiszen attól, hogy egy nőnek van hivatása, karriert vagy támogató közösséget épít elemző, összegző, stabil, értékkövető gondolkodással megélheti azokat az energiákat, amelyek támogatják a lágyságot és a befogadást. A női energia igen sokrétű és a férfiakban ugyanúgy jelen van a feminin rész is, mint ahogy a nőkben a maszkulin energia. Mi okozza mégis a bizonytalanságot, az érzelmi zűrzavart, a kételyeket, szorongást, félelmet?

A XXI. századi nő erős. De nem is akárhogyan. Énképe része a maszkulin erő, azonosult vele, amivel jön-megy intézkedik, teremt, megold, összeszerel és elméletileg sose fárad el. Virágot is tud venni magának és egyedül is képes táncolni, ahogy egy mai, igen népszerű pop sláger is mondja. Folyamatosan küzd, állandóan a harctéren van, férfi minőségeket működtet és erre rendkívül büszke. Az ő skarlátbetűje az ERŐ, amit csak ő tud működtetni egyedül, gyerekekkel. Egyedül a világ vagy valami ellen. A lényeg, hogy mindig valami ellen küzd és nem valamiért.

Közben ebben a folyamatos kifelé figyelésben elveszíti a fókuszt mindarról, ami a feminin energia sajátja. A nő ugyanis egy adott területért felel, míg a férfi egy utat jár be odakint a nagyvilágban, aztán hazatér. Milyen meseszerű ez, ugye? A hős, a megfáradt vándor nyugalmat talál nő ölében. De egy harcos nő otthon is harcol, a családi tűzhelyet mindig nagy lángon égeti. Nem bánik jól a tűzzel, mert valami mást tanult, látott, tapasztalt, és amíg nem indul el a transzformatív útján nem is lát ebből a helyzetből kiútat és számára minden férfi gyenge lesz. Ebben a helyzetben vele ég a férfi energia is. Néha az egész család. Akkor is, ha a férfi átmenetileg élvezi a szenvedélyt, de idővel visszavonul és befogadó, lágy, inaktív lesz. Mert ahhoz, hogy az egyensúly létrejöjjön valakinek képviselnie kell a női energiát is. Ki itt a hibás? Nem ez a jó kérdés, mert ez újabb harcot és küzdelmet generál. Nem hibát vagy hibást kell keresni, hanem mindenkinek, nőnek és férfinak egyaránt önmagát. Ki ő, mit szeretne, hogyan szeretné? Követi-e a gondolatot cselekvés? Van-e rugalmasság, tudatosság, érzelmi egyensúly?

A női energia akkor tud anyai, varászlónői, kurtizáni minőségben is kiteljesedni, ha nem tesz energiát a férfi hibáztatásába mindazért, amit ő nem tud vagy nem akar megélni, mert fél, mert makacs vagy mert azt az energetikát viszi tovább, amit az anyja vagy a nagyanyja. Megfelelő szellemi prakszis nélkül a szereplők ugyan újak lesznek, de a hitrendszer, ami ezt működteti ugyanaz marad. A tudati labirintus fogságában le lehet élni egy életet, de az az élet tele lesz fájdalommal, bánattal és bizonytalansággal.

Mit képvisel a férfi energia?

Amíg a nő egy adott területért felel, addig a férfi az otthonon kívüli világban tevékenykedik, majd visszatér és a kint szerzett tapasztalattal gazdagítja, védi a nőt, később a gyerekeit. A férfi teremtő minőségét, (amit szükségszerűen a nőtől eltávolodva kell megélnie, de nem a nő elárulásával, elhagyásával, becsapásával) befolyásolja, hogy  fizikailag, energetikailag, érzelmileg és mentálisan tudatos-e. Amikor egy férfi nem ismeri a helyét a világban, nem rendezi viszonyát Istennel, fél a saját érzéseitől, különösen azoktól, amelyek elgyengíthetik, addig a férfi nem lel békére. Bizonytalan kisfiúként pedig inkább anyát választ, vagy idővel anyát hasít a párjából, hűtlen és tiszteletlen lesz. Magához is és mindenkihez, aki hozzá kapcsolódik. Az a férfi, aki önmagát nem képes megújítani, annak a teremtő potenciája sem tud kiteljesedni. Ilyenkor van az, hogy függőségekbe, áldozatszerepbe menekül, és érzelmi bizonytalanságával önmagának és másoknak sok fájdalmat okoz. Szenved és amíg szenved, addig szenvedtet is.

A férfi rész aktív, harcos, teremtő, tanító, védelmező, cselekvő. Benne az apai minőség segít a gyermeknek eligazodni a kinti világban, ami tele van nem várt veszélyekkel és kihívásokkal. Amennyiben ez az energia hiányzik egy családból, vagy azért, mert az apa meghalt, vagy elhagyta a családot, vagy azért, mert átadta az anyának az apai szerepet is, felborul a családi energetika és az utódok ezt a mintát ismétlik mindaddig, amíg az egyik úgy dönt, hogy megváltoztatja ezt a megkövesedett, romboló hitrendszert.

A férfi energia a mozduló energia (ami nem instabilitást el-és cserbenhagyást jelent), míg a női energia a statikus (ami nem otthonülést, inaktivitást, lustaságot mutat). Bármilyen meglepő az energiák egyensúlya mindig létrejön, de nem hoz szükségszerűen harmóniát is. Hiszen, amikor egy családban felcserélődnek a szerepek, eltűnik a tisztelet, az őszinteség, a kölcsönösség, az empátia és megjelenik a kontrollálás, hatalom és akarat érvényesítés, a manipuláció és a hazugság.

Transzformatív út és szellemi prakszis

Nem létezik rossz karma, csak olyan, amit még nem kezdtek el cselekvéssel jó karmává alakítani. Az érzelmi tudatosság és a gondolat cselekvésre váltása kiemelt fontosságú a férfi-női szerepeknél is. Hiába mondod azt férfiként, hogy nem akarok már olyan nőt, aki úgy kezel engem, mintha a beosztottja vagy a gyereke lennék, ha közben te, mint férfi a mindennapokban semmit sem teszel azért, hogy a teremtő férfi minőségedet támogasd. Akarattal és/vagy makacssággal elszigeteled magad a kellemetlen érzéseidtől, valóság helyett gondolati projekciókat gyártasz, a múltba veszve élsz, illúziókat, kifogásokat gyártasz és hamis azonosulásokkal élsz. És ez a női energiára is ugyanúgy igaz. Szükségszerűen a nők transzformatív útja, az anyaság miatt is eltér a férfiétól. De önismeret nélkül, kislányszerepből, hisztizve, bírálva, követelőzve, kizárólag olyan férfi fog akaratán kívül is az életébe kerülni, aki bizonytalan, inaktív, passzív, befogadó és nem harcol semmiért. Mindegy, hogy nőként vagy férfiként olvasod ezt, tudnod kell, hogy önismeret nélkül nincs fejlődés, csak ismétlés és összekuszálódott párkapcsolati és családi energiák és szerepek.

Oszd meg a cikket